A kórházban ápolt koronavírus-fertőzöttek több mint tíz százaléka gépi lélegeztetésre szorul

A harmadik hullám nagyobb terhelést jelent az egészségügyre, mint amekkorát az első vagy a második hullám okozott. Jelenleg a kórházban, az igen jelentős mértékű betegbeáramlás miatt, a kompetenciaszintek nemegyszer összemosódnak. Az ápolási osztályon nem ritka, hogy mire végeznek a reggeli kiosztásával, az etetéssel, addigra következhet az ebédosztás. Az országos adatok hiányában nem ismerjük a COVID miatt intenzív osztályon fekvők számát. Annyit viszont tudunk, hogy ez magasabb, mint ahányan lélegeztetőgépre szorulnak, ugyanis nem minden intenzív osztályon fekvő, koronás beteget kell lélegeztetni. Tovább növeli a leterheltséget, hogy nem csak COVID-19 betegek fekszenek az ország intenzív osztályain és hogy számos, a SARS-CoV-2 vírusfertőzés alól felszabadított, a COVID-19-ből gyógyultnak minősített beteg továbbra is gépi lélegeztetésre szorul. A mai cikkben a kórházba kerüléstől az intenzív osztályra történő betegfelvételig tartó folyamatról írok. Lovas András cikke.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.

Cikksorozatunkban Lovas András, volt egyetemi aneszteziológus és intenzív terápiás adjunktus, jelenleg is COVID-19 betegellátásban dolgozó orvos ír arról, hogy mi történik a járvány alatt, a színfalak mögött az intenzív terápiás ellátásban. A cikksorozat előző részében arról volt szó, hogy sok esetben nem a koronavírus, hanem kórházi fertőzések okozzák a koronás betegek halálát. Szó volt arról, hogy ma már a COVID-19 tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél lehetőség szerint elkerülik az intubációt,  nem minden COVID-19 ellátóhelyen van kiépítve a „falból” érkező oxigén, és hogy az egészségügyi ellátórendszer már nem bírja a terhelést. Áttekintettük az intenzív terápia megszületését, és kiderült az is, hogy a lélegeztetőgép személyzet nélkül semmit sem ér és hogy sok hozzátartozó nem tud elbúcsúzni a haldokló rokonától.

Bár a harmadik hullám eljövetele biztos volt számomra már februárban is, mégis letaglózva ért annak mértéke és gyorsasága. Minden egészségügyi dolgozót elkeserített a COVID-19 betegbeáramlás mértékének növekedése, hiszen azt hittük, a legrosszabbon már túl vagyunk.

COVID-ellátás a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján. Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A harmadik hullám nagyobb terhelést jelent az egészségügyre, mint az első vagy a második. A koronavírusos, kórházban ápolt (több mint 11 ezer fő) és lélegeztetett (több mint 1300 fő) betegek száma rekordmagasságokat döntött, soha ennyien még nem szorultak kórházi ellátásra a koronavírus miatt, mint most, a harmadik hullámban. Jelenleg a kórházi ápoltak több mint 10 százaléka lélegeztetőgépre szorul.

Mai blogbejegyzésemben a kórházba kerüléstől az intenzív osztályra történő betegfelvételig tartó folyamatról fogok írni.

A betegek 90 százaléka nem az intenzívre kerül

A SARS-CoV-2 vírusfertőzés okozta COVID-19 betegség kezdeti tüneteit dominálóan a légúti panaszok okozzák. A súlyosabb, szövődményes esetekben a tünetek megjelenésétől számított 5. és 10. nap között fellépő,

a tüdőgyulladás miatt létrejövő oxigénhiányos légzési elégtelenség már kórházi felvételt igényel.

Az oxigénhiányos állapotot az úgynevezett pulzoximéter méri, ami egy aprócska eszköz, amit az ujjra csiptetnek. Az oxigénhiányos állapotot ez az eszköz jelezheti a beteget ellátó orvos számára, amivel a hemoglobin oxigénnel való telítettségét tudják nyomon követni. Nemcsak az eszközök, hanem a tünetek is jelezhetik a betegség súlyosággát. A tüdőgyulladás miatt fellépő gázcserezavar következtében csökken a vérbe, a tüdő membránján keresztül felvett oxigén, így a sejtek szintjén hiány alakul ki az életet jelentő gázból. A kezdeti stádiumban ez nehézlégzés és fáradékonyság formájában nyilvánul meg.

Amennyiben a háziorvos, a riasztott mentőegység vagy a sürgősségi osztályon szolgálatot teljesítő orvos azt állapítja meg, hogy az oxigénhiány olyan mértékű, hogy extra oxigén adagolásával mesterséges pótlást igényel, a beteg kórházi felvételt nyer. Ekkor a páciens állapotának és az oxigénhiány miatt kialakult szervi károsodások mértékének megfelelően eldöntik, hogy milyen szintű kezelésben és megfigyelésben részesüljön.

A betegek legnagyobb hányada, jelenleg a SARS-CoV-2 vírusfertőzésben szenvedők kb. 90 százaléka, fekvőbeteg osztályra kerül felvételre.

A favipiravir csak akkor hatásos, ha időben beszedi a beteg

Az egyik korábbi bejegyzésemben már részletezett oxigénterápia mellett itt szükség szerint megkezdik a vírusellenes készítmény és a gyulladást csökkentő szteroid adagolását, amit véralvadásgátlóval egészítenek ki a COVID-19 gyakori, vérrögképződéssel járó szövődményeinek megelőzésére.

A betegek többsége az első napokban vírusellenes gyógyszerkezelést kap. Ez lehet a vénásan adható remdesivir vagy a tablettásan, szájon át adagolt favipiravir. Utóbbit, immáron receptre kiváltva, az otthonukban is szedhetik a COVID-19-ben szenvedők. Fontos tudni, hogy ezek a készítmények csak akkor igazán hatásosak, ha a tünetek kialakulásától számítva minél előbb megkezdik az adagolásukat.

Mivel a vírus a szervezetbe jutást követően az első napokban többszöröződik meg és terjed tovább a felső, majd alsó légutakban és a tüdőszövetben, így csak ekkor van értelme olyan készítményt adni, mely a víruskópiák másolódását akadályozza.

Ha ezzel elkésünk, vagyis a gyógyszert csak akkor adjuk be, amikor a vírus 8–10 nap elteltével már megtette károsító hatását és a szervezet rombolásába kezdett, úgy a kúra értelemszerűen hatástalan marad.

A koronavírus-járvány minden negyedik áldozata szociális intézmény lakója volt

Több hónapon át tartó levelezést követően a Nemzeti Népegészségügyi Központ teljesítette Szél Bernadett független országgyűlési képviselő adatigénylését és elküldte neki a szociális otthonok koronavírus fertőzöttségi és halálozási adatait, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a második hullám sokkal súlyosabban érintette ezeket az intézményeket, mint az első.

Mire az ápolók végeznek a reggeliztetéssel, jöhet az ebédeltetés

Az ápolási osztályokon fekvő betegek legnagyobb része folyamatos megfigyelésben nem részesül, őket – az orvos rendelésének megfelelően – az ápolók gondozzák meghatározott időközönként.

Ez leggyakrabban a pulzus, a vérnyomás és a testhőmérséklet méréséből áll, amit szaturációméréssel is kiegészítenek, utóbbival ellenőrizve az oxigénterápia hatásosságát. A kezelőorvosok a vizitek során ezt megismétlik és újabb fizikális, esetleg radiológiai vizsgálatokkal (CT, röntgen), vérből vett laborok kérésével, mikrobiológiai tenyésztésre küldött minták gyűjtésével egészítik ki. Az ápolók a minták levételében, a vizsgálatok megszervezésében is részt vesznek a hagyományos ápolási feladatokon túl.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Jelenleg – az igen jelentős mértékű betegbeáramlás miatt– a kompetenciaszintek nemegyszer összemosódnak, és ha egy orvosnak ideje engedi, akkor megetet, vagy megitat egy beteget vagy éppen az ágytálazásban segédkezik. De ugyanígy előfordulhat, hogy az ápolók az orvosokra nehezedő terhelést csökkentik a laborvizsgálatok megkeresésével és kinyomtatásával.

A néha 50–60 beteg befogadására is alkalmas COVID-19 fekvőbeteg részlegek komoly logisztikai kihívások elé állítják a személyzetet.

Egy ilyen osztályon nem ritka, hogy mire végeznek a reggeli kiosztásával, az önállóan evésre nem képes betegek etetésével és az ételmaradék visszavételével, addigra következhet az ebédosztás. Nemegyszer ezek a folyamatok egy végeláthatatlannak tűnő, szinte megszakítás nélküli körforgást képeznek, ide értve az önállóan tisztálkodni nem képes betegek fürdetését, a magatehetetlenek tisztába tételét vagy az elrendelt gyógyszerek kiosztását is. Utóbbi az ápolók számára szintén nagy kihívást jelent, főleg, ha a készítmények között vénás úton beadandó gyógyszer is elrendelésre kerül.

Ne felejtsük el megemlíteni a kórházak gyógyszerészeti részlegeit sem. Sok helyen a gyógyszerészek személyesen, zacskókban elosztva adagolják ki, napszakokra lebontva az orvosok által elrendelt készítményeket. Napról napra, akár 150–200 betegnek is. Precízen, pontosan, tévedés nélkül. Ritkább esetekben automaták segítik a munkájukat.

Dr. Letoha Tamás: a kínai vakcina úgy működik, mint a gyermekbénulás elleni oltás

Miért késlekedhetnek a kínaiak a vakcina dokumentációjával, hogyan működnek a már engedélyezett oltóanyagok, van-e különbség köztük, milyen mellékhatásokra lehet számítani – többek között erről kérdeztük dr. Letoha Tamást. A kutatóorvos 2020 februárja óta részt vesz a koronavírus-vizsgálatban.

A monitorozásnak csak akkor van értelme, ha van hozzá szabad szakember

A fekvőbeteg osztályokon, kisebb hányadban, a súlyosabb állapotú vírusfertőzöttek vagy a súlyos társbetegséggel rendelkező páciensek folyamatos megfigyelésben részesülnek.

Ez a nap 24 órájában, monitoron végzett szaturációmérést, fél-egy óránként automatával mért vérnyomás-monitorozást és akár folyamatos EKG-megfigyelést is jelenthet. Fontos megjegyezni, hogy a folyamatos, a személyzet riasztását biztosító monitorozásnak csak akkor van értelme, ha a monitorok mellett olyan egészségügyi dolgozó is található, akinek van szabad kapacitása a betegágyhoz menni, illetve szakértelmével tudja értelmezni a kapott információt.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A megfigyelés során romló paraméterek, például az emelkedő oxigénigény ellenére is csökkenő hemoglobin-szaturáció, a légzési munka növekedése (kiterjedt mellkasi izomhasználat, kapkodó légvétel), együttesen a röntgen, CT és laborparaméterekkel utalhatnak a vírusfertőzés progressziójára, a tüdőgyulladás romlására és a létfontosságú szervek elégtelenségére.

Azonban az intenzív terápia csak a kielégítő létszámú és a megfelelően képzett ápoló és orvosi személyzet által időben észlelt hanyatlás esetén tud a kezelés kiterjesztésével segíteni.

Az előbbi folyamatok észlelésekor a beteg kezelését végző orvos eldönti, hogy az intenzív osztály felé referálja-e a beteget. Ugyanez van akkor, ha a kritikus állapotú beteg az otthonából érkezik a sürgősségi osztályra, ez esetben az ott szolgálatot teljesítő orvos értesíti az intenzíves ügyeletest. Ez a folyamat a konzíliumkérés. Ekkor a referálást végző orvos részletezi a beteg eddigi kórlefolyását, az aktuális vizsgálati eredményeket és a korábbi alapbetegségeket az intenzíves kollégának, aki a helyszínen is megvizsgálja a pácienst, személyesen konzultál az addigi ellátó személyzettel. Szükség esetén együtt tekintik át a korábbi orvosi dokumentációt, megtekintik a röntgen és CT felvételeket, szükség esetén kiegészítő vizsgálatokat rendelnek el.

A COVID harmadik hullámának áldozatai fiatalabbak, mint az előző kettőben

Egy évvel ezelőtt, 2020. március 15-én jelentették be a koronavírus első magyar halálos áldozatát, egy 75 éves férfit. Egy évvel később, 2021. március 15-én a járványban elhunytak száma hazánkban átlépte a 17 ezret. Az áldozatok többsége a második és a harmadik hullámhoz köthető. Az áldozatok száma mellett ismert az is, hogy hány évesen haltak meg.

Többen vannak az intenzíven, mint ahányan lélegeztetőgépen

Az országos adatok hiányában jelenleg nem ismerjük, naponta hány beteget vesznek fel az intenzív osztályokra és milyen átlagéletkorral számolhatunk, vagy hogyan változott ez a második hullámhoz képest.

A tubuson keresztül gépi lélegeztetett COVID-19 betegek száma nem egyenlő az intenzív osztályon fekvőékkel, de pontos, napi adatot erről sem ismerünk.

Sőt, még csak azt sem tudjuk, hogy a naponta meghaltak közül hányan feküdtek az intenzív osztályon.

• Az intenzív terápia szakemberei számára plusz terhelést jelent azoknak a koronás betegeknek a kezelése is, akik az intenzív osztályon fekszenek, de nem kell őket lélegeztetni.
• Az sem ismert számszerűen, hány, nem COVID-19 beteg fekszik az ország intenzív osztályain.
• További terhelést jelent az intenzív terápiára, hogy számos, a SARS-CoV-2 vírusfertőzés alól felszabadított, a COVID-19-ből gyógyultnak minősített beteg továbbra is gépi lélegeztetésre szorul.

Mivel a vírus hosszú távon károsítja a tüdőt, de 2–3 hét elteltével a betegek már nem fertőznek, így az eljárásrend szerint hetente többtucat SARS-CoV-2 vírus fertőzöttet lehet felszabadítani, azaz fertőzésmentessé nyilvánítani, akik ezt követően már nem COVID intenzív részlegen fekszenek, hanem a „normál”, azaz nem koronavírus fertőzött intenzív osztályos állományba kerülnek átvételre.

COVID-ellátás a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján. Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Az orvosnak kell eldöntenie, hogy kinek segít az intenzív terápia és kinek nem

A kórházban fekvő betegeknél, a halált megelőző állapotok legnagyobb részében a beteg élettani paraméterei, mint a légzés, keringés, tudati szint, vese- és májfunkció, valamint a csontvelő működésében beállt zavarok előre jelzik, hogy a szervezet a végkimerülés felé tart. Ezeket a paramétereket objektíven mérni tudjuk, leginkább orvosi megfigyelőeszközök és a vérből vett laborparaméterek segítségével. Természetesen vannak olyan kórképek is, melyek hirtelen halálhoz vezetnek, mindenféle megelőző állapotromlás nélkül, ilyenek pl. az agyvérzések bizonyos formái vagy egy visszérből tünetmentesen elszabadult vérrög, ami pulmonális embóliát okoz.

Számtalan alapbetegség, a beteg életkora vagy az adott pillanatban észlelt állapota befolyásolja azt, hogy van-e értelme egyáltalán egy komoly eszköz- és humánerőforrás igényű terápiát megindítani.

Amennyiben az intenzív osztályos felvétel pillanatában tudható, hogy a beteg a kezelés kiterjesztésével együtt is menthetetlen, úgy ez csak az élet ideig-óriág történő meghosszabbítására szolgálna, mely orvosetikai szempontból nem elfogadható.

Ez a szemlélet a „ne árts!” elvével összeegyeztethetetlen, hiszen ilyenkor számtalan, a testbe bevezetett eszközön és kanülön keresztül zajlik a kezelés, mely a pozitív kimenetel biztosan ismert hiányában csak a beteg szenvedéseit hosszabbítja meg. Ezt a folyamatot egyébként az angol nyelvű szakirodalom „futile treatment”-ként nevezi meg, azaz „hiábavaló kezelés”-ként hivatkozik rá.

Hasonló helyzet alakulhat ki az aktív intenzív terápia közben is, amikor már látható, hogy a korábban még kezelhetőnek tűnő betegség biztosan a beteg halálát fogja okozni. Ekkor jön szóba a kezelés limitálása vagy visszavonása. Ezzel együtt továbbra is szükséges biztosítani, hogy a beteg ne szenvedjen, fájdalmai ne legyenek. A folyamatot életvégi ellátásnak hívjuk, ahol egy végletekig mesterséges, kórházi környezetben biztosítják a beteg életének utolsó óráiban a halál humánus beálltát, mely ugyanakkor nem egyenlő az eutanáziával. Ez magában foglalja a táplálást, akár mesterséges úton is, a folyadékbevitelt infúziók formájában és a minimum 21% tartalmú oxigén fulladásmentes biztosítását, azaz pontosan ugyanazt, amit mi is magunkhoz veszünk normál életfunkcióink során.

Bezárva a problémákkal: a krízishívások aránya háromszorosára nőtt tavaly március óta

Magyarországon egyre nehezebben élik meg az emberek az egy éve húzódó pandémiás helyzetet. Az Átlátszó által megkérdezett pszichiáter szerint – aki egy telefonos lelkisegély szolgálat vezetője is – sok ember mára felélte érzelmi, mentális és sokszor anyagi, egzisztenciális tartalékait is.

A járványból csak egyetlen kiút létezik: a tömeges átoltottság

Szerencsémre és tudtommal, engem és családomat elkerült idáig a koronavírus fertőzés. Jómagam, egészségügyi dolgozóként, már januárban részesültem a védőoltásban, amely a mai napig komoly biztonságérzetet nyújt számomra a betegellátásban. Ennek ellenére betartom az összes járványügyi intézkedést, beleértve a maszkhordási szabályokat is, és ennek betartására szeretném kérni a magyar állampolgárokat is. A jelenleg is zajló járványból csak egyetlen kiút létezik: ez pedig a tömeges átoltottság.

Jelenleg a hazánkban elérhető védőoltások bármely típusát szakmai, orvosi tudásom legmélyebb meggyőződése szerint ajánlom.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Lovas András

Címlapkép: COVID-ellátás a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján. Fotó: Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem. A cikkben szereplő felvételeket Kovács Attila, az egyetem Kommunikációs Igazgatóságának fényképésze készítette.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!