Az Eximbank 2 millió eurója és a szolnoki Tisza Szálló is ráment a Túró Rudi sikertelen kínai bevezetésére

Úszik a tartozásokban az önkormányzat és az adóhivatal felé a szolnoki Tisza Szálló kínai tulajdonosa – tudta meg az Átlátszó. A város vezetése gondolkodna az ingatlan megvételéről, de a kínai tulajdonosok az épületért jóval többet kérnek, mint amit az önkormányzat megadna. A szálló 2010-ben került hozzájuk, nem kizárt az sem, hogy a Túró Rudi kinti bevezetésére adott állami eximbankos hitelből vásárolhatták meg az ingatlant. A túródesszert sikertelen kínai piacra dobásából büntetőeljárás is lett, de az ügyészség nem tudta egyértelműen megállapítani a kínai gyanúsítottak bűnösségét.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mintegy 237 millió forintos adótartozás és elmaradt járulékai miatt végrehajtási jogot jegyeztek be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal javára a szolnoki Tisza Szállót tulajdonló Z.H.X.Y Investment Management Kft.-ben a tulajdoni lap alapján. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy – mint az Átlátszónak helyiek elmondták – a kínaiak megválnának a gyógyfürdővel rendelkező ingatlantól. A vevők nem kapkodnak érte, mert egymilliárd forintot kérnek a szállóért.

Az eladók ennél jóval olcsóbban, a 2010-es sajtóhírek alapján 400 millió forintért jutottak hozzá. Akkor bejelentették a szálló fejlesztését: például a homlokzat felújítását és egy látványos üveglift építését. Mindezek, bár növelték volna az ingatlan értékét, úgy tudjuk, elmaradtak. A neten is próbáltunk a megújult neobarokk épülettel kapcsolatos, vendégcsalogató hirdetéseket találni, de ilyesminek nem akadtunk a nyomára.

Mindazonáltal a tulajdonosok túl tudnának adni Szolnok központi ingatlanán, ha hajlandóak lennének a város vezetésével megegyezni. A város információink szerint ugyanis szívesen megvenné, akár befektető közreműködésével is a Tisza Szállót, és átvállalná annak működtetését. Az Átlátszónak háttérként elmondták, hogy a kínaiak által az önkormányzat felé felhalmozott jelentős építmény- és iparűzési adó tartozás miatt is gondolkodnak ezen, de cikkünk megjelenéséig Szalay Ferenc polgármesternek küldött megkeresésünkre nem érkezett válasz.

Mivel a szálló fejlesztése és renoválása már több mint két évtizede elmaradt, a Tisza-parti város lakói 2010-ben nagy reményeket fűztek a szálló új gazdáihoz, az sem számított, hogy egy kínai cégről van szó. Még azt sem hozták fel velük szemben, ami a sajtóban nyilvánosságot kapott, és nem vetett jó fényt a külföldi vevőre, hogy állítólag abból a pénzből tellett neki az impozáns épületre, amit az államtól kapott az itthon oly kedvelt Túró Rudi kínai piacra való bevezetésére.

Jó biznisz a magyar állam pénzéből?

Az ügyletről 2010-ben még a hvg.hu munkatársaként írt az Átlátszó szerzője. A szállót megszerző Z.H.X.Y Kft. ügyvezetői – az Opten céginformációs rendszer alapján – Qiao Huan Long, Peng Peng, Shen Jiazheng, Xu Huaisheng és Ren Jingyu. Ők egyben a tulajdonosai is a vállalkozásnak, amelynek a működése évről-évre veszteségesnek bizonyult.

Nem tudni, hogy a szálló gazdáit a NAV végrehajtási joga mennyire aggasztja, és valószínű, ez nem is fog kiderülni, mert amikor megpróbáltunk erről és az ingatlannal kapcsolatos tervekről érdeklődni, nem jártunk sikerrel. Az Átlátszó a tulajdonosok közül Peng Penghez, felvett magyar nevén Piroskához tudott mobilszámot szerezni, akit mindenki úgy kezel, mint a szálló ügyeinek legfőbb intézőjét. Amikor hívtuk, a telefont nem vette fel. Nemsokára egy másik hívószámról jött üzenet, nemes egyszerűséggel arról érdeklődve „ki vagy?”. Miután megírtuk a nőnek, miért keressük, nem reagált.

Pedig Peng Peng lett volna illetékes nyilatkozni a fentebb már említett Túró Rudi-ügyletről is. Az asszony és férje, a Z.H.X.Y. Kft.-ben szintén érdekelt Qiao Huan Long közösen tervezték a magyar túródesszert kínaiakkal való megkedveltetését. A kezdeményezést a magyar állam is támogatta, mégpedig az Eximbank Zrt. által 2007-ben nyújtott kölcsön révén.

A terméket Túró Kiittyy néven forgalmazta volna Qiao Huan Long kínai cége, a Zhongxing Agricultural and Farming Stock-holding Comp. Limited, amely megvette az EU-Milk Technologies Kft.-től a túródesszert előállításához szükséges technológiát és gyártósort. Ezt finanszírozta meg az Eximbank a 2,1 millió eurós hitellel. A tervek szerint a gyártáshoz az alapanyagot a kínai cég tejüzeme adta volna, a Túró Kiittyy-t pedig Peng és Long erre szakosodott másik vállalkozása, a Zhong Homeida dobta volna be a köztudatba. Erre úgy 623 ezer eurót fordítottak volna az eximbankos állami hitelből.

A reményteli kezdetek után nagy bukás

A tervek megvalósítása szépen haladt: 2008 októberében átadták a fengningi gyárat, utána viszont akadozni kezdett a Túró Kiittyy előállítása. A magyar cég szerint a gond az volt, hogy a Zhongxing nem gondoskodott a túrótermék szabványosításáról. Az engedély beszerzésével együtt az édességet népszerűsítő médiakampány is elmaradt, az erre átutalt pénz felhasználásáról pedig értesüléseink szerint semmilyen elszámolás nem készült. Az Eximbank a hitelből eddig csak a kamatokat, mintegy 160 ezer eurót látott viszont. A Zhongxingnak 2009. november 23-án rendeznie kellett volna az első törlesztő részletet, de ennek sem ekkor, sem később nem tett eleget.

Az Eximbank csak futott a pénze után, de nem járt sikerrel, ezért feljelentést tett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) nyomozása során Peng Penget és Qiao Huan Longot különösen jelentős értékre elkövetett csalással gyanúsították meg. Az eljárás a Fővárosi Főügyészégen folytatódott. Ám ott 2016. február 12-én megszüntették az eljárást. Az Átlátszó birtokában lévő határozatban a vádhatóság azzal indokolta a döntését, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, és a nyomozás folytatásától sem várható eredmény.

A vizsgálódás során megállapították azt is, hogy az Eximbank a szerződés megkötését igencsak elkapkodta, és nem gondoskodott megfelelően a hitel visszafizetésének a biztosítékairól. Ebben szerepet játszhatott az – áll a határozatban –, hogy bank szeretett volna megfelelni a Magyarország és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok erősítését meghirdető kormányzati szándéknak. Emiatt az Eximbank csak a hitel második, 300 ezer eurós részleténél kapott észbe: a kért ingatlanfedezetet megkapta, de azt nem az EU-Milk, hanem egy hozzá közeli kft nyújtotta.

Eszük ágában sem volt visszafizetni a hitelt

Az ügyészség a határozatában részletezte azt is, hogy a bank és a neki biztosítást nyújtó Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. munkatársai 2010 nyarán kiutaztak Kínába, hogy utánajárjanak annak, mi is a helyzet, és tárgyaljanak a Z.H.X.Y. illetékeseivel. Ugyanakkor a szerződés egyik aláírója, Sun Ximin azt állította, hogy fogalma sem volt a hitel felvételéről, illetve a gépek és a berendezések átvételét igazoló jegyzőkönyvön található aláírás nem az övé. Azt is elmondta még, hogy nem adott a hitel felvételére meghatalmazást Qiao Huan Longnak, ezért azt nem is fizeti vissza.

Ezek után az Eximbank a King&Wood ügyvédi irodához fordult. Kiderült, hogy a Zhongxing Kínában nem kérte meg a hitelügylethez a devizahatósági engedélyt. A kínai és a magyar társaság közötti személyi összefonódások miatt az Eximbank arra jutott, hogy átverték: a kínaiak valótlan tartalmú okiratokat használtak fel a hitel megszerzéséhez, amit nem is akartak visszafizetni. A bank feljelentése után nem sokkal az EU-Milk is a hatóságokhoz fordult, szintén amiatt, hogy a kínai üzletfelek átverték – papírokat is meghamisítva – és a szerződésben megállapodott összeget nem kapta meg. Az előbbi 600 millió forintra, az utóbbi pedig 330 millió forintra taksálta pórul járásának összegét.

Az ügyészség szerint felmerülhet ugyanakkor az is, hogy a kínai és a magyar cég „a hitel megszerzése érdekében összehangolt tevékenységet folytatott”, és a hitelnyújtás akadályát jelentő engedély hiányát eltitkolták. A hatóság kételkedett – többek között az önerő igazolása és a vámpapírok alapján –, a megfinanszírozott vételár összegében is. A kiszállított gépek értékét ugyan 700 ezer euróra tették, ám a hitel összege ennél jóval több, 1,8 millió euró volt. Ez alapján tehát felmerült, hogy a valós finanszírozási igény tekintetében megtévesztették a bankot – állította a vádhatóság.

A nyomozás során az ügy még bonyolultabbá vált, mert a kínai vállalkozás részéről azt közölték, hogy a Z.H.X.Y. üzletrészeinek 30 százalékát megszerezte az EU-Milk Kft., így vegyesvállalatként működtek. Igen ám, de az EU-Milk azt állította, hogy minderről nem is tudott. A kínai Magyar Nagykövetség közbenjárása által vált világossá, hogy ez csak fél évig volt így, utána a cég ismét teljesen kínai lett. Az átmeneti időszak arra lehetett jó, hogy a Z.H.X.Y. kedvezményekben részesüljön, így 5 millió dollárhoz jusson a kínai kormánytól, illetve vámmentességet kapjon.

Azt is az EU-Milk Kft. számlájára írta az ügyészség, hogy a bank által kért önerőt, 80 millió forintot az EU-Milk Kft. a vevőhitel szerződéshez kezességet adó céggel közösen adta kölcsön a Zhongxing Ltd.-nek. A vádhatóság ezt úgy vette, hogy így akarták az Eximbank elől eltitkolni, hogy az ltd. nem rendelkezik a hitel felvételéhez és visszafizetéséhez szükséges devizahatósági engedéllyel. Sőt, erről – mint a bank illetékeseinek a fejében is megfordult – az EU-Milk akár tudhatott is. Ezt támasztotta alá szerintük az is, hogy két törlesztő részletet a magyar kft. fizetett ki az ltd. helyett.

Az EU-Milk Kft. viszont úgy látta, ha nem fizeti ki a két kamatrészletet, akkor végképp semmi esélye nem lesz arra, hogy a kínai üzlettárstól viszontlássa a pénzét.

Hiányosságok és mulasztások sorozata

A bank mulasztásai miatt – például Qiao Huan Longnak nem volt hitelesített aláírás mintája, az export tárgyát képező termékek nem voltak teljesen beazonosíthatóak, illetve amikor az önerőt kellett a kínai cégnek igazolnia, a bank nem foglalkozott vele, hogy az összeg nem Kínából érkezett – azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet. Főleg, ha hozzávesszük azt is, hogy a meggyanúsított kínai cégvezetők milyen védekezést adtak elő a hatóságoknak.

Így éppen Long volt az, aki eleve vitatta hiteltörlesztési kötelezettségét, és arra hivatkozott, hogy a bankkal a tárgyalásokat az EU-Milk Kft. folytatta. A férfi szerint éppen a magyar cég nem tartotta be a kötelezettségeit, ráadásul az általa érkezett gépek nem voltak teljesen jók; éppen ezért nem tudták még a pekingi olimpia előtt piacra dobni a Túró Kiittyyt. Qiao Huan Long kifogásolta az EU-Milk fizetését is; azt állította, hogy 820 ezer euró helyett csak 515 ezret kaptak meg. Ezzel együtt nejére, Peng Pengre vonatkozóan azt mondta még el a hatóságoknak, hogy a nő sem a Z.H.X.Y. Ltd.-vel, sem vele nem állt munkakapcsolatban, a köztük lévő rokoni viszonyról pedig nem nyilatkozott.

A hatóságok az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központja segítségével szerették volna megtudni a kínai társszervektől többek között azt, hogy a Z.H.X.Y. Kft.-nek kellett volna-e devizahatósági engedéllyel rendelkeznie. Ezt a kérdést ugyanis annak ellenére nem érezték tisztázottnak a rendőrség és az ügyészség részéről, hogy a kínai cég még a bank felszólítására sem mutatta be az iratot, továbbá a Z.H.X.Y. jogi ügyeinek intézője, a Kunping Ügyvédi Iroda illetékese is úgy nyilatkozott az ügyletben segíteni próbáló Kínai Magyar Nagykövetség munkatársának, hogy nem kérték meg ezt az engedélyt. A megkeresésben a magyar nyomozók érdeklődtek az ltd. pénzforgalmáról is, de sem erre, sem más kérdésekre nem kaptak válaszokat.

A kínai társszervek együttműködésének hiánya mellett az iratok sikertelen beszerzése, illetve a csak közvetett bizonyítékok rendelkezésre állása nehezítette az ügyészség számára annak eldöntését, hogy kinek az oldalán van az igazság. De azt sem lehetett tisztázni – jegyezték meg az ügyészségi határozatban –, hogy a termelés be nem indulásának valódi okai mi voltak, így a Fővárosi Főügyészség úgy vélte, kétséget kizáróan nem tisztázható, hogy mi történt, és hogy az Eximbank, valamint az EU-Milk sérelmére valóban csalást követtek-e el.

Az ügyészség tehát megszüntette az eljárást, amelynek irataiból egyébként nem derül ki, hogy abban valamilyen módon vizsgálták-e a Tisza Szállónak az Eximbank által nyújtott állami hitelből való megszerzését, és ha igen, megállapítottak-e arra vonatkozóan bármit is.

Csikász Brigitta