Magyarországra is jutott ukrán politikusok piszkos pénzeiből

Számos, egykor magas beosztásban dolgozó ukrán köztisztviselő szerepel abban a bonyolult, offshore cégekből és bankokból álló hálózatban, amelyet az OCCRP újságírói fejtettek fel kiszivárogtatott dokumentumok alapján. Úgy tűnik, hogy a gyanús pénzekből Magyarországra is érkezett.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ploscsadka – így hívják Kijevben azt, amikor úgy mossák tisztára a pénzt, kerülik el az adófizetést vagy titkolják el a vagyonukat a gazdagok, hogy titkos bankszámlákat üzemeltetnek, offshore cégeket hoznak létre és strómanok mögé rejtik az üzletből ténylegesen profitáló személyeket. Egy friss ügyben, amelynek felderítésében az Átlátszó is részt vett, a haszonélvezők között megtaláljuk az ukrán parlament korábbi tagjait, a bűnüldöző szervek vezetőit, és a fegyveriparban, valamint az antikorrupciós szervezetekben dolgozó magasrangú tisztviselők gyermekeit is.

Virágok Ecuadorból

2014 decemberében Olekszandr Terescsenko, egy akkor 19 éves, üzleti tapasztalattal nem rendelkező ukrán egyetemista e-mailt küldött egy londoni ingatlanközvetítőnek, amelynek tárgya egy luxus legénylakás volt, pár perc sétára az angol parlamenttől.

„Kérem, szóljon Grahamnek [Graham Wilson, jogász] hogy készítse el a bélyegzőjével és az aláírásával hitelesített [szolgáltatási szerződést]”– állt a levélben. „A számla tulajdonosa, aki elvégezte az átutalást, most hívott. Ha nem készül el a dokumentum a következő órákban, vissza fogják vonni az átutalást, hibára hivatkozva.” A számla tulajdonosának valószínűleg azért volt szüksége a papírokra, hogy a pénzmosás elleni szabályok szerint igazolni tudják a tranzakciót.

Olekszandr Terescsenko nem más, mint Jurij Terescsenko fia, aki egész életében az ukrán állami fegyverkereskedelmi szektorban dolgozott. 2014-ben már magas beosztásban, ugyanis ideiglenesen őt bízták meg a folyamatosan terjeszkedő Ukroboronprom állami fegyvergyár vezetésével.

Úgy tűnik, hogy nem volt elég idő megszerezni a dokumentumokat az angol jogásztól, mert a ploscsadkát működtető személyek gyakorlatilag „összetákoltak” egy számlát a lakáshoz: a számla szövege pont olyan volt, mintha egy orosz szöveg tükörfordítása lett volna. A rögtönzött számla és a tranzakciót részletező dokumentumok szerint a lakás árának egyharmada, 106 670 angol font egy Seychelles-szigeteki cég, a Berly Trade Ltd. lettországi számlájáról érkezett az ügyvéd folyószámlájára.

Az ügyvédi iroda egy korábbi levelében már figyelmeztette fiatal ügyfelüket, hogy a pénzmosás elleni szabályok szerint csak tőle, vagy egy olyan harmadik féltől fogadhatnak átutalást, amelyről teljeskörű információval rendelkeznek. Wilson az ügyvédi titoktartásra hivatkozva nem nyilatkozott, de ha ténylegesen ismerte volna a Seychelles-szigeteki cég részleteit, valószínűleg elsápadt volna.

A 2014 júliusában, alig hat hónappal a tranzakció előtt alapított Berly Trade-et jó eséllyel csak azért hozták létre, hogy a ploscsadka része legyen. A cég az év szeptemberében Lettország vezető offshore bankjában, az ABLV-ben nyitott számlát. Nemsokára elkezdett csorogni a pénz a számlára – derült ki a Berly tevékenységének első három hetét lefedő, kiszivárgott dokumentumokból.

A bankszámlakivonat szerint ebben a szűk egy hónapban 190 000 dollárt utaltak Berly számlájára, amelyet onnan tovább utaltak más olyan cégek számára, amelyek szintén az ABLV-nél voltak. Ezek a tranzakciók már ránézésre sem szokványosak, mivel például

42 000 dollárt fizettek ki hat részletben és ebből a pénzből állítólag virágokat vásároltak Ecuadorban.

További nagy összegek cseréltek gazdát más, az ABLV-nél számlát vezető cégeknél is, és 2014 decemberére már milliós nagyságú pénzek mozogtak a számlák között. A Terescsenko-lakás árán kívül a Berly 800 000 dollárt utalt át hét részletben egy Marshall-szigeteki cég svájci bankszámlájára. A pénzt „marketing-szolgáltatásokra” költötték.

A rákövetkező hónapokban a Berly újabb milliókat kapott és küldött más offshore cégeknek, illetve a tranzakciókban részt vettek tunéziai, török, cseh, magyar és amerikai cégek, valamint személyek is.

A fegyvergyáros papa

A jogászokkal folytatott levelezés alapján a 322 000 fontos, egyszobás londoni lakást Olekszandr Terescsenko családi ajándékként kapta. Apja, Jurij 2014. márciusban, amikor kinevezték az Ukroboronprom élére, írt egy véleménycikket a Kyiv Postba arról, hogy a korrupció kiszipolyozza az ukrán fegyveripart, de a vezetése alatt ennek véget fog vetni.

„Zéró toleranciát hirdetünk a korrupcióval szemben”- írta. Még ugyanebben az évben, az idősebb Terescsenko lett az exportot felügyelő állami szervezet feje, amely katonai és kereskedelmi termékek kivitelét is engedélyezi.

Sajnos a korrupció felszámolására vonatkozó tervei hamar csődöt mondtak, ugyanis 2015 decemberében a hatóság rajtaütött Jurij Terescsenko egyik helyettesén, Szergij Golovatyin, amikor egy 250 000 dolláros kenőpénz utolsó részletét vette át. Golovatyi egy helyi cégtől kapta a pénzt, hogy kiállítsa nekik az exportengedélyt.

Az ukrán biztonsági szolgálat szerint a pénz egy részét Terescsenko lakásában találták meg. Jurijt felfüggesztették, majd 2016 júniusában kirúgták.

Olekszandr az OCCRP riporterének azt mondta Londonban, hogy az apját ugyan kirúgták, de nem ő kapta a kenőpénzt. Az egyik brit magániskolában, az elit Malvern College-ban tanuló Olekszandr nem cáfolta a lakásvásárlásról szóló e-mail hitelességét, azt azonban tagadta, hogy az apja vette volna a lakást.

„20 éves vagyok és nekem nincs ennyi pénzem. Miért gondolja, hogy [a pénz] az apámtól van? Nem ő az egyetlen rokonom.” Azt azonban nem árulta el, hogy melyik rokona vásárolta a lakást. Jurij Terescsenkót az újságírók nem tudták elérni.

A helyettes főügyész bizniszei

Mikola Geraszimjuk, korábbi ukrán helyettes főügyész is ugyanabban a ploscsadkában vett részt, mint Jurij Terescsenko, hogy európai ingatlanokat vásároljon. Geraszimjuk a felesége, Katerina nevében vásárolt, aki cserébe megbízott két ügynököt az ügyintézéssel – olvasható az OCCRP-hoz került e-mailekben.

A szerződésekben az áll, hogy Geraszimjuk 150 000 dollárt utalt át az Itaco Alliance SA nevű cégen keresztül az egyik ügynöknek. Az Itacót szintén a Seychelle-szigeteken alapították, az igazgatója pedig megegyezik a Berly Trade-ével: Viktoria Gajdajnak hívják, aki egy kijevi takarítónő. Nem meglepő módon az Itaco szintén az ABLV banknál vezet számlát.

Geraszimjuk 500 000 dollárt utalt Szlovákiába és Horvátországba ingatlanvásárlásra, valamint 100 000 dollárt az Egyesült Királyságba, a lánya egyetemi tandíjára és lakhatási költségeire a 2013-2014-es tanévben. A tranzakciókat többek között lett bankszámlát vezető belize-i cégeken keresztül bonyolították. Geraszimjuk tagadja, hogy egyáltalán lenne e-mail címe.

De honnan volt minderre pénze?

A kiszivárgott levelezések alapján Geraszimjuknak kenőpénzt ajánlottak fel, ha ejti a vádakat Viktor Janukovics volt ukrán elnök ellen, de több tízmillió dollárt érő ingatlanok miatt is megkeresték.

Egy „China Town” néven szereplő személy azt kérte az ex-helyettes főügyésztől, hogy 500 000 dollárért cserébe engedje ki Armen Szarkiszjan üzletembert. Szarkiszjant többek között azzal gyanúsították, hogy Janukovics megbízására verőembereket küldött a Majdan-téri tüntetők ellen. A levelekben kódszavakban beszéltek:

„100 000 vendég fog érkezni hozzád, amikor a személy újra szabad lesz, és további 400 000 fog csatlakozni az ünnepléshez, amikor a vádakat ejtik. Ezt garantálom.”

Geraszimjukot további ügyekben is megkeresték, például írtak neki Makszim Lavrinovics ügyében, aki Janukovics alatt igazságügyi miniszter volt. Alekszander Granovszkij, egy befolyásos üzletember 2014 augusztusában egy gyaníthatóan hamis hitelezéssel kapcsolatos nyomozás miatt kereste fel a helyettes főügyészt.

Geraszimjuk 2014 év végén elhagyta az ügyészséget és a parlamenti képviselővé avanzsált Granovszkij asszisztense lett. Tagadták, hogy bármilyen módon befolyásolták volna a nyomozást.

A magyar szál

A tisztára mosott pénzekből Magyarországra is jutott. Az OCCRP munkatársaitól kapott információk alapján az Átlátszó fejtette fel a történet magyar szálait. A cégadatbázisokban és a földhivatali dokumentumokban való keresgélés után több, az ügyhöz kapcsolható személy neve is felbukkant.

        Roman Zabzaliuk

Roman Zabzaliuk három cikluson keresztül volt az ukrán parlament tagja. Az utolsó, 2012-ben kezdett ciklusban a Julija Timosenko nevével fémjelzett Batkivscsina párt frakcióvezető-helyettese volt, valamint a nemzetbiztonsági és védelmi bizottság alelnöke. Az azt megelőző két ciklusban pedig a szervezett bűnözés és korrupció elleni bizottság tagjaként is dolgozott.

2014-ben és 2015-ben Zabzaliuk legalább 375 000 dollárt utalt át Magyarországra a saját és két parlamenti asszisztense nevén szereplő számlákra.

A földhivatali adatok szerint Zabzaliuk, Julija Konina és Anatolij Petliuk egy házat vásároltak a pénzből a piliscsabai Magdolnavölgy lakóparkban, valamint alapítottak egy céget, amelynek a székhelye a Parlament közvetlen közelében, a Markó utca elején található.

                                               A piliscsaba-magdolnavölgyi ház

A 2015-ben alapított Artur – Szervíz Kft. az Optenben közzétett mérleg alapján eddig 1,5 millió forint veszteséget termelt. A cég főtevékenységként a saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadását, üzemeltetését tüntette fel.

A Berly Trade Zabzaliuk közelében is felbukkan, a panamai Adlon Investments-cel együtt: a Berly és az Adlon Zabzalikuk és Petliuk MKB Banknál vezetett számlájára utalt pénzeket, a számlák alapján autóalkatrészek vásárlására.

Az OCCRP újságírói szerint nem lehet kizárni, hogy Zabzaliuk politikai célokból kapta a pénzt. A volt politikus 2012. februárban azt nyilatkozta, hogy 450 000 dollárt kapott azért, hogy kilépjen a Janukovics ellenzékének számító Batkivscsinából.

Állítása szerint a pénzt egy Janukovicshoz lojális, új parlamenti csoporttól kapta, amelyhez végül csatlakozott is, de ez csak egy trükk volt, hogy leleplezzék Janukovicsék trükkjeit, amelyben képviselőket vásároltak meg. Zabzaliuk azt is hozzátette, hogy a kapott kenőpénzt egy gyerekkórháznak adományozta.

Timosenko pártját végül 2014-ben hagyta el, amikor az tömegtüntetést szervezett Janukovics ellen. Zabzaliuk, Konina és Petliuk nem reagáltak az újságírók megkeresésére.

                                                     Zabzaliuk a jobb szélen

Florida és a pénzmosás elleni „cár” fia

A pénzmosásban felbukkannak más, prominens ukrán személyek is. Gyennagyij Balasov korábbi parlamenti képviselő 100 000 dollárt számlázott ki a Berly Trade-nek és az amerikai Wells Fargo banknál vezetett számlájára kérte átutalni az összeget. Szintén ehhez a bankhoz utalt a Berly 400 000 dollárt Balasov párttársának, Oleg Pritulának, valamint a két férfi által Floridában működtetett cégeknek.

Az átutalásokat minden alkalommal autóalkatrészek ellenértékeként tüntették fel.

Némileg ironikus Jan Kluske megjelenése a gyanús ügyletekben. A férfi 122 000 dollárt kapott a svájci bankszámlájára hat részletben, miközben Jan apja Sztaniszlav Kluske, Ukrajna vezető pénzmosás ellenes szakértője. A pénzt egy belize-i cég utalta át, amelytől mindössze két lépéssel el lehet jutni a Berly Tradinghez.

Az eredeti cikk október 4-én jelent meg az OCCRP honlapján, írta Graham Stack. Fordította és a magyar szál felfejtésében közreműködött D. Kovács Ildikó. A cégadatokat az Opten szolgáltatta.

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.