Roma felzárkóztatásra is kevesebbet költ Magyarország, mint a menekültellenes kampányra

Egy hónappal ezelőtt Trócsányi László igazságügy-miniszter is megtolta a maga szerény eszközeivel a menekültellenes kampányt: „(…) Magyarország már csak azért sem tudja befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnia kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról.” – nyilatkozta az Info Rádiónak. A 800 ezer felzárkóztatandó az nagyon sok, nyilván horribilis összegekről van szó. Kikértük az adatokat, hogy lássuk, pontosan mennyi is az annyi.

Igazán mélyen nem mennénk bele a miniszteri mondás közpolitikai, erkölcsi és egyéb szempontok szerinti elemzésébe, de ahhoz azért nem kell megélhetési jogvédőnek lenni, hogy az egyszeri befogadó azonnal levegye azokat a sajátos aromájú konnotációkat, amelyeket a kijelentés hordoz. Csak jelzésszerűen: a migránsok ugye terhet jelentenek – de már nem bírunk többet, mert itt vannak rajtunk a cigányok.

Ők, mind a nyolcszázezren, en bloc a cigányok, akiket cipelnünk kell nekünk, nem cigányoknak. Mi, magyarok, már nem bírunk eltartani több nem magyart, etc. – ahogy azt az egyszeri fókuszcsoportos pirézgyűlölő magyar néplélek szereti hallani. (Amúgy aki akarja, két perc alatt megértheti az Unió – benne Magyarország – tényleges teljesítményét a menekültválság kezelésében.)

Lakatos Béla, Ács község – roma származású – polgármestere azok egyike volt, akik fennakadtak a miniszter mondatán. Véleményére, miszerint a miniszternek bocsánatot kellene kérnie a hazai cigányságtól alig burkoltan cigányellenes kijelentése miatt, Trócsányi a mai napig nem reagált. Viszont még aznap kilőtt egy Gyurcsányahibás-rakétát, valahogy így:

„[A romák felzárkóztatásában mutatkozó] összefogást veszélyezteti, ha egyes pártok csak azért, mert a magyarországi roma közösség felemelésének ügyét fontosabbnak érzem, mint a gazdasági bevándorlók támogatását, alaptalanul rasszizmust kiáltanak.”

Később még megmagyarázta kicsit a parlamentben, hogy fenti mondata pont nem azt jelenti, amit jelent, ezzel nagyjából túl is voltunk mindenen.

Új üzenet érkezett

A miniszter obskurus mondata nyomán még aznap közadatigényléssel fordultunk az EMMI-hez – ez a minisztérium a gazdája a „roma felzárkózásnak” –, kérve a „2010. június 1-je és 2015. május 1-je közt a roma felzárkóztatás érdekében indult nemzeti (nem uniós) finanszírozású programok listáját, illetve tételes bontásban a programokra fordított költségvetési források összegét”. Egy hét múlva a minisztérium hosszabbítást kért, arra hivatkozva, hogy „az adatok összegyűjtése több időt vesz igénybe”.

És valóban, még három hétig gyűjtögették a nemzeti finanszírozású programok adatait. Pedig olyan sok szám nincs: 2015-ben például a magyar állam saját forrásból az EMMI adatai szerint 3, azaz három program keretében összesen 0,9 milliárd – egész pontosan 911 millió 100 ezer – forintot költött „roma felzárkóztatásra”.

Ez lenne tehát az a forrás, amelyet a magyar kormány nem akarna megvonni a prioritásként kezelt roma felzárkóztatástól, hogy a „megélhetési bevándorlókra” költse. Mivel Trócsányi miniszter a hazai roma célzású programok költségét állította szembe a menekültek jelentette (feltételezett) költségvetési kiadásokkal, nézzük meg, mennyit költött a kormány eddig a célok megvédése érdekében folytatott harcra.

Nos, a nemzeti konzultálás kormányzat által becsült költsége valamivel több, mint a magyar költségvetésből finanszírozott roma felzárkóztatási programoké: 960 millió, illetve ehhez jön még a plakátkampány 390 milliója. Viszont – mint az Így írnánk mi-blog elemzése bemutatta – ez az összeg több mint duplája az idén a menekültek ellátására a hazai költségvetésből fordított összegnek.

 

Persze ebből a 0,9 milliárdból nem jönne ki az a sok felzárkóztató program: a minisztérium adatai szerint ugyanebben az időszakban uniós finanszírozású programok keretében a nemzeti finanszírozású programok költségének hússzorosát, 17,7 milliárdot költött a kormányzat „roma felzárkóztatásra”.  

 

 

Tavaly még nem volt ilyen aránytalanul nagy az uniós finanszírozás részesedése, 3,37 milliárd magyar költségvetési és 7,47 milliárd uniós forrás szolgálta a roma felzárkóztatást. (A több éves időtávú programok esetében a program keretösszegét egyszerűen elosztottuk az évek számával.)

Ugyanakkor a minisztérium adatközlése nem tartalmazza például az 1,5 milliárd uniós forrásból megvalósított „Nő az esély  – ezer roma nő képzése” (TÁMOP 5.3.1-B-1) nevű programot, vagy a szintén uniós finanszírozású 5 milliárdos keretösszegű „Foglalkoztatási szövetkezet – Híd a munka világába” (TÁMOP 2.4.3.D-3-13/1) programot – igaz, ezzel a botrányos projekttel a minisztériumnak mostanában nem nagyon van oka büszkélkedni.

A világ legdrágább Opel Corsája és a Belügyminisztériumhoz közeli irodaház – így ver hidat a munka világába az Országos Roma Önkormányzat

Végső elkeseredésünkben felhozhatjuk még a közmunkát, mint hazai finanszírozású roma fókuszú esélyteremtő programot. A ráfordításokat nézve valóban jelentős ügyről van szó: a 2014-es költségvetés 230 milliárdot szánt közfoglalkoztatásra, erre az évre pedig már 270 milliárdot terveztek be. (Igaz, a KSH adatai szerint az első negyedévben megint 50 ezerrel kevesebben dolgoztak közfoglalkoztatottként, mint tavaly szeptember-októberben, az önkormányzati választás idején.)

Csakhogy a magyar kormányon és csatolt részein kívül nincs olyan szakértő vagy szervezet, aki/amelyik ne mondta volna már el, hogy ez a típusú tömeges közmunka drága és nem hatékony eszköz, amelyik épp azoknak okozza a legtöbb kárt, akiken segíteni akar – érvelni tehát ezzel sem lenne egyszerű.

De facto Brüsszel fizeti tehát a leszakadó rétegek integrációját célzó programokat, a magyar kormány saját erőforrásokból fejenként évi 1100 forintból zárkóztatja őket – erre a teherre hivatkozva tiltakozni évi 300 menekült befogadása ellen a számok szintjén is kínos. Ami igazi szégyen, az meg persze túl van ezeken a számokon.

Becker András

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: ha Magyarországra jössz, vasárnap úgyse költheted el másra. Tudnivalók itt.