Magyarország sokkal inkább vidék, mint Budapest – Katus Eszter támogatási felhívása
„Aki szeretne ingyen dolgozni a Dunántúli Naplónak nyáron, azt szívesen látjuk gyakorlatra.” Nagyjából ezzel a visszautasíthatatlan ajánlattal indult a napilapos...
Halász Áron vagyok, két éve dolgozom az Átlátszónál, ahol leginkább videókat gyártok. Különösen örülök, hogy az Átlátszó profiljából fakadóan mi nem tucathíreket másolunk, nem izzadunk a reklámbevételek miatti nézettségversenyben, és nincs szükségünk nagyarcú jópofizásra sem. Ügyek mellett állunk ki, és még akkor is visszük őket, amikor már nem számítanak trendinek.
Amikor az Átlátszóhoz kerültem, erdőlakókról és elfelejtett kolontári vörösiszap-károsultakról készítettünk videókat, EU-pénzeket benyelő Jobbik-közeli ökofaluról és a Vegyépszer kifosztott alvállalkozóiról forgattunk. Kicsit később felvételt szivárogtattunk a diáktüntetőket Orbán igazáról győzködő közrádiósokról, a Római-parti mobilgátról szóló sorozatunk egyik része pedig Zöld díjat kapott – épp a most politikai okokból kirúgott Sáling Gergő volt [origo] főszerkesztő döntése alapján.
Lefilmeztük, ahogy MSZMP iratokat hoztunk ki a szocialisták régi székházából, ami miatt ránk förmedtek a szocik, akiket viszont elítélt az adatvédelmi hatóság. Menekültügyről szóló dokumentumfilmünket a Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál vetítette. Egyedüli médiumként vettük videóra, amikor először kipakolt az ex-NAV-os Horváth András, valamint kameránk előtt szólalt meg a nagykoalíciós Wieszt-ügy tönkretett kirobbantója is.
Nekünk beszélt először az egymilliárd forintot táskában hordó alvállalkozó, a Wikileaks-szel együtt dolgozó Smári McCarthy, Gery Greyhound, a Fidesz volt sztárvideósa és L. Simon László kisemmizett testvére is. Más általunk forgatott és vágott anyagok között idén a kettős állampolgársággal kapcsolatos gyanús választási ügyekről is készítettünk riportot, és portrésorozatot indítottunk szélsőjobboldali szervezetekről.
Miért szeretem ezt csinálni?
Mindig is nyughatatlan aktivistaként álltam bizonyos ügyekhez, legyen szó természetvédelemről, a társadalom legalsóbb rétegeiről vagy éppen az átláthatóságról. Így kerültem a bringás ügy környékére és az Átlátszóhoz is. Mindig is iszonyatosan felhúztam magam azon, hogy az tud előrébb jutni, akinek több pénze van, aki jobban tud nyalni, aki primitívebben ordít, vagy nagyobbat üt. A korrupt és erőszakos társadalom elnyomja a tehetséget, a tenni akarást és a jó szándékot. Hosszú távon pedig felfalja önmagát.
Különösen örülök, hogy az Átlátszó profiljából fakadóan mi nem tucathíreket másolunk, nem izzadunk a reklámbevételek miatti nézettségversenyben, és nincs szükségünk nagyarcú jópofizásra sem. Ügyek mellett állunk ki, és még akkor is visszük őket, amikor már nem számítanak trendinek.
Az Átlátszó által képviselt elvek egy fenntarthatóbb és igazságosabb játszóteret építenek, ahol a közösségnek kitüntetett szerepe van. Az itt képviselt ügyek, a nálunk feltárt sztorik nem valósulhatnának meg a közösség támogatása nélkül. Finanszírozásunk átlátható, és egyre inkább az olvasókra támaszkodik. Olvasóink nélkül nem jöhetett volna létre a Kimittud közérdekűadat-igénylő rendszer, a korrupciós ügyek bejelentését lehetővé tevő Fizettem.hu, és nélkülük nem tudnánk fenntartani biztonságos kiszivárogtató felületünket, a Magyarleaks-et sem. Ez egy ilyen oda-vissza játék.
Az Átlátszó 2011-ben indult el olyan kezdeményezésként, amely tudatosan a magyar mainstream médiarendszeren kívülre helyezte magát. Az alapítók számára ugyanis már akkor világos volt, hogy a rendszeren belül egyre kevésbé adottak a szabad újságírás lehetőségei. A magyar tulajdonosok oligarchikus érdekeket képviselnek, a külföldi médiavállalatok egyre inkább meghajolnak a politikai és gazdasági befolyás előtt, a hirdetési ipar pedig sokszor direkt módon a nyomásgyakorlás eszköze.
Három év alatt a helyzet drámai módon romlott: a hatalom a törvény erejével, hatósági eszközökkel, tulajdonosi beavatkozással és az üzleti feltételrendszer átszabásával monopolizálta a médiát. Mindaz pedig, ami az Origo-val történt azt bizonyítja, hogy a rendszeren belül megszűnőben vannak a szabad újságírás feltételei.
Az új médiatörvényekkel a közszolgálati médiát silányították egyszerű pártpropaganda eszközzé. A hatósági eszközök segítségével az országos rádiós piacon megszüntették a versenyt, az ellenzéki rádióadókat ellehetetlenítették, a kormánypárti vagy vallási rádiókat helyzetbe hozták. A tulajdonosi viszonyok átalakítása révén megszereztek egy országos kereskedelmi tévét, és még nagyobbra növelték a lakájmédiát. A médiaadóval most sorra kerülnek mindazok, akik eddig kimaradtak, a nemzetközi tulajdonosokat a zsarolás és a jutalmazás változatos eszközeivel térítik jobb belátásra.
Az Átlátszóban továbbra is szabadon lehet újságot írni, a szerkesztőségünk várja azokat az újságírókat, akik máshol már nem tudnak publikálni. Ahhoz azonban, hogy ennek megteremthessük az anyagi feltételeit, te is kellesz! Legyél az Átlátszó oligarchája! Segítsd rendszeres átutalásokkal a munkánkat!
Kinek egy kávé, kinek egy tank benzin ára – ezek a támogatások mind egy fenntarthatóbb és igazságosabb világot építenek, mely nélkül ránk omlana az egész felépítmény.
Az Átlátszó nem tör hatalomra, hanem pártatlanul ellenőrzi a mindenkori hatalmat. Nálunk nem az számít, hogy ki milyen színű ingben próbál támogatókat szerezni, így aztán meg is kapjuk mindenkitől a magunkét. Társadalmi szinten sem azt nézzük, mi az, ami elválaszt, hanem azt, hogy mi az, ami összeköt. Ezzel az egyszerű gondolattal pedig máris szembementünk a rendszerrel.
De másképp nem megy.
Amikor a teljesen elpofátlanodott politikusok bármit megtehetnek, amikor nyilvánvalóan csúszunk a diktatúrába, amikor a jól helyezkedők gazdagodása mellett egyre többen szegényednek el, és amikor hatalmi játszmák játékszereivé válunk, még akkor is lehet nemet mondani. Játékszer ugyanis csak abból lesz, aki hagyja. Az állam, a nagyvállalatok, az ezer szálon összefonódó érdekcsoportok csak akkor erősek, amikor nem érzik a civilek hideg leheletét.
Egy kormány akkor tudja törvényekkel, gazdasági intézkedésekkel és elrabolt közpénzekkel maga alá gyűrni a tájékozódás felületeit, amikor van fogyasztója és nincs ellenfele a lebutított médiapiacnak. Akkor lehet orránál fogva vezetni egy országot, akkor lehet fenntartani a különböző színűre festett politikusok iránti rajongást, amikor közönyre, felületes örömökre és hamis ellenségeskedésre van igény. Akkor tehet meg bármit egy hatalom, ha a vélt ellentétetek erősebbek az összekötő kapcsoknál. Ahhoz, hogy ne így legyen hiteles, pártatlan információkra és az ellenállás kidolgozott eszköztárára van szükség.
Korábbi támogatási felhívásaink
Előfizetőket keresünk – Oroszi Babett támogatási felhívása
Előfizetőket keresünk – szállj be te is, támogasd a rezsiharcunkat!
Előfizetőket keresünk – Kovács Ildikó támogatási felhívása
„Most itt lehet szabadon újságot írni” – Mong Attila támogatási felhívása
Régen még én is hittem politikusoknak, ma már a civil erőben hiszek. Ugyanis bármennyire reménytelennek tűnik, lehet változtatni a rendszeren.
Két lehetőségünk van: vagy ráébredünk a saját erőnkre, vagy vegetálunk tovább. Vagy megkötjük a mindennapos háttéralkukat és hallgatásunkkal tovább építjük ezt a rendszert, a maga összes, mások életébe behatoló szélsőséges és erőszakos vadhajtásával együtt, vagy ellenállunk.
Az Átlátszó ellenállása a tájékoztatás, a tényfeltárás. Szervezetünk az utóbbi 3 évben azon a hazánkban ritka munkának szentelte munkáját, ami az egyik utolsó bástyává tette a pártatlan tájékozódás játékterén: az üres szalagcímek, a csinos máz mögötti világ feltárásán. Ha ehhez az kell, hogy elszabadult politikusok külföldi ügynöknek állítsanak be, sértett célpontok megbélyegezzenek, akkor ezt is vállaljuk.
Egy igazságosabb, fenntarthatóbb világhoz szükség van az Átlátszóra. Az egyik utolsó bástyára, aminek építőkövei azok az emberek, akiknek tájékozódási vágya és támogatása fenntartja a lehetőségét annak, hogy ne fulladjunk a mutyizók, a nyalizók és az erőszakosak mocsarába. Még szerencse, hogy a mi támogatásunkhoz nem kell az utcára menni, nem kell kamerák elé állni, elég csöndben cselekedni. Az adományokat emberekre, az átlátszós projekteken dolgozók munkabérére fordítjuk.
Támogatásokat az atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. fogad a Raiffeisen Bank 12011265-01424900-00100007 bankszámlaszámán. PayPal: [email protected].
Visszaélésszerű adatigénylős pólórendeléshez kattints ide
A PayPal-en keresztül is lehetőséged van egyszeri tetszőleges összegű, vagy havi rendszeres támogatást nyújtani a projektnek.
Havi 5000 forintos támogatáshoz kattints ide.
Havi 2000 forintos támogatáshoz kattints ide.
Havi 1000 forintos támogatáshoz kattints ide.
Egyszeri, tetszőleges összegű támogatáshoz kattints ide.
Az összes támogatási lehetőségről itt tájékozódhatsz részletesebben.
Köszönjük a támogatásokat!
Halász Áron
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás„Aki szeretne ingyen dolgozni a Dunántúli Naplónak nyáron, azt szívesen látjuk gyakorlatra.” Nagyjából ezzel a visszautasíthatatlan ajánlattal indult a napilapos...
Elindult az Üvegzsebfigyelő, az Átlátszó új alkalmazása. Az Üvegzsebfigyelő azért készült, hogy egy helyen elérhetővé váljanak az állami szervek, így...
Pontosan egy éve, 2016. október 8-án reggel arra ébredtem, hogy megszűnt a munkahelyem. Akkor volt épp tizenegy éve, hogy...
Az egyre intenzívebb civilellenes kormányzati lejáratókampány, a Soros-ellenes hecckampány, a „külföldről támogatott” társadalmi szervezetek listázása, és az adózás rendjében...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!