A Majdan hadserege – avagy kik haltak meg kedd éjszaka Kijevben

A városháza lépcsőjén állunk. Csípős hideg van, az épületet éppen ürítik ki a tüntetők. Vörös karszalagos, maszkos férfiak, botokkal és buzogányokkal felszerelkezve üvöltenek a bejárat elé felsorakozott, botokkal és buzogányokkal felfegyverzett, fehér ukrán rúnás terepszínű ruhában álló férfiakkal. A vita tárgya az, hogy vajon valóban vissza kellene-e adni a városházát a kormánynak. A nácik ezzel nem értenek egyet, de a vérontás ezúttal elmarad. Kedden a két csoport már közösen védte a Maidan teret a rohamrendőröktől. A meghalt „civilek” legalább háromnegyedét ők adják. Riport.

Az egyik majdani milicista kiszúrja, hogy fotózzuk a felálló sorfalat. Kifejezi a rosszallását, de a kamerám helyett a szövetkabátomat találja el a házilag gyártott láncos buzogányával. Nem várom meg, hogy korrigálja a hibát, gyorsan eltűnök a szeme elől.

Az elmúlt három évben végigtudósítottam a líbiai polgárháborút és minden további nélkül kijelenthetem, hogy anblokk az egész egyiptomi forradalmat, kezdve Mubárák elűzésétől a katonai puccsig és az azt követő tisztogatásokig. Végignéztem, hogyan ölnek meg 1500 embert három nap alatt a „terrorizmus elleni” harcban az egyiptomi fegyveres erők, de ennyi civil milicistát egy helyen egyszer sem láttam a Közel-Keleten. Úgy tűnik, ez kifejezetten Ukrajna sajátja.

Függetlenül attól, hogy már pénteken minden ukrán illetve nemzetközi újságíró kolléga készült a keddi vérengzésre és a feszültség végig érezhető volt a Majdan téren, a látvány, ami az újságírót fogadja így is bizar. A tér tele van terepszínű ruhás, maszkos, fegyveres emberekkel, akik golyóálló mellényt hordanak, ráadásul nem is az olcsó fajtából. Csak szombaton négyszáz IV-es típusú mellényt számoltam össze, a derékhad azonban vasárnapra állt össze. Ekkor a majdani biztonsági erők, a szvoboda párt szabadcsapatai, és az önjelölt rendfenntartók is mind megjelentek, hogy meghallgassák az ellenzéki szónokokat.

„Már rég nem Brüsszel vagy Moszkva a kérdés”

Jelenleg Ukrajnában már rég nem az a kérdés, hogy Brüsszel vagy Moszkva, sokkal inkább az, hogy hagyjuk-e maradni azt, aki nekiment a saját népének, hogy elfogadható-e, hogy szabadságjogok, szólásszabadság nélkül és pláne, hogy ilyen méretű korrupcióban éljünk. Erről szól ez a forradalom, és amint láthatja, az ukrán társadalom jelentős részét megmozdította az ügy érdekében. Tovább a teljes interjúra.

„A téren 39 század van” – meséli Vladimir, egy huszonéves fiú a metró bejáratánál. Ez háromezer kilencszáz „rendfenntartót” jelent. „Ők csak a Majdan őrei” – teszi hozzá. Hozzájuk jönnek még a Szvoboda csapatai és a kisebb „ultrás” csoportok. Mindenkinél szúró- és vágó fegyverek vannak, sisakjuk és mellényük is van. A tehetősebbek valódi, kifejezetten a 7.62-es lövedék ellen kifejlesztett gránitlapot hordanak a mellények zsebeiben, a szegényebbek sima acéllapot. Ez ugyan a lövedékek ellen szinte semmit sem véd, de jó szolgálatot tesz a gumibot és a sörétek ellen.

Ez utóbbit már a „Majdan védelmi tanács” sátrában tudjuk meg egy asztalnál ülő aktivistától, aki a nevét nem árulja el. „Aki segíteni szeretne, annak felírjuk a nevét, kap egy maszkot és sisakot.” – árulja el. A maszkra azért van szükség, hogy a Borkut (rohamrendőrség) ne tudja azonosítani az önkénteseket.

Hosszú sor kígyózik a sátor előtt, tolonganak a jelentkezők, de a könyvbe való felvétellel még nem lesz senki „harcos védelmező.” Ehhez ugyanis túl kell esni az alapképzésen. Igen, van ilyen. A Piv bar bejárata mellett zajlik a kiképzés, mely a pajzzsal illetve a „buzogánnyal” való bánásra, illetve pusztakezes harcra készít fel. Bár a védelmi tanács sátrában azt az információt kapjuk, hogy az ilyen jellegű kiképzést „harcban járatos”, „katonai múlttal” rendelkező veteránok végzik, a helyszínre érve azt tapasztaljuk, hogy fiatal srácok tartják még fiatalabb srácoknak, ukrán nemzeti metálzenére. A képzés mindenesetre brutálisnak tűnik – azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire hasznos a gyakorlatban.

„Annyira, hogy a Borkut két hónapja nem tudja bevenni a teret.” – kapjuk a választ az egyik kiképzőtől.

„Egyébként tényleg vannak háborús veteránok a Majdan téren.” – meséli Kiril Lazarev, egyetemi hallgató és Szvoboda pártaktivista. Boldogan ecseteli, hogy az orosz-afgán háborúkat megjárt veteránok egész csoportja fejezte ki támogatását a Majdan téri tüntetés felé, egyúttal megfenyegetve a kormányt is. Ennek is szép hagyománya van a téren.

Nácik, futballhuligánok és ultranacionalisták

A tér milicistáit gyűjtőnéven úgy említik, mint a „Právi szektort” vagy „jobb szektort” és a eumajdan tüntetések kezdeteitől képviseltetik magukat, a közösségi portálok adatai szerint körülbelül százezer támogatóval. Magukba foglalják a nemzeti futbalcsapatok ultráit csakúgy, mint a „fehér hatalamat” hírdető helyi szkinhedeket, de a pártsemleges „forradalmárokat” is.

Bárki, aki maszkot és fegyvert hord hozzájuk tartozik, csak a kabátra felvarrt rúna vagy karszalag segít eligazodni egy-egy csoport politikai szimpátiái felől. A semlegesek csak a Majdan jelét viselik, míg az elkötelezettek pártok, szervezetek színeit is.

A neonáci szlogenek, grafitik megjelenése a téren pedig kétséget sem hagy afelől, sok csoport hová is húz. Meg nem erősített pletykák szerint azonban nem véletlen, hogy a téren holtan talált civilek között kiugróan magas a külföldi, orosz ajkúak száma. A vörös karszalagos, a Szvoboda párthoz köthető milíciák voltak azok, akik például megtámadták és elfoglalták a közintézményeket a tér közelében.

A Právi szektor befolyása pedig meghatározó a tüntetéseken. Akár politikai programok is leállnak, ha egy-egy taguk éppen házasodik, ha pedig nem tetszik nekik valamelyik ellenzéki politikus nyilatkozata, egészen durván fejezik ki nemtetszésüket. Vitalíj Klicskót például gondolkodás nélkül fújták pofán egy poroltóval, amikor a tárgyalások és a krízis békés rendezése mellett érvelt a téren.

Ők azok, akik egyértelműen forradalomként aposztrofálják a tüntetést, és elutasítanak minden jellegű megegyezést, ami nem a rendszer teljes átalakulásával jár. Harcosan rendőrellenesek, s bár kifelé egységesnek tűnnek állandó belső konfliktusok osztják meg őket. Míg a Majdan tér biztonsági őrei elsősorban a tér tartását tartják feladatuknak, addig az ultrajobbosok már hetek óta követelik az „értelmetlen” tárgyalások beszüntetését és az erőszakos fellépést a kormány, és elsősorban a rendfenntartó erők ellen. A szvobodista milíciák csak kifejezetten a párt elnökének kérésére adták át az elfoglalt közintézményeket.

Az ellenzéki politikusoknak pedig, mivel jóval a tüntetés kezdete után csatlakoztak a Majdan tériekhez, mindenképpen számolniuk kell velük. Ezért is nem volt kérdés az ellenzéki oldalon, hogy a teret „mindenáron” tartani kell, mint ahogyan az sem, hogy a parlament felé vezető rendőrbarikádok egyikére az első molotov koktélt ők dobták. Most is ők harcolnak az első sorokban.

Jászberényi Sándor (Kijev)