A helység kalapácsa – helyi oligarchia és vazallusmédia vidéki városokban

Hogy milyen folyamatok zajlanak az országos hatókörű médiában a baráti cégek közterületi reklámfelületeire költött állami tízmilliárdoktól a nyomtatott sajtó tulajdonosi szerkezetének befolyásolásán át a rádiós (hirdetési) piac közvetett és közvetlen manipulálásáig, az nagyjából köztudomású. Ma már az is tudható, kik ezeknek a játszmáknak a főszereplői és nyertesei, mint ahogy az sem kérdéses, milyen politikai és gazdasági erők állnak például a Népszava vagy a Hír Tv mögött. Sokkal kevesebbet lehet tudni viszont a helyi médiumokról, noha kutatások szerint ezek szerepe egyre nő.

A helyi rádiók például 19 megyéből 13-ban népszerűbbnek bizonyultak a 18-49-es korosztály körében, mint a nagy országos rádiók. A nyomtatott sajtó fragmentálódásával, illetve az országos napilapok fokozatos térvesztésével (PDF) párhuzamosan nő a helyi nyomtatott sajtótermékek szerepe is, és ugyanez a tendencia (PDF) mutatkozik az online hírportálok esetében. A médiumok közel tíz százaléka van önkormányzati tulajdonban, de ennek a tíz százaléknak a  szerepe – elsősorban a helyi véleményklíma alakításában – feltehetően jóval nagyobb, mint az a számarányukból következik.

A Mérték Médiaelemző tavaly kérdőíves kutatást (PDF) végzett vezető beosztású médiamunkások körében. A médiamenedzserek válaszai alapján a sajtószadadság második legfontosabb feltétele (a médiahatóság politikai függetlensége után), hogy ne legyen összefonódás a médiatulajdonosok és a politika között. Márpedig a települési hatókörű médiumok esetében a városvezetés és a helyi médiumok „közelsége” miatt gyakran éppen ez a helyzet, az önkormányzati fenntartású médiumok szerkesztőségeinek közvetlen egzisztenciális kiszolgáltatottsága pedig végképp illuzórikussá teszi ezen orgánumok függetlenségét.

A többé-kevésbé egyformán szervilis önkormányzati újságok, honlapok, rádió- és tévécsatornák épp azt demonstrálják, milyen az, amikor  közvetlenül a „politika” a médiatulajdonos. A helyi hatalomnak való kitettséget, illetve ennek a helyi nyilvánosságra gyakorolt hatását leíró adatok  nincsenek: a helyi és az önkormányzati tulajdonú médiumok munkatársai körében hasonló kutatás nem készült. Ugyanakkor a Mérték idézett kutatásában a  megkérdezettek (nem helyi médiában dolgozók) 76 százaléka érezte úgy, hogy erős vagy nagyon erős a médiára nehezedő gazdasági nyomás.

A helyi hatalom befolyása a közvélekedés irányítására azonban mégsem korlátlan: helyben a helyi ügyekről akármekkorát nem lehet hazudni. Ezt bizonyítja például egy székesfehérvári helyi demokrácia audit (PDF).  A kutatásban a megkérdezettek válaszai a megszokott erős szórást mutatják a politikai preferenciák szerint szinte minden kérdésben, legyen szó részvételről vagy átláthatóságról. Egyedül a helyi sajtó függetlenségét illetően egyöntetűen negatív a  válaszadók értékelése: a plusz/mínusz 100 fokú skálán az MSZP-szavazók mínusz 51 pontra értékelték a helyi sajtószabadságot, de a városvezetéshez egyéb ügyekben lojális Fidesz szavazók válaszainak átlagértéke is mínusz 21 pont volt. Van tehát remény.

Most induló sorozatunk vidéki városokat fog bemutatni: a helyi nyilvánosság állapotát, illetve a helyi politikai-gazdasági erőcsoportokhoz való bekötöttségét vizsgáljuk riportjainkban. Az első részben a kaposvári polgármester, Szita Károly birodalmát mutatjuk be. A továbbiakban aztán jönnek sorban Debrecen, Miskolc, Békéscsaba, Hajdúhadház és még tucatnyi más vidéki város.

Becker András

Tovább a cikksorozat többi írására.

(Címlapkép: Kovács Gergely)