Megint perelünk Paks II engedélyezési dokumentumaiért, a törésvonalról továbbra sincs szakmai konszenzus

Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) november 30-án adott feltételes építési engedélyt Paks II talajkitermelési és víztelenítési munkáira, azaz a már megkezdett gödör további mélyítésére a telephelyen. Annak ellenére, hogy a törésvonal és a geológiai kockázatok terén még mindig lényeges véleménykülönbség áll fent az illetékes osztrák minisztérium szakértői és a magyar fél között. Szerettük volna megismerni az engedélykérelemhez beadott tervdokumentációt, a Paks II Atomerőmű Zrt. azonban nem válaszolt közérdekű adatkérésünkre az előírt határidőn belül, az OAH pedig elutasította azt: indoklásuk szerint „a tervdokumentáció nyilvánosságra hozatalával megvalósulna a közbiztonság sérelme, illetőleg annak veszélyeztetése”. Álláspontunk szerint a kért dokumentumoknak legalább egy része megismerhető lenne, ezért pert indítunk a kiadásukért.

A törésvonal kérdésével korábban az Átlátszó is többször foglalkozott: 2017-ben szereztük meg azokat a geológiai kutatási eredményeket, amelyek komolyan megkérdőjelezik a Paks II építésére kijelölt terület földtani alkalmasságát. Ezek az eredmények azonban csak részlegesen kerültek bele abba a dokumentációba, amelyet a cég benyújtott a hatóságnak a korábbi telephelyengedélyezési eljárás során.

Az anyagokból kimaradt például az, hogy az MVM Paks II. Zrt. megbízásából készült, 2016-os geológiai tanulmány szerint a Paksi Atomerőmű telephelyének közelében több helyen is tízezer évnél fiatalabb, felszínig hatoló elmozdulásokat okozó földrengések nyomait találták. Ez felveti a talajmozgások és adott esetben esetleges földrengés kockázatát is.

Az osztrák környezetvédelmi hivatal, illetve az illetékes minisztérium szakértői szintén sok éve feszegetik ezt a kérdést. A minisztérium egy saját, független szakértői vizsgálatot is elrendelt az ügyben, amelynek eredményeit 2021-ben hozták nyilvánosságra. Ebben arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar szabályozás és a nemzetközi ajánlások alapján a Paksi Atomerőmű és a tervezett Paks II. atomerőmű telephelye nem alkalmas atomerőmű létesítésére.

„Reális a földrengés veszélye Paksnál” – Kurt Decker geológus a földtani kutatásról from atlatszo.hu on Vimeo.

Az OAH-val folytatott bilaterális találkozókon az osztrákok azt kérték, hogy Magyarország végezzen újabb, a korábbiaknál mélyebb és részletesebb paleoszeizmológiai vizsgálatokat, mielőtt a munkagödröt tovább mélyítenék. Másrészt engedélyt kértek arra, hogy az osztrák szakértők is végezhessenek kutatásokat a helyszínen. Ezekre információink szerint nem került sor.

Feltételesen adott engedélyt a hatóság a talajkitermelésre

Az OAH 2023. november 30-án kiadott határozatában feltételekkel, de engedélyezte a gödör további mélyítését. A határozat szerint összesen 3 664 712 köbméter földet termelnek ki az építkezés során – ez a mennyiségű föld nagyjából 1466 darab ötvenméteres úszómedencébe férne bele. Az engedély „visszatartási pontok”-at határozott meg, amelyek értelmében a talajkiemelési és víztelenítési munkálatok majd csak az után kezdődhetnek meg, hogy a Paks II Atomerőmű Zrt. eleget tesz bizonyos feltételeknek.

Például be kell majd mutatniuk a hatóságnak azokat az elemeket, amelyek a kiviteli tervekben változnak az építési engedélyezési dokumentációhoz képest. Ki kell dolgozniuk azt a monitoring rendszert, amellyel a munka során mérni fogják például a környező épületek és a terep mozgását, valamint a talajvízszint változását. Igazolniuk kell majd a víztelenítő rendszer minden elemének megfelelőségét is, a határozat szerint ugyanis „a dokumentációban ismertetett víztelenítő rendszer műszaki megoldásainak megfelelősége nem volt teljes körűen vizsgálható, mert bizonyos tervezési adatok csak a kiviteli tervezés során állnak elő”.

Mindezek mellett minden újabb ütem megkezdése előtt nyilatkozniuk kell majd arról, hogy a kivitelezés következő ütemébe lépés nem veszélyezteti a meglévő Paksi Atomerőmű létesítményeinek biztonságát, valamint igazolni kell az elkészült szerkezetek és a résfal megfelelőségét. A visszatartási pontok mellett az engedély még számos további előírást és feltételt is tartalmaz.

Megkérdeztük az OAH-t, hogy miért adta ki az engedélyt, ha a fenti, jelentősnek tűnő információk hiányoztak a beadott anyagokból, és hogyan ellenőrzik majd az említett feltételek teljesítését.

A hivatal válasza szerint nem álltak fent azok a jogszabályban meghatározott esetek, amelyek esetén a hivatal visszautasíthatta volna a kérelmet. „Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hatósági eljárásokban, így a jelen eljárásban is, a szakhatóságok is feltételekkel adják meg a hozzájárulásukat, ami nem jelenti azt, hogy az ügyfél nem hiánytalanul és megfelelő részletezettséggel nyújtotta be a szükséges dokumentumokat.”

A fent említett feltételekkel kapcsolatban a hivatal azt közölte, hogy „a feltételezések helytállóságát az OAH felügyeleti tevékenysége keretében vizsgálja. Az OAH a telephelyen zajló építési tevékenységeket rendszeresen ellenőrzi és az engedélyben szereplő talajkiemelési tevékenységek esetében is ellenőrzéseket fog tartani. Az ellenőrzések során feltárt adatokat, információkat értékeli, amennyiben a követelményektől való eltérést állapít meg, intézkedik.”

„Én bízom az Atomenergia Hivatalban, nem tehetek ugyanis mást” – válaszolta kérdésünkre Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse. „A nukleáris energia alkalmazásának számos, a biztonságot garantáló feltétele van, ezek egyike a szükséges erőforrásokkal ellátott, megfelelő jogi státuszú hatóság. Ezzel együtt ugyan a végső felelősség a biztonságért mindig az atomenergia alkalmazójáé, azaz pl. az atomerőműé, mégis kérdéseket vet fel az, hogy az OAH legalább részben olyan felelősséget terhel át az atomerőműre, amelyek korábban a hatóságnál voltak – és nem a mostani az első példa.”

Az OAH ugyanis már a létesítési engedélyt is feltételes módban adta ki, amelyet még 2020-ban kérelmezett a Paks II Atomerőmű Zrt. Az OAH végül 2022 augusztusában feltételesen, visszatartási pontok mellett adta ki a létesítési engedélyt, ami majd akkor válik véglegessé és érvényessé, ha a Paks II Atomerőmű Zrt. átdolgozza és újra benyújtja az ún. Előzetes Biztonsági Jelentést, és azt az OAH elfogadja. Ez azonban még nem történt meg. Az alapozást és a talaj ásását a cég saját kockázatára kezdhette el és folytathatja majd (szintén saját kockázatára) a gödör mélyítését, ha sikerül teljesítenie a most november 30-án kiadott építési engedély feltételeit.

Osztrák-magyar nézeteltérés

A klíma- és környezetügyekért (is) felelős osztrák minisztérium sajtóosztálya megkeresésünkre úgy nyilatkozott: sajnálja, hogy a magyar fél látszólag továbbra is kitart az építkezés mellett, anélkül, hogy újraértékelné a geopolitikai helyzetet.

„Szeretnénk leszögezni, hogy nem tudjuk megakadályozni atomerőművek építését más országokban, ugyanakkor követelhetjük a szabályok betartását és a nukleáris biztonság folyamatos javítását. Bár tiszteletben tartjuk a nemzeti szuverenitást és a nemzeti energiapolitikára vonatkozó európai és nemzetközi jogot, sajnálattal vesszük tudomásul egy új atomerőmű üzembe helyezését Ausztria szomszédságában. […] A szeizmikus kockázat, a helyszín geológiájának ismerete és a szeizmikus tervezés nagy jelentőségű egy atomerőmű biztonsága szempontjából. Ezért Ausztria jelentős figyelmet szentel a kérdésnek évek óta. Részt vettünk Paks II határon átnyúló környezeti hatásvizsgálati eljárásában is és közelről követjük a létesítmény engedélyezési eljárását, és alaposan vizsgáljuk a vonatkozó dokumentációkat. Mindezek miatt, már sok évvel ezelőtt kezdeményeztünk egy projektet, amelyben műszaki szakértők megvizsgálták és értékelték az összes nyilvánosan elérhető kutatás és publikáció eredményeit a helyszín szeizmikus tulajdonságairól. Ennek eredményeként készítettünk egy átfogó tanulmányt, amelyet a téma érzékenységére való tekintettel nemzetközi peer review-nak vetettünk alá. Ezt követően továbbítottuk a tanulmányt az OAH-nak és részletes egyeztetést kértünk e rendkívül fontos téma kapcsán. Ennek keretében két műszaki szakértői workshopot és egy helyszíni bejárást tartottunk a bilaterális megállapodás részeként. Ezeken a találkozókon az osztrák és nemzetközi szakértők aggodalmukat fejezték ki és kérdéseket tettek fel a magyar félnek. A mi álláspontunk szerint a földtani kutatási jelentésekben és a Telephely Biztonsági Jelentésben szereplő geológiai és geofizikai adatok nem elégségesek ahhoz, hogy megbízhatóan ki lehessen zárni a felszínen maradandó elmozdulás lehetőségét a telephelyen. Ugyanakkor a magyar fél még mindig más állásponton van. Továbbra is feltételezzük azonban, hogy a magyar fél komolyan veszi az aggodalmainkat és továbbra is szoros kapcsolatban maradunk az illetékes hatóságokkal. A magyar hatóságok több alkalommal is felajánlották, hogy az osztrák szakértőknek lehetőségük lesz az építési terület megtekintésére, és élni fogunk a felajánlott lehetőséggel, ha a további talajkitermelési munkák megkezdődnek.”

Az OAH lapunknak küldött tájékoztatása szerint

„az osztrák-magyar bilaterális egyeztetés egy szakmai fórum, amely alapján az osztrák fél nem minősül ügyfélnek az OAH eljárásaiban. Az OAH az atomtörvény szerint a feladatai ellátása során csak a jogszabálynak van alárendelve. A feladatkörében nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. Az OAH az eljárásaiban azt vizsgálja, hogy a kérelem a vonatkozó jogszabály(ok)ban foglalt követelményeknek megfelel-e. Az osztrák fél által megfogalmazott vélemény nem tartalmazott olyan új információt, vagy adatot, amely az OAH által lefolytatott eljárás eredményét megváltoztatta volna. Mindazonáltal az OAH a bilaterális egyeztetés keretén belül több alkalommal is szakértői fórumot biztosított a felmerült kérdések tisztázására, illetve a felvetett geotechnikai kérdések vizsgálatát a telephely kutatási programon túl a kapcsolódó engedélyezési eljárásokban és a teszteredmények kiértékelése során is folyamatosan végzi.”

Timár Gábor geofizikus, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár szerint nem igazán létezik a kérdésről egységes szakmai álláspont, egyéni álláspontok vannak a szakértők körében. Véleménye szerint tulajdonképpen „a munkagödrön kívül is bármikor lehetne a nyugati, északi és keleti oldalon is háromméteres kutatóárkokat csinálni. Délen csak azért nem, mert ott vannak a meglévő atomerőművi blokkok, ezért azt a területet békén kellene hagyni. Épp elég kérdést vet fel az, hogy ennyire közel ilyen mély gödröt ásnak.”

Timár szerint azért lehetne jelentősége a kutatóárkolásnak, „mert akkor azok a talajmechanikai szakemberek, akik az alapozás méretezésében közreműködnek, tudnák, hogy hol van – ha van egyáltalán – olyan vonal, amelynek a két oldalán eltérő terhelhetőséggel kell számolni, vagy legalábbis ezt érdemes vizsgálni akkor, amikor a mostani gödör helyére építik az alaplemezt majd valamikor.”

Nyolc év csúszás, és még az avarok is beleszólhatnak

Perger András nagyjából nyolc évnyire teszi a projekt csúszását az alapján, hogy a Roszatom képviselője 2025 elejére teszi az erőmű építésének konkrét megkezdését, azaz az ún. „első betonöntést”. „Persze az ilyen bejelentéseket érdemes kritikával kezelni: Paks II. ügyében sokszor hangzott el már, hogy majd jövőre már tényleg” – tette hozzá a Greenpeace munkatársa.

Tény, hogy a projekt kezdését még rengeteg tényező befolyásolhatja. Ahogy például az OAH határozata is tartalmazza, korábbi vizsgálatok szerint a telephely területén több azonosított régészeti lelőhely is található: bronzkori urnatemető, avar temető és egy őskori település is, vagyis régészeti emlékanyag előkerülésével is számolni kell.

Perger András szerint valószínűleg nagy lélektani nyomás alatt állhat a magyar hatóság:

„Gyanítom, hogy az Európai Bizottság, az uniós országok nukleáris szabályozó hatóságai is árgus szemekkel követik, hogyan jár el az OAH Paks II. kérdésében, hiszen az orosz fél még sosem engedélyeztetett uniós országban reaktort. Amíg a finneknél folyt az ugyancsak a Roszatom által építeni tervezett hanhikivi atomerőmű engedélyezése, az kényelmes helyzetet teremtett az OAH-nak: ha a finnek engedélyezték volna, valószínűleg egyszerűbb dolguk lenne most. A finnek azonban kiszálltak a projektből az ukrán háború elkezdése után (azonban már korábban is rengeteg kifogásuk volt az oroszok által benyújtott dokumentumok minősége és egyéb hiányosságok miatt), így a helyzet óriásit változott az OAH számára.”

Kérésünk teljesítése veszélyeztetné a közbiztonságot

Korábban a geológiai kockázatok kapcsán felmerült az a megoldási lehetőség, hogy valamennyivel arrébb kellene tervezni a telephelyet, azonban az OAH kérdésünkre azt közölte, hogy a hozzájuk benyújtott tervek alapján nem változott a blokkok elhelyezése.

A közérdekű adatigénylésre az Átlátszó által üzemeltetett KiMitTud közadatigénylő weboldalt használtuk. A KiMitTud segítségével azonban nem csak mi, hanem bárki könnyen és átláthatóan tud közérdekű adatot igényelni minden olyan állami, önkormányzati vagy más közfeladatot ellátó intézménytől, amely részt vesz az állam működtetésében, vagy közpénzt költ.

Mivel nem találtuk meg, milyen tervdokumentáció lett benyújtva az OAH-nak, ezért közérdekű adatkérésben kértük ki a dokumentumokat mindkét érintett szereplőtől. A Paks II Atomerőmű Zrt. azonban nem is válaszolt közérdekű adatkérésünkre az előírt határidőn belül, az OAH pedig explicit módon megtagadta az adatok kiadását. Indoklásuk szerint „a tervdokumentáció nyilvánosságra hozatalával megvalósulna a közbiztonság sérelme, illetőleg annak veszélyeztetése”.

Vagyis az OAH szerint tulajdonképpen az szolgálja a köz érdekét, hogy a dokumentumokat elzárják a nyilvánosság elől. A rendelkezésre álló információk szerint azonban álláspontunk szerint a kért dokumentumoknak legalább egy része megismerhető lenne, ezért adatigényléses pert indítunk az OAH ellen.

Fülöp Orsolya

Nyitókép: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatójának találkozója Pakson, 2023. november 14-én. Fotó: Paks II. Zrt.