Az intenzív sertéstartás Magyarországon és Romániában: súlyos talajvízszennyezés bürokratikus rendszer mögé rejtve

Az Átlátszó és a Context.ro közös, határon átnyúló oknyomozása azt mutatja, hogy Romániában és Magyarországon nagy kiterjedésű talajvíztesteket szennyez az ipari sertéstartás. Miközben az ipari sertéstelepeket működtető cégek és a helyi környezetvédelmi hatóságok azt állítják, hogy megvédik a vizeket és a talajt a káros hatásoktól, a hivatalos jelentések mást mutatnak. Tíz sertéstelepet kerestünk fel, hogy megnézzük, hogyan védik a környezetet; több száz dokumentumot elemeztünk és több tucat interjút készítettünk. Arra jutottunk, hogy a sertéstelepek maguk ellenőrzik, szennyeznek-e. Az eredmény: papíron a környezet védett, a valóságban viszont a víz veszélyes vegyi anyagokkal szennyezett.

Magyarország és Románia évente átlagosan 300–400 ezer tonna sertéshúst állít elő. A 2000-es években Magyarország sertéságazatában átlagosan mintegy 5 millió sertést tartottak, ez a szám 25 év alatt majdnem a felére csökkent. Miközben az állomány összlétszáma visszaesett, a termelés koncentrációja nőtt. Az Atlatszo.hu és a Context.ro újságírói dokumentumokat gyűjtöttek, interjúkat készítettek, és több mint tíz olyan térséget kerestek fel Magyarországon és Romániában, ahol ipari sertéstartás folyik. Magyarországon Csongrád-Csanád vármegye, Romániában Temes megye számít a nagy léptékű sertéstelepek egyik gócpontjának.

Egy nagy bátaszéki, Tolna vármegyei telep példája jól mutatja a méreteket: körülbelül 6000 sertést tartanak ott, a hígtrágyarendszerhez pedig egy 12 150 köbméter kapacitású, szigetelt tárolómedence tartozik. A trágyát csak talajvédelmi engedéllyel lehet mezőgazdasági területen kijuttatni, mert nitrogén- és foszfortartalma rossz kezelés esetén szennyezheti a talajt és a talajvizet. A riportunk során nem találtunk arra utaló bizonyítékot, hogy ez a konkrét sertéstelep szennyező lenne.

Két tanulmány ugyanakkor közvetlen kapcsolatot mutat ki a nagyüzemi állattartó telepek és a nitrátos szennyezés között. Az egyik kutatás adatai szerint a nitrát kimosódása összefüggött a csapadékkal, valamint a sertéstrágya vagy műtrágya használatával. Egy másik, hosszú távú talajvízvizsgálat súlyos nitrát-szennyezést talált a sekély talajvízben: a csatornázást megelőző nitrátkoncentráció a monitoringkutak többségében meghaladta az 50 mg/l-es határértéket. A szerzők azt is megállapították, hogy a nitrát-klorid arányok emberi eredetű forrásokra utalnak, köztük szikkasztókból származó szennyvízre és kiterjedt trágyahasználatra. Vizsgálataink szerint hasonló mintázatok ismétlődnek meg a határ túloldalán, Romániában is.

A rendszer kiskapuja: mindössze 700 eurós bírság

Romániában és Magyarországon a helyi hatóságok gondoskodnak arról, hogy a hulladékkezelés szabályozott legyen, adataik pedig ugyanazt a mintázatot mutatják: kevés szabálytalanságot tárnak fel. Van azonban egy kritikus pont: a sertéstelepek maguk állapítják meg, hogy szennyeznek-e, a hivatalnokok pedig csak a papírokat ellenőrzik.

Clear Lake, 2018. április 5.
Sertések egy észak-iowai farmon, Clear Lake-ben 2018. április 5-én. (MTI/EPA/Craig Lassig)

A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal szerint trágyatárolásra engedélyt csak műszakilag védett létesítményben lehet adni, a vízügyi hatóság pedig talajvíz-monitoring rendszert is előírhat; a hígtrágya termőföldön történő felhasználását be kell jelenteni a talajvédelmi hatóságnak.

A megyei hivatal évente 10–15 panaszt kap,

és a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal szerint ezeket kivizsgálják, de az elmúlt öt évben egyik ügy sem minősült súlyos környezetkárosításnak.

A monitoring nagy részét azonban maguk az intenzív állattartó telepek végzik. Ők veszik a használt vízből a mintákat, ők vezetik a trágyának a földeken történő elhelyezéséről szóló nyilvántartásokat, a hatóságok pedig az éves ellenőrzések során lényegében a telepek saját jelentéseit ellenőrzik. Az elmúlt öt évben az országos magyar hatóság mindössze egy 700 eurós bírságot szabott ki 2024-ben azért, mert egy telep az egységes környezethasználati engedélytől eltérő módon működött.

A másik oldal nézőpontja

Fitos Gábor, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének vezetője szerint a telepek körül a szaghatás a leggyakoribb konfliktusforrás, sokszor azért, mert a települések időközben olyan üzemek közelébe terjeszkedtek, amelyek évtizedek óta működnek. Hozzátette: a modern hígtrágya-technológiák és az injektáló kijuttatóeszközök csökkentették az ammóniakibocsátást, de trágyakijuttatáskor évente egy-két alkalommal így is előfordulhat szaghatás.

Egy Szeged melletti nagy sertéstelep tapasztalata ugyanezt a feszültséget mutatja a termelői oldalról. A tulajdonos, Laczi Róbert szerint 850–900 kocás telepük biogázrendszert használ: a hígtrágyát zárt rendszerben kezelik, ebből fermentlé keletkezik, a metánt villamosenergia-termelésre használják, a megmaradó folyadékot pedig nem permetezik, hanem a föld alá injektálják. A panaszok ennek ellenére nem szűntek meg. Érvelése szerint a város közeledett a telephez, nem fordítva. A környéken évtizedek alatt elővárosi beépítés alakult ki, így új szomszédai lettek egy olyan mezőgazdasági létesítménynek, amely régóta a táj része.

A határ túloldalán, Romániában a Context.ro újságírói tíz telepet és a fő vágóhidat keresték fel, hogy megnézzék, mi ezeknek az üzemeknek a valós hatása a környezetre és a szomszédos közösségekre, szemben azzal a tökéletes valósággal, amelyet a jelentések mutatnak. Több száz dokumentumot néztünk át, szakértőkkel készítettünk interjúkat, és megállapítottuk, hogy a sertéstelepek alatt több talajvíztest is szennyezett, két megye területét érintve.

Magyarországhoz hasonlóan ugyanazt a bürokratikus kiskaput találtuk: a sertéstelepek maguk gyűjtik a mintákat, és ők szerződnek azokkal a szakértőkkel, akik eldöntik, szennyeznek-e. Az állami hatóságok eközben csak a papírokat ellenőrzik, így minden „zöldnek” látszik a dokumentumokban, miközben a helyszíni valóság egészen más képet mutat.

Nyugat-Románia megyéi közül Temes megyében a legsűrűbb a sertéstelepek hálózata. Ezeket még a kommunista rendszer idején építették, majd az 1989-es forradalom után privatizálták és külföldi cégeknek adták el. Ma fontos szerepet töltenek be a helyi gazdaságban, ugyanakkor jelentős környezeti kockázatokat is hordoznak.

A Context.ro újságírói által felkeresett sertéstelepek. Forrás: Google Maps-képernyőkép.

Amikor az ember belép a Temes megyei kis faluba, Párdányba, azonnal szúrós, elviselhetetlen szag csapja meg. A helyiek szerint ezt a falu határában működő ipari sertéstelep okozza.

A kellemetlen szagot hivatalos dokumentumok is említik, de a szennyezés kérdésében a falu mellett működő sertéstelepek zöld jelzést kaptak a Környezetvédelmi Őrségtől (Garda Națională de Mediu – GNM), attól az állami hatóságtól, amely a környezetvédelmi engedélyeket és a potenciálisan szennyező gazdasági szereplők környezeti hatásméréseit ellenőrzi. A Környezetvédelmi Őrség által ellenőrzött dokumentumok szerint sem levegő-, sem talaj-, sem vízszennyezésre utaló adat nem volt.

Ezek a dokumentumok azonban olyan minták elemzési jelentésein alapulnak, amelyeket maga a telep gyűjt, tárol és juttat el annak a laboratóriumnak, amelynek a szolgáltatásaiért szintén a telep fizet. Megállapítottuk, hogy a szennyvíz- és hígtrágyamintákat a telepek gyűjtik, az ugyanazon telepek által megbízott laborok nem vállalnak felelősséget a minták sértetlenségéért, az a nemzeti hatóság pedig, amelynek ellenőriznie kellene e gazdasági szereplők környezeti hatását, csak a maguk a telepek által benyújtott dokumentumokat nézi át.

A Román Vizek Országos Igazgatóságának – az ottani vízügyi főigazgatóság – (Administrația Națională „Apele Române”) 2025-ben közzétett jelentése — ez a nemzeti ügynökség ellenőrzi a felszíni és felszín alatti vizek minőségét — a Temes megyében működő, kínai tulajdonosi hátterű helyi vállalat telepeit három felszín alatti víztest lehetséges szennyezői között említi.

Az igazgatóság egyik tanulmánya szerint az egyik víztest felszín alatti vize súlyosan szennyezett, és kémiailag gyenge állapotban van, a lehetséges okként pedig a kínai tulajdonú céget jelölik meg. Egy másik víztest esetében a Smithfield mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységeit azonosítják a szennyezés fő forrásaiként. A Smithfield által érintett felszín alatti víztestek összterülete 14 625 négyzetkilométer, ami Temes megye területének kétszerese.

Temes megyében 48 telepet működtet a Comtim, egy korábbi állami vállalat, amelyet a kommunista rendszerben, 1967-ben hoztak létre. 1989 után a céget privatizálták, többször tulajdonost váltott, ma pedig a kínai WH Group multinacionális vállalathoz tartozik.

A Context.ro kérdésére küldött válaszában a Comtim hangsúlyozta, hogy a nevük „víztestek potenciális szennyezőinek kibővített listáján szerepel, anélkül, hogy egyértelműen igazolták volna, hogy szennyezőforrás”, és hogy „a vállalat nagyon komolyan veszi a talaj és a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos felelősségét”.

A halak természetes okból pusztultak el… közvetlenül a vágóhíd mögött

Utvini vágóhíd Temesvár mellett. Forrás: saját fotógaléria.

A Temesvár — Románia egyik legnagyobb városi központja — mellett található utvini vágóhíd a Comtim ipari telepein nevelt sertések végállomása. Utvinban csaknem egymillió sertést vágnak le húsfeldolgozás céljából, a papírok pedig ismét makulátlanok, ha levegő-, talaj- vagy vízszennyezésről van szó. Az utvini lakosok azonban egészen más képet festettek: „Minden nap érezni lehet a levágott állatok szagát, reggel, délben és este.” Egy másik lakos szerint a szag „sokkal rosszabb, mint az állatok átlagos szaga”.

Ugyanezek a helyiek beszéltek nekünk egy csőről is, amely a vágóhídtól indul, és a Bégába, Temesvár fő vízcsatornájába vezet. Követtük a leírásukat, és valóban találtunk egy körülbelül 30 centiméter átmérőjű csövet közvetlenül a vágóhíd mögötti mezőn, amely barna vizet pumpált a Béga folyóba.

A Béga folyó a vágóhíd mögött. Forrás: saját galéria.

„Tiszta víz folyik a befogadóba. Teljesen jogszerű, ha egy szennyvíztisztító telep befogadóba engedi a vizet, feltéve, hogy a kibocsátott víz minden minőségi paramétere a jogszabályi határértékeken belül van” — magyarázta Luci Muşuroi, a Temes megyei Környezetvédelmi Őrség főbiztosa, amikor a csővezetékről kérdeztük. „Amikor ellenőrzéseket végzünk, bekérjük ezeket a jelentéseket” — tette hozzá, a vágóhídon belüli szennyvíztisztító jelentéseire utalva. „2025-ben egyetlen határérték-túllépés sem fordult elő.”

Amikor az utvini lakosok által említett tömeges halpusztulásról kérdeztük, a főbiztos azt válaszolta, hogy azt „természeti jelenségek okozták, bizonyosan”. Pontosabban: „voltak olyan helyzetek, amikor nagy esőzések után a temesvári szennyvíztisztító telepet meg kellett kerülni, mert nagyon magas volt a vízhozam, és a zavarosság miatt pusztultak el a halak. Mindez a magas hőmérséklet miatt történt; az oxigénhiány vezetett több hal pusztulásához a folyóban, tehát nem amiatt, hogy tiszta víz kerül a tisztítóból a Bégába; természeti jelenségekről volt szó.”

Tiszta engedélyek saját maguk által vett minták alapján

Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy a Környezetvédelmi Őrség nem végez saját méréseket, csak a telepek dokumentumait ellenőrzi. Esetünkben a Comtim papíron mindig azt jelentette, hogy nem szennyez, és a Comtim által megbízott laborok által elemzett minták is a jogszabályi határértékeken belül voltak.

„A gazdasági szereplők egyre fogékonyabbak a környezetvédelmi kérdésekre; egyre inkább igyekeznek megfelelni. A legtöbb esetben nincsenek túllépések a mérhető mutatókban” — mondta a Context.ro-nak Luci Muşuroi, a Temes megyei Környezetvédelmi Őrség főbiztosa. A főbiztos szerint érkeztek bizonyos panaszok a sertéstelepek tevékenységével kapcsolatban, és az Őrség ellenőrzésekkel reagált ezekre.

Azt is megkérdeztük, hogy amikor a Környezetvédelmi Őrség ellenőrzést végez, szigorúan csak a dokumentumokat vizsgálják-e. Nyugodt választ kaptunk: „Igen.” Ezért felmerült bennünk a kérdés: ki ellenőrzi, hogy a jelentésekben szereplő tökéletes adatok valóban megfelelnek-e a valóságnak?

„Senki sem ellenőrzi őket, ez a valóság”

A Temes megyei telepek éves környezetvédelmi jelentéseit olvasva azt találtuk, hogy a minták többségét az ügyfél veszi. Pontosabban:

a telepek maguk „gyűjtik”, „tárolják” és „juttatják el a laborba”

a saját szennyvíz- és hígtrágyamintáikat. A magánlabor ezután elemzi az egyes telepek által bevitt mintákat, a labor szolgáltatásait pedig ugyanaz a telep fizeti. Az elemzési tanúsítványokon ilyen mondatok szerepelnek: „a mintákat az ügyfél felelősségére vették”, „a mintát az ügyfél vette”, illetve „a mintavételért, a minták megőrzéséért és szállításáért a felelősség teljes egészében az ügyfelet terheli”.

Egy talajszennyezés-vizsgálattal foglalkozó szakértő szerint kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a telepek mindent megtesznek-e annak érdekében, hogy az általuk megrendelt és kifizetett elemzések a valóságot tükrözzék.

Alina Bădilă a Talajtani Szakértők Egyesületét képviseli, amely pedológiai szakértőket tömörítő szervezet, és része az OSPA-hálózatnak (Oficiile de Studii Pedologice și Agrochimice) — ezek a Pedológiai és Agrokémiai Tanulmányi Hivatalok, amelyek a sertéstelepek talajra gyakorolt hatásának egyes helyszíni vizsgálatait végzik. Bădilă szerint a gyakorlatban semmi nem akadályozza meg a telepeket abban, hogy olyan elemzéseket kérjenek, amelyek elfedik az igazságot.

„Fennáll a kockázata annak, hogy az eredmény pontosan a kedvezményezett igényeinek megfelelő lesz, vagyis, ha a kedvezményezett egy bizonyos módon kéri, akkor pontosan úgy adják ki neki, még akkor is, ha annak semmi köze a valósághoz. A tanúsítási rendelet nem szabályozza az adatok továbbításának ezt az aspektusát. Senki sem ellenőrzi őket, ez a valóság, senki sem vizsgálja felül őket. Az elemzési módszer nagyon fontos, de a Környezetvédelmi Őrségnek éppen itt kellene biztosítania a megfelelést” — mondta a Context.ro-nak adott interjúban Alina Bădilă talajtani szakértő.

Az ipari sertéstartás jelentős hatást gyakorol a környezetre. A legszennyezőbb sertés- és baromfitelepek az EU teljes ammóniakibocsátásának 30 százalékáért felelősek, míg a sertéstelepek önmagukban a mezőgazdasági ágazathoz kapcsolódó globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 9–14 százalékát adják. A tevékenység során keletkező további káros anyagok közé tartozik a metán, a foszfor és a nitrogén-dioxid.

2021 és 2024 között Románia teljes metánkibocsátásának 2 százaléka származott a sertéstartó ágazatból, az ammóniakibocsátásnak pedig több mint 9 százaléka. Összehasonlításképpen: a baromfitartás a teljes metánkibocsátás 0,2 százalékáért felel — vagyis tízszer kisebb arányban —, az országos ammóniakibocsátásnak pedig mintegy 7,5 százalékáért. Négy év alatt a telepek csaknem 60 ezer tonna ammóniát bocsátottak ki a Context.ro adatigénylésére a Nemzeti Környezetvédelmi és Védett Területek Ügynöksége által megküldött adatok szerint.

Románia fő sertéshústermelői a Comtim România, a Premium Porc Sibiu, a Suinprod, az Agrikilti, az Agrova Pork Farm, a Degaro, a Porcellino Grasso, a Landbruk, a Revarlino Grup és a CRCC. Ezek közül a Comtim az ország legnagyobb termelője: 2018 óta évente több mint egymillió sertést értékesít. A Comtim telepei Temes és Arad megyében működnek.

A romániai Környezetvédelmi Őrség a sertéstelepek gazdasági érdekeit védi

Elemeztük a román állami hatóságok által 2011 és 2025 között valamennyi telepre kiszabott bírságokat, és megállapítottuk, hogy az állam bírságokból mintegy 1,2 millió eurót hajtott be, miközben az ágazat éves bevétele körülbelül 780 millió euró.

A Környezetvédelmi Őrség 2021-ig arról tájékoztatott bennünket, hogy Temes megyében öt bírságot szabtak ki, és megadták a megbírságolt cégek nevét is; a Comtim nem volt közöttük.

2022 és 2025 között a Temes megyei Környezetvédelmi Őrség minden év végén ugyanannyi ellenőrzést rögzített: 38-at, emellett 0 szabálytalanságot, 0 figyelmeztetést és ennek megfelelően 0 bírságot. Egyetlen nagy kivétellel.

2023-ban a Temes megyei Környezetvédelmi Őrség 60 ezer eurós bírságot szabott ki a Comtimra. Az állami ügynökség kitakarta a cég nevét, arra hivatkozva, hogy ez nem közérdekű információ. A cég a nyilvánosság előtt elismerte a bírságot, és azt közölte, hogy „elszigetelt esetről volt szó, amely nem tükröz visszatérő helyzetet a vállalat tevékenységében”.

Egyetlen jelentős bírság 15 év alatt

A Comtim România, amely az elmúlt 15 évben mindössze egyetlen bírságot kapott a Környezetvédelmi Őrségtől — egy 60 ezer eurós bírságot —, az ország legnagyobb sertéshústermelője. Nettó árbevétele 2025-ben meghaladta a 300 millió eurót, 2025-ös profitja pedig közel 50 millió euró volt, több mint kétszerese a 2024-es nyereségnek.

„Azt kell szem előtt tartani, hogy az állattartási tevékenységek sajátos szagokkal járnak. Különbséget kell tenni a szag miatti kellemetlenség és a szennyezés között. A szennyezés mérhető környezetminőségi mutatók túllépését jelenti, míg a szag miatti kellemetlenség, maga a szag, a lakosság komfortérzetére gyakorol hatást. A lakosok tehát általában a szagot a szennyezéssel azonosítják, de szerencsére a szagelem önmagában nem szennyezés” — mondta a Context.ro-nak a Temes megyei Környezetvédelmi Őrség főbiztosa.

Szerzők: Attila Biro, Oana Manitiu – Context.ro, Segesvári Csaba – Átlátszó, Fotók: a Context.ro képei, Google-maps, címlapkép: Átlátszó-montázs.  A cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.