Propaganda és valóság: mi igaz Kína és a visegrádi négyek szoros barátságából?

Kína és a visegrádi országok makacsul ragaszkodnak egymáshoz, a jó politikai kapcsolatokhoz és a nagy infarstruktúra-fejlesztési projektek tervezgetéséhez. Teszik ezt ennak ellenére, hogy csak elvétve épülnek új gyárak és jönnek létre új munkahelyek kínai befektetésből, az unióban pedig egyre jobban aggódnak amiatt, hogy Kína csak el akarja szipkázni a fejlett európai technológiát. Ám úgy tűnik, hogy Kína tervszerűen, politikai érdekek mentén fektet be a térségben. A Vsquare.org újságírói annak jártak utána a visegrádi négyek országaiban, mit is jelent Kína egyre erősödő jelenléte országaikban.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mostanáig az „oszd meg és uralkodj” elven működő pekingi politika központi eleme kétoldalú kapcsolatok kialakítása volt az EU három regionális nagyhatalmával: Németországgal, Franciaországgal és az Egyesült Királysággal. Ám újabban az európai gazdaság befolyásolásának eszköze az úgynevezett 16+1 együttműködés is, amely tizenhat közép- és kelet-európai országot köt össze Kínával.

A 16+1 platform célja, hogy meggyőzze a kisebb országokat arról, hogy működjenek együtt Kínával, és persze hogy Peking számára megkönnyítse az üzletet, hiszen nekik könnyebb a 16 (az ő szempontjukból aprócska) országgal egyszerre tárgyalni.

A kezdeményezés meglehetősen ellentmondásos a nyugat-európai országokban, ahol úgy gondolják, Kína a hátsó ajtón át próbál meg bejutni Európába és megvalósítani a befektetési terveit, méghozzá a közbeszerzésekre és állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok megkerülésével.

Kína az EU-t jelenleg két célra használja: felvevőpiacnak, illetve fejlett technológiák forrásaként. A cél a status quo fenntartása: egyoldalú nyitás a kínai exportra, valamint kínai befolyásszerzése európai vállalatokban. Vajon hogyan reagálnak erre a visegrádi országok?

Magyarország: bedőlt fejlesztési projektek

Mint azt az Átlátszó megírta: a magyar miniszterelnök szívesen büszkélkedik jó kínai kapcsolataival, ám Peking már hosszú évekkel ezelőtt közölte Orbán Viktorral, hogy ne számítson arra, hogy Kína majd kihúzza a bajból a magyar gazdaságot.

A kereskedelmi kapcsolatok évről évre bővülnek a két ország között, ám jelentős kínai beruházás már évek óta nem volt. Ehelyett bedőlt infrastruktúra-fejlesztési projektek és meg nem érkezett hitelkeretek mutatják: a kínaiak csak olyan üzletbe vágnak bele, amiből busás hasznot remélnek.

A közös fejlesztési projektek kifulladásának másik oka pedig az, hogy Magyarországnak nincs olyan ipara, amelyre Kínának szüksége van, a magyar piac pedig túl kicsi a kínai befektetőknek.

Egyetlen kínai megaprojekt – a Budapest-Belgrád vasútvonal magyarországi szakaszának újraépítése – talán tényleg megvalósulhat Magyarországon. Itt a kínai-magyar projektnek az adhat lökést, hogy a magyar kormány ezzel Brüsszelt provokálhatja: ez lenne ugyanis az első nagyszabású kínai infrastrukturális beruházás az EU területén.

Csehország: bankok, légitársaságok, energetikai cégek

Milos Zeman cseh elnök 2015-ben Pekingben. Fotó:mzv.cz

Csehország is tesz politikai gesztusokat, hogy elnyerje Peking kegyeit. Az ország egykori elnöke, a 2011-ben elhunyt Václáv Havel még támogatta a kínai másként gondolkodókat, szorgalmazta Tibet önrendelkezését, és többször is vendégül látta a dalai lámát Prágában.

Az elmúlt években Kína állami bankjai, a Bank of China és az Industrial and Commercial Bank of China beléptek a cseh piacra. Egy kínai magánvállalat, a CEFC China Energy cseh állami tulajdonú légitársaságokban vásárolt részvényeket, valamint többségi részesedést szerzett a Pivovary Lobkowicz sörfőzdében és a Slavia Prága futballklubban.

Jaroszlav Tvrdík volt cseh védelmi miniszter (2001-2003 között) és a cseh nemzeti légitársaság korábbi elnöke (2004-ben) aktív szerepet játszott a CEFC China Energy csehországi befektetéseiben. A kínai cég ötven százalékos részesedést szerzett a Travel Service légitársaságban, valamint két prágai szállodában (a Le Palais Art Hotelben és a Mandarin Orientalban) is részvényeket vásárolt.

Jie Csien-ming egyébként kilencmilliárd dollárért (több mint 2500 milliárd forintért) vásárolt tizenöt százalékos részesedést az orosz állami tulajdonú olajipari óriásban, a Rosznyeftben.

Lengyelország: csúfos kudarc, töretlen bizalom

Lengyelország mintegy kétmilliárd euró (kb. 650 milliárd forint) összértékű árut exportál Kínába, ami a teljes lengyel exportnak csupán egy százaléka. Ezzel szemben Kína legalább tizenkétszer ekkora értékű áruval árasztja el a lengyel gazdaságot; Lengyelországnak jelenleg Kína a második legnagyobb importőre (az első Németország). Kína gazdasági szempontból tehát fenyegetést jelent Lengyelország számára.

Hatalomra kerülése óta a Jog és Igazságosság (PiS) párt konzekvensen jó kapcsolatokra törekszik Kínával. Vajon miért? Forrásaink szerint egyfajta „lengyel specialitás”, hogy mindenki arra számít, Kína majd megoldja a gondokat, ám ennek kevés alapja van.

A Covec és a lengyel kormány csak évekkel később egyezett ki az ügyben, a nyilvánosság teljes kizárásával. Egy kormányközeli forrásunk úgy fogalmazott: rossz a helyiek szájíze a kínai autópálya-projekt kudarca után, ám a lengyelek továbbra is bíznak Kínában, és újabb és újabb projekteket tervezgetnek kínai részvétellel. Szóba került, hogy a kínaiak megvehetnék a lengyel légitársaságot, a LOT-ot, vagy építhetnének gyorsvasutakat és autógyárat.

Egy szakértő forrásunk azt említette példaként a töretlen optimizmusra, hogy nemrég jól szórakozott azon, hogy egy lengyel lapban azt olvasta: Zgorzelec mellett kínai autógyár épül. A hír igaz, ám a gyár a határ német, nem pedig lengyel oldalán épül. „Lehet, hogy zgorzeleci lakosok is fognak ott dolgozni, de ez egy német gyár lesz” mondta.

Kormányközeli forrásaink szerint a lengyel miniszterelnök körében egy személy van, aki rendkívül aktív kínai ügyekben. Marek Suskinak hívják, a kormányon lévő Jog és Igazságosság párt képviselője, és Mateusz Morawiecki miniszterelnök kabinetfőnöke.

Suski amatőr festő, végzettsége szerint pedig sminkes és parókakészítő. Támogatja a kínai befektetéseket, de alapvetően politikus és fogalma sincs Kínáról vagy az üzleti világról. Legfeljebb lelkes amatőrnek mondható, akit évekkel ezelőtt megbabonázott Kína, és ma minden üzleti és politikai fórumon ott van, ahol csak tud.

A szakértők szerint egyébként Kína tervei Varsó és Budapest között ingáznak. Először azt akarták, hogy Budapest legyen Kína európai központja, majd azt, hogy Lengyelország.

Azonban léteznek olyan uniós szabályok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, így a tárgyalások megfeneklettek.

Szlovákia: raktárakat vásárolnak a kínai cégek

Szlovákiában a kínai vállalatok az utóbbi időben raktárépületekbe fektetnek be. 2017 szeptemberében a Prologis nevű holland logisztikai óriáscég bejelentette, hogy Szlovákiában található legértékesebb vagyontárgyait eladja egy kínai vállalatnak. A vételárat nem hozták nyilvánosságra, és azt sem indokolták meg, miért döntött úgy a Prologis, hogy eladja a raktárait.

A szlovákiai Galánta közelében lévő raktárak összterülete 240 000 négyzetméter. Jelenleg négy szlovák cég tulajdonában vannak, amelyeknek egy kínai állami tulajdonú vállalat, a CNIC a tulajdonosa. Számviteli nyilvántartásuk szerint a cégek vagyonának összértéke 94 millió euró (kb. 30 milliárd forint).

Meglepő, de a több milliós vagyontárgyakat birtokló cégek közül egyik sem rendelkezik jogi képviselettel Szlovákiában. 2017 októberében a négy cég vezetői felmondtak; a pozíciók azóta is betöltetlenek.

Fordította: Orosz Kata

Ez az írás a Vsquare.org azon cikksorozatának első, összfoglaló darabja, amely a visegrádi országok és Kína kapcsolatát vizsgálja. A cikk eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatják. A sorozat Magyarország és Kína kapcsolatát vizsgáló cikkét magyarul itt olvashatják, angolul pedig itt.

A Vsquare.org a National Endowment for Democracy amerikai non-profit szervezet támogatásával valósult meg és négy visegrádi ország oknyomozó újságíróinak részvételével alakult.

Kiemelt kép: kínai sárkány szobra Kazincbarcikán. Fotó: Jávori István / Wikipedia