Tabletező óvodások: egyre több veszély fenyegeti a gyerekeket az online térben

A mesterséges intelligenciától a cyberbullyingon át a gyermekpornográfiáig számos, a fiatalokat érintő digitális kihívás került szóba a XVI. Média- és internetkonferencián. Az előadásokat tartó szakemberek szerint azonban nem elég tiltani és korlátozni: a gyermekeknek felkészítésre, a szülőknek digitális kompetenciára, az intézményeknek pedig közös szabályokra és együttműködésre van szükségük. 

2026. szeptember 10-11. között immáron XVI. alkalommal rendezték meg a Média- és internetkonferenciát, melynek központi témája idén a gyermekbarát digitális környezet volt. A konferencia egyik fontos üzenete az volt, hogy a gyerekek online jelenléte már nem választható el élesen a valós, fizikai élettértől: az eszközöket és a digitális világ adta lehetőségeket kapcsolattartásra, tanulásra, önkifejezésre és identitáskeresésre is használják a fiatalok. Az online tér azonban közel sem mindig biztonságos, így nagy kérdés a szülők számára, hogy hogyan viszonyuljanak a témához: tiltsák, tűrjék vagy támogassák gyermekük digitális eszközhasználatát.

A legkisebbek a legvédtelenebbek

A konferencián elhangzott, hogy 2024-ben a másfél éves gyermekek 49 százaléka naponta átlagosan két órát használt digitális eszközt, egy 2021-es adat szerint pedig az óvodások 30-35 százalékának van saját okos eszköze.

A túlzott képernyőhasználat nyelvi és kognitív fejlődésre gyakorolt negatív hatására hívta fel a figyelmet előadásában S. Peternák Magdolna logopédus, aki szerint a kisgyermekek beszédértésével nagyon nagy probléma van. A bemutatott kutatás szerint a magasabb képernyőhasználat összefüggést mutatott az agy fehérállományának bizonyos eltéréseivel, különösen a nyelvhez és a figyelemhez kapcsolódó területeken. Éppen ezért a legkisebbeknél különösen fontos lenne a mértéktartás: a szakértők nagy része azt javasolja, hogy 3 éves kor alatt egyáltalán ne használjanak okos eszközöket a gyerekek.

Ehhez képest egy 2021-es adatfelvételből az derült ki, hogy

az óvodások 80-90 százaléka naponta használ tabletet, telefont.

A közösségi média gyermekek fejlődésére gyakorolt hatásáról szóló kerekasztalon szintén az életkor és az intenzitás jelentősége került előtérbe. A beszélgetés résztvevői – köztük egy gyermekneurológus és a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főorvosa – arról beszélt, hogy a gyermekek egyre korábban és egyre intenzívebben találkoznak digitális eszközökkel, miközben még nem tudjuk pontosan, hogyan hat a folyamatos vizuális és egyéb ingeráradat hosszú távon az idegrendszerük fejlődésére.

Elmondásuk szerint azonban az orvosok a praxisukban már tapasztalják azokat az alvási, evési és neurológiai problémákat, amelyeknek hátterében a túlzott digitális eszközhasználat állhat.

S. Peternák Magdolna logopédus előadása.

Testképzavarok és gyermekpornográfia

Ehhez kapcsolódóan Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus előadásából az is kiderült, hogy a közösségi média testképre gyakorolt hatása is jelentős lehet. Főleg kiskamaszkorban, amikor a gyermek egyre inkább kívülről kezdi el szemlélni önmagát. A probléma ebben az esetben az, hogy a megélt test és a bemutatott test elválhat egymástól, a közösségi média pedig új összehasonlítási alapokat teremthet: idealizál, filterezett arcokat és testeket mutat a gyermekeknek, akikben így testképzavar is kialakulhat.

Dr. Balogh Anna ügyész saját kutatási eredményeit mutatta be a konferencián. Az ügyész 460 gyermekpornográfiával kapcsolatos ügyet vizsgált meg, melyekből kiderült, hogy

a 14–18 év közöttieket érintő gyermekpornográfia bűncselekményét elkövetők 40 százaléka maga is gyermek volt.

Itt sok esetben nem arról volt szó, hogy egy gyerek tudatosan szexuális kizsákmányolást akart volna elkövetni. Sokkal inkább az történt, hogy a gyermek kapott egy pornográf képet, majd továbbküldte azt. Sőt, sok felvételt maga az érintett gyermek készített, gyakran úgy, hogy párkapcsolati-szerelmi helyzetben van/volt azzal a szintén gyermekkorú személlyel, akinek a képet elküldte.

Az ügyész ennek kapcsán hangsúlyozta: mindez különösen összetett jogi és társadalmi problémát jelent, hiszen amikor a jogalkotó a gyermekpornográfia büntetési tételét megállapította, akkor aligha számolt azzal, hogy az elkövetők maguk is lehetnek gyermekek. A kiszabható büntetés ugyanis nem tesz különbséget gyermek és felnőtt között: a büntetés mértéke felnőtt elkövetőkre lett kialakítva, nem pedig kortársak közötti helyzetek kezelésére.

Hosszú Attila rendőr alezredes az online térben megjelenő veszélyeket ismertette a konferencián. A grooming (barátságnak/szerelemnek álcázott kapcsolat kialakítása, majd valamilyen visszaélés elkövetése) és a sextortion (erotikus képek kicsalása, és azokkal való fenyegetés/zsarolás) jelenségére hívta fel a figyelmet.

Szerinte ebben a témában az az egyik legfontosabb tévhit, hogy a gyermek biztosan szólna a szüleinek, ha valami kellemetlen történne vele. A valóságban viszont a szégyenérzet és a félelem miatt sok gyermek hallgat.

A gyermekotthonokban élők még kiszolgáltatottabbak

Elhangzott a konferencián az is, hogy a digitális veszélyek különösen súlyosan érinthetik a gyermekvédelmi rendszerben élő fiatalokat. Erről Hegedűs Judit, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője beszélt, aki szerint a gyermekvédelmi rendszerben élő gyermekek számára az online tér egyszerre lehet menekülési útvonal, az identitásépítés helyszíne és komoly veszélyforrás is. A gyermekotthonban élő fiatalok esetében több olyan tényező is jelen lehet, amely fokozza a kiszolgáltatottságot: a korai traumatizáció, az elhanyagolás, a sérült kötődési minták, az alacsony önértékelés, az érzelmi labilitás és a fokozott függőségi hajlam.

A puszta tiltás nem feltétlenül jelent megoldást számukra. A bemutatott gyermekotthoni gyakorlatban inkább a közösen kialakított szabályok, a fokozatosság és a technikai szűrők kombinációjával próbálják biztonságosabbá tenni az internethasználatot.

A digitális nevelés egyik visszatérő problémája, hogy sok családban és intézményben nincsenek egyértelmű, közösen kialakított normák.

Sipka Bence pszichológus, digitálisfüggőség-szakértő és Nagy Ilona iskolai szervezetfejlesztő a Ne siess a kütyüvel nevű digitális mentorszülő programot mutatták be. A program lényege az, hogy az iskola és a szülők együtt alakítsák ki a digitális eszközhasználat szabályait. A hangsúly itt a konszenzuson és a támogató közegen van: a kiválasztott mentorszülők workshopokon, képzéseken és szülői értekezleten segítik a szülőtársakat abban, hogy milyen digitális irányelveket kövessenek.

Chatbotok és AI

A konferencián több előadás is foglalkozott azzal, hogy a mesterséges intelligenciát és a chatbotokat sokan ma már társként használják a mindennapokban. Újhelyi Adrienn pszichológus arról beszélt, hogy a ChatGPT kezdeti megjelenésekor az emberek még csak eszközként tekintettek rá, mára azonban digitális partnerré léptették elő. Ennek hátterében az antropomorfizáció áll, az emberek  ugyanis hajlamosak szándékot, személyiséget és érzelmeket tulajdonítani élettelen dolgoknak is.

A chatbot pedig különösen alkalmas erre, hiszen azonnal válaszol, nem fárad el, nem ítélkezik, és folyamatosan képes visszajelzést adni. Habár a használatának lehet pozitív oldala, érdemes figyelni az intő jelekre is, különösen serdülőkorban, amikor a fiatalok gyakran önértékelési problémákkal, szociális szorongással, bizonytalan kötődéssel küzdenek.

A kétnapos konferencia különböző előadásai látszólag sokféle problémát érintettek: mesterséges intelligenciát, chatbotokat, influenszereket, közösségi médiát, cyberbullyingot, digitális függőséget, groomingot és gyermekpornográfiát. A közös pont azonban szinte minden témában ugyanaz volt:

a technológia önmagában nem jó vagy rossz.

Sokat számít, hogy hogyan használjuk, milyen életkorban találkozik vele a gyermek, milyen támogatást kap hozzá, és milyen környezet veszi körül. A felvázolt megoldások között újra és újra megjelent a beszélgetés, a tudatos jelenlét, a digitális írástudás, a közös normák kialakítása, az oktatás és a megelőzés.

A tavalyi konferenciáról itt írtunk bővebben.

Szabó-Gödri Rita

A címlapkép a szerző felvétele.