Titkolja a Vízügy, hogy mire költött 4,7 milliárd forintot az aszály idején

Az előző évekhez hasonlóan idén is júliusban tetőzött a szárazság hazánkban: a hosszú hetek óta tartó csapadékhiány a 30 fok fölötti hőségben vált igazán kritikussá. A kormány ezt az „aszályvédelmi akcióterv” segítségével próbálta meg kezelni, amire 4,7 milliárd forint közpénzt biztosított a vízügyi igazgatóságoknak. Ebből a pénzből a vízügyesek a legnagyobb melegben nekiestek a holtágaknak, csatornáknak, folyóknak és patakoknak: leghírhedtebb akciójuk a Zagyva partjának letarolása volt. Augusztus elején közadatigénylésben kértük ki az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól, hogy a 4,7 milliárd forintból hol és milyen beavatkozásokat végeztek el, és azok mennyibe kerültek egyenként, de közel 3 hónap alatt sem kaptunk rendes választ.

„Ez nem egy új probléma Magyarországon, hol az árvízzel, hol a belvízzel, hol az aszállyal kell megküzdenünk. Idén aszályos év lesz, ezzel kell hát megbirkóznunk” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök idén május elején, amikor bejelentette az Aszályvédelmi Operatív Törzs létrehozását. Május 28-án aztán a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely közölte a Kormányinfón, hogy a kormány aszályügyi veszélyhelyzetet hirdetett, és 4,7 milliárd forintot különített el az idén várható aszályhelyzet kapcsán a tározók és csatornák feltöltésére.

Bő két hónappal később, július 4-én Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára kijelentette: „mielőtt ítéletet mondunk a témáról, vagy tanácsot adunk másoknak, meg kell tanulnunk felelősen gazdálkodni saját vízkészleteinkkel”. Hubai ezt Jászkisér közelében mondta, ahol Pócs János (Fidesz) országgyűlési képviselő társaságában megtekintette, ahogy a vízügyesek a Jászsági főcsatorna vizéből feltöltik a Hanyi-Tiszasűlyi árapasztó tározó építésekor visszamaradt anyagnyerő gödröket.

Az államtitkár a kormány által aszály elleni védekezésre szánt 4,7 milliárd forintról szólva elmondta, hogy a pénzből a Vízügyi Igazgatóságok „260 beavatkozási ponton végeznek vízpótlást, illetve hajtanak végre vízmegtartó intézkedéseket, műszaki beavatkozásokat”. Néhány nappal később megtörtént az egyik ilyen „beavatkozás”: a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság letarolta a Zagyva folyó partját Bátonyterenyénél „mederrendezés” és „fenntartási jellegű kotrás” címén, az aszályvédelmi akcióterv keretében.

Hubai Imre nyilatkozata alapján augusztus elején közadatigénylésben kértük ki az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól (OVF) a Vizet a tájba! program részeként végzett

beavatkozások listáját a helyszínek és az adott helyszínen végzett/tervezett beavatkozások típusának és azok költségének megjelölésével.

Az OVF-től azonnal jött néhány automata válasz, hogy melyik munkatársuk van éppen szabadságon és meddig, aztán nem történt semmi. Egy hónap elteltével, szeptember elején küldtünk egy emlékeztető üzenetet, hogy bőven lejárt az Infotörvény szerint rendelkezésükre álló, 15 napos válaszadási határidő, szíveskedjenek elküldeni a kért adatokat.

Erre két nappal később, szeptember 5-én írtak egy levelet, amiben azt kérték, pontosítsuk, hogy milyen adatokat is kérünk. Azonnal visszaírtuk, hogy „az aszály elleni küzdelem érdekében azonnal végrehajtandó vízvisszatartási intézkedésekkel kapcsolatos adatokat szíveskedjenek megküldeni”, de hiába.

Megint napokig-hetekig nem történt semmi, ezért szeptember 26-án, az eredeti adatigénylésünk benyújtása után közel két hónappal írtunk egy újabb emlékeztetőt az OVF-nek, hogy már a pontosítás miatt meghosszabbodott határidő is bőven letelt, szíveskedjenek kiadni a kért adatokat. Erre ismét jött egy automata üzenet az egyik munkatársuk szabadságáról, aztán néma csend.

Már épp készültünk bepanaszolni őket a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH), amikor váratlanul, október 21-én írtak egy érdemi válaszlevelet. Közel 3 hónappal az adatigénylésünk benyújtása után jutottak el idáig, de az általunk kért adatokat most sem adták ki. Mi ugyanis konkrét helyszíneket és az ott végzett/tervezett „beavatkozások” megnevezését és költségét kértük, az OVF azonban csak általános információkat közölt.

Azt írták, hogy „Az aszályvédelmi akcióterv keretében országosan, a vízpótlás bővítéséhez 22 helyszínen végzett gépészeti beavatkozást a vízügyi ágazat. A vízpótlás bővítéséhez 188 helyszínen volt szükség vízépítési jellegű beavatkozásokra, illetve 58 holtág vonatkozásában történt feltöltés a maximális tározókapacitás szintjéig. A leírtakon túl, 14 helyszínen volt szükséges a vízpótlás bővítéséhez eszközbeszerzésre, és 58 harmadlagos (nem állami tulajdonú) csatorna feltöltését végeztük el. »A Vizet a tájba!« program végrehajtásának keretében mintegy 34 helyszínen történt vízpótlás”.

Mivel közel 3 hónap alatt sem teljesítette az adatigénylésünket az OVF, panaszt tettünk ellene a NAIH-nál. Remélhetőleg a hatóság vizsgálata során kiderül, miért nem tudtak vagy akartak válaszolni arra a pofonegyszerű kérdésre, hogy pontosan hol és mire költötték el az államkasszából kapott 4,7 milliárd forint közpénzt az aszály idején.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: A Zagyva medrét kotorja a Vízügy markolója 2025. július 16-án Bátonyterenye közelében (fotó: Átlátszó/Pápai Gergely)