Mit adott nekünk Brüsszel? Így költik a tagállamok az uniós helyreállítási alap milliárdjait

Az Átlátszó is részt vesz abban a nemzetközi újságírói együttműködésben, melynek célja nyomon követni az uniós helyreállítási pénzek elköltését a tagállamokban. A gazdaság fellendítésére és a COVID19-járvány utáni helyreállítás támogatására szánt alapból (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) Magyarország egyelőre nem kaphat, mert a kormány mostanáig nem egyezett meg a Bizottsággal a „helyreállítási tervről”, vagyis arról, hogyan és mire költenék a pénzt. A tagországok számára elérhető összesen 723,8 milliárd eurónyi helyreállítási támogatás (Recovery and Resilience Fund) felhasználását ellenőrző újságírói projektet (Recovery Files) egy holland szervezet (Follow the Money) vezeti. Az együttműködés első cikke azt vizsgálja, mennyire (nem) vettek részt az egyes tagországok parlamentjei az érintett országok helyreállítási tervének a megalkotásában.

A magyar kormány májusban nyújtotta be az ország  „helyreállítási tervét”, ezt megelőzően egyetlen, az ellenzéki képviselők által kezdeményezett parlamenti vitanap volt márciusban. Több forrásunk szerint ráadásul akkor még nem is a végleges tervet láthatták a képviselők. A kormány két változatát hozta nyilvánosságra ennek a dokumentumnak, de azt, hogy a kormány és a Bizottság között azóta is zajló tárgyalások milyen végleges dokumentumról folynak, nem tudni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mivel ezek az egyeztetések a Miniszterelnökség uniós forrásokért felelős államtitkára, Ágostházy Szabolcs vezetésével folynak, megkérdeztük a Miniszterelnökséget a témában, de a hivatal sajtóosztálya szokás szerint még csak nem is reagált a megkeresésünkre.

Az Európai Bizottság magyarországi képviseletének sajtóosztályától megtudtuk, hogy „a magyar helyreállítási tervről folyó tárgyalások formálisan még mindig a májusban leadott magyar dokumentum alapján zajlanak, azaz nincs formális módosított terv”. Ugyanakkor egy, az ügyre rálátó forrásunk szerint, ha a májusi változathoz képest bármi, bármilyen mértékben változna, az nem feltétlenül igényelné, hogy a kormány újabb változatot adjon le, a végül létrejövő megállapodás „lepapírozása” egyszerűen a módosítások dokumentálása útján is történhet.

Annyi biztos, hogy megállapodás mostanáig nem született a magyar helyreállítási tervről, ami kapcsán elsősorban a korrupció elleni lépések elégtelensége, az egyetemek alapítványokba történt kiszervezése és az LGBT-törvény miatt is komoly kritikákat kapott a kormány. A  Magyarország által májusban benyújtott  dokumentumot júliusban „visszadobta” az Európai Bizottság a jogállamisági jelentésben megfogalmazott kifogások miatt.

Szeptemberben több nemzetközi civil szervezet nyílt levélben kérte az Európai Bizottság több tagját, hogy ne adjanak pénzt Magyarországnak, amíg ekkora a korrupció az országban.

Érdemi hivatalos választ nem kaptunk arról, hogy hol tart most a magyar helyreállítási terv elfogadtatása, egy anonimitást kérő  brüsszeli forrásunktól annyit tudtunk meg, hogy

„A legutóbbi pletykák szerint Merkel nagyon lobbizik, hogy engedjék át a magyar és lengyel tervet, nagyjából meg is győzte Ursula von der Leyent, úgyhogy miután hetekig úgy nézett ki, hogy nem lesz jóváhagyás, most mégis arra billen, hogy lesz. De közben a lengyel meg a magyar kormány keresi a konfliktusokat, például az EU-jog primátusa kapcsán, és ezzel még visszabillenthetik mégis a nem irányába.  Szóval, eléggé kiszámíthatatlan, de benne van a pakliban, hogy novemberben meglesz a jóváhagyás.”

Mire költik az eurómilliárdokat?

Az EU 723,8 milliárd eurós gazdaságélénkítési alapot hozott létre, hogy segítse a tagállamokat a gazdaság járvány utáni fellendítésében. Úgy tűnik azonban, hogy hiányzik az ellenőrző mechanizmus, nem tudni, hogy az európai milliárdokat pontosan mire költik. Egy páneurópai kutatás szerint a nemzeti parlamentek csak korlátozottan vettek részt az alapok felszabadításához szükséges reformtervek kidolgozásában. A Follow the Money nemzetközi projektje, a Recovery Files keretében részt vevő európai lapok azt vizsgálták, hogyan és mennyire vonták be a tagországok kormányai az adott ország parlamentjét a helyreállítási pénzek költéséről született „helyreállítási terv” megalkotásába.

2020 nyarához képest teljesen másképp nézett ki a világ, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2021 júniusában Rómába utazott, hogy megvitassa az olasz nemzeti reform- és kiadási tervet. Egy évvel korábban az országot a COVID19 sújtotta. A világjárvány végigpusztította a kontinenst, és nem látszott a vége. Azóta azonban a gazdaság mindenütt újraindult. Von der Leyen arról számolhatott be, hogy az oltási kampány „halad, akárcsak a Squadra Azzurra” (a szóvicc az olasz férfi labdarúgó-válogatottra utal: alig két nappal Von der Leyen látogatása előtt csoportgyőztesként jutottak tovább az elhalasztott Euro 2020 bajnokságon).

Közben az Európai Unió 723,8 milliárd eurós alapot hozott létre, hogy segítsen tagállamainak kilábalni a járvány okozta gazdasági válságból.

Von der Leyen jó hírekkel érkezett Rómába: a Bizottság zöld utat adott Olaszország „helyreállítási és rugalmassági tervének”. Ez egy köztes lépés az összes tagállam tervének teljes jóváhagyása felé, ami viszont szükséges ahhoz, hogy Olaszország hozzáférjen az alap forrásaihoz. A Bizottság 191 milliárd eurót különített el Olaszország számára, és az ország ezzel a gazdaságélénkítési alap támogatásainak és hiteleinek legnagyobb kedvezményezettjévé vált. Olaszország terve nemcsak azt tartalmazta, hogy miként fogják elkölteni a pénzt, hanem azt is, hogy milyen reformokat hajt végre az olasz kormány a ország gazdaságának megerősítése érdekében. „Ezeket a reformokat az olaszok évek óta kérik” – mondta Von der Leyen. De volt valami, amiről valószínűleg nem tudott.

Mario Draghi olasz miniszterelnök a Von der Leyennel közös sajtótájékoztatón többször is elmondta, hogy az olasz parlament többsége jóváhagyta a tervet. Az Investigative Reporting Project Italy (IRPI) azonban feltárta, hogy a képviselők valójában a Brüsszelnek küldött tervtől eltérő dokumentumról szavaztak.  Anélkül, hogy Olaszország választott képviselői tudtak volna róla, mintegy 400 millió eurót, amelyet „digitalizációs” projektekre szántak,  a kormány átcsoportosított a „zöld átmenet és fenntartható mobilitás” területére. Draghi az adóreformok, a közigazgatási kifizetések reform, valamint az igazságügyi reform részletein is változtatott, mielőtt a tervet elküldte volna Brüsszelnek.

A Follow the Money megkérdezte az Európai Bizottságot, hogy tudott-e arról, hogy az olasz helyreállítási  tervnek az a változata, amelyet megkapott – és amelyet Von der Leyen „ambiciózusnak” és „előrelátónak” nevezett, amikor Rómában járt –, nem ugyanaz, mint amit az olasz képviselők megvitattak. A szóvivő meglehetősen kitérő választ adott:

„A Bizottság értékeli a nemzeti hatóságok által benyújtott helyreállítási terveket. Az a folyamat, amelynek során a terveket jóváhagyják, mielőtt a Bizottság elé terjesztik őket értékelésre – és a nemzeti parlamentek szerepe ebben a folyamatban – nemzeti hatáskörbe tartozik.”

Az olasz képviselők által megszavazott változatot mindössze néhány nappal a vita előtt küldték el nekik, így alig volt idejük elolvasni a közel 300 oldalas dokumentumot. Több mint egy héttel azután, hogy a képviselők jóváhagyták a tervet, egy 2487 oldalas angol nyelvű dokumentumot kaptak, amely a terv eddig soha nem látott részleteit és makrogazdasági forgatókönyveket, menetrendeket és egyéb „technikai” szempontokat tartalmazó mellékleteket tartalmazott. A Recovery Files kutatása szerint az olasz eset nem egyedülálló.

Klaus-Heiner Lehne, az Európai Számvevőszék elnöke nemrégiben hangsúlyozta, hogy „éberen kell ügyelni az EU pénzügyi stabilitására”. Az uniós kiadások éves felülvizsgálatát kísérő nyilatkozatában Lehne úgy fogalmazott, hogy a gazdaságélénkítési program kötvénykibocsátással történő finanszírozásáról szóló döntés „jelentős változást jelent az EU pénzügyeiben. Ez nyilvánvalóan szükségessé teszi annak a hatékony ellenőrzését, hogy hogyan költik el az uniós pénzeket, és hogy elérik-e a tervezett eredményeket”.

Egy névtelenséget kérő, magas rangú számvevőszéki tisztviselő azonban azt mondta a Follow the Money-nak, hogy az EU kiadásfelügyeleti szerve nem rendelkezik elegendő személyzettel és erőforrással ahhoz, hogy megfelelően ellenőrizze a COVID utáni időszak gazdaságélénkítési alapjainak elköltését.

Az EU csalás elleni ügynöksége, az OLAF nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy „nagy a kockázata” annak, hogy a pénz egy részével visszaélnek.

Támogatás vagy hitel?

A COVID19-világjárvány előrejelzett hosszú távú gazdasági hatásai arra késztették Németországot és Franciaországot, hogy újratervezzék egy néhány évvel korábbi javaslatukat. A közös euróövezeti költségvetésre vonatkozó 2018-as tervük egy 500 milliárd eurós gazdaságélénkítő alapba torkollott, amely segítené az uniós tagállamokat, hogy a különböző intézkedések gazdaságukra gyakorolt hatásait kiheverjék.

A gazdaságélénkítési alap újdonsága az volt, hogy az Európai Bizottság a pénzpiacokon vesz fel hitelt, és ezt a pénzt a tagállamok között osztja szét támogatások vagy kölcsönök formájában. Egyes vezetők, mint például Emmanuel Macron francia elnök, ragaszkodtak a vissza nem térítendő támogatási formához, míg mások (mint például az osztrák, a holland, a dán és a svéd kormány) a tagállamokat a pénz visszafizetésére akarták kötelezni: ezért ragaszkodtak a hitelekhez.

Ahogy az uniós politikában ez gyakran előfordul, a végeredmény kompromisszum lett: az EU Gazdaságélénkítési és Ellenállóképességi Alapja (RRF) most 385,8 milliárd eurónyi alacsony kamatozású kölcsönből és 338 milliárd eurónyi támogatásból – összesen 723,8 milliárd euróból – áll.

A legnyilvánvalóbban vonakodó tagállamok – a „takarékos négyek” – aggodalmainak eloszlatása érdekében az EU vezetői megállapodtak abban, hogy a tagállamok csak akkor kapnak támogatást, ha részletes helyreállítási tervet nyújtanak be, amelynek tartalmaznia kell a tervezett reformok konkrét mérföldköveit. Ha ezeket a mérföldköveket nem vállalják be, a Bizottság leállíthatja a kifizetéseket. Ezenfelül, ha a Bizottság maga nem tesz lépéseket az elmaradt mérföldkövek miatt, ezt bármelyik tagállam jelezheti, és kérheti a kifizetések felfüggesztését.

A „vészfék” elfogadása meggyőzte a vonakodó államokat, hogy elfogadják a kompromisszumot.

Nemzeti vagy európai ellenőrzés?

A mérföldköves rendszer leértékelheti a nemzeti parlamentek hatalmát – figyelmeztetett a firenzei Európai Egyetemi Intézet tudományos munkatársa, David Bokhorst, aki a gazdaságélénkítési alapról folytatott európai tárgyalások idején a holland képviselőház pártonkívüli, uniós pénzügyi tanácsadójaként dolgozott.

„A tagállamok parlamentjei úgy érezhetik, hogy kénytelenek elfogadni a nemzeti terveikben meghatározott mérföldköveket, mert az országuknak szüksége van a pénzre” – mondja Bokhorst. „Ez azt jelenti, hogy szigorodnak az uniós ellenőrzések, és megerősödik a nemzeti kormányok végrehajtó hatalma a parlamentjeik felett. Ez különösen igaz azokra az országokra, amelyek nagy összegeket kaphatnak az alapból, például a szegényebb tagállamok. De majd meglátjuk, hogyan alakulnak ezek a hatalmi dinamikák.”

A francia gazdaságélénkítési terv például felületes utalást tartalmaz egy rendkívül ellentmondásos nemzeti kérdésre – a nyugdíjreformra –, de csak távoli célként. Kérdés, hogy Macront újraválasztják-e 2022 áprilisában, és ha nem, akkor az utódja végrehajtja-e a reformokat az ígéreteknek megfelelően.

Tavaly Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli székhelyű Bruegel kutatója „heves vitákat” jósolt arra az esetre, ha az Európai Bizottság valóban „teszi a dolgát”, azaz: ha elutasítja a nem hatékony terveket, vagy elhalasztja a kifizetéseket, amennyiben nem teljesülnek a mérföldkövek. „Fennáll a veszély, hogy a folyamat bürokratikus civakodásba torkollik, amely a nyilvánosság számára nem érthető, viszont a populistáknak muníciót ad” – figyelmeztetett.

Nincs szükség szavazásra

Az év elején már voltak arra utaló jelek, hogy a nemzeti parlamenteket nem vonták be, vagy nem tájékoztatták megfelelően, amit az Európai Parlament – ahogy azt júniusban közölték – „sajnálatosnak tart”. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti parlamentek, a helyi és regionális hatóságok, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom bevonása „döntő fontosságú a nemzeti tervek sikerében”.

Páneurópai csoportunk kutatása azonban megállapította, hogy legalább Németországban, Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Szlovéniában, Lengyelországban és Dániában a kormány anélkül fogadta el a terveket, hogy erről a parlamentben hivatalos szavazást tartottak volna.

A Cseh Köztársaságban az átláthatóságot figyelő szervezetek arra panaszkodtak, hogy a tervezetet hónapokig titokban tartották. „A jelenlegi titkolózás miatt nem lehetett nemzeti vitát folytatni a fontos prioritásokról” – mondta Jan Dupák, a Transparency International ügyvédje 2021 márciusában. Karel Havlíček cseh miniszterelnök-helyettes cáfolta a kritikusokat, azt állítva, hogy a nemzeti gazdaságélénkítési tervet „nem tucatnyi, hanem több száz találkozón vitatták meg az egyes szakszervezetekkel, platformokkal, polgárokkal stb.”

Amikor azonban František Kopřiva volt ellenzéki képviselő (Kalózpárt) listát kért azokról az érdekelt felekről, akikkel a tervezetet megvitatták, nem kapott ilyen listát, sőt, még választ sem. Ráadásul a cseh képviselőház úgy döntött, hogy nem vitatja meg a végleges tervet, mielőtt azt májusban elküldik Brüsszelbe.

Magyarországon, ahol a kormányzó Fidesz kétharmados többséggel rendelkezik az Országgyűlésben, a tervezet kidolgozásával kapcsolatos kritikák elsősorban a parlamenten kívülről érkeztek.

Júniusban Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere levelet küldött Von der Leyen bizottsági elnöknek, amelyben arról tájékoztatta, hogy „a kormány terveiről soha nem került sor valódi konzultációs folyamatra”. Karácsony szerint a magyar kormány csak két héttel azelőtt hozta nyilvánosságra a tervezetet, hogy azt benyújtotta volna Brüsszelnek. A terv közben módosult, de ezt a változatot „soha nem hozták nyilvánosságra, és nem bocsátották konzultációra, mielőtt benyújtották volna az Európai Uniónak”.

A magyar kormány nem válaszolt a Helyreállítási Tervre vonatkozó kérdéseinkre.

Szlovénia nemzeti terve sokáig titkosítva volt, ahogyan a dokumentumról január 29-én tartott parlamenti vita jegyzőkönyve is. A jegyzőkönyvet végül októberben nyilvánosságra hozták, és ironikus módon kiderült belőle, hogy az ellenzéki képviselők azt kérték, hogy a tervről folytatott vitát a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kellene tenni. A szlovén kormány közben azzal büszkélkedett, hogy több mint 2000 szervezetet vont be az egyeztetésbe, bár ez legalább 1300 szervezet számára csak annyit jelentett, hogy a terv online bemutatóját láthatták. Több szervezet azt nyilatkozta a médiának, hogy felkérést kaptak arra, hogy küldjenek javaslatokat, de ezekről aztán nem kaptak semmilyen visszajelzést.

A lengyel kormány társadalmi konzultációs folyamatot is lefolytatott. Ennek eredményeképpen több mint 5500 észrevétel érkezett az első tervezethez. Ezek közül sok olyan régióktól és helyi önkormányzatoktól érkezett, amelyek elégedetlenek voltak azzal, hogy a kormány eredetileg nem vonta be őket. Michał Szczerba ellenzéki képviselő (Polgári Platform) kijelentette, hogy „nem született végleges kompromisszum a kormány és az önkormányzatok között”. A Lewica politikai szövetségnek (a baloldal) sikerült meggyőznie a kormányt, hogy növelje a régióknak és a helyi önkormányzatoknak juttatott pénzügyi források arányát.

A lengyel parlament soha nem ratifikálta a nemzeti helyreállítási tervet. A kormány tervét nem sokkal azután terjesztették elő, hogy ratifikálták az EU úgynevezett saját forrásokról szóló határozatát, amely az EU költségvetését biztosító jogszabály. Ez az egybeesés zavart keltett a politikai pártok körében, amelyek ezután nem kérték, hogy a parlament ratifikálja a nemzeti tervet. Szczerba ellenzéki képviselő attól tart, hogy a pénz elköltésének ellenőrzése nem lesz biztosított:

„Mindez akkor történt, amikor a kormány elutasította, hogy Lengyelország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, mert attól fél, hogy bárki is megismeri a kleptomániás szokásaikat.”

Az Európai Parlamentnek sincs valódi beleszólása

Franciaországban kicsit más a helyzet. Bruno Le Maire francia gazdasági- és pénzügyminiszter szerint a nemzeti tervben szereplő reformok összhangban vannak Emmanuel Macron elnök France Relance-stratégiájával. „A Bizottság nem új reformokra kötelez, ezeket a francia nép már jóváhagyta” – mondta áprilisban egy parlamenti meghallgatáson, utalva a France Relance-tervről 2020 végén tartandó parlamenti szavazásra.

Hollandiában a parlamentet más okból nem vonták be: sem a leköszönő holland kormány, sem a 2021 márciusi választások óta új koalícióról tárgyaló politikai pártok nem kezdték meg a nemzeti gazdaságélénkítési terv kidolgozását.

A nemzeti parlamentek korlátozott befolyása annál is inkább aggasztó, mert az Európai Parlamentnek sincs valódi beleszólása a helyreállítási tervekbe. Ez a Parlament és a tagállamok közötti, az alap irányítási folyamatát szabályozó uniós rendeletről folytatott tárgyalások eredménye.  2020 novemberében az Európai Parlament azt javasolta, hogy legyen módja megvétózni a nemzeti terveket. Három hónappal később azonban, amikor kompromisszum született a gazdaságélénkítési alapról, a Parlament elvetette ezt a kérést. „Végül a nyomás a nemzeti kormányok részéről érkezett. Az ő érvük az volt: szükségünk van a programokra, ennek még karácsony előtt készen kell lennie” – mondta Markus Ferber (CSU, Európai Néppárt) európai parlamenti képviselő.

A vonatkozó rendelet most csupán arra ad felhatalmazást az Európai Parlamentnek, hogy „kéthavonta meghívja a Bizottságot” a tervek megvitatására. A Bizottságnak csak „figyelembe kell vennie” a Parlament véleményét, amelyet az „állásfoglalásokban fejezhet ki”. Damian Boeselager német EP-képviselő (Volt; a Zöldek frakciójának tagja) aggódik az eredmény miatt, szerinte „veszélyben van az átláthatóság és a demokratikus legitimitás”.

A képviselők kifejezetten aggódnak a helyreállítási pénzek magyarországi és lengyelországi felhasználása miatt.

E két ország nemzeti terveinek a bizottsági értékelése a folyamatos jogi ellentétek kontextusában zajlik. Júliusban az Európai Bíróság arra kötelezte Lengyelországot, hogy szüntesse meg a Legfelsőbb Bíróság politikailag kinevezett fegyelmi kamaráját. Október 27-ig Lengyelország még mindig nem hajtotta végre az ítéletet, és a Bíróság továbblépett, hogy kiszabja története legmagasabb büntetését – napi egymillió eurót. A bírságról egy héttel azután döntöttek, hogy Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke a Parlamentben kijelentette, hogy Lengyelországnak két másik előfeltételt is teljesítenie kell ahhoz, hogy a Bizottság elfogadja a lengyel gazdaságélénkítési csomagot: az igazságszolgáltatás függetlenségének a biztosítását és a „túlságosan függetlennek” talált bírák visszahelyezését.

Ellenőrizd a szomszédodat!

Több tagállamban korlátozták tehát a parlament részvételét az adott ország helyreállítási tervének a megalkotásában. Vajon van fogalmuk a parlamenti képviselőknek arról, hogy mit tartalmaznak más tagállamok tervei?

Németországban 2021 februárjában a liberális FDP megpróbálta növelni a parlamenti befolyást a nemzeti tervek jóváhagyási folyamatára az EU Tanácsában. A párt azt javasolta, hogy a német kormány konzultáljon a Bundestag költségvetési bizottságával, mielőtt a tagállamok terveiről szavazna; ha a költségvetési bizottság negatív véleményt ad ki, Németországnak Brüsszelben ellene kellene szavaznia. A Bundestagban azonban az FDP elvesztette ezt a szavazást, a koalíciós pártok, a CDU/CSU és az SPD, a Zöldek és a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland a javaslatuk ellen szavazott.

Hollandiában, annak ellenére, hogy a kormány kezdetben a „vészfék” fontosságára összpontosított, tényleges ellenőrzésre nem került sor.

A képviselőház 2021. június 17-én felszólította a kormányt, hogy értékelje a nemzeti gazdaságélénkítési tervek összeegyeztethetőségét a jogállamisággal és a demokratikus elvekkel. A holland kormány azonban úgy döntött, hogy nem feltétlenül magát a gazdaságélénkítési terveket fogja megvizsgálni, hanem megküldi a képviselőknek az értékelést arról, hogy a Bizottság mit gondol ezekről a tervekről. Wopke Hoekstra holland pénzügyminiszter (CDA) ezt a képviselőkkel 2021. szeptember 8-án tartott találkozón mondta, amikor az olasz gazdaságélénkítési tervről beszélt. Hoekstra kijelentette, hogy a hollandok pozitívan állnak az olasz tervhez, „anélkül, hogy mindent alaposan átnéztek volna”.

Mindez hidegen hagyta a holland képviselőket, akik korlátozott érdeklődést mutattak más tagállamok gazdaságélénkítési terveinek megvitatása iránt. Július 8-án a parlamenti képviselők pénzügyi bizottságának a közelgő miniszteri találkozót kellett volna megvitatnia, amelyen tizenkét gazdaságélénkítési tervet hagytak volna jóvá. Ehelyett a holland képviselők többsége beleegyezett, hogy a kérdést írásbeli eljárás útján rendezik – ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a miniszter a nehéz kérdések figyelmen kívül hagyása mellett dönthet. A holland képviselők még abban a hónapban a ciprusi, a horvát, a litván és a szlovén gazdaságélénkítési tervről szóló közelgő uniós szavazást sem tartották elég fontosnak ahhoz, hogy írásbeli eljárásra, nem hogy tényleges vitára kerüljön sor.

Még nem tudni, hogy a „vészféket” valaha is meghúzzák-e.

Bár az uniós vezetők a 2020 júniusi csúcstalálkozójukon elvben megállapodtak egy ilyen mechanizmusról, a Bundestag közigazgatásának uniós osztálya által készített szakértői dokumentum szerzői „kérdésesnek” nevezte a fékmechanizmus jogi hatékonyságát. A csúcstalálkozó következtetései politikai jellegűek, ezért a vészféket jogi rendelkezésekké kellett alakítani. A Bundestag szakértői hangsúlyozták, hogy a helyreállítási alapot szabályozó uniós rendeletben a vészfék csak a preambulumban szerepel, a tényleges rendelkezésekben nem.

A Recovery Files egy együttműködési projekt európai oknyomozó újságírók és szerkesztőségek között, amelyet a független holland Follow the Money-platform vezet. A csoport a „Brüsszel” által valaha rendelkezésre bocsátott legnagyobb alap, a 723 milliárd eurós uniós gazdaságélénkítési alap felhasználását vizsgálja. A Recovery Files újságírói együttműködés résztvevői: Attila Biro (Románia, RISE), Atanas Csobanov  (Bulgária, Bird.bg), Hans-Martin Tillack (Németország, Die Welt), Petr Vodsedalek (Csehország, Denik), Anuska Delic/Matej Zwitter (Szlovénia, Ostro), Horn Gabriella (Magyarország, Atlatszo), Giulio Rubino (OLaszország, IRPI), Marie Charrel (Franciaország, Le Monde), Peter Teffer (Hollandia, Follow the Money), Piotr Maciej Kaczynski (Lengyelország, Euractiv.com & Onet.pl), Staffan Dahllöf (Dánia/Svédország, DEO.dk), Remy Koens (Hollandia, Follow the Money), Lise Witteman (Hollandia/Belgium, Follow the Money).