Portyázók és fürkészek: több évtizedes félállami nyomulás ágyazott meg a kínai beszerzéseknek

Az olajügyek viharában edződött egykori finánc, idősebb Kovácsics Iván évtizedek óta állami hátszéllel mozgolódik a legfontosabb magyar-kínai közös ügyek környékén. Jelenlegi munkaadója a magyar kormány legfontosabb koronavírus-védelmi beszállítója lett: a CECZ koronavírus-védőeszközök beszerzésére kiírt, négy darab, 5,8 milliárd forintos összértékű közbeszerzési pályázatokon nyert március hónapban, ez a cég nyerte a legtöbb ilyen közbeszerzést Magyarországon. A korábban Pekingben tanult ifjabbik Kovácsics Iván előmenetele nehezen függetleníthető apja karriertörténetétől, ő az Innovációs és Technológiai Minisztériumban kezeli a kínai portfóliót.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Idősebb Kovácsics Iván, a NAV korábbi elnökhelyettese az egyik leghíresebb volt adóellenőr Magyarországon. 2014-ben az Átlátszón írtam le róla, hogy egy, közeli családtagjai tulajdonában álló cégnek közös biznisze volt a China Mart tulajdonosával — a budapesti kínai plázához akkoriban egy feketekereskedelmi ügy miatt a NAV, Kovácsics korabeli munkaadója is kiszállt az egyik üzlethelyiséget bezáratni.

Kapcsolati háló (2014)

Idén a Direkt36 anyaga emlegette fel, hogy Kovácsics éppen ahhoz a kínai tulajdonban álló CECZ Közép-európai Kft. nevű céghez igazolt stratégiai vezérigazgató-helyettesnek, amely az elmúlt hónapokban több versenyeztetés nélküli koronavírusos közbeszerzést is elnyert. A helyzet sajátos pikantériáját az adta, hogy a szintén kínai vonalon nyomuló ifjabb Kovácsics Iván mindeközben az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) tanácsadójaként mókolt a repülőn érkező védőeszköz-szállítmányok körül. Március végén Orbán Viktor vele könyökpacsizott le a reptéren, mondván:

„Hálásak vagyunk. Portyázzon tovább.”

Mit kaptunk a kínaiaktól?

A CECZ koronavírus-védőeszközök beszerzésére kiírt, négy darab, 5,8 milliárdos összértékű közbeszerzési pályázatokon nyert március hónapban. Ezzel ez a cég nyerte a legtöbb ilyen közbeszerzést Magyarországon. A céggel az alábbi termékek beszerzésére szerződtek összesen:

• 7 millió háromrétegű (3PLY) sebészi maszk
• 3 millió 114 ezer nem steril kesztyű
• 687 ezer FFP2 maszk
• 300 ezer izolációs ruha
• 200 ezer egészségügyi védőruha (overál)
• 120 ezer COVID-teszt (ebből legalább 20 ezer antitest-alapú)
• 100 ezer arcpajzs
• 100 ezer orvosi szemüveg
• 100 ezer sapka
• 100 ezer pár lábzsák
• 10 ezer VTM (viral transport medium)
• 2 ezer érintésmentes, digitális hőmérő
• 56 db NIV és 140 db IV lélegeztetőgép

Van-e korrupció? Mindegyik pályázatot a Semmelweis Egyetem bonyolította az Innovációs és Technológiai Minisztérium  megbízásából, a veszélyhelyzetre való tekintettel hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás formában, azaz nyílt verseny nélkül. Hogy pontosan milyen termékek leszállítására került sor, az nem hozták nyilvánosságra. Világszerte számos esetben megkérdőjeleződött egyes leszállított kínai termékek minősége. Újságírói kérdésre Müller Cecília annyit mondott, hogy bevizsgálják a Magyarországra érkezett teszteket, védőfelszereléseket, de az eredmények egyelőre nem nyilvánosak. A nyílt verseny hiánya és a konkrétumok szőnyeg alá söprése sem biztató körülmény. További érdekesség, hogy az egyik nagyobb, másfélmilliárdos közbeszerzést az egészségügyben is aktív holdudvari kiskedvenc, Tiborcz István köreivel is kapcsolatba hozott WIT Zrt. (korábbi nevén: Ész-Ker Zrt.) bonyolította le.

Családi biznisz, korrupciógyanú: foglalta össze a sztorit egy online hírszájt. Kovácsics és a Kína-ügyben aktív társutasok életútját megkapargatva azonban az Átlátszó arra jutott, hogy az ex-adóellenőrt alkalmazó CECZ előhúzásának hátterében nem hétköznapi nepotizmus áll. A valós magyarázatot inkább a félállami homályban az elmúlt évtizedek során, kvázi privát szereplők környékén, politikai érdekből kiépített, keleti kapcsolati hálókban érdemes keresgélni.

A maszkokért, tesztekért, védőruhákért, lélegeztetőgépekért a koronavírus-járvány nemzetközi elszabadulásakor dúló nemzetközi versenyben minden ország elővette a nehézfegyverzetet. Izrael állam például a Moszadot is bevetette a beszerzésben. Az eszközökért zajló küzdelmet jól jellemzi, hogy az izraeli titkosszolgálat technikai vezetője szerint ez volt karrierje legkomplexebb akciója; utólag pedig az is kiderült, hogy még őket is átrázták: százezer használhatatlan tesztet sikerült vásárolniuk.

Portyázók és fürkészek

A magyar kormány sem fogta vissza magát a felszerelésekért folyó harcban. A hazai vezetés nem töri magát azért, hogy minél több részletet osszon meg az egyes árubeszerzésekről, de annyit lehet tudni, hogy néhol egészen érdekes kapcsolati hálókat mozgósítottak.

A Chaozhou városából, a Hybribio Biotech nevű ottani cégtől beszerzett harmincezer COVID-19-teszt útnak indítását helyben például egy harmincéves, semmi ismert honi kormánykötődésű háttérsztorival nem rendelkező, Kínában dolgozó magyar férfi felügyelte. Kovács Dávid amúgy földrajzi szempontból távol, egy chengdui helyi önkormányzati cégnél dolgozik; a két város között repülővel is három órába kerül az út, amit ezért megtett.

Kínai források úgy tartják, még ennél is többet mozgott hasonló ügyekben Wang Deqing harcművész. Az egykori shaolini kung-fus Deqing emigrálása után Magyarországon rakott össze új életet: a civil harcművészeti oktatás mellett 2003-tól kezdve a magyar rendőrség speciális egységeinek önvédelmi és mentális felkészítésében kapott szerepet.

Úgy tudni, Deqing egyszemélyes információs klíringházként számos magyar és kínai szervezet között csatornázta a tudnivalókat a magyar koronavírusos beszerzési igények vonatkozásában.

Röviden: a koronás vásárlások megvalósításához az Orbán-kormány mindenhova nyúlkált, ahol különleges kínai nexusok léteztek. A CECZ-nél pedig nincsen nagyobb nexus. A vállalatcsoport tulajdonosa közvetve a shandongi East Highway and Bridge Construction Corporation — ez a cég a saját jogán is országnyi kínai régiós önkormányzat kiskirályságának irányítása alatt áll.

A CECZ egy prezentációja világosan jelzi, hogy a cégcsoport ügyeit magyar és kínai kormányzati jóindulat támogatja, a főtulajdonost pedig röviden csak úgy jelölik meg: Kína.

Főnök: Kína. Forrás: CECZ-prezentáció

A speciális kapcsolat oka, hogy a vállalatcsoport berkein belül épül a magyar Kína-stratégia másfél évtizedes álmának, a Középső Birodalom hozzánk vonzott európai áruelosztó-központjának céges-kereskedelmi lába. Ide tartozik a China Mart épületében működő árubemutató-komplexum, némi csepeli és brémai logisztikai infrastruktúra, továbbá a szállítmányozást intéző Ghibli-cégcsoport is.

A projektben a kínai fél is érdekelt: a CECZ-projektet a maga nemében elsőként ismerte el a kínai kormányzat úgynevezett különleges gazdasági övezetként.

A CECZ-beszerzésben, Ghibli-szállítással az “új Selyemút” csapásvonalán Magyarországra érkező koronavírus-védelmi áruk így nemcsak a vírus szülőországa helyett jóságos maszkhatalomként feltűnni igyekvő Kína járványpíárját, hanem az elmúlt években kiépült kereskedelmi infrastruktúra hatékonyságát is reklámozzák. A shandongiaknak ez bőven elég indok lehetett arra, hogy összerakjanak egy-két szállítmányt a magyaroknak.

A Kovácsics családot a járványhelyzet éppen a legfontosabb kínai kapcsolat útvonala mentén találta: ez a magyar kormánynak, illetve a CECZ-nek is nyújthatott némi információs előnyt, és egészen biztosan nem a véletlen műve. A most 64 éves, idősebbik Kovácsics kínai kontaktjai ugyanis a magyar állam tevékeny asszisztálása mellett épülgettek az elmúlt két évtizedben.

Az olajügyektől a magyar-kínai tagozatig

Idősebb Kovácsics Iván állami, méghozzá rendvédelmi emberként töltötte karrierje első bő két évtizedét. Fináncként, az azóta a NAV-ba olvadt egykori Vám- és Pénzügyőrség állományában, a nyolcvanas évek óta lépegetett előre a ranglétrán. 2003-ban vezérőrnagyként, a bevételi főigazgatói posztról nyugdíjazták. Ezt követően rövidesen ügyvezetőként munkálkodni kezdett a fia és exrendőr vámszakértő felesége, Kovácsics Éva tulajdonában álló, vámtanácsokat adó Eurobusiness Tanácsadó Kft.-ben.

Az anno a pénzügyőrség bevételi főigazgatójaként a csempészet vámolható irányba tereléséért is felelős férfinek a magyar-kínai viszonyok alapkövének számító árukereskedelemben illetékes hivatalosságokkal bőségesen voltak közös ügyei. A kínai eredetű csempészet tudnillik éppen id. Kovácsics regnálása alatt szaladt meg, így csak 1998 és 2000 között 15 millió forintról 800 millió forintra emelkedett a magyar vámőrség által lefoglalt, Kínából érkező csempészáru értéke.

Formálisan ‘95 óta létezett valamiféle információmegosztási együttműködés a két ország vámhatóságai között, ami az 1996-tal kezdve bevételi vezetői pozícióban szolgáló id. Kovácsics ideje alatt egyre és egyre szorosabbra fűződött. 2001-ben például az akkori főigazgató mérföldkőnek számító szakmai látogatáson fogadta Zhen Pu kínai vámigazgató-helyettest.

Akkora volt a bilaterális fináncrománc, hogy még közös magyar-kínai vámkommandó felállítása is felmerült.

A magánszektorra váltó id. Kovácsics tehát magyar és kínai vámfőnököket listázó telefonkönyvvel a zsebében tűnt fel az árukereskedelem-központú sino-hungár bizniszvilágban, ahol az elejétől fogva bírta az üzleti és állami játékosok támogatását is. Az sem elképzelhetetlen, hogy eleve úgy küldték. A végül a CECZ berkeiben megvalósulni látszó, kínai árubázist Budapestre vonzó mesterterv zászlaját például azóta lobogtatja Kovácsics, hogy 2005-ben az elnökletével és vagy száz céges taggal megalakult a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara (MKIK) magyar-kínai tagozata.

Érdemes felidézni, hogy Gyurcsány Ferenc idejében még úgy szólt ez a terv, hogy a Strabag-érdekeltségű Asiacenter berkein belül, China Brand Trade Center néven fog megvalósulni. Az osztrák és a kínai érdekek között pedig mindenképpen érdemes valakinek a magyar szereplők szempontjaira is figyelnie.

Olajtapasztalatok Említésre érdemes, hogy id. Kovácsics finánckarrierje elválaszthatatlan az olajozás érájától. A kora kilencvenes években megyei főnökként (Baranya, majd pluszban Tolna és Somogy parancsnokaként), majd az országos parancsnokságon az 1996-os évtől a vám- és a jövedéki területet is felölelő bevételi igazgatói poszton, Arnold Mihály fővámőr második embereként gyakorlatilag mindvégig tűzközelben volt. A vámosok és a vámhatóság tevékeny asszisztálása nélkül az olajbűnözés megvalósíthatatlan lett volna. Plasztikus történet az úgynevezett „MSZP olajának” esete: a Siófokon lefoglalt, majd továbbengedett olajszállítmány ügyében a “párt olaját” emlegető telefonhívások érkeztek a Balaton-parti városba valamikor a kilencvenes évek közepe táján. A szóbeszéd szerint Csintalan Sándor akkori szocialista macher intézte a telefont, egy vadabb verzió szerint egyenesen a VPOP jövedéki osztályán ülve — Csintalan később azt mondta, ő nem tud ilyesmiről. Azt lehetetlen kideríteni, hogy id. Kovácsics személyesen besározódott-e bármilyen formában, de a siófoki történetre például mindkét történetileg releváns pocíziójából lehetett rálátása. Akármilyen tisztességes finánc volt is id. Kovácsics, annyi biztos, hogy a korabeli titkok nem vesztenek a súlyukból. Miután 2007-ben az olajügyeket újra kapargatni kezdő Indexnek Arnold és Csintalan is nyilatkozott az akkori dolgokról, a fővámőr Arnold “baráti” telefonokat, Csintalan súlyos verést kapott.

Arnold Mihály az olajszőkítésről

1990-2000 között a Vám- és Pénzügyőrség vezetője. Folyamatosan tett javaslatokat a törvényhozásnak, hogy emeljék össze a hto és a gázolaj árát, mert több százmillió forint adóbevételtől esik el az ország. Később a halasztott fizetés okozta károkra többször is figyelmeztette a Parlamentet.

Hogy működnek az olajtitkok? Arnold Mihály a nyilvánosság előtt először 2007-ben mesélt története szerint visszautasította, hogy utasításra beszámoljon a féléves ellenőrzési tervről a jövedéki tanács előtt, mert a testületben a legnagyobb iparági szereplők közt akkor olyan emberek ültek, akiket ő le akart tartóztatni. Ha igaz a sztori, a fővámőr ott nemcsak jogkövetően, hanem bátran és karakánul járt el. Viszont még a végül napvilágot látott verzióban sem szerepelnek nevek: ugyan, ki utasította a tervismertetésre, és ki képviselte akkor, teszem azt, az Energolt a pénzügyminisztérium ovális szobájában? Amíg Arnold erről nem beszél, addig törvényt se sért, és az életét se kell féltenie, nem is beszélve arról, hogy őt magát is lehetne támadni abból az irányból, hogy miért hallgatott évekig. Cserében a hatalom gyakorlóinak szemében olyan megbízható káder és titokgazda marad, aki nemcsak rászolgált, hanem hasznos is tűzközeli pozíciókban tartani. Arnold és id. Kovácsics egyaránt a szocialista időkben, 2003-ban távozott a vámőrségtől, majd mindkettejüket a Fidesz 2010-es hatalomátvétele idején reaktiválták állami posztokon (Arnold Mihály azóta, 2013-ban elhunyt). Valamiféle szocialista bizalomvesztés tehát valószínűleg szerepet játszik id. Kovácsics karriermódosulásában, de az olajtitkok természete miatt az bőven belefér a pakliba, hogy a sino-hungár bizniszvilágban mégis számítsanak rá. Az viszont talány, hogy az egykori bevételi főigazgató korabeli ténykedésével kapcsolatban kicsoda és milyen kártyákat tart a kezében, akár a mai napig.

Évtizedes kínai kapcsolatok

A 2005-ös év id. Kovácsics Ivánt már a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara (MKIK) frissiben megalakult magyar-kínai tagozatának élén lelte. Az idősebb Kovácsics elnökletével, vagy száz cégtaggal megalakuló kínai tagozat nyilván a magasabb körök főbólintását is bírta: az alakulásról beszámoló sajtótájékoztatón a szoci idők Kína-ügyi kormánybiztosa Huszty András és az MKIK kvázi örökös elnöke, a lojalitásai alapján inkább narancsosként számon tartott Parragh László egyaránt tiszteletét tette.

Nem sokkal ezután id. Kovácsics átvette a kínai-magyar kereskedelmi kamara, a Chinacham elnökletét is, azóta pedig gyakorlatilag kirobbanthatatlan a Kína-ügyi témákból. 2007-ben például Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök jelenlétében vezérigazgatóként írt alá shenyangi iparipark-fejlesztésről szóló megállapodást.

A budapesti elosztóbázis ügyét is id. Kovácsics kísérte át a szocialista időkből a nemzeti együttműködésbe. Egy 2010-es konferencián ő referált arról, hogy az Asiacenter-féle terv a kútba hullott, de Bajnai Gordon ideje alatt új szerződést kötöttek a kínaiakkal, a végső verziót pedig már Orbán Viktor szignálta 2011-ben Wen Jiabao akkori kínai miniszterelnökkel.

Ebből lett az, hogy a China Mart épülete magánbefektetők kezéből átkeveredett a jelenlegi tulajdonosi körhöz, a koncepció köré pedig kiépült a CECZ-csoport. Ehhez asszisztált szorosan Kovácsics, aki a kínaiak itteni első emberével, Wu Jianggal az MKIK-tagozat és a Chinacham elnökségében is évekig dolgozott együtt. A Eurobusiness pedig időközben elkezdett bedolgozni a cégnek; Kovácsics Éva erről később azt mondta: kiállítások, rendezvények szervezésénél, ezek előkészítő munkáiban vettek részt.

A Eurobusiness később azóta kútba dőlt kínai kereskedőházas céget is csinált a CECZ-vel és egy harmadik partnerrel közösen. A 2010-es Fidesz-hatalomátvétel után id. Kovácsics pedig egyszemélyes forgóajtóvá vált: a NAV-tól a Magyar Turisztikai Ügynökségen át, a Nemzetgazdasági Minisztériumtól kezdve a Pénzügyminisztériumig mindenhol megfordult, jellemzően Kína-kötődésű pozíciókban, a PM-nél például a kínai áruk vámkezeléséért felelős miniszteri biztos volt, az állami üresjáratokban pedig a CECZ-csoport környékén dolgozgatott például a Ghibli külsős tanácsadójaként. Így találta a koronás veszélyhelyzet a CECZ stratégiai vezérhelyettesi posztján.

A Kovácsics család és a CECZ Csoport

A korábban Pekingben tanult, szintén a kínai vonalra ráfekvő, ma 39 éves ifjabbik Kovácsics Iván sztorija nehezen függetleníthető apja előmenetelétől. Egy alkalommal szinte egymást váltották: a kelet-ázsiai témát akkoriban felpörgető, állami Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. igazgatóságából 2016-ban az apa éppen távozóban volt, amikor ifj. Kovácsicsot megtették a cég pekingi képviselőjének. Jelenlegi munkahelyén, az ITM-ben is a kínai portfólióval ügyködik. Külsős tanácsadóként ott volt annak az egyezménynek az aláírásánál is, ami a Corvinus és a Fudan Egyetem közös MBA-képzéséről szólt. A sanghaji egyetem április során saját jogán, adományként is 56 ezer maszkot és 300 védőruhát küldött Magyarországra.

A Kovácsics család előfordulása tehát éppen nem váratlan a koronavírus-védelmi közbeszerzések környékén, ahogy a CECZ feltűnése sem véletlen. Más kérdés, hogy a magyar és a kínai kormányzat vörös telefonvonalának tűnő család által bonyolított beszerzések teljesen tiszták-e: amíg a szerződések pontos tartalma, a leszállított áruk konkrét megnevezése nem kerül nyilvánosságra, valamilyen gyanúpör legalábbis fennáll. Ezzel kapcsolatban emailben kerestük az ITM-et és a Kovácsics családot is, válaszokat még nem kaptunk.

Államérdekes arcok

Amikor 2010 végén a NAV-elnökhelyettességre készülő idősb Kovácsics Iván távozott a Chinacham elnöki székéből, ott bizonyos Pető Ernő váltotta. Az alapvetően logisztikával foglalkozó Pető életrajzában korábbról nem találni specifikusan kínai jellegű momentumot; a kilencvenes években szállítmányozási cégeknél, az ezredforduló idején rövid időre a magyar állammal mindig szoros kapcsolatban álló Molnál, utána pedig egészen “kínai” aktivizálódásáig a rotterdami óriáskikötő magyar képviseletén dolgozott.

Pető Ernő a testvére a Tarlós István kémelhárítójaként elhíresült, egykori állambiztonsági tiszt Pető Györgynek, pártállami karrierje pedig a Hungarocamionhoz köti. A nemzetközi szállítmányozási céget az állambiztonsági szervek is használták mindenfélére, rossz nyelvek szerint például az iraki-iráni háború mindkét résztvevőjének szállíthattak haditechnikát, Iránnak például tüzérségi lövegalkatrészeket. Pető Ernő is a teheráni kirendeltségen dolgozott egy időben.

Petőt 2012-ben a korábbi négyszeresére felhizlalt Eximbank elnökévé nevezte ki Matolcsy György a keleti nyitás jegyében, két év múlva innen tért vissza Chinacham élére, amit ma is elnököl. Az elnökségben a mai napig ott ül Kovácsics Éva is.

Sarkadi Nagy Márton

Címlapkép: Orbán Viktor és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter egy kínai szállítmánnnyal. Fotó forrása: kormany.hu

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!