A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult egy diósdi aktivista a csatorna-beruházással összefüggő adatnyilvánossági problémák miatt. Abban bízik, hogy a hatóság most is kimondja azt, amit más esetben megtett, vagyis, hogy a csatornapénzek sorsáról szóló adatok megismerése olyan jog, amelyet a legmagasabb szintű, alkotmányos védelem illet meg. Előkerült egy jegyzőkönyv is, amelyben a víziközmű-társulat elnöke, Sohajda Lajos a csatornapénzek ügyében összehívott rendkívüli ülésen egy diósdi képviselő szemébe mondta, hogy „Nem válaszolok a kérdéseikre”.
Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
A magyarországi önkormányzatiság egyik legkülönösebb eseményének (vagy abszurd komédiájának) lehetett részese az a gyanútlan szemlélődő, aki 2018. szeptember 24-én késő délután Diósdon, a Kék Géza Művelődési Házban kísérletet tett arra, hogy végigülje az önkormányzati képviselő-testület rendkívüli ülését.
A helyi víziközmű-társulat intéző bizottsági elnöke, a 70 év körüli Sohajda Lajos egy Laci nevű segítőtárssal érkezett: neki az lett volna a feladata, hogy tartsa a mikrofont az idős férfinak. Már akkor sejteni lehetett, hogy a képviselő-testület és a néhány tucat érdeklődő diósdi nem mindennapi élmény tanúja lesz, amikor Sohajda Lajos elővette a sűrűn nyomtatott, vaskos papírcsomót. Az intéző bizottsági elnök arra készült, hogy a papírcsomó tartalmát maradéktalanul felolvassa.
Sohajda Lajost a civil aktivisták nyomására azért hívták meg az összehívott rendkívüli képviselő-testületi ülésre, hogy tisztázzák: hol van a csatornapénz. A kérdést azt teszi évek óta aktuálissá, hogy az Érd és térségében – így Diósdon – nagyrészt 2015-re befejezett csatorna-beruházás finanszírozására nagyjából feleslegesen szedték be a lakossági önrészt. Az uniós pénzek és költségvetési támogatások révén ugyanis befolyt annyi pénz, amennyi körülbelül fedezte volna a törvény által kitűzött környezetvédelmi beruházási célt: a víziközmű megvalósítását.
„A kérdés feltevője előzetesen nem tájékozódott a Társulat megalakulását megelőző, és a Társulat működési időszakára vonatkozó jogszabályi előírások logikai sorrendjéről” – ez a mondat a szövegszerkesztő számlálója szerint az elkövetkező majdnem két órában negyvenötször hagyta el a kezdetben alig érthetően beszélő Sohajda Lajos száját, aki végül nélkülözte az élő mikrofonállványnak ajánlkozó Laci segítségét.
Szem- és fültanúk szerint a szenvtelen és monoton felolvasás gyorsan megtette a hatását. Némi morgolódás után mind többen elhagyták a hallgatóság széksorait, ahogy két képviselő szintén elmenekült a Kék Sándor Művelődési Házból. Az ülés este nyolc órára határozatképtelenné vált.
Valamiért az Önkormányzati TV honlapjára nem került fel az ülésről készült hangfelvétel. És bár azt ígérték, hogy az önkormányzat honlapján közzéteszik a rendkívüli ülés jegyzőkönyvét, az nem történt meg. Nemrég azonban birtokunkba került a jegyzőkönyv, amely szerint Sohajda Lajos így idézte egymás után a civilek által összegyűjtött sok tucatnyi kérdést és válaszolta meg saját maga:
„Kérdés: Miből adódott az egy érdekeltségi egységre eső önerő 100.000 Ft-os különbözete Diósd és a másik két település között? Mi az oka annak, hogy más települések érdekeltségi hozzájárulásának összegében jelentős eltérés van (Diósd többet fizet)?
Válasz: A kérdés feltevője előzetesen nem tájékozódott a Társulat megalakulását megelőző, és a Társulat működési időszakára vonatkozó jogszabályi előírások logikai sorrendjéről. Nem tartozott Diósd Víziközmű-társulat hatáskörébe.”
Sohajda azt sem volt hajlandó elárulni, hogy a diósdi háztartásokat kik képviselik a víziközmű-társulatban.
„Kérdés: Követeljük, hogy a képviselők nevét és elérhetőségeit hozzák nyilvánosságra!
Válasz: Képviselők a Társulat választottjai körében nincsenek. A 160/1995 (XII.26.) Korm. rendeletben előírtak alapján az Alakuló Közgyűlésen megválasztott Küldöttek adatait a Cégbíróság tartja nyilván. A Választottak közzétételét jogszabály nem írja elő, csak az Alakuló Közgyűlés jegyzőkönyvét az Alapszabályban előírtak szerint.”
Közel hetven perce tartott a rendkívüli közgyűlés, amikor Bogó László polgármester megelégelte a felolvasást, és emlékeztette víziközmű-társulat elnökét, hogy a jelenlévők az ülésen megfogalmazott kérdésekre szeretnének választ kapni.
Az intéző bizottsági elnök ezt válaszolta: „Én úgy készültem, hogy a feltett kérdésekre megadom a választ. Mindezt egyben szeretném elmondani. Amennyiben ebben megakadályoznak, én nem folytatom tovább.”
Bárdyné dr. Schneider Sarolta képviselő ismét rákérdezett: „Arra van esély, Sohajda Lajos úr, hogy miután elolvasta a kérdéseket és válaszokat, azt követően a képviselő-testület tagjai és a lakosság által feltett kérdésekre is felel? Nekem képviselőként az a dolgom, hogy döntsek a határozati javaslatról, de dönteni úgy nem tudok, hogy ön nem válaszol az én kérdéseimre.”
Sohajda ekkor egyértelművé tette a helyzetet: „Nem válaszolok a kérdéseikre. Rengeteg időmbe és feladatomba került a kérdésekre való válaszadás kidolgozása. Engedjék meg, hogy felolvassam az egészet, mert ebben tudom segíteni a lakosság tájékoztatását. Rendkívüli képviselő-testületi ülésre vagyok meghívva, nem lakossági fórumra.”
A jegyzőkönyv szerint a képviselőnő 19:50-kor elhagyta az ülést, 20:02-kor Novákovics Ferenc szintén távozott, és ezzel határozatképtelenné vált a képviselő-testület.
Ezután Sohajda Lajos rendületlenül folytatta a felolvasást.
Az Átlátszó értesülései szerint egy diósdi civil aktivista Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult a csatorna-beruházással összefüggő adatnyilvánossági problémák miatt. Az illető többek között azt kifogásolja, mint a rendkívüli ülésen felsorolt kérdéseknél is elhangzott, hogy nem tudni, a diósdi lakosokat kik képviselik a víziközmű-társulatban. Ez ugyanis a társulat honlapján sem szerepel. Az eljárás részleteiről nem ismeretes információk, legfeljebb a NAIH ilyen ügyekben kialakított gyakorlata alapján lehet következtetéseket levonni a vizsgálat lehetséges végkimeneteléről.
Bármennyire szélsőséges aspektusát mutatta be a szeptember végi diósdi közgyűlés, jól érzékeltette a csatornapénzekkel való elszámolás országosan jelentkező adatnyilvánossági problémáit. Lázár János pár éve – akkoriban, mint a Miniszterelnökséget vezető miniszter – mintegy két tucatra becsülte azon települések számát, ahol így merült fel a csatornapénzek visszafizetésének kérdése.
Csaknem mindenütt ugyanazok a jelenségek tapasztalhatóak. A beruházás lebonyolítására létrehozott társulatok a végsőkig halogatják az elszámolást a csatornapénzekkel.
Nagykőrösön a lakosok az egyik helyi lapban megjelent névtelen levélből értesültek arról, hogy a csatornapénz visszajár. Másutt sem verték nagydobra az önrész visszafizetésének lehetőségét. Ahogy azt sem, hogy 2016 tavaszán külön azért módosították a vízgazdálkodásról szóló törvényt, hogy az alapfeladaton túl ne költsék másra (például útépítésre) a lakossági pénzeket, és hogy minél gyorsabban kezdjék meg az elszámolási eljárást. A példákat hosszan lehetne sorolni. Az általános jellemzők: elhallgatás, halogatás, mellébeszélés.
Ha a NAIH következetesen kitart az eddigi gyakorlata mellett, akkor a diósdi civil aktivistának jelentősek az esélyei a sikerre. Az adatvédelmi hatóság legutóbb januárban mondta ki a Bánhorváti-Nagybarca községek víziközmű-társulata ügyében: a tevékenységükkel és gazdálkodásukkal kapcsalatos adatok közérdekű adatok, hiszen ezek a társulatok közfeladatot hajtanak végre.
A NAIH emlékeztetett arra a 1994-es alkotmánybírósági döntésre, amely szerint a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog a legmagasabb szintű, alkotmányos védelmet kell, hogy élvezzen. Tehát aki jelen esetben meg akarja ismerni egy víziközmű-társulat tevékenységének, gazdálkodásának legfontosabb adatait, az az alapvető, alkotmányból levezett jogait gyakorolja.
Idén év elején egyébként bejelentették, hogy a diósdi víziközmű-társulat megszűnik, és megindították az elszámolási eljárást.
Kis Zoltán
Fotó: pixabay.com
Az Átlátszó nemrégiben közérdekű adatigénylésben kérte ki a közmédia kebelében felépített blogbirodalom kormányközeli tartalom-előállítóinak javadalmazását. Szita Károly kaposvári polgármester azonban...
Lázár János volt a polgármester, amikor az időközben Lázár János résztulajdonába került vadászkastély felé vezető út elvesztette közútjellegét. A politikus...
Sajtó-helyreigazításra való kötelezés ellenére továbbra is ömlenek az internetről azok a hirdetések, amelyekkel a kormánypárti propaganda megpróbálta lejáratni Márki-Zay Péter...
Két hónapja lett kormánykedvencből ellenség Szabó Bálint, a szegedi polgármesteri székért induló jogászt szerdán rendőrök keresték fel, és iratokat foglaltak...
