Jönnek az ukrán vendégmunkások, az ottani fizetés háromszorosáért csábítják őket Magyarországra

Ha elhelyezkedési gondjaink lennének Magyarországon – ami, tekintve a munkaerőhiányt, már kevésbé valószínű, mint pár évvel ezelőtt – egy munkakörben biztosan azonnal kezdhetnénk: a keleti határszélre, illetve Kárpátaljára rengeteg toborzót keresnek, akik Ukrajnából csábítanak munkavállalókat Magyarországra. A székesfehérvári termelőüzemek környékén egyre több helyen, buszmegállókban, boltban, utcán hallik ukrán szó, a magyar és ukrán munkavállalók kapcsolata pedig nem mindig felhőtlen.

Társadalmi célú hirdetés

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ennek a cikknek egy korábbi verziójában valótlanul állítottuk, hogy a székesfehérvári Videotontól magyar munkavállalókat küldtek el az ukrán vendégmunkások miatt. A tévedésért az érintettek elnézését kérjük – a szerk.

Ha kitűnő a fellépésünk és a kommunikációnk, akár képzettség nélkül is dolgozhatunk a toborzói munkakörben, elég a nyitottság, a terhelhetőség és a gyors problémamegoldó képesség. De lehetnénk asszisztensek és ukrán tolmácsok is, főleg gyártósoroknál; ilyen álláshirdetéseket tucatjával találni az interneten. A munkatapasztalat nem is előny, annál inkább a nyelvtudás – természetesen az ukrán vagy az orosz szükséges.

Ez a toborzás egyébként megfelel a kormány szándékának, hogy ilyen módon rendezze a honi munkaerőpiaci anomáliákat, a magyar cégek működőképességét fenyegető emberhiányt. Már több munkaadói szervezet, köztük a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, valamint az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) is szorgalmazta, hogy vendégmunkásokkal töltsék be azokat az állásokat, amelyekre nincs hazai munkaerő, így pótolva számos építőipari szakmában, a vendéglátóiparban és a kereskedelemben hiányzó embereket.

Az állam be is vetett minden lehetséges eszközt: 2017 végén például csak a költségvetés zárszámadásából derült ki, hogy az eredetileg tervezettnél is jóval nagyobb összeg ment el az ukrajnai vendégmunkások Magyarországra csábítására és az ezt célzó médiakampányra, melynek keretében Ungváron, Kijevben, Harkovban, Lvovban, Odesszában és Krivoj Rogban tettek közzé hirdetéseket.

Székesfehérvár egyik legnagyobb munkásszállóján a jelenlegi lakók közel fele ukrán vendégmunkás. Míg a portással beszélgetek, fiatal lány jön, és némi akcentussal egész jól elmagyarázza magyarul, hogy szemetes zacskó kellene neki. Az épület előtt fiatalok cigiznek, náluk, a Densoban sok ukrán dolgozik, mondják egybehangzóan.

„Persze ne szűnjön meg amiatt melóhely, mert nincs kivel elvégeztetni a munkát, és már az is jobb, ha külföldről töltik fel az üres helyeket” – mondja Beáta, aki a keleti határ mellől jött, egy kistelepülésről, évekkel ezelőtt. Úgy tervezi, hogy egyszer hazamegy és az itt keresett pénzből családot alapít.

Balázs viszont maradna a nagyvárosban, nem vágyik vissza a keleti határszélre. Az ő családja is ott maradt, de arrafelé nincs munka, a Dunántúlra meg toborzással azonnal felvették; térítik a munkába járását és természetesen kapott helyet a munkásszálláson is. Az ukránok tömeges megjelenésével viszont kevésbé kedvező a helyzete, teszi hozzá.

„Nem tudnak beilleszkedni, de szerintem nem is nagyon akarnak. Bekapcsolom a közös konyhában a rezsót, hogy teszek fel vizet teának, erre bejön a koma, köszönés és minden egyéb nélkül felrakja a maga lábasát a bemelegített rezsómra. Ha inni akarnak, isznak és üvöltöznek, elég gyakran.”

Hallottak már olyanról is, hogy valaki az ukránok miatt felmondott a gyárban, mert megelégelte az egyenlőtlen bánásmódot. Azokat viszont, akiknek nemrég kellett elköltözniük a szállóról, mert az állásuk megszűnése miatt a lakhatási lehetőség is ugrott, sem Beáta, sem Balázs nem ismerte. Bár a nyolcemeletes épületben a fluktuáció elég nagy.

Ezeknek az embereknek az esetében munkaerő-lecserélésről lehet szó, ami háttérbe szorítja a magyar munkavállalót a külhonival szemben – erre az egyik helyi nagyvállalat HR-es munkatársa hívta fel az Átlátszó Országszerte figyelmét.

Elmondta, őket is meglepetésként érte, hogy az elküldöttek helyére azonnal termett külföldi dolgozó, akiket a cég nagyobb kedvezményekkel tud alkalmazni. Az ukránok mellett szól – jegyezte meg a HR-es –, hogy keményebben dolgoznak, legalábbis kezdetben, és több túlórát vállalnak, valamint nem ragaszkodnak a szakszervezeti tagsághoz és a kollektív szerződés meglétéhez sem.

Itthon több olyan közvetítő cég van, amely már a 2016-os, az ukrajnai munkavállalók magyarországi elhelyezkedését könnyítő szabályozás (a hazai hiányszakmák esetében ma már gyorsított eljárásban bírálják el a munkavállalási engedélyeket) előtt is intenzíven foglalkozott munkaerő-toborzással Ukrajnából.

„Amennyiért magyar dolgozó nincsen, annyiért az ukrán bizonyít” – áll az egyik ilyen vállalkozás honlapján.

Az irány nem kizárólag a kárpátaljai magyarság munkaerő-piaci megszerzése, a közvetítő cégek küldetésükként a magyar cégek munkaerő-problémáinak mennyiségi megoldását jelölték meg. Garanciának pedig elég lehet az, hogy az ukránok kiugrási lehetőséget látnak a magyarországi elhelyezkedésben, természetesen főképp az ottaninál magasabb keresetek miatt.

Míg Ukrajnában 50-60 ezer forintnak megfelelő hrivnyát vihetnek haza – a túlórákkal együtt –, addig Magyarországon a havi 180-190 ezer forintos kereset, az ingyenes munkásszállás, valamint a havi egy fizetett hazautazás ígérete különösen kecsegtető. Ilyen körülmények között az ukrán vendégmunkások fluktuációjával szinte nem is kell számolni.

A közvetítő cégek állítása szerint, a visszajelzések alapján a hazai vállalkozások rendkívül elégedettek az ukrán munkavállalókkal, akik olykor 50 százalékkal is hatékonyabban dolgoznak a magyaroknál.

A beilleszkedés azonban nem mindig sikerül, a honi dolgozók vendégmunkásokkal kapcsolatos reakciói – mint a Magyar Idők is megírta – az egyes munkahelyeken bizony vegyesek. A magyar dolgozók főleg azt kifogásolták, hogy bár mindenkit ugyanazért a bérért foglalkoztatnak, az ukránok ingyen kaptak szállást, ami az itthoniaknak nem jár.

Tavaly a sárvári Flex-üzemben, ahová több száz ukrán vendégmunkás érkezett, abból keletkezett feszültség, hogy több régi dolgozónak felmondtak, illetve voltak, akik maguk választották ezt, amikor csökkentették fizetésüket.

A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy nem a magyar kormány által beharangozott kárpátaljai magyarok jönnek hozzánk dolgozni. Endre, egy huszonéves kárpátaljai fiatalember a kötelező katonai behívó elől indult külföldre dolgozni, de annak ellenére, hogy magyarul beszél, inkább Csehországot választotta, egy ottani autógyárat.

„Több a kereset, olcsóbb a megélhetés” – indokolta meg röviden döntését. „A fizetésem 280 ezer magyar forintnak felelt meg, miközben a Magyarországon kínált átlagbér akkor 170 ezer forint lett volna. Ez alapján érthető, hogy nagyon sok kárpátaljai magyar, de ukrán ismerősöm is inkább a cseh, vagy német lehetőségeket választja a magyar ajánlatok helyett.”

Endre szerint a kárpátaljai magyarokkal szembeni itthoni ukrán preferenciát magyarázza az is, hogy Csehországban már jobbára csak feketén lehet elhelyezkedni Európai Uniós tagországon kívüliként, sok az ellenőrzés, hamar rajtaveszthet az illegális munkavállaló és az őt alkalmazó cég is. Így az ukránoknak csak kockázattal vállalható a Magyarországon túli európai munkaerőpiac, a magyar ezzel szemben legális és biztos számukra.

A gond csak az, hogy a vonzó ajánlatokkal túl sokan – óvatos becslések szerint a háború elől menekültekkel együtt 1,5 millióan – éltek, s ez már igen erősen érezteti negatív hatását a kárpátaljai és az ukrán munkaerőpiacon is. A Kárpátinfo például éppen a napokban cikkezett az ottani egészségügyi dolgozók aggasztó mértékű elvándorlásáról.

„Rengeteg vállalkozás megszűnik, bezár a munkaerőhiány miatt” – mondta Endre. „Nincs boltos, nincs vízvezeték-szerelő. Ide már nem akar jönni senki dolgozni. És ezt így értsd, ahogy mondom: senki. Ha átszökik pár afgán, az sem marad itt, megy Nyugat-Európába. Innen nagyon sok szülő ment ki dolgozni, a gyerekeket hátrahagyva a nagyszülőkre. Rengeteg család szakadt szét. És persze van, aki meg hazajön, mint én is. Pedig engem már most visszavennének, várnak a cseh cégemnél. De itt van mindenkim, és a honvágy nagyon erős érzés.”

Kocsis Noémi

A fotó a szerző felvétele.