Magyarország egyfajta post-truth laboratórium – Krekó Péter a kormányzati álhírgyárakról

Magyarország hivatalos, állami szintre emelte az álhíreket és az összeesküvés-elméleteket, de agymosásról nem lehet beszélni – mondta el az Átlátszónak Krekó Péter. A Political Capital igazgatója szerint Orbán Viktornak sokkal nehezebb dolga lesz Brüsszelben a következő négy évben, mert a választók már az Európai Néppárt nyugati politikusaira is egyre nagyobb nyomást helyeznek, hogy ne öntsék számolatlanul az uniós pénzt olyan országokba, ahol a politikusok utána a jelentős részét ellopják.

Most megjelent könyve, a Tömegparanoia leírásában szerepel az agymosás szó. Lehet-e agymosásnak nevezni, ami Magyarországon zajlott a választások előtt? Milyen szerepe volt a magyar választások eredményének alakulásában az álhíreknek és a propagandának?

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Volt törekvés agymosásra, a kormány közpénzt nem kímélve közvetlen hirdetési felületeken és a kormánypárti médián keresztül is nyomatta a saját üzeneteit, de nem beszélhetünk klasszikus agymosásról mert nem állíthatjuk, hogy teljesen zárt nyilvánosság lenne Magyarországon. Hiszen mi akadályoz meg bárkit is, hogy felmenjen az internetre és elolvassa az Átlátszót vagy az Indexet? Az RTL Klubot minden háztartásban lehet fogni. Szűkül a médiapiac, de nem beszélhetünk arról, hogy alternatíva nélküli monolit nyilvánosságban kellene élniük a magyaroknak.

Ami nálunk történt, az közelebb van ahhoz, ami a Brexit vagy az amerikai elnökválasztás előtt történt. Az új álhírvilág egyik jellemzője, hogy a teljesen vagy részben nyílt nyilvánosság keretei között az emberek maguk választják azokat a forrásokat, amelyeken keresztül átmossák az agyukat. Azt mondani, hogy a magyarok agymosás áldozatai, felmentené őket, de nem így történt. Eközben az is igaz, szűkülnek a nyilvánosság terei, és több pénzt fektetett a magyar kormány a Soros-ellenes kormánypárti hadjáratba, mint amennyibe a Brexit-kampány került, és ez bizony nyomot hagy az attitűdökön.

A magyar helyzetben az a rendkívüli, hogy itt maga az állam emeli hivatalos szintre az összeesküvés-elméleteket és pénzeli azt az álhírgépezetet. Az origo, a 888, a Lokál vagy a Figyelő a legklasszikusabb álhír- és dezinformációs oldalak. Eközben maga a miniszterelnök beszél Sorosról és migránsokról, hivatalos üzenetté válik az álhír. Ilyet Nyugat-Európában nem találni, és ez közelebb helyez minket a keleti illiberális rendszerekhez. Ha megnézzük, Oroszországban vagy Törökországban hogyan beszélnek hivatalos források a nyugatról, vagy hogy hogyan használják az összeesküvés-elméleteket ahhoz, hogy leszámoljanak a belső ellenségükkel, akkor találunk hasonlóságokat.

Magyarország egyfajta post-truth laboratórium. Megtalálható itt a nyugati álhírvilág és a nyitott nyilvánosság, de a keleti, illiberális, erősen autoriter kormányzás által preferált közlésmód és nyilvánosság-szerkezet is.

Milyen hatása volt az állami szintre emelt összeesküvéselmélet-terjesztésnek?

Három ügy van, amelyeken keresztül mérhető az állam által finanszírozott dezinformáció hatása. Az első a menekültválság: a menekültekkel kapcsolatos attitűdök már az ellenük folytatott propagandakampány előtt is nagyon negatívak voltak, de a kampány erre rátett egy nagy lapáttal. Ezt a Tárki és a Medián is mérte, és kiderült, hogy az üres előítéleteket sikerült felerősíteni és tartalommal megtölteni.

A második a Soros-kampány volt. Amikor 2016-ban elkezdődött a centralizált állami Soros-ellenes kampány, még senki sem rezonált erre. A neve nagyjából ismeretlen volt, nem volt az a gyűlölt figura, mint aminek kormány láttatni akarta. Ám ez a kampány hatásos volt, ma már nagyobb veszélynek látják a magyarok Sorost mint Oroszországot. Tehát nem lehet csak arról beszélni, hogy vannak meglévő előítéletek, és azokat a kormánypropaganda kielégíti.

A harmadik példa a nyugathoz való viszony, és ez a legijesztőbb. Nem láttunk még olyan kampányt Magyarországon, ahol nyugati nagyvárosok, mint Bécs, London vagy Párizs negatív színben tűnnek fel, apokaliptikus helyszínekként, ahol a migránsok háborút indítottak a helyi lakosság ellen. A 444.hu-n jött le egy kutatás arról, hogy itthon megromlott a nyugati országok megítélése, míg Oroszországé és Kínáé javult. Ha Moszkva és Washington között kell választani, akkor a Fidesz szavazóinak a többsége Moszkvát választja.

Sokan azt gondolták, hogy olyan erősek a nyugat iránti pozitív attitűdök, hogyazt nem lehet lebontani. Ám ma Brüsszelnek és Amerikának rossz a megítélése, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig népszerűbb Magyarországon, mint Donald Trump vagy Angela Merkel. Ez pedig azt mutatja, hogy sikeres volt a kormánypropaganda.

Magyarországon nem hülyébbek az emberek, mint máshol, nem kevésbé kritikus a gondolkodásuk. De ahol ilyen a környezet, ott igenis hat az emberekre a propaganda, és le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a huszadik század elmúltával már nem lehet átmosni az emberek agyát.

Ráadásul Orbán Viktor nem csak választási győzelmet akart, ahhoz nem lett volna szükség ilyen erős propagandahadjáratra. Ő hosszú távon akarja átalakítani a közgondolkodást egy keleti, illiberális irányba.

Hová mehet innen a magyar kormány a nemzetközi porondon? Közelítünk tovább Oroszország felé, elfordulunk a Nyugattól?

Két olyan pont van a külpolitikában, amelyeket nehéz másképp értelmezni, mint hogy a magyar kormány az orosz érdekeket próbálja szolgálni. Az egyik Ukrajna kérdése: hiába van a lengyeleknek és a románoknak is jelentős kisebbsége ott, Magyarország az egyetlen, amely vehemensen ellenzi és blokkolja Ukrajna euroatlanti csatlakozását. Ezzel az amerikai-magyar viszonyt is megrontják. Nem véletlen, hogy Donald Trump amerikai elnök még nem gratulált Orbán Viktornak az újraválasztásához, ennek is az ukrán viszony a legfőbb oka.

Az ukránok bármit tesznek, a magyar kormánynak ugyanaz a reakciója, semmiféle gesztusra nem reagálnak. Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter nemrég egy EBESZ-fórumon fejtette ki, hogy szerinte az EBESZ-nek különleges egységet kellene küldenie Kárpátaljára, mert ott a magyarok veszélyben vannak. De ezzel még a határon túli magyarok sem értenek egyet, és ezek a megszólalások nem segítik a magyar diplomatákat vagy a kárpátaljai magyarokat sem. Hasonló eset volt az is, amikor felgyújtották Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség irodáját. Már a helyi magyarok is azt mondták, hogy az oroszok álltak a támadás mögött, a magyar diplomaták viszont még mindig azt hajtogatták, hogy az ukránok követték el a támadást. Ez nem jó senkinek: se a magyar diplomáciának, sem a kárpátaljai magyaroknak, sem az Európai Uniónak. Csak Moszkvának.

Emellett Magyarország egyedüliként vétózta meg a deklarációt, amely kimondta volna, hogy Kína agresszív expanziós politikát folytat, illetve az Afrika-EU megállapodást. Utóbbi pont arról szólt egyébként, amit Orbán Viktor mondani szokott, miszerint helyben kell kezelni a menekültválságot. Ráadásul mindez a választások után történt, azaz semmiféle belpolitikai érdek nem fűződött a vétóhoz, csendben meg lehetett volna szavazni. Így viszont olyan országokat is magunk ellen fordítottunk, mint például Ausztria.

Nem akarom azt mondani, hogy mindenben Moszkva álláspontját képviseli a magyar diplomácia, hiszen a Szkripal-ügyben is a britek mellé állt Magyarország. Ám egyre erősebb az elköteleződés, ezt mutatja a paksi szerződés is, illetve a minap a 444-en megjelent hír is, miszerint a magyar kormány kihátrált a Ganz mögül és egy orosz céget hozott helyzetbe egy százmilliárd forint értékű vasúti tenderen.

Magyarország ma az EU legsérülékenyebb pontja az orosz és kínai befolyással szemben. A kormány állítólag javítani akarja az amerikai kapcsolatokat, de nehéz látni, ez hogyan működhet a jelenlegi helyzetben.

Milyen hátrányai lehetnek Magyarország számára, ha tovább romlanak az amerikai-magyar kapcsolatok?

Olyan, mintha a magyar diplomácia erről már kicsit le is mondott volna. Mintha Orbán őszintén abban hinne, hogy a nyugati országok dominálta világnak vége lenne. Gazdasági és politikai szempontból Németország és Nagy-Britannia fontos a kormánynak. Utóbbi egy legitimációs pont, hiszen amíg a britekkel jóban vagyunk, ki mondhatja ránk, hogy diktatúrában élünk? Ám ezen kívül egyre kevésbé zavarja Orbánt, hogy romlanak a diplomáciai kapcsolatok.

Az új amerikai külpolitikai paradigma, illetve az amerikai diplomáciában az emberi jogok háttérbe szorulása pont elég lesz arra, hogy megóvja a magyar kormányt a nagyobb konfliktusoktól Washingtonnal. Ha pedig az amerikai külügy vagy a budapesti nagykövetség kiad egy-egy kritikusabb közleményt, mi dolga azzal a kormánynak?

Belpolitikai téren mi várható?

A Fideszben azt érzik, hogy a választási győzelemmel legitimációjuk van folytatni, amit eddig csináltak. Orbán a demográfia kérdésében akar jelentős előrelépést elérni, mert még az ő kormányzása során, a jelenben komoly gondot jelenthet ez például a nyugdíjak miatt. Ez nem a jövő problémája, és úgy tűnik, komolyan gondolják, hogy meg kell oldani. Ám az elmúlt négy évben szakpolitikai téren semmi sem történt. Ami történt, az nem más, mint gazdaságpolitikai térfoglalás. Csak olyan szektorokban csináltak valamit, amihez anyagi érdekük fűződik, és a választási eredmény most azt mutatja nekik, hogy a választókat a szakpolitika nem is érdekli.

A kormányzást feltehetően továbbra is az anyagi érdekek fogják vezérelni. A magánegészségügy például fejlődni fog: Fidesz-közeli magánegészségügyi cégek fognak létrejönni, amelyek utána masszív állami és uniós pénzeket kaphatnak. Sajátos kombináció ez, benne van a tekintélyelvű autokratikus logika, amelyet egyetlen személy érdeke határoz meg, és az oligarchikus logika is, ahol magánérdekek a meghatározóak.

Az Európai Bizottság által közzétett 2021-2027-es uniós költségvetés-javaslat szerint az uniós támogatásokat a jogállamisághoz és a független igazságszolgáltatáshoz kötnék, mivel ezek sérülése az EU-költségvetést kockáztatják. Brüsszel valóban megelégelte a korrupt kormányokat, várható kemény fellépés?

Megjelent valami, ami eddig hiányzott ahhoz, hogy történjen valami, mégpedig az, hogy Európai Néppárt (EPP) képviselőre egyre nagyobb nyomást helyeznek a választóik. Orbán eddig legitimációját Brüsszelben az EPP-től kapta, ám most a költségvetési és a LIBE-ben lezajlott szavazások eredményén is jól látszott, hogy már a néppárt egyes tagjai is egyre kritikusabbak Orbánnal szemben. Attól félnek, hogy sok, az Elios-ügyhöz hasonló botrány robbanhat ki, az európai választók számára pedig ebből majd az derül ki, hogy az Unió számolatlanul ontja a pénzt olyan országoknak, ahol azt zsebre rakják korrupt politikusok. Ezzel pedig komoly veszéllyé válik az EU-szkepszis további erősödése.

Ám ez egy sokdimenziós és ellentmondásos folyamat, hiszen a német CDU-ban például egyszerre van jelen egy erős kritika Orbánnal szemben, ám Merkel belső ellenzékében erősödik az Orbán-pártiság is.

Fontos kérdés lesz az is, hogy mi történik Lengyelországgal. Az utóbbi két évben Magyarországot az védte, hogy Brüsszel Lengyelországgal hadakozott. Ám ha most Lengyelország visszavonulót fúj, és vannak erre utaló jelek, akkor Varsó lekerül a napirendről és Magyarország megint fontosabb lehet. Tehát több jel is mutat arra, hogy Magyarországnak nehezebb lesz a dolga Brüsszelben.

Az biztos, hogy Orbánnak sokkal nehezebb lesz eljátszania majd azt a játékot, hogy szabadságharcot folytat az unió ellen, miközben a környezete uniós forrásokból gazdagodik.

Kőműves Anita

Az interjú a Vsquare.org oldalon is megjelent angol nyelven. A Vsquare.org a visegrádi országok tényfeltáró újságíróinak részvételével készül. A Vsquare.org a National Endowment for Democracy amerikai non-profit szervezet támogatásával valósult meg, magyarországi partnerei az Index és az Átlátszó.

Kapcsolódó cikkeink

Magyarországon a kormánypárt és a kormánybarát média terjeszti az orosz propagandát az adófizetők pénzéből

Macedóniában is médiavásárlásokba kezdett az orbáni propagandagépezet

Irritál a lakájmédia? Így támogathatod a független és kritikus sajtót a fideszes gőzhengerrel szemben