Az ügyészség megszüntette a nyomozást a szétlopott Nyíregyháza-Sóstó-projekt ügyében

Még az erős magyar mezőnyben is az élbolyban van a Nyíregyháza-Sóstó-projekt a nagy uniós lenyúlásversenyben: a 2,1 milliárdos fejlesztésből becslésünk szerint akár a felét is ellophatták, a pontos összeget egy alapos nyomozás tudná megmondani. Úgy néz ki viszont, ilyen nem lesz, mert a Nyíregyházi Járási és Nyomozó Ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. Az indoklás is tartalmaz érdekességeket, ráadásul kiderült, hogy az egyik érintett cég tulajdonosa és a nyomozó ügyészség a feljelentés idején vezető beosztásban lévő ügyésze testvérek.

A nyomozás vetett véget a botránynak a nyíregyháza-sóstói turisztikai projekt körül. Mármint nem azzal, hogy az ügyészség hűtlen kezelés és más bűncselekmények megalapozott gyanújával vádat emelt a projekt felelősei ellen, hanem hogy bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet. Korábbi cikkeink a témáról:

A jó gazda gondossága – újabb furcsaságok a Nyíregyháza-Sóstó-fejlesztés körül

Mondj igazat és betörik a fejed: Nyíregyháza 7 millió forint kártérítést követel az Átlátszótól

Kétes sikerű uniós projektek: végigjártuk a nyíregyházi pénznyelőt

Pofátlanul túlárazott projektek, feketefoglalkoztatás – így költik el Nyíregyházán az uniós milliárdokat

Kérdéses törvényességű módon üzemeltet közterületi térfigyelő kamerákat egy önkormányzati cég Nyíregyházán

„Kész volt minden, csak a cigányok széthordták” – lepusztult és életveszélyes a tavaly felújított játszótér a Huszár-telepen

Tavaly szeptemberben, majd novemberben több feljelentés is érkezett a Nyíregyházi Járási és Nyomozó Ügyészségre a 2,1 milliárdos turisztikai fejlesztés kapcsán. A projekt körüli botrányt az Átlátszón megjelent cikkünk robbantotta ki, a birtokunkban lévő egyik feljelentés lényegében a cikkben feltárt tényekre alapozva állítja, hogy a projekt tervezésénél és kivitelezésénél hűtlen kezelés, okirat-hamisítás, kartellezés és más bűncselekmények történtek, a bűncselekmények révén mintegy 1 milliárd forintnyi kár keletkezett – vulgo: ennyi pénzt loptak ki a projektből.

A nyomozást megszüntető határozatból viszont az derül ki, hogy az ügyészség valamiért költségvetési csalás vétsége miatt rendelt el nyomozást. A megszüntető határozat hét pontban indokolja, miért nincs itt semmi látnivaló, az indoklás egyes elemei elég sajátosak.

A nyomozóhatóság például nem vizsgálta, hogy az építkezésen miért nem volt egyetlen esetben sem munkaügyi ellenőrzés, dacára annak, hogy a munkások dokumentáltan rendszeresen védőfelszerelés nélkül dolgoztak, és a munkaügyi hatósághoz ezzel kapcsolatban több bejelentés is érkezett.

Az ügyészség a feljelentést úgy értelmezte, hogy az nem a hatóság mulasztására, hanem a konkrét munkaügyi szabálytalanságra vonatkozik, az pedig nem az ügyészség kompetenciája, hanem éppen a munkaügyi hatóságé, tetszettek volna oda fordulni.

Osztogattak vagy fosztogattak?

Tankönyvi példája lehetne a kiíró részéről megnyilvánuló versenykorlátozásnak, ahogy az önkormányzat egy 200 milliós, térben és jellegében is összefüggő építési projektet négy elemre bontva tendereztetett. Így ugyanis nem kellett nyílt közbeszerzést kiírni, elég volt a meghívásos pályázat. A négy kiírásból hármat, a 200 milliónyi megrendelésből 180 milliónyit ugyanaz a cég nyerte el. Az ügyészség szerint viszont különböző projektelemekről van szó, nincs itt semmiféle versenykorlátozás.

Kétes sikerű uniós projektek: végigjártuk a nyíregyházi pénznyelőt from atlatszo.hu on Vimeo.

A projekt egyik legbotrányosabb eleme a futópálya volt: ahogy a helyszínen készült videónkon is látható,

a kivitelező a kiírásban szereplő 5 cm-es gumiborítás helyett 2-3 mm-es gumiszőnyeggel fedte le a betont. Nos, az ügyészség szerint nem a kivitelezéssel, hanem a kiírással van a probléma,

mert az abban megjelölt típus nem létezik, ezért a kivitelező kénytelen volt egy másik típust beépíteni, és ezt jelezték is a „közreműködő szervezetnek”. Csakhogy ezzel az érveléssel legalább két probléma van: a kiírás pontatlansága még nem magyarázat arra, hogy a kivitelezés miért eredményezett ilyen elképesztő minőségű, lényegében használhatatlan produktumot; ráadásul a vonatkozó szabályozás szerint ebben a projektben nemcsak jelezni kellet volna az eltérést, de ahhoz jóváhagyást is kellett volna kapni.

Az ügyészségi érvelés megalapozatlanságát mutatja, hogy a nyertes pályázó – téves kiírás ide vagy oda -, a kiírásban szereplő paraméterekkel pályázott és nyert. De mindezeket übereli az az ügyészségi érv, miszerint tanúként meghallgatták Podlovics Roland projektmenedzsert is, az egész projekt első számú felelős vezetőjét, aki – láss csodát – úgy nyilatkozott, hogy minden szabályosan zajlott.

De ha ez nem lenne elég, a határozat rendelkező részéből kiderül, hogy a nyomozóhatóság szó szerint félrenézett: az ügyészség a dokumentum szerint ugyanis megszünteti az Igrice sétány és futópálya tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos dokumentumok lefoglalását, és azokat az önkormányzatnak visszaadni rendeli.

Csakhogy a feljelentés nem a rendben elkészült Igrice futópályára, hanem egy másik, az ún. központi parkban épített futópályára vonatkozott.

Extrém árak, testvér az ügyészségen

Ennél a pontnál már csak a 650 ezer forinton elszámolt halogén lámpákkal kapcsolatos ügyészi megállapítások viccesebbek. (Mint megírtuk, a csónakháznál ennyiért számolták el a kereskedelmi forgalomban 7 ezer forint körüli áron kapható halogén lámpákat.) Az ügyészségi határozat szemérmesen 4-500 ezer forintos árat emleget, azt is Podlovics Roland tanútól idézve, akit ebben a dologban is keményen kifaggattak.

A projektmenedzser szerint az összeg csak első ránézésre sok egy kicsit, mert valójában tartalmazza a szerelvények és „egyéb járulékos anyagok” költségeit is, és „részletes kimutatással” bizonyította, hogy

egy 7 ezer forintos lámpa beépítésének anyagköltsége több mint 600 ezer forint. Darabonként.

A projekttel kapcsolatos változásokat egyébként is jelentették, így „(…) megállapítható, hogy a költségvetési csaláshoz szükséges tévedésbe ejtés tényállási elem nem valósult meg.”

Hasonlóképp rendben zajlott a padok, a kandeláberek és a kamerák beszerzése is. Meglepő módon az ügyészségi irat nem tér ki ugyanakkor például a 177 ezer forintért beszerzett, kereskedelmi forgalomban 35 ezer forint körüli áron kapható szemetes edényekre, vagy a kétszeres áron elszámolt térkőre.

A határozat szerint a kivitelezést folyamatosan ellenőrző, elvben a megbízó érdekeit képviselő műszaki ellenőrrel kapcsolatban sem merült fel bűncselekmény gyanúja, vele kapcsolatban az ügyészség álláspontja szerint csak a polgárjogi felelősség lenne felvethető.

Az egész ügy legpinkásabb eleme, hogy a Nyíregyházi Járási Ügyészségen

a feljelentések idején vezető beosztásban dolgozó ügyész, dr. Vincziczki Imre, több forrásból is megerősített információnk szerint testvére az inkriminált projektet kivitelező MOR-EX Üzleti Szaktanácsadó és Kereskedelmi Kft. egyik tulajdonosának, Vincziczki Csabának.

(A MOR-EX  egy másik vállalkozással konzorciumban nyerte el a projekt kivitelezését.) Információink szerint a tényt az egyik feljelentő jelezte is az ügyészségnek, de az ügyészség nem látott okot arra, hogy összeférhetetlenség miatt átadják a nyomozást.

A Nyíregyházi Járási Ügyészség nyomozást megszüntető határozata szerint a döntéssel kapcsolatban „panasznak helye nincs, mivel a feljelentők sem a költségvetési csalásnak, sem a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési eljárásban bűntettnek nem sértettjei.” Vagyis ha a helyi ügyészségen múlik, akkor itt tényleg vége van a történetnek.

Persze az OLAF még bekavarhat, és a feljelentők is a Legfőbb Ügyészséghez fordultak. Így van rá némi esély, hogy a vizsgálat folytatódik, és a nyomozók megtekintik például azt a 8 gigabájtnyi bizonyítékot, amit az egyik feljelentő pendrive-on át akart adni az eljáró ügyésznek, de az nem volt hajlandó átvenni.

Egy ítélet már született a sóstói projekt ügyében

Igaz, az egy polgári peres eljárás eredménye volt, és az önkormányzat indította az Átlátszó és Móricz Csaba, helyi tudósítónk ellen. Nyíregyháza vezetése – persze nem a maga, hanem a város nevében – 7 millió forint sérelemdíjat követelt a Sóstó-projektről megjelent egyik cikkünk miatt.

A városvezetésnek (némileg meglepő módon) nem a feljelentésekben is taglalt súlyos tíz- és százmilliós visszaélésekre utaló állítások fájtak ennyire – ezekkel az állításokkal kapcsolatban még helyreigazítási kérelem sem érkezett -, hanem a projekt egy viszonylag marginális eleme kapcsán írottakért akartak elégtételt, konkrétan három pont miatt.

Hogy azt írtuk, a város a tervezési munkák megrendelése kapcsán kikerülte a közbeszerzést; hogy a teljes körű teljesítés előtt kifizette a tervezőt; ráadásul ezzel párhuzamba állítottunk egy korábbi hasonló nyíregyházi esetet, amikor épp a helyi fideszes képviselők tettek feljelentést.

A pert a város mindhárom pontban első-, majd másodfokon is elbukta, értelemszerűen ezt a jogi költséget is a nyíregyháziak állják.

Bár egy személyiségjogi pernek nincs semmilyen ráhatása az ügyben folyó büntetőeljárásra, egy mozzanat mégis ide kívánkozik. A perben kiderült, hogy megalapozottan állítottuk: a tervező céget a város úgy fizette ki, hogy a terv több eleme még nem készült el. (A tárgyalás során a város képviselője ezt minden eszközzel próbálta cáfolni – sikertelenül.)

Jogerős bírói ítélet mondja ki tehát, hogy ez bizonyított tény – más kérdés, hogy ennek a ténynek mi a (büntető)jogi megítélése. De sajnos az is tény, hogy az ügyészség a feljelentésnek erre az ügyre vonatkozó részét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta: a nyomozást lezáró határozat nem is említi a feljelentésekben szereplő, a tervező kifizetésével kapcsolatos állításokat.

Becker András

Frissítés (2017. június 17.)

Közleménnyel jelentkezett portálunknál a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség: a Nyíregyháza-Sóstó-projekt ügyében folyó nyomozásról, illetve a nyomozást megszüntető ügyészségi határozatról szóló cikkünket észrevételezi az ügyészség levele. A levelet nem kezeljük helyreigazítási kérelemként, és nem is teszünk eleget az abban megfogalmazott helyreigazítási felszólításnak. Fontosnak tartjuk viszont, hogy ebben a botrányos ügyben nyilvánosságot kapjon a nyomozóhatóság álláspontja is, ezért ismertetjük az észrevételeiket, és reagálunk azokra.

A Főügyészség öt pontban kifogásolja a cikk állításait (kurzívval idézzük az eredeti szövegből való kifogásolt részleteket), ezekből kettő lényegében azonos, kezdjük ezzel:

1 – „… kiderült, hogy az egyik érintett cég tulajdonosa és a nyomozó ügyészség a feljelentés idején vezető beosztásban lévő ügyésze testvérek.”  „Az egész ügy legpikánsabb eleme, hogy a Nyíregyházi Járási Ügyészségen a feljelentések idején vezető beosztásban dolgozó ügyész, Dr. Vincziczki Imre több forrásból is megerősített információnk szerint testvére az inkriminált projektet kivitelező MOR-EX Üzleti Szaktanácsadó és Kereskedelmi Kft. egyik tulajdonosának, Vincziczki Csabának.”

Az ügyészség álláspontja szerint valótlanul állítottuk, hogy dr. Vincziczki Imre a Nyíregyházi Járási Ügyészségen dolgozott vezető beosztású ügyészként a feljelentések megtételekor, mivel dr. Vincziczki a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészségen volt ekkor vezetőhelyettes ügyész. Ráadásul a két szervezetet néhány héttel később összevonták, és az új szervezetben dr. Vincziczki beosztott ügyészként folytatta, „ez azonban semmilyen kihatással nem volt a feljelentés elbírálására, illetve a büntetőeljárás későbbi lefolytatására.”

Mint a fenti idézetekből látszik, egy helyen valóban tévesen írtuk, hogy dr. Vincziczki a járási ügyészségen dolgozott, egyszer viszont helyesen, a nyomozó ügyészséget nevezve meg munkahelyeként. Álláspontunk szerint mindez elhanyagolható ahhoz képest, hogy dr. Vincziczki a nyomozás másfél éve alatt azon az ügyészségen dolgozott ügyészként, amelyik a testvére tulajdonában álló céget is érintő feljelentésben nyomozott. Ezt a tényt az ügyészség maga sem vitatja. Az az állítás pedig, miszerint ennek semmilyen hatása nem volt a nyomozásra, még akár igaz is lehet, függetlenül attól, hogy az összeférhetetlenség látszatát így sajnos nem sikerült elkerülni.

2 – „(…) a bűncselekmények révén mintegy 1 milliárd forintnyi kár keletkezett.”

Ugyanakkor az egyes feljelentések, illetve azok kiegészítései alapján sem lehetett arra következtetést vonni, hogy kb. 200 millió forintnál nagyobb összegű vagyoni hátrány keletkezett volna a feljelentésekben leírt, bűncselekmény gyanúját keltő cselekményekkel összefüggésben – írja az ügyészség.

Élcelődhetnénk is, hogy akkor tényleg csak ennyi, de a dolog korántsem vicces. A nyomozást lezáró határozatból arra következtethetünk, hogy az ügyészség nem tanulmányozta a rendelkezésére bocsájtott bizonyító dokumentumokat, így például egyáltalán nem vizsgálta a projekt botránykövének számító, önmagában is 100 milliós értékű ún. központi parki futópálya kivitelezését. De ez már a következő pont.

3 – „Csakhogy a feljelentés nem a rendben elkészült Igrice futópályára, hanem egy másik, az ún. központi parkban épített futópályára vonatkozott.”

Ehhez képest a valóság az, hogy Lövei Csaba a feljelentésében kifejezetten az Igrice sétány és futópálya kialakításának építőipari kivitelezési munkáit kifogásolta – írja az ügyészség levele.

Sajnos ez az állítás minimum nem bontja ki az igazság minden részletét. A birtokunkban van egy másik feljelentés, illetve jegyzőkönyv, amelyik a futópályával kapcsolatban hivatkozik az ügyészségnek átadott bizonyító dokumentumokra, amelyekben konkrétan nevesítve szerepel a központi parkban épített futópálya, az árazatlan költségvetés szerinti pontos paraméterekkel. De ezen túlmenően is kevéssé életszerű, hogy városi ügyészség ne rendelkezne annyi helyismerettel, hogy megtévesztette volna a Lövei-féle feljelentésben szereplő hibás megnevezés. Arra meg gondolni sem merünk, hogy a nyomozóhatóság illetékese ne olvasta volna az Átlátszó – egyébként a feljelentések apropóját adó – Sóstó-projektről szóló cikkeit, vagy legalább ne nézte volna meg a projektről készült videót – ezekben ugyanis félreértetetlenül a központi parki futópályáról van szó.

4 –  „… van rá némi esély, hogy a vizsgálat folytatódik, és a nyomozók megtekintik például azt a 8 gigabájtnyi bizonyítékot, amit az egyik feljelentő pendrive-on át akart adni az eljáró ügyésznek, de az nem volt hajlandó átvenni.”

Ehhez képest a valóság az, hogy az ügyészség Informatikai Biztonsági Szabályzata szerint tilos nem ügyészségi tulajdonban lévő cserélhető adathordozót munkavégzéshez használni. Az X.Y. feljelentését felvevő ügyész nem tagadta meg a pendrive átvételét a feljelentőtől, hanem az erre vonatkozó belső utasításnak megfelelően kérte a feljelentőt arra, hogy a feljelentését tegye meg szóban, illetve a pendrive-on lévő adatokat elektronikus úton juttassa el az ügyészségre. Ez egyébként a feljelentést követő két napon belül megtörtént (…) az adatokat pedig az ügyész kinyomtatta, illetve adathordozóra lementette, így azok az eljárás kezdetétől mind a nyomozó hatóság, mind az ügyész rendelkezésére álltak. – kommentál az ügyészség levele.

Annál rosszabb a tényeknek, mondhatnánk, hiszen – mint azt az inkriminált cikkben leírtuk-, az ügyészség nyomozást lezáró határozata olyan mértékben ignorálja a feljelentő által átadott bizonyítékokat, hogy arra csak két magyarázat lehetséges: vagy tanulmányozták ezeket, de aztán elfeledkeztek róluk, vagy meg sem nézték az átadott dokumentumokat.

Becker András