Légvárak a légibázison: így pusztul a volt katonai repülőtér Taszáron

Az amerikaiak 10 millió dollárt költöttek rá a délszláv háború idején, Gyurcsányék idején legalább egyszer eladták, angol, közel-keleti és más befektetők jöttek, aztán Budai Gyula vizsgálódott, de abból sem lett semmi – mára a teljes pusztulás szélére jutott a taszári repülőtér. Az érdeklődők és az ígéretek viszont soha nem fogynak el, most éppen kínai beruházókról hallani.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

– Világos, érdemi válaszokra lenne szükség: akar-e bármit kezdeni a magyar állam a taszári repülőtérrel, lát-e benne valamilyen lehetőséget? – mondja Witzmann Mihály, a Taszárt is magába foglaló somogyi 4. választókerület Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselője. – Belátható időn belül lépni kell a légibázis ügyében, mert később már nem lesz érdemes. Witzmann szerint a bázisról jelenleg is folynak tárgyalások – úgy tudjuk, a taszári bázis a miniszterelnök legutóbbi kínai útján is szóba került –, de konkrétumokat a képviselő nem akart elárulni.

Az elmúlt két évben több beruházó is érdeklődött a reptér iránt, akik a kaposvári és a taszári önkormányzattal is felvették a kapcsolatot, tavaly nyár végén pedig arról szóltak a hírek, hogy angol befektetők jelentek meg: egy londoni befektetői kör részletes felvilágosítást is adott a fejlesztési elképzeléseiről. A döntés mindenestre a nemzeti vagyonkezelő kezében van; Witzmann képviselő azt mondja, arra egyértelmű ígéretet kapott, hogy az eladás transzparens lesz.

A hírnek vélhetően örülnek a Kaposvár melletti faluban, ám legalább annyira kételkednek is. A hajdani Kapos Bázisrepülőtérrel kapcsolatban ugyanis az elmúlt bő évtizedben már rengeteg ígéret elhangzott. Az ötletek azonban jellemzően már a kezdeti stádiumban elhaltak, ha pedig mégsem, bírósági ügy lett a vége. Közben a valaha volt második legnagyobb és legmodernebb magyarországi repülőtér állaga és értéke szép lassan lenullázódott.

Az amerikaiak maradtak volna

A légibázisról 2005 végén vonult ki végleg a honvédség, jelenleg csak néhány épületet használnak helyi és környékbeli cégek raktárként. Pedig a reptér egyedülálló adottságokkal rendelkezett: 1995-ben az amerikai hadsereg is a Kaposvár melletti légibázist választotta mint a délszláv háború felvonulási bázisát, hiszen két normál leszállópályát találtak, a megfelelő kiszolgáló létesítményekkel.

Az amerikaiak érkezésekor persze sejteni lehetett, hogy az itteni magyar repülőezred napjai meg vannak számlálva, hiszen két dudás nem fér meg egy csárdában, de arra senki sem gondolt, hogy tíz év múlva kihalt lesz a bázis, ahol a hőskorban négy század, nagyjából hatvan vadászpilóta repült.

– A csúcsot a hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje jelentette – mondja Pintér Zoltán nyugállományú tábornok, a magyar légierő egykori vezetője, aki 1977-től szolgált Taszáron, 1997 és 2000 között a bázis parancsnokaként. – Előfordult, egy év alatt hatezer óránál is többet repültek a pilóták. Akkor nem volt sem üzemanyag-, sem alkatrészhiány. Sokan két esztendő alatt teljesítették az első osztályú szintet.

Amikor ’91-ben kitört a délszláv háború, azonnal megváltozott a Taszáron szolgáló katonák élete. A repülőgépes készültségnek gyakran naponta többször kellett felszállnia, főleg amikor a szerb gépek túl közel jöttek a határhoz. A válság egyik legsúlyosabb incidense a barcsi bombázás volt: 1991. október 27-én este egy jugoszláv vadászgép bombát dobott a településre. Érthető, hogy folyamatos volt a készültség.

Négy évvel később, az amerikai katonák érkezésével ugyan a magyar alakulatoknak át kellett költözniük Pápára, de a reptér sorsa hosszú távra rendeződni látszott. Az amerikaiak éveken át a legnagyobb foglalkoztatónak számítottak a környéken, s láthatóan hosszú távra terveztek, ám a 2002-es kormányváltás után Taszár is a pártharcok martaléka lett. Amikor ugyanis felmerült, hogy Taszáron képeznének ki iraki rendőröket, Kaposvár vezetése, valamint a környék fideszes országgyűlési képviselői terrorveszéllyel kezdtek riogatni.

Rettegés Somogyban és egy elpuskázott lehetőség

A hangulatkeltés 2002 végén kezdődött: azok a fideszes politikusok, akik egy évvel korábban még Taszár mellett lobbiztak, aggodalmaikról kezdtek nyilatkozni, majd 2003 februárjában a nem sokkal korábban életre hívott polgári körök szerveztek tüntetést az irakiak kiképzése ellen.

Ezzel egy időben jelent meg a szervezet helyi újságjában De ki lesz a müezzin Taszáron? címmel írás, majd Mátrai Márta, a jelenlegi háznagy szervezett tüntetést a 61-es útra a település mellé, Szita Károly pedig „Kaposvár retteg” felütéssel nyilatkozott több médiumnak. Mindeközben egyre csökkent az itt kiképzendő iraki rendőrök tervezett létszáma, de ez sem használt. Ezek után nem meglepő, hogy az amerikaiak ráuntak a hecckampányra, s bejelentették, kivonulnak Taszárról.

Hivatalosan persze a délszláv háború befejezésére hivatkozva számolták fel a bázist, de a döntésben egyértelműen közrejátszott a bázis körüli hangulatkeltés: Taszár visszakerült a magyar honvédséghez. Ekkorra már az is eldőlt, hogy Pápán lesz a magyar NATO-bázis, Taszár pedig végleg lekerült a fejlesztések térképéről.

Ebben szerepet játszott az is, hogy a Fidesz-FKgP-kormány idején a fiatal demokraták erős emberei, többek között Kövér László Pápa mellett lobbiztak. Így Taszár az amerikaiak kivonulásával egyik napról a másikra feleslegessé és kihasználatlanná vált, végül a Magyar Honvédség egyszerűen bezárta.

Jönnek a befektetők

Az esetleges hasznosításról már az utolsó zászlólevonás előtt megkezdődtek a tárgyalások. Gyenesei István, a megyei közgyűlés akkori elnöke már 2004-ben arról beszélt, hogy Európa egyik legnagyobb logisztikai bázisát alakítják ki a reptéren, és Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere is a polgári hasznosítás mellett foglalt állást: 560 millióból meg is épült a polgári terminál és a hozzá vezető út, ám további érdemi lépés nem történt, a létesítmény azóta is üresen áll.

2006-ban – a Kínai Gyáriparos Szövetségre hivatkozva – Kolber István taszári kormánybiztosként Kína Európai Unión belüli logisztikai és ipari bázisát vizionálta Taszárra, sok ezer munkahellyel, ám újabb két évnek kellett eltelnie, hogy a kínai vonal – ezúttal a Kiváló Kínai Kereskedelmi Áruk Hivatala vezérigazgatója kapcsán – ismét felbukkanjon. Aztán el is tűnt, pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tucatnyi érdeklődőről, s kétszázmilliárd forintos beruházásról is beszélt.

A következő évben – miközben Taszár tulajdonjoga átkerült a Honvédelmi Minisztériumtól a vagyonkezelőhöz – izraeli, nigériai, olasz, orosz és osztrák befektetők érdeklődéséről nyilatkoztak az illetékesek, majd Kolber István bejelentette: érvényes és eredményes volt a légibázis hasznosítására meghirdetett pályázat, a területet angolszász és közel-keleti beruházók konzorciuma, az Ugarde Kft. kapta meg egymilliárd forintért. Tíz év alatt 31 milliárd forintot fektetnek be, és közel ezer munkahelyet hoznak létre.

A befektetők a vételár leszurkolása mellett vállalták az ötszáz hektáros ingatlan környezetikár-mentesítését – ennek összegét 700 millió és 1,8 milliárd forint közé becsülték -, és 2014-re ígérték a repülőtér újraindítását. Addig 23 milliárd forintos beruházást és közel ezer munkahely létesítését tervezték.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. évi 50 millió forint hibás teljesítési és 2,3 milliárdos nem teljesítési kötbért kötött ki a szerződésben. A vételár hátralévő részét azonban a cég ennek ellenére nem fizette ki, mivel egyebek között a terület közműtulajdonával összefüggő kérdései voltak, ám a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács nem tekintett el a határidőktől, s sikertelennek nyilvánította a szerződést.

Taszár Airport, sokadik nekifutás

A bázis területének egy kisebb, 32 hektáros részére a Kapos Busz Kft. ajánlatát fogadták el az illetékesek: a cég 64 millió forintért vásárolta meg a területet, melyen kisszériás autóbuszgyárat és fejlesztőközpontot akart felépíteni 4,3 milliárdos beruházással.

Jakó Gergely, a megyei önkormányzat akkori fideszes alelnöke erre azonnal fel is vetette, hogy a volt szocialista politikusnak, a Kapos Buszt képviselő Polyák Józsefnek nyilván személyesen is segített Kolber István, a reptér eladásáért felelős szocialista kormánybiztos. A felek perrel fenyegetőztek, ám az ügy végül nem jutott el a bíróságig.

Ahogyan Budai Gyula vizsgálódása sem: pedig a kormányváltás utáni elszámoltatási kormánybiztos – akit Kaposvár kért fel a taszári ügyek kivizsgálására – 2011-ben sikkasztást emlegetett az Ugarde-projekttel kapcsolatban. Úgy vélte, a tendernyertes Ugarde Kft. – mely mögött ráadásul offshore-cégek is feltűntek – ajánlata 50 millió forinttal a megállapított érték alatt volt.

Budai végül nem tett feljelentést, a per azonban nem maradt el. A volt tendernyertes Ugarde Kft. ugyanis a szerződéskötés meghiúsulása miatt kétmilliárd forintra perelte a magyar államot. A per lezárultáig pedig nem lehetett új pályázatot kiírni, így a Taszár-akta ismét évekre a polcra került porosodni. Kaposvár ugyan 2015-ben jelezte, önkormányzati tulajdonba venné a taszári polgári terminál 45 százalékos állami tulajdonrészét, ám a város nem kapott érdemi választ.

Witzmann Mihály szerint viszont az idei év végéig a vagyonkezelő még egyszer nekifuthat, s kiírhatja a tendert. Abban már csak reménykedni lehet, hogy a pályázatnak nemcsak nyertese lesz, de megvalósuló eredménye is – az idő ugyanis sürget, az épületek és a kifutó állapota egyre rosszabb, a természet szép lassan visszahódítja, ami egykor az övé volt.

A helyiek ennek megfelelően óvatosan lelkesednek, hiszen működő légibázis helyett bő évtizede csak légvárakat kapnak.

Vas András