Tündöklés és tündöklés – Tiborczék a közvilágítás-korszerűsítési piacon

A 2009-ben alapított ES Holding három év alatt a semmiből 3 milliárd forint feletti árbevételt, és tulajdonosainak 200 millió forint osztalékot termelő vállalkozássá vált. Mi a magyarázata annak, hogy az ES Holding, később E-OS Innovatív, majd Elios Zrt. nevű vállalkozás ekkorát tudott növekedni az egyébként stagnáló piacon?

*****

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ha egy újonnan alapított cég árbevétele két év alatt a háromszázszorosára nő, akkor feltehetőleg valami olyan innovációval lép a piacra, amivel lesöpri a konkurenciát. Legalábbis a hagyományos versenypiaci szabályok alapján működő gazdaságokban. Nálunk van egy másik út is: a közbeszerzéses beruházások piacán tudnak ilyen csodák megtörténni. Az Elios Zrt. és jogelődjei 2010 óta három milliárd forintot meghaladó értékű megrendeléshez jutottak közbeszerzéseken. Az igazi nagy titok azonban – mint az első millióknál lenni szokott – maga az indulás: hogyan lehet referencia, tőke és humánerőforrás nélkül tarolni olyan iparágakban – legyen szó közvilágítás-korszerűsítésről vagy napelemes erőművekről -, ahol komoly tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező, tőkeerős cégek közt is rendkívül erős a verseny.

Hódmezővásárhely lenyomja Berlint és Los Angelest

Tiborczék első nagy megrendelése a Lázár János vezette Hódmezővásárhelyről érkezett. A város 2009 decemberében pályázatot írt ki a közvilágítás korszerűsítésére. Akkor még senki nem tudott az ES Holding létezéséről – iparági forrásaink szerint ma már több jel alapján egyértelműnek tűnik, hogy a tendert kifejezetten a Tiborcz – Erdei páros cégére írták ki. Önmagában persze egyetlen olyan mozzanat sincs a történetben, ami igazolhatná ezt a gyanút, de a tények nagyon egy irányba mutatnak.

Kezdve az indulással: merőben szokatlan, hogy egy nettó 500 milliós tendert Szilveszter előtt egy nappal írjanak ki, amikor a nagy cégeknél már lényegében megállt az élet – és január közepéig nem is nagyon indul újra. De az is jellemző sajátossága a kiírásnak, hogy feltűnően magas súlyszámmal honorálja a „puha”, azaz erősen szubjektív szempontokat a „kemény”, objektív szempontokkal szemben: a „műszaki minőség” például kétszer annyi pontot ért, mint a „vállalási ár”. Az értékelésnek ez a felpuhítása teret nyithat a nem legitim szempontok érvényesülésének. Ahogy egy névtelenséget kérő forrásunk fogalmaz: „A tipikus mutyipályázat egyik jellemzője a szubjektív szempontok túlértékelése.”

„A városvezetés már 2010-ben egy erősen jövőbe mutató pályázatot indított, amelynek célja a teljes város hagyományos közvilágításának cseréje volt. A világban kapható termékek alapos vizsgálata után a helyi általános kivitelező (E-OS Innovative) a közvilágítás egy belga-magyar szakértőjét és gyártóját (Tungsram-Schréder – a nemzetközi Schréder Group magyar leányvállalata) kérte fel egy versenyképes árú és magas minőségű termék kifejlesztésére, amely a város teljes közvilágítását hivatott ellátni.” – írja a termék gyártója, hozzátéve, hogy a város ezzel a LED-technológiás közvilágítás nem létező világversenyében olyan metropoliszokat utasít maga mögé, mint Berlin vagy Los Angeles.

A közlemény nem említi azt a sajátos körülményt, hogy a pályázaton a Schréder maga is indult, de a város mint ajánlatkérő érvénytelennek nyilvánította az ajánlatát – akárcsak egy harmadik pályázóét -, így automatikusan az ES Holding (a későbbi E-OS Innovatív) lett a nyertes. Hallgat arról is, hogy a Schréder emiatt jogorvoslati kérelemmel fordult a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KD), többek közt azt állítva, hogy a város a projekt helytelen besorolásával megkerülte a kiírásra vonatkozó előírásokat, így lehetővé tette a tényleges verseny korlátozását; hogy nem adott lehetőséget az ajánlatkérői hibából keletkezett tévedés korrigálására sat.

A Schréder beadványában kérte azt is, hogy a KD indítson pert a város ellen, mivel az jogsértő módon az egyedüli ajánlattevőként talpon maradt ES Holdinggal időközben szerződés kötött. A KD a Tungsram-Schréder Zrt. jogorvoslati kérelmének minden elemét – részben elkésettség, részben megalapozatlanság miatt – elutasította. A Schréder ekkor még választhatta volna a bírósági utat, de valamiért mégsem ezt tette. Inkább a győztes ES Holding alvállalkozójaként legyártotta azokat az eszközöket, amelyekkel aztán megvalósították a projektet. 2010 óta pedig egyre másra nyeri a megbízásokat: lényegében az E-OS (Elios) házi beszállítójaként vesz részt a hazai közvilágítási tendereken.

Hitelből takarékoskodni

A beruházás költségét az eredeti kiírásban még bruttó 590 millió forintra becsülték – a tavaly januárban befejeződő projekt tényleges költsége végül 750 millió lett. A projektre 50 százalékos uniós támogatásra pályázott a város és ezt el is nyerte, Hódmezővásárhelynek így 375 millió forintba került a köztéri lámpák cseréje. A számítások szerint a beruházás révén a város évente 44 milliót takarít meg, vagyis a hitelfelvétel költségeit figyelembe véve közel tíz év alatt térül meg a beruházás önrésze. Ez önmagában még nem tűnhetett túl jó befektetésnek, ezért Lázár János polgármester utólag hozzátette: „csökkenteni akartuk a kiszolgáltatottságunkat”. A városnak ekkorra már közel 20 milliárd forintnyi adóssága volt, és az eladósodottság megállíthatatlanul növekedett. Idén aztán a mintegy 22 milliárdnyi adósság 70 százalékától szabadulhattak meg az önkormányzati adósságrendezés keretében.

A Hódmezővásárhely gazdálkodását vizsgáló 2011-es Állami Számvevőszéki jelentés alapján 2009-2010-ben több szempontból sem volt szerencsés a közel 400 milliós önrészt követelő beruházás elindítása. A város 2007 és 2010 között összesen 6,9 milliárd forint „külső forrás bevonására” kényszerült – ebben benne van a közvilágítás-projekt önrésze is. Az ÁSZ- jelentés megállapítja, hogy a szerződéskötés évében (2010) az önkormányzat a folyamatban levő fejlesztési feladatok végrehajtásához 628 milliónyi saját forrás biztosítására vállalt kötelezettséget, azonban ezek „(…) rendelkezésre állását az Önkormányzat jelenlegi pénzügyi helyzete nem igazolja. Mindez kockázatot jelent a vállalt fejlesztések jövőbeni finanszírozhatósága szempontjából.” Többek között azért, mert „(…) a működési költségvetésben elért megtakarítás 2010-ben a lejárt szállítói állomány [1,7 milliárd forint] kifizetésére sem nyújtott fedezetet.”

Adva van tehát egy súlyosan eladósodott város, amelyik a legszigorúbb takarékoskodási intézkedésekkel sem tudja megállítani az adósságai növekedését. Ennek ellenére a pénzügyi válság legnehezebb évében úgy dönt, hogy 370 millió forintot befektetve belevág egy tíz alatt megtérülő közvilágítás-korszerűsítési projektbe. A pályázat értékelésekor érvénytelennek nyilvánítja a komoly tőkeerővel és referenciával rendelkező aspiránsok ajánlatait, így a munkát egy néhány hónappal korábban alapított cég nyeri. A cégnek értelemszerűen nemhogy referenciája, de egyáltalán semmiféle tapasztalata sincs, jegyzett tőkéje 5 millió forint, pénzeszközei lényegében nincsenek, az alkalmazotti létszáma pedig 1, azaz egy fő.

A jogorvoslati eljárások bajnoka

A LED-es menetelés következő állomása a szolnoki Tiszavirág-hídon kiépített világítás volt – ez nem olyan meglepő, miután az egész projekt fővállalkozója a Közgép volt. A lámpatestek szállítója itt is a Tungsram-Schréder. A közvilágítás-korszerűsítés piacán ezután Siófok következett: a 2012 nyarán kiírt nettó 294 millió forint értékű pályázaton komoly eséllyel már csak az indulhatott, aki hasonló jellegű munkát tudott felmutatni referenciaként. Hódmezővásárhelyen ez még egyáltalán nem volt szempont. Ilyennel pedig csak az E-OS – illetve beszállítója, a Tungsram-Schréder – rendelkezett, így más nem is nyerhette el a munkát. Két cég ugyan a KD-hez fordult jogorvoslatért, de végül elálltak az eljárástól. Ekkor már minden iparági szereplő tudta, hogy kik állnak az E-OS Innovatív Zrt. mögött.

A tavaly nyáron indult paksi közvilágítási projekt már kicsit bonyolultabban alakult. Az eredeti kiírásban a pályázók számos kifogásolható elemet találtak: az ajánlatkérő például olyan műszaki paramétereket adott meg a beépítendő lámpatestekre vonatkozóan, amelyeket lényegében csak az E-OS állandó beszállítója, a Tungsram-Schréder tudott teljesíteni. Az eredeti kiírás meg is nevezte a gyártó termékét, hozzátéve, hogy elfogadnak azzal egyenértékű terméket is.

A pályázók előzetes vitarendezést kezdeményeztek: legfőbb kifogásuk a fenti erősen versenykorlátozó műszaki megkötés volt. A kiíró végül három nappal a beadási határidő előtt visszavonta az egész ajánlati felhívást. Idén januárban aztán újra nekifutott a város a közvilágítás-korszerűsítési projektnek. A második fordulóra hatan adtak be ajánlatot, és az értékelésnél nem az E-OS vezette konzorcium ajánlata lett az első. A legmagasabb pontszámot elérő ajánlattevőt ezek után – különböző okokból – háromszor is hiánypótlásra szólította fel az ajánlatkérő önkormányzat – a kifogások az ajánlat érdemét nem érintették. Ezt követően vitarendezés indult, majd az ügy a KD elé került. A legjobb ajánlatot tevő cég által kért jogorvoslatot a KD elutasította, majd a város nem sokkal később az E-OS-t hirdette ki a tender győzteseként.

Az E-Os – Elios két, Magyarországon egyedülálló napenergiás projektjét is csak a Közbeszerzési Döntőbizottság közreműködésével tudta elnyerni: az újszilvási projektben a lezáratlan, az E-OS elsőségét támadó jogorvoslati eljárás ellenére a KD engedélyezte az önkormányzat számára a szerződéskötést az E-OS-szal, a szegedi egyetemi naperőműves projektben pedig épp fordítva: a legjobbnak minősített ajánlattal szembeni kifogásainak adott helyt. Vagyis a KD határozata alapján Újszilváson azért kellett eltekinteni az E-OS elsőségét támadó jogorvoslati eljárástól, mert másképp meghiúsult volna a projekt, míg Szegeden maga a KD határozata teremtett olyan helyzetet, amiben csak a második helyezett E-OS-szal szerződhetett a kiíró.

Szegedi naperőmű: Bíróság elé citálja Orbán vejét egy átvert alvállalkozó

Az Elios Innovatív Zrt. (korábbi nevén E-OS Innovatív Zrt.) fölzárkózni látszik a nagy építőipari nemfizető cégekhez. A Szegedi Tudományegyetem napenergia-erőműves projektjén a munkát ténylegesen elvégző cég, az Asianet Hungary Kft. most peres eljárással próbál hozzájutni a járandóságához. Az ügyben a fővállalkozó Közgép-cég vezérigazgatójának, Tiborcz Istvánnak is tanúskodnia kell. Tovább a cikksorozat előző részére.

Az önkormányzatok vezetői közt láthatólag sok baráti támogatója akadt a Közgép cégének. (Idén nyáron a Közgép közvetlen részesdése megszűnt az Elios-ban.) Kövesdi Zoltán, a KD elnöke, aki 2011-ig a Közgép felügyelőbizottsági tagja volt, feltehetőleg szintén nem tartozik a cég ellenfelei közé. A KD által eldöntött E-OS – projektek pedig nem is az első milliót, hanem az első 2 milliárdot jelentették a Közgép tulajdonolta cég életében.

Becker András

(Folytatjuk)