Az állam gazdálkodásának átláthatóságát korlátozó, vasárnap benyújtott és kedden megszavazott rajtaütésszerű fideszes törvényjavaslat – kihirdetés híján – egyelőre nem befolyásolhatta a bíróság döntését. Megint nyertünk.
Mint korábban beszámoltunk róla, az E.On gáznagykereskedő- és gáztároló és szolgáltató cégének több százmilliárdos államosításával kapcsolatos kormányzati megfontolásokat firtató adatigénylés ügyében pereltük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt (MNV). Még februárban kértük ki az MNV-től azt az előterjesztést, aminek alapján tulajdonosként szavazott a cégvásárlás ügyében a Magyar Villamos Művek Zrt. 2013. január 31-i közgyűlésén.
Az E.ON földgáz-nagykereskedő társaságának és földgáztározóinak megvásárlása nagy vihart kavart: egyes pletykák szerint a vagyonértékelésben szereplő piaci ár többszöröséért készült az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) megvásárolni ezeket a társaságokat. Az MVM 2013. január 31-i közgyűlésén kapott először felhatalmazást a menedzsment a szerződés aláírására. Mivel az MVM majdnem 100%-ban állami tulajdonban áll, ehhez a közgyűlési döntéshez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő igazgatósága adott ki mandátumot. Szerettük volna megtudni, milyen mandátumot adott az MNV, ezt milyen megfontolások alapján tette – és különösen, alátámasztotta-e vagyonértékelés a jelentős, akár 350 milliárdos állami kiadást jelentő ügyletet. A Kimittud rendszeren ezért adatigényléssel fordultunk a Vagyonkezelőhöz, kérve a közgyűlésre szóló mandátumot tartalmazó előterjesztést és annak mellékleteit.
Az MNV megtagadta az adatigénylés teljesítését (PDF), mert szerinte ezek döntés megalapozását szolgáló, tíz évig nem nyilvános adatok. Mivel a közgyűlést már megtartották, vagyis a döntés már megszületett, szerintünk az MNV nem titkolhatja el, hogy milyen szempontok szerint hozott döntést 350 milliárd forintról. A közpénzekkel való felelős gazdálkodás érdekében ezek az információk nem zárhatóak el a nyilvánosság elől, ezért bírósághoz fordulunk.
Kíváncsiak voltunk, milyen előnyöket és hátrányokat mérlegelt a vagyonkezelő az ügylettel kapcsolatban, illetve arra is, hogy milyen értékbecslés állt a jelentős vételár meghatározása mögött. Miután az MNV szerint ezek döntés megalapozását szolgáló, tíz évig nem nyilvános adatok, perre mentünk. Az ügy első, két héttel ezelőtti tárgyalásán a közgyűlési szavazásra felhatalmazó mandátumot bár kézhez kaptuk, az alperes üzleti titokra is hivatkozni kezdett érvelésében.
A Fővárosi Törvényszék május 2-i elsőfokú, nem jogerős ítélete (PDF) helyt adott keresetünknek és kiadni rendelte a kért közadatokat. Az ítélet szerint a döntés-előkészítő jelleg ellenére való nyilvánosságra hozatal miatti veszélyeztetést az alperesnek meg kéne indokolnia, az üzleti titok védelme pedig nem sérülhet, hiszen a felvásárlási szerződést bő egy hónapja már meg is kötötték.
A jelen per kiváló példa arra, miért elképesztően veszélyes a kedden elfogadott, az információszabadsági törvényt érintő módosítás: biztosra vehető, hogy az MNV arra is hivatkozott volna, hogy ilyen mélységben (előterjesztés és annak minden melléklete) ebben a témában csak a KEHI vagy az ÁSZ vizsgálódhat. Holott csak így, egészben, a teljes előterjesztés és annak mellékletei ismeretében kaphat a nyilvánosság választ arra: gondosan gazdálkodik-e a polgárok pénzével az MNV.
Az Átlatszó azután fordult adatigényléssel a szervezethez, hogy az ügyvédi kamara visszautasította Szuverenitásvédelmi Hivatal „információk bejelentését” célzó együttműködési javaslatát.
Nem jogerős ítéletében a Fővárosi Törvényszék kötelezte a közmédiát, hogy adjon ki az Átlátszó újságírójának minden olyan szerződést, amit az elmúlt öt évben kínai szervezettel kötött.
Megtagadta a közmédia azt a közérdekű adatigénylésünket, amelyben a 2020 – 2024 közötti időszakban bármilyen, Kínában honos szervezettel kötött szerződését kértük ki.