Bezárás
Cikkek

Uniós pénzek is eltűntek a Vegyépszer körül burjánzó cégcsoportban

A Vegyépszer csődegyezsége a nagyobb hitelezőkre olyan megállapodást kényszerít, amellyel azok lemondanak követeléseik 99 százalékáról. A csődegyezség elfogadtatásához azonban többséget kellett szereznie a cég tulajdonosainak a hitelezők között – a csőd bejelentését megelőző fél év alatt ez is sikerült. Eddig egyetlen polgári peres vagy hatósági eljárás sem állta útját e különös csődtörténet kibontakozásának – az ügy a fellebbezések révén jelenleg a Fővárosi Ítélőtáblánál van. Mennyi esélye van a jogszolgáltatásban bízóknak egy erős politikai kapcsolatokkal rendelkező, ám kétes módszerekkel operáló céggel szemben? Tényleg el lehet tüntetni a hitelezők, a hatóságok és a sajtó orra előtt tízmilliárd forintnyi vagyont? A Vegyépszer csődje körüli eljárások ezekre a kérdésekre is választ fognak adni.

Valóban nem vet fel semmiféle gyanút, ha cégek egy csoportja elfogadja, hogy követelésének kevesebb, mint egy százalékához jut hozzá a csődegyezség nyomán, azaz lényegében minden ellentételezés nélkül lemond 10 milliárd forint követelésről? Ráadásul úgy, hogy ha nem csődegyezséget kötnek, hanem felszámolási eljárást indítanak az adós ellen, lényegesen nagyobb arányú lehet a megtérülés? Lehet-e más magyarázata ennek, mint hogy ezen hitelező cégek nem a saját, hanem az adós érdekében döntenek így? Valóban nem veti föl a csalás gyanúját, hogy mindezen cégek ráadásul egy tulajdonosi kör birtokában vannak, és viselkedésüknek egyetlen ésszerű magyarázata van: a független, vagyis nem az adós tulajdonosainak érdekkörébe tartozó hitelezőkre rákényszeríteni a kirívóan előnytelen csődegyezséget?

Ezeket a kérdéseket feszegetik azok a hitelezők, akik részint fellebbezésekkel, részint ismeretlen tettes elleni feljelentésekkel próbálják megakadályozni, hogy a szemük láttára tűnjön el az a vagyon, amellyel a Vegyépszer által felhalmozott adósságokért kellene jótállnia a csődeljárás alatt álló cégnek. Úgy látszik e kérdésekre a válasz egyöntetű nem – eddig legalábbis egyetlen eljárás sem indult e manőverek kárvallottjainak feljelentése nyomán. De csődeljárás lefolytatására kijelölt bíró szerint még a jó erkölcsbe sem ütközik, tehát nem tekinthető semmisnek az a jogügylet, melyben ugyanezen tulajdonosi kör cégei névértéken vásárolnak fel olyan követeléseket, melyekről nyilvánvaló, hogy behajthatatlanok – ráadásul úgy, hogy ezekkel a vélhetően színlelt szerződésekkel a követelések felvásárlója tízmilliárdok feletti döntési jogosultságot szerez.

Az ábra a Vegyépszer körüli cégbirodalmon belüli tulajdonosi kapcsolatokat mutatja. Piros színnel jelöltük a követelésvásárlásban érintett cégeket. Forrás: Opten cégtár, saját gyűjtés.

Nem veti-e fel a korrupció gyanúját, hogy egy csődvédelembe menekülő cég vagyonfelügyelőjének az eljáró bíró olyan céget jelöl ki, amelynek egyik vezetője két évvel korábban még e csődbe jutott cég vezető beosztású alkalmazottja volt? A Vegyépszer Hungária Zrt. és a csődgondnok Cash & Limes Zrt. esetében ugyanis éppen ez a helyzet. Tovább rombolja a hitelezőknek a tisztességes eljárás lehetőségébe vetett bizalmát, hogy a vagyonfelügyelő kijelölése nem a jogszabályban előírt véletlenszerű kiválasztással történt – a bíró maga jelölte ki a Cash & Limes Zrt-t. A vagyonfelügyelőnek kijelölt Marjasné Endrédi Zsuzsannától, aki 2009. júniusáig a Vegyépszer Hungária vezető tisztségviselője volt, a csődeljárás megindulása után a Cash & Limes egy másik munkavállalója, Pinka György vette át  a vagyonfelügyelői feladatokat. A kijelölést támadó fellebbezéseket az eljáró bíró  elutasította.

De a csődeljárást lefolytató bíróság kiválasztása is problematikus számos hitelező szerint: mivel a Vegyépszer Hungária Zrt. székhelye Zala megyében van, a csődtörvény értelmében a Zala Megyei Törvényszéknek van az ügyben kizárólagos illetékessége. Ezen az sem változtat, hogy korábban a Fővárosi Bíróságon (ma Fővárosi Törvényszék) kezdeményeztek felszámolási eljárást az akkor még budapesti székhelyű Vegyépszer ellen. Ezen álláspont szerint az egész eljárás pusztán ezért is semmis, hiszen a Fővárosi Törvényszék eljáró bírájának hivatalból el kellett volna utasítania az ügyet.

És vajon nem veti-e fel a prejudikálás gyanúját, ha a bíró úgy hoz jóváhagyó végzést e botrányos, és az érintett vállalkozások  többsége által elutasított csődegyezség ügyében, hogy az egész eljárást alapjaiban támadó kifogás tárgyában még nem döntött? Ráadásul az említett kifogás éppen azt vezette le és bizonyította számos ténnyel és adattal, hogy az egyezséget megszavazó hitelezők túlnyomó többsége nyilvánvalóan kapcsolódik valamiképp az adóshoz, illetve hogy követeléseik nem valósak, azokat színlelt szerződésekre alapozzák.

A Gropius Zrt. csődje: Az alvilág is bekapcsolódott a felszámolási eljárásba

Tizenkét éves sikertörténet ért véget  látszólag váratlanul tavaly októberben, amikor a Fővárosi Bíróság befogadta egy alvállalkozó felszámolási kérelmét a Gropius Zrt. ellen. 2008 óta több, még a szűkebb szakmai körök által sem ismert kísérlet történt a felszámolási eljárás megindítására, de ezeket a cég minden esetben sikeresen blokkolni tudta: volt olyan eljárás is, mellyel kapcsolatban csak két évvel később hozott határozatot a felszámolási bíró. Tovább  cikksorozatunk előző részeihez.

Vajon mennyit ér a törvényesség, ha vagyonfelügyelő arra a kérdésre, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően vizsgálta-e egyes hitelezőnek bejelentkezett cégek és az adós „kapcsoltságát”, azt felelheti, hogy „nem láttam szükségesnek”?  Vagy hogy ugyanez a vagyonfelügyelő arra a kérdésre, hogy kötelezettségének megfelelően készített-e a vagyonleltárt illetően írásos beszámolót, lakonikusan annyit közöl, “nem” – ám ezeknek a különös válaszoknak semmiféle következménye nem lesz?

Mit jelent ma a jogszolgáltatás, ha a hitelezők egy részének véleménye szerint nyilvánvalóan csalárd eljárásban, a látszatra is alig adva tüntetnek el tízmilliárd forintnyi vagyont, de az összes szóba jöhető hatóság vagy az illetékesség hiányára, vagy a gyanú megalapozatlanságára hivatkozva megtagadja, hogy eljárjon.

Uniós pénzeket is eltüntettek

2010-2011-ben a Vegyépszer-cégek még számos közbeszezéses projektben dolgoztak. A FőÉp Kft. 2010. februárjában szerződött 1 millió euró értékben a Nemzetközi Vegyépszer (NeVe) Zrt.-vel egy szombathelyi építkezés kivitelezési munkálataira alvállalkozóként. A munkát 2010. június 17-én „készre jelentették”. Egy héttel később megtörtént az átadás, majd július 8-án az alvállalkozó benyújtotta a végszámlát. A projekt részben uniós finanszírozással készült, és az államkincstár a fővállalkozó Euroaszfalt-Vegyépszer konzorciumnak ki is utalta a projekt teljes ellenértékét, 4,5 millió eurót – ennek ellenére az azóta kétszer is nevet változtató Vegyépszer az alvállalkozójának a mai napig mindössze csupán 85 ezer eurót, vagyis a teljes vállalkozói díj alig egytizedét fizette ki.

Hab a tortán, hogy noha a közbeszerzési szerződés 10 százalékban maximálta az alvállalkozói munka értékét, a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. lényegében saját munkaszervezet nélkül pályázott és csinálta végig a projektet.

A becsapott alvállalkozó – aki a szokásos forgatókönyv szerint a saját forrásaiból finanszírozta a szerződött munka anyag-, és bérköltségeit, és annak rendje-módja szerint befizette a közterheket is – ezek után különösen nagy értékre elkövetett csalás gyanújával feljelentést tett a Fővárosi Főügyészségen, majd annak elutasító határozata után a Legfőbb Ügyészségen is, de ott sem jutott jogorvoslathoz. Az elutasító határozatok a bűncselekmény gyanújának hiányára hivatkoznak, pedig a feljelentés szerint a Vegyépszer vezetői már a munka megkezdésekor tudták, hogy nem fognak fizetni, vagyis tudatosan tévedésbe ejtették az alvállalkozójukat, és a projektre kiutalt uniós és állami pénzeket súlyos jogsértést elkövetve más kötelezettségeik teljesítésére fordították.

A károsultak ezután a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz, majd a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordultak, de mindenki csak az illetékessége hiányát tudta megállapítani. A párhuzanosan futó polgári peres eljárás közben aztán az immár Vegyépszer Hungária névre átkeresztelt cég csődvédelembe menekült.

Felszívódott EU-támogatások: Háromszázmilliót bukott az útfelújításon

Csak ígéret maradt az építőipari körbetartozások felszámolására irányuló kormánypárti nekiveselkedés. A nagyberuházásoknál a tartozás kiinduló pontja gyakran maga az állam, a kárvallottak pedig úgy érzik, hogy a közbeszerzéseket sorra nyerő cégek ezen a téren is előnyösebb helyzetben vannak, mint azok a kis- és középvállalkozások, amelyek az építési munkákat ténylegesen elvégzik. Pécsett közel 300 millióval ragadt be egy vállalkozás egy uniós finanszírozású munkába. Tovább a teljes cikkhez.

De ezen túlmenően is jó néhány olyan mozzanat kísérte a Vegyépszer csődjét, ami a független hitelezők szerint fölveti a csalás és a fedezetelvonás gyanúját, de legalábbis egyértelműen kizárja azt, hogy az e manőverekben érintett cégek teljes jogú hitelezőként dönthessenek a Vegyépszer Hungária Zrt. „cs.a.” sorsáról. Így a csődegyezséget támadó fellebbezések tételesen és okiratokkal bizonyítják, hogy a csődegyezséget elfogadó cégek túlnyomó többsége, Arex-től Virex-ig közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik a Vegyépszer tényleges tulajdonosának tekinthető három céghez – ám ezt sem a vagyonfelügyelő, sem az eljárást felügyelő bíró nem tartotta releváns ténynek.

E cégek kapcsoltságát mutatja az is, hogy egy részük úgynevezett cash-pool-rendszert működtetett: ilyen, a különböző számlák időnkénti összevezetésén alapuló, a cégek likviditását optimalizáló rendszert kizárólag egy cégcsoportba tartozó cégek szoktak működtetni – a vagyonfelügyelő és az eljáró törvényszék szerint azonban ez sem bizonyítja e cégek összetartozását.

A legszembetűnőbb, és az egész csődeljárás előre eltervezettségének gyanúját is felvető mozzanat, hogy a cégcsoporthoz tartozó egyes cégek fél évvel a csőd bejelentése előtt intenzíven elkezdték felvásárolni a Vegyépszerrel szembeni követeléseket – elég sajátos algoritmus szerint. A külső hitelezőktől töredék áron: a Traktus GR Kft egy 106 millió forint értékű követelést például 16 millióért vásárolt meg az OTP Banktól 2011 januárjában – míg egy hónappal később a céghálózathoz tartozó V-Ber Kft-től egy 185 milliós követelést névértéken, azaz épp 185 millióért. Mindkét tranzakció értelemszerűen a vásárolt követelés értékének megfelelő hitelezői szavazatot ért a csődegyezségi eljárásban – legalábbis a vagyonfelügyelő és az eljárást felügyelő bíró álláspontja szerint.

Az adóhivatal majd kivizsgálja?

Idén májusban újabb feljelentés érkezett a BRFK-ra a Vegyépszer csődje kapcsán, ismeretlen tettes ellen, ezúttal csődbűntett gyanúja miatt. A nyomozást most nem utasította el a BRFK, hanem illetékesség hiányára hivatkozva az eljárást áttette a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Közép-Magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatóságához.

A NAV első számú vezetője az a Vida Ildikó, akit még Simicska Lajos hozott a hivatalhoz elnökhelyettesnek emlékezetes 1998-as kinevezésekor, és aki a 2002-es kormányváltás után 2010. júniusáig a közismerten Simicska érdekeltségébe tartozó Mahír Zrt. alkalmazottja volt. A Mahír és Simicska Lajos néhány más cége  köztudomásúlag kulcsszerepet játszott a Fideszhez kötődő médiabirodalom felépítésében. A Vegyépszer körüli cégek egyik meghatározó tulajdonosa pedig az az Inforg Zrt., amelyikből 2003. nyarán vált ki a Töröcskei István nevével fémjelzett Pro-Aurum Zrt., a fideszes médiabirodalmat működtető egyik legismertebb vállalkozás. Töröcskei 2003-2004-ben, épp a nagy médiavásárlások idején maga is igazgatósági tag volt a Vegyépszer Zrt-ben. A Pro-Aurum olyan cégekben tulajdonos, illetve olyan cégekhez kötődik személyes kapcsolatokkal, mint a HírTv Zrt., vagy a Magyar Nemzet című napilapot kiadó Nemzet Kft. többek között.

Titkos forgatókönyv szerint dőlt be a Malév

Varga Jenőt, a Malév állami felszámoló által kijelölt vagyonfelügyelőjét szoros szálak köthetik a nemzeti légitársaság elleni felszámolási eljárást elindító hitelező céghez, amely valójában egy mikrovállalkozás. Törvényjavaslatok és kormányrendeletek időzítése utal arra, hogy a Malév-projektben a kétharmados kormánypárti parlamenti frakció, a fejlesztési minisztérium és a kormány is együttműködik a baloldalinak tartott pécsi milliárdossal, aki a felszámolópiacon szerezte hatalmas vagyonát. Tovább a Malév-csődről szóló cikksorozatunkra.

2006 nyarán, mikor az Inforg Zrt. bevásárolta magát az erdélyi Krónika Kiadóba, a sajtó úgy mutatta be Tóth Istvánt és Nánásy Csabát, a Vegyépszer körüli cégek két kulcsfiguráját, mint a jobboldali médiában meghatározó szerepet játszó üzletembereket. Az Inforg Zrt. mellett számos más, a  Vegyépszerhez köthető cégben töltöttek, illetve töltenek be ma is mindketten meghatározó szerepet, de Nánásy, aki formálisan is többségi tulajdonosa volt egy ideig az Inforg-nak, a cégbirodalom olyan kulcsfontosságú cégeinek vezetőségében is feltűnik, mint a Stelius Zrt., a BÁV Zrt., a Főtaxi Zrt., vagy éppen a Vegyépszer követeléseinek felvásárlásában élen járó Virex Kft. – de ott találjuk Nánásyt a reklámpiacon működő Simicska-cégek bevételeit hízlaló Szerencsejáték Zrt. igazgatóságában is.

Akárcsak azt a Baranyay Lászlót, aki jelenleg az MFB elnök-vezérigazgatója – ő vezette a bankot az első Orbán-kormány idején is, és Simicska Lajos az APEH-től való távozása után nála lett elnöki tanácsadó. Az akkori MFB-nek kulcsszerepe volt az autópálya-építésekre szánt források, összességében bő 250 milliárd forint verseny nélküli allokációjában. Ennek a műveletnek az első számú nyertese a most csődbe ment Vegyépszer, illetve a Vegyépszer tulajdonosai körül burjánzó cégbirodalom volt. Ezek a cégek és üzletemberek kezdtek aztán a 2002-es kormányváltás után erőteljes felvásárlásba és tőkeemelésbe a jobboldalinak tartott médiumok  között, és a szerepük  a médiumokat birtokló és működtető cégcsoportokban a mai napig meghatározó.

Nincs tehát könnyű helyzetben az a köztisztviselő, akinek a Vegyépszer körül létrejött cégbirodalom  zavaros és tisztázásra váró ügyeiben kell majd vizsgálódnia, hiszen bár az építőipari óriás csődje látszatra csak egy az építőipari csődök közül, valójában ezer szállal kötődik a Fidesz gazdasági hátországának politikailag kényes cégügyleteihez.

Becker András

Korábbi cikkeink az Elátkozott építőipar cikksorozatban:

Seprényi: Korrekt volt a csődegyezség

Líbiában ragadtak a Vegyépszer milliárdjai – a hitelezőknek csak aprópénz jutott

A Gropius Zrt. csődje IV.: Az alvilág is bekapcsolódott a felszámolási eljárásba

A Gropius Zrt. csődje III.: Akadozó felszámolás, időhúzás a bíróságon

MagyarLeaks: Simicska Lajos a Közgép tényleges tulajdonosa

A Gropius Zrt. csődje II.: Az első milliók

A Gropius Zrt. csődje: Inkasszó

Felszívódott EU-támogatások: Háromszázmilliót bukott az útfelújításon

“Ez egy jól szervezett leosztási rendszer” – egy bennfentes az építőiparról

Elátkozott építőipar: Válság, korrupció, csődhullám

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom