Tizenkét éves sikertörténet ért véget látszólag váratlanul tavaly októberben, amikor a Fővárosi Bíróság befogadta a Batki és Társa Kft. 2011. április ötödikén beadott felszámolási kérelmét a Gropius Zrt. ellen. 2008 óta több, még a szűkebb szakmai körök által sem ismert kísérlet történt a felszámolási eljárás megindítására, de ezeket a cég minden esetben sikeresen blokkolni tudta: volt olyan eljárás is, mellyel kapcsolatban csak két évvel később hozott határozatot a felszámolási bíró. Az 1999-ben alapított cégben ekkorra már a Szőts Gáborral fele-fele arányban tulajdonos Csáktornyai Gyula kezében összpontosult az operatív irányítás. Forrásaink egybehangzóan állítják, hogy ha van nyertese a Gropius történetének, akkor ők ketten biztosan azok – még akkor is, ha egyikükből az önbíráskodás útját választó hitelezői szó szerint kivertek egy közel százmilliós tartozást, míg másikuk – nyilván nem függetlenül ettől – lényegében bujkálni kényszerül. A Gropius Zrt. csődje, második rész.
A Gropius Zrt. csődje I.: Inkasszó
A tavalyi év legkülönösebb és legnagyobb adóssággal járó építőipari csődje ugyan a Vegyépszeré volt, de a Gropius Zrt., bár némileg kisebb értékben, de ugyanúgy tízmilliárdos nagyságrendben hagyott maga után kifizetetlen adósságokat. Felmerül a kérdés, miképp lehetett egy év alatt ekkora adósságot felhalmozni? Négy esztendeje még csak egymilliárd forintnyi követelésről cikkeztek az újságok – igaz, a fizetésképtelenségről hírt adó portál ellen akkor még pert is tudott nyerni a Gropius, mivel a felszámolási eljárás időközben nagyon gyorsan megszűnt -, ám mára ez az összeg csaknem 13 milliárdra emelkedett. Tovább az első részhez.
A most negyvenkét éves Csáktornyai mérnöki pályafutását az Alba Régia Építőipari Vállalatnál kezdte a kilencvenes évek elején, majd a Fodor Kft-nél helyezkedett el, s itt ismerkedett meg a nála két évvel idősebb Szőts-csel. Mindketten építésvezetőként dolgoztak a cégnél – emellett forrásaink szerint meglehetősen ügyesen üzletelve, ekkor alapozták meg jövőjüket, és szerezték meg azt a bizonyos első milliót, melynek az eredetére nem illik rákérdezni. A két fiatal mérnök első önálló üzleti vállakozása rögtön a Gropius Rt. lett.
A céget négy részvényes alapította, jegyzett tőkéje 20 millió forint volt. Az alapító okirat szerint induláskor a pénzbeli hozzájárulás felét fizették be, a fennmaradó másik részt hat hónapra vállalták teljesíteni. Apport nem volt, csak készpénz: ez később is jellemző a cégre, az alaptőke emelése mindig pénzben történt.
Az alapítók közül Csáktornyai Gyula, Szőts Gábor és Apáti Csaba fél-félmillió forintot fizettek be, míg Beer Gyöngyi 8,5 milliót. Apáti és Beer forrásaink számára teljesen ismeretlenek, elképzelhető, hogy strómanként kerültek az alapítók közé. Ezt két körülmény valószínűsíti: egyrészt Beer Gyöngyi, dacára annak, hogy a részvények 85 százalékát birtokolta, nem került be az igazgatóságba, másrészt az augusztusban alapított cég három másik tulajdonosnak vételi jogot biztosító szerződést írt alá 1999. november 9-én.
A hármak – nem meglepő módon- éltek is a lehetőséggel és 1999. december 20-án kifizették a vételárat, ami viszont ekkor már 39 millió forint volt. Az eladó Beer Gyöngyi okirattal igazolta, hogy a vételárat teljes egészében átvette. Ezek szerint Beer augusztusban többségi tulajdonosként alapít egy céget, majd novemberben már el is adja részesedését, méghozzá nagy haszonnal. De ugyanilyen különös, hogy egy a működését még szinte el sem kezdő cég részvényei három hónap után névértékük több mint kétszeresét érik. Forrásaink szerint valószínű, hogy valaki a háttérből pénzt kölcsönzött az alapításhoz, és a részvények biztosítéki szerepet játszottak.
A tulajdonosi változást 2000. február 17-én jegyezte be a cégbíróság. Március 9-én a három részvényes hatvanmillióra emelte a cég alaptőkéjét, 2001. áprilisában aztán Apáti húszmilliós részét kivásárolták: Csáktornyai és Szőts egyaránt hét-hétmilliót fizetett, s maga a Gropius is hozzájutott hatmilliónyi részvényhez. Apáti távozott a cégvezetésből is, helyét Szőts felesége foglalta el, majd 2002 júliusától Csáktornyai felesége is igazgatósági tag lett – a feleségek szerepe nyilván formális volt, valószínűleg innen kaphattak fizetést. Igazgatótanácsi tagságukat 2008-ig megőrizték – ekkor kezdeményeztek először felszámolást a Gropius ellen: vélhetőleg ezért váltotta őket Vígh Szilvia a cég vezetésében.
2001-ben, egy hónappal Apáti távozása után Csáktornyaiék az eredménytartalék terhére százmillióra emelték a cég alaptőkéjét, majd ugyanezzel a lendülettel bevonták a Gropius részvényeit. Ezzel kialakult a végleges tulajdonosi háttér: mindkét tulajdonos ötven-ötvenmillió forintot jegyez a cégben.
Felszívódott EU-támogatások: Háromszázmilliót bukott az útfelújításon
Ígéret maradt az építőipari körbetartozások felszámolására irányuló kormánypárti nekiveselkedés. A nagyberuházásoknál a tartozás kiinduló pontja gyakran maga az állam, a kárvallottak pedig úgy érzik, hogy a közbeszerzéseket sorra nyerő cégek ezen a téren is előnyösebb helyzetben vannak, mint azok a kis- és középvállalkozások, amelyek az építési munkákat ténylegesen elvégzik. Pécsett közel 300 millióval ragadt be egy vállalkozás egy uniós finanszírozású munkába. Tovább a teljes cikkhez.
Az első teljes üzleti évben háromszázmilliót alig meghaladó árbevételt könyvelhetett el a Gropius, mely ekkor lényegében még egy budapesti lakásban működött; négy évvel később, 2004-ben, mikor saját székházba költözött a Budaörsi úton, a bevétel már ennek közel a húszszorosa volt: megközelítette a hatmilliárd forintot, és a cég saját tőkéje – a könyvelési adatok szerint legalábbis – meghaladta a két és félmilliárdot.
A két tulajdonos részben régi kapcsolatait kihasználva, részben frissen diplomázott szakemberekkel töltve föl a céget, jelentős „fehér galléros” kapacitást alakított ki – 2010-ben három fizikai és 71 szellemi dolgozó volt az ország egyik legnagyobb építőipari cégének alkalmazottja.
Császár község után Érden is megunták a Buda Híd Kft.-vel való huzavonát, miután a cég nem fejezte be a munkát, és az átutalt előleggel sem számolt el.
