Felszívódott EU-támogatások: Háromszázmilliót bukott az útfelújításon

atveresekjanos

Ígéret maradt az építőipari körbetartozások felszámolására irányuló kormánypárti nekiveselkedés. A nagyberuházásoknál a tartozás kiinduló pontja gyakran maga az állam, a kárvallottak pedig úgy érzik, hogy a közbeszerzéseket sorra nyerő cégek ezen a téren is előnyösebb helyzetben vannak, mint azok a kis- és középvállalkozások, amelyek az építési munkákat ténylegesen elvégzik. Pécsett közel 300 millióval ragadt be egy vállalkozás egy uniós finanszírozású munkába.

„Bennünket 30 napon belül felszámoltak volna, mert nekünk nincsenek kapcsolataink. Az Euroaszfalt Kft. ellen indított felszámolási eljárásunk már több, mint egy éve tart. Ők megtehetik. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon gyorsan tud menni a felszámolás, ha van hozzá akarat. Ha nincsen, akkor pedig nagyon sokáig el tud húzódni. Mi nem érezzük, hogy támogatnák a magyar kis- és középvállalkozásokat. Ezek a körülmények nem bennünket támogatnak, főleg, hogy a munkák nagy részét irányítottan adják ki” – mondja Kárász János, a pécsi Baranya Aszfalt Kft. ügyvezetője. Cégének az EuroAszfalt Kft. közel 300 millió forinttal tartozik két éve.

Az EuroAszfalt Építő és Szolgáltató Kft. 2003-ban alakult a K&H botrányban elhíresült Dunai György tulajdonában lévő Betonút Zrt. leányvállalataként. A hatályos cégadatok szerint tulajdonosai Dunai György, a PannonAszfalt Kft. és a Dunai és családja tulajdonában lévő DBI Ingatlanhasznosító Kft. A PannonAszfalt szavazati jogának mértéke meghaladja 50 százalékot. 2011. decemberében az EuroAszfalt több fióktelepét törölték és módosították a társasági szerződését, ezzel egyidőben a cég vezetésében is történtek személyi változások. A korábban Dunai tulajdonában álló PannonAszfalt egyedüli tulajdonosa – szintén 2011. decemberétől – az EuroAszfalt Kft. lett.

„Három nagy munkában voltunk konzorciumi partnerek. Az 58-as út négynyomúsításán, a mellette található 5826-os jelű elkerülő úton végzett munkálatokban, és a Somberek-Pécsváradi összekötőút felújításán. 2009-ben közel kétmilliárd forint értékű munkát végeztünk ezen a három munkán, konzorciumi tagként az Euroaszfalt Kft.-vel közösen. A konzorcium vezetője az Euroaszfalt Kft. volt – ez azt jelenti, hogy a konzorciumvezetőhöz érkezik a pénz, az irányítja a munkát – a kivitelezést viszont mi végeztük, úgy 90 százalékban, mind a három munkán. A mai napig mintegy 300 millió forint ki nem fizetett tartozásuk van felénk, ebből 217 millió a bankgarancia visszatartás. Megpróbáltuk a bankgaranciát kiváltani, elvittük az Euroaszfalt Kft.-hez, két hónapig náluk volt és utána visszakerült hozzánk, mert nem fizették ki. Megpróbáltuk a másik bankgaranciát is eljuttatni hozzájuk, 2010 végén, az is ott volt náluk 1-2 hónapig, majd ismét visszakerült hozzánk. Több megkeresésünk volt feléjük, levelet írtunk hogy mikor került sor a kifizetésre, ígéretet is kaptunk, de akivel akkor beszéltünk már nem dolgozik az Euroaszfaltnál. Elindítottuk a felszámolási eljárást is az Euroaszfalt ellen több mint egy éve, nem sok sikerrel” – emlékezik vissza Kárász, aki úgy tudja, az Euroaszfalt több partnere és alvállalkozója is hasonló cipőben jár.

Megpróbáltunk további, az ügyben érintett, kárvallott cégeket is szóra bírni, de névvel és arccal egyedül a Baranya Aszfalt ügyvezetője, Kárász János vállalta a megszólalást. Más cégek vezetőivel folytatott háttérbeszélgetéseink során végig azt tapasztaltuk, hogy az EuroAszfaltot olyan nagy hatalmú cégnek tartják, amelynek messzire ér a keze, és amellyel nem érdemes ujjat húzni. Ezért nevüket vállalva nem nyilatkoztak.

“Ez egy jól szervezett leosztási rendszer” – egy bennfentes az építőiparról

Mi az oka annak, hogy minden kormányzat idején kialakul egy preferált cégcsoport, amely domináns szerepet játszik az állami és az EU által finanszírozott építőipari nagyberuházásokban? Noha a munkákat közbeszerzési eljárások során nyerik el, neve elhallgatását kérő bennfentes forrásunk szerint naivitás volna azt gondolni, hogy ez véletlen. Sokkal inkább párt-, és politikafinanszírozásról van szó, amit informátorunk szerint lobbisták szerveznek meg. A közbeszerzési előnyhöz juttatás és a visszacsorgatások kifinomult rendszerében csak a munkákat végül ténylegesen elvégző alvállalkozók járnak rosszul (tovább a teljes interjúhoz).

Az Állami Számvevőszék volt elnöke, Kovács Árpád szerint az uniós források felhasználása körül „a legtipikusabb a közbeszerzési törvény megsértése, téves elszámolás, jogosulatlan, nem elszámolható tételek igénylése, kifizetése, a projekt nem, vagy nem megfelelő mértékű megvalósítása, eltérés a támogatási szerződéstől, késedelmes teljesítések.” (Kovács Árpád levele az országgyűlési képviselőknek, 2008. szeptember 15., PDF)

Azok a munkák, amelyeket a Baranya Aszfalt az Euroaszfalttal közösen végzett Baranya megyében, részben uniós támogatásból valósultak meg. Ahhoz, hogy az Európai Unió felé el tudják számolni a költségeket, készre kell jelenteni a munkát,  mind műszaki, mind pénzügyi teljesítettség alapján. Ehhez az szükséges, hogy a vállakozók nyilatkozzanak róla: megkapták a munkájuk ellenértékét. Kárász János állítása szerint e közös nyilatkozat kiállítását megtagadták, az uniós forrást mégis lehívta a konzorciumvezető.

„Mindenféle indokkal húzzák-halasztják az ügyet, amíg egy levél megfordul, az 2-3 hónap. Először arra hivatkoztak, hogy őket sem fizette ki az állam. Mi úgy tudjuk, hogy megkapták az állami pénzeket, sőt az uniós forrást is lehívták. Kaptunk egy megkeresést a NIF-től, hogy az 58-as úttal kapcsolatban járuljunk hozzá a munka lezárásához. Mi nem járulunk hozzá, amíg az Euroaszfalt minket ki nem fizet. Ezek után nem tudjuk, hogy az aláírásunkat ki prezentálta” – mondja a Baranya Aszfalt ügyvezetője. Tekintse meg videóinterjúnkat:

Háromszázmilliót bukott az útfelújításon from atlatszo.hu on Vimeo.

„Egy évig végeztük a garanciális munkákat úgy, hogy közben nem voltunk kifizetve. Most már azt mondom, hogy nem kell a garanciális munkákat elvégeznünk, amíg nem kapjuk meg a járandóságunkat. Akár vissza is bonthatnánk a beépített anyagot, hiszen a hatályos törvények szerint egész addig, amíg nem kapjuk meg a munka ellenértékét, az bennünket illet. Ha erre a lépésre szánjuk el magunkat, akkor Pécsről nem lehet majd kijutni az M60-as autópályára. Az az alvállalkozóm, akit épp az EuroAszfalt tartozása miatt nem tudtam időben kifizetni, már elszánta magát erre a lépésre, de én nem tudtam azt megtenni, amit az EuroAszfalt tesz velünk. Nekem fizetnem kellett. A csőd szélén táncolunk emiatt, nagyon nehezen finanszírozzuk a munkáinkat, mivel nincsen tőkénk. A forgótőke ott van az EuroAszfaltnál. Nem tudjuk fizetni a lízingjeinket, a lízingcég felmondta a szerződésünket a munkagépekre és az eszközökre. Ez a pénz nekünk arra kellene, hogy ne menjünk csődbe, hogy tovább tudjunk dolgozni. Nálunk a szezonban körülbelül 100 ember dolgozik – azaz nagyjából 500 embert érintene ha csődbe mennénk – és a felük hátrányos helyzetű. Romák, vagy olyan helyről járnak dolgozni, ahol már régen nincs más munkalehetőség. Az Ormánságból is voltak munkatársaink, amelyik az ország egyik legszegényebb része.” – sorolja Kárász.

Elátkozott építőipar: Válság, korrupció, csődhullám, felszámolások

Az elmúlt néhány évben szinte minden elképzelhetővé vált az építőiparban: olyan kormányzati kedvencek is csődbe mehettek, mint az előző rezsim autópálya-építő sztárja, a Viadom, vagy a politikai kapcsolatait többé-kevésbé nyíltan vállaló Vegyépszer – mindkettő több tízmilliárd forintnyi fedezetlen, illetve behajthatatlan követelést hagyott hátra. E különbözőnek tűnő csődök többségében találhatunk néhány olyan jellemző alapvonást, melyek alapján leírhatjuk azt a jellegzetes forgatókönyvet, ami megvalósulni látszik ezekben a felszámolásba torkolló cégtörténetekben (tovább a teljes cikkhez).

Kárász János a bíróságon is megpróbált érvényt szerezni igazának, ám a tárgyaláson való részvételük kétszer is meghiúsult. „Egy alkalommal az ügyvédünk egy nappal a tárgyalás kiírt időpontja előtt kapott egy telefont, hogy aznap van a tárgyalás és már el is kezdődött. A magyarázat szerint a bíróság egyik alkalmazottja vétett adminisztrációs hibát. Az idén január 3-án megtartott tárgyalás esetében pedig a két ünnep között küldték ki az értesítést, így nem tudta átvenni az ügyvédünk.”

A Baranya Aszfalt – miután a magyar hivatalok érdemben nem reagáltak megkeresésére – tavaly év novemberében levelet írt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) biztosának. „Több ízben jártam a partnerünknél, többször kaptam azt a választ kérdésemre, hogy elindul a kifizetés – a mai napig nem indult el. Többször írtam leveleket a felettes szerveknek, ezek a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) és a Mecsek Autópálya Zrt. (MAK) – választ nem kaptunk. Sem a partnerünktől, sem a felettes szervektől. Végül az Európai Unióhoz fordultunk, akik néhány napon belül válaszoltak. Jelen pillanatban vizsgálat folyik.”

Hogy a magyar felügyeleti szervek nem reagáltak, az annak fényében érdekes, hogy az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 310. cikk (6) bekezdése szerint: „Az Unió és a tagállamok a 325. cikk rendelkezéseivel összhangban küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen.” Magyarországon az eljárásra jogosult szerv az NFÜ, amelynek kötelessége lett volna kivizsgálni a teljesítetlen számlákat és a nyilatkozati igazolási hiányosságokat.

Kárász János rendszerszintű problémát lát az okok között: „Ez egy 2009-es történet, 2010 elején kellett volna fizetniük. Azt kell mondjam, ez egy tipikus helyzet ma az építőiparban. A nagy cégek, miután megnyerték a munkát – és mindig ugyanaz a néhány cég nyer, holott egyedül a munka elvégzésére sem lennének képesek – vagy nem fizetik ki az alvállalkozóikat, vagy olyan áron kell azoknak dolgozni, amiért már nem éri meg, vagy nem képesek teljesíteni. Gyakori, hogy az alvállalkozó csak egy részét csinálja meg a munkának, nem tudja befejezni, mert nem tudja finanszírozni a jelenlegi fizetési határidők és nyomott árak mellett, viszont kénytelen elvállalni a munkát. Ezután nem kapja meg a pénzét, mert olyan a szerződése, közben kerül egy másik vállalkozó amelyik befejezi a munka fennmaradó felét fél pénzért, az elvégzett munka első felének ellenértéke pedig marad a nagy cégnél. Nagyon sok vállalkozást tönkretesznek ezzel. Sokan aláírják, hogy csak egy részét kapják meg az elkészült munkának, mert akkor legalább egy részéhez hozzájutnak a munkadíjuknak, egyébként meg mehetnének a bíróságra évekig pereskedni. Ez a túlélésről szól. Nem lehet mit tenni, a nagy cégek mind ezt csinálják.”

Az üggyel kapcsolatban szerettük volna megismerni az EuroAszfalt Kft. álláspontját, a cég illetékesei azonban egyelőre nem reagáltak a megkereséseinkre. Az Euroaszfalt Kft.-nek a következő kérdéseket szerettük volna feltenni:

– Tartoznak-e, és ha igen, mekkora összeggel a Baranya Aszfalt Kft.-nek?

– Milyen okból nem tudnak fizetni, vagy miért nem tartják jogosnak az alvállalkozó követelését?

– Tartoznak-e más cégeknek, konzorciumi partnereknek vagy alvállalkozóknak is?

– Lehívták-e a projekttel kapcsolatos uniós forrást?

– Igaz-e, hogy a Baranya Aszfalt hozzájárulásának hiányában nem hívhatták volna le az uniós forrást?

– Milyen – tulajdonosi vagy partneri – kapcsolatban állnak a szegmens más cégeivel, például a Pannonaszfalttal és a Betonút Zrt.-vel, illetve a Közgéppel?

Tálos Lőrinc

(Fotó: atlatszo.hu)

 

  • Baranya

    Piroska és a farkas mese, a farkas szemszögéből…

  • kexi

    bontsátok fel az út egy részét keresztbe, és akkor talán elgondolkoznak rajta hogy fizetnek e vagy nem!