Közelednek az oroszok: drónok és rakéták hullanak, de még van szusi az étlapon

Nem állt le az élet a Donbasz nagyvárosaiban. A helyi vállalkozók Kijivből hozzák a friss árut, hálókkal fedett utakon száguldva próbálják elkerülni az orosz támadásokat. A drágulással is meg kell küzdeniük.

Ha meghallom a drónokat, bemegyek a másik szobába, és imádkozom, mondja Elena. Most nem kell figyelnünk a veszélyre, meg se hallanánk, a vendéglő az alagsorban van. Nagy, szellősen berendezett tér, megjegyezhetetlen színű járólapok, működő konyha.

Elena önkéntes és katonafeleség, amikor a férje bevonult, összecsomagolt és követte. Biológus, kutató volt egy intézetben a főváros, Kijiv környékén. Nem vágyik vissza, megbecsülés még talán akadna is, de megfelelő anyagi ellentételezés aligha.

A háború miatt donbasziak lettek, Kramatorszkban bérelnek lakást, a férje onnan jár be szolgálatra. Úgy tervezik, hogy maradnak, amíg lehet, bár az orosz már FPV-drónokkal is elérik a várost.

A kramatorszkiak terrorizálása elkezdődött.

Még nyitva vannak az éttermek, a kávézók, a boltok, bár már szinte naponta érkeznek a csapások. A valaha másfélszázezres város nem ürült ki, de sok ismerősöm elköltözött. Vagy katona lett.

Az orosz drónok becsapódásai a kramatorszki pályaudvar környékén is megrongálták az épületeket / Fotó: Makai József

Az önkéntesek még helyben dolgoznak, tele a raktár élelmiszerekkel, gyógyszerekkel. De már vannak terveik arra az esetre, ha tartósan ellehetetlenülne a munkájuk, egy közeli településen kiválasztották az új helyiségeket.

Az új helyen is háló van a központ fölött.

Az új donbaszi táj: élet és rettegés a hálók alatt.

Kisbusszal érkezem, a sofőr mintha nem találná a féket, a sebesség valamennyire biztonságot jelent. Az út két oldalán villanypózna magasságú cölöpöket vertek le, a póznák közé huzalokat feszítettek, a vázrendszert pedig hálóval borították be.

A hálóból szőtt alagút felfoghatja az FPV-drónokat, valamennyire védve a gyors forgalmat. Az orosz drónok pilótái ezeken a szakaszokon is keresik a lehetőségeket, berepülnek az alagutakból nyíló lehajtókon, vagy a hálóba vágott lyukakon.

A Karamatorszkot Szlovjanszkkal összekötő út felett nincs háló, a napi ingázás közben a sebességben bízunk. Akkor is, ha a mellékutakon más, kevésbé forgalmas útvonalakat keresünk.

A borús napoknak örülünk.

Még azt reméljük, ilyenkor az orosz drónpilótáknak nehezebb lecsapni.

A valaha jelentős gyárak és üzemek elhagyatottan, megtépázottan állnak, a város körül. Az egyik völgyben félig összedőlt házak, kiégett autók, nagy kiterjedésű pusztítás, Ihor szerint egy orosz bomba csapódott be.

Háló védte az országút mellett álló benzinkutat is, itt parkoltak az ukrán újságírók, amikor az orosz drón nemrég eltalálta az autójukat. Aljona Hramova és Jevhen Karmazin a helyszínen meghaltak, Olekszandr Kolicsev súlyosan megsebesült. Biztonságban érezhették magukat, a mellények és a sisakok a csomagtartóban maradtak.

A pontos csapásokra képes orosz drón utazott vagy húsz kilométert a becsapódás előtt.

Ó, ez a városra esett, mondja Ruszlan ebéd közben: Szlovjanszkot is naponta érik támadások, drónok, rakéták, bombák, néha a külvárosok szenvednek, néha a központot találják el.

Nem tűntek el a korábbi harcok nyomai / Fotó: Makai József

A mobiltelefon-kiegészítőket árusító bolt fölül ellőtték a társasház nagy részét. A kirakatot sárga farostlemez pótolja, az eladók kabátban dolgoznak, de az áru már kint van, töltők, tokok, kábelek. A ház körül már eltakarítottak, most a szomszédos épület tetejéről dobálják le a törmeléket.

Nem állnak le Szerhij vállalkozásai sem, az étterem, a pékség. A harmincas, szakállas férfi ajka körül hegek, ahol nemrég még piercingek voltak. A Donbasz szülötte, édesanyját augusztusban evakuálta Dobropiliából, Pokrovszk közeléből. Az étterme egyetlen napig nem állt le, a legnehezebb pillanatokban is dolgoztak. Szerhij önkéntes is, a közelben állomásozó egyik ezredet támogatják.

Mi tehetnénk?

Hasznosabbak vagyunk itt, mint ha elhagynánk a várost, mondja.

Hasznosak például a munkavállalóknak, a személyzet egy része katonafeleség: a férjek, élettársak után költöztek Szlovjanszkba és vállaltak munkát Szerhijnél azok helyett, akik nem kockáztattak.

A háború is a városban érte Szerhijt, hallotta a robbanásokat, látta a sorokat az ATM-ek előtt és a benzinkutakon, kellett néhány nap, amíg rendezte gondolatait.

Szerhij azóta is optimista.

Úgy érezzük, valami rossz történik majd. Ötven százalék az esélye annak, hogy rossz lesz, mondja. De ötven százalék az esélye, hogy nem lesz annyira rossz. Tehát optimisták vagyunk.

Addig maradnak a városban, amíg ott vannak a katonák.

Ha a srácok elmennek, mi is megyünk, mondja.

Szerhij és üzlettársai folyamatosan terveznek. Terveket készítenek arra az esetre, ha evakuálni kell. Megtervezték, hol és hogyan nyitnak éttermet vagy pékséget vagy boltot vagy kávézót. Nagy és kis városokra, régiókra lebontva készítenek terveket. Megtervezték, hogy mihez melyik felszerelést kell evakuálni. Attól függően, mennyi idejük is lesz.

Romok szegélyezik a Donbaszba vezető utat

Két nagy problémával küzdenek a vállalkozások. Az egyik a logisztika: egyre nehezebb a beszerzés és kiszállítás, túl sok a drón, túl sok a támadás. A másik gond az áremelkedés, Ukrajna-szerte minden egyre drágább, mondja Szerhij.

Vízzel és árammal önellátóak tudnak lenni, 2022-ben kutat fúrtak és generátorokat vásároltak.

A beszerzést Kijvben intézik, az ottani partnerek mindent összeállítanak, de már nem szállítanak, túl veszélyesnek tartják az utat. Szerhijék mennek Kijivbe, hűtőautókkal hozzák a húst, a tejtermékeket. Hetente kétszer halat is hoznak, mert a katonák, a vendégek szusit akarnak enni. Ezért az étlapon szusi is van.

Makai József (Szlovjanszk)

Fotók: a szerző felvételei