Carola Rackete nincs egyedül: 2015 óta 158 fő ellen indult eljárás az EU-ban menekülők segítése miatt

Nemcsak Matteo Salvini büntetné a száműzötteknek humanitárius segítséget nyújtó civileket: több európai országban is sokasodnak az eljárások, amelyek az illegális migráció elősegítésével gyanúsítják meg azokat, akik kollektíven vagy egyénileg szolidárisak és támogatóak a migránsokkal és menekültekkel. Közben a spanyol kormány többszázezer eurós büntetéssel fenyegeti a mentőhajókat üzemeltető civileket, míg a német állam – amelynek vezetője, Frank-Walter Steinmeier a napokban kiállt Carola Rackete mellett -, csak az elmúlt fél évben ezernél több menedékkérőt toloncolt vissza Olaszországba.

Támogasd a munkánkat pólóvásárlással!

Az elmúlt napokban szerte Európában újra vezető hírré vált egy mentőhajó kálváriája, amely a Földközi-tengerből kimentett félszáz emberrel a fedélzetén 17 napon át nem kapott kikötési engedélyt Szicília közelében. Európa-szerte ismertté vált az a német albatrosz-szakértő, egyben a Sea-Watch 3 mentőhajó kapitánya, Carola Rackete, aki két ízben is ellenszegült az olasz hatóságok tiltásának, hogy utasaival megközelítse Lampedusa szigetét, majd a hajón kialakult szükségállapot miatt, és továbbra is engedély nélkül, beálljon a sziget kereskedelmi kikötőjébe.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Carola Rackete ellen még múlt csütörtökön indult előzetes nyomozás, és a kikötés után, a péntekről szombatra virradó éjjelen őrizetbe vették, majd kedden 4 napi házi őrizet után ejtette ellene a vádat az alig 7000 lakosú Lampedusa ügyeiben illetékes bíróság a szicíliai Agrigentóban.

Carola Rackete /Twitter

Az eljáró bírónő úgy ítélte meg, hogy Rackete – bár valóban ellenszegült a hatóságok felszólításának – ezt azért tette, mert életeket próbált menteni. Kötelességét teljesítette, amit egyébként a nemzetközi szabályozás, a tengeri jog is előír, amelyek alapján sem Tunéziában, sem Líbiában lévő kikötők nem tekinthetők biztonságosnak. (Ahogy ezt a héten tragikusan bizonyította egy líbiai központ bombázása, ahol legalább 44 fogva tartott meghalt, és a menekülőkre ráadásul lőttek az őrök.  Rackete a kikötői manőver közben beszorította az őt feltartóztatni próbáló vámügyesek egyik hajóját a móló és a Sea-Watch 3 közé, amiért sajnálatát fejezte ki.

Az ügynek ezzel koránt sincs vége. Egyrészt a kapitányt ért életveszélyes fenyegetések miatt ismeretlen helyre szállították. Másrészt az egész dologból személyes politikai csatát és propagandát gyártó Matteo Salvini belügyminiszter, aki napok óta követelte a „bűnöző” Rackete bekasztlizását, ezúttal egy különösen hosszú videóban ostorozta a bírákat, és ígéretet tett rá, hogy Racketét kiutasítják, mert veszélyezteti a nemzetbiztonságot. A bírák országos szervezete tiltakozó nyilatkozatban vádolta meg Salvinit az uszítással, Vela bírónő kénytelen volt törölni profiljait a közösségi oldalakról a fenyegetések és sértések miatt.

A szicíliai ügyészség már jelezte, hogy készen áll a 31 éves aktivista kiutasítására, de előbb még egy másik vádpontban is ki fogják hallgatni: az „illegális bevándorlásra való felbujtás” gyanújával kapcsolatban július 9-én van újabb randevúja a bírákkal.

Salvini második, ún. közbiztonsági rendeletének júniusi elfogadása óta első ízben áll bíróság elé egy mentőhajó vezetője. A rendelet, akárcsak a Sea-Watch elleni fellépés számos kritikát és a civilek, illetve „Carola” mellett kiálló szolidaritási akciót eredményezett, az alábbi fotón pl. a palermói polgármester vezeti a helyi szimpátiatüntetést:

Ancora una volta la città di Palermo sta dalla parte del rispetto dei diritti, della Costituzione, dalla parte delle convenzioni internazionali.
Migrare non è reato, salvare vite non è reato, la solidarietà non si arresta. #CarolaLibera pic.twitter.com/lwUp0yWt8l

— Leoluca Orlando (@LeolucaOrlando1) 2019. július 2.

Matteo Salvininek a mentőhajók ellen folytatott kampányához különösen jól jött a holland felségjelzésű, német civilek által üzemeltetett Sea-Watch 3 esete. Ezúttal még a német gőg és képmutatás ellen lázadó büszke olasz szuverenista toposzaival is fel tudta turbózni, sőt, némi szexizmussal is felpezsdítette a szokásos szólamait.

Sokszor leírtuk már, hogy Olaszország méltán kéri számon az európai országokon a menekültekkel kapcsolatos szolidaritást, de Salvini ezt nyilvánvalóan saját dicsőségére próbálja kihasználni. Közben rendeleteivel vitatható módon kísérli meg lebontani hazája nemzetközi kötelezettségeit és általában véve, a bevándorlók-menekültek befogadásának létező intézményeit, ami éppenséggel nem javítani, hanem rontani fogja a közbiztonságot.

A valóság ugyanakkor ennél kicsit árnyaltabb: miközben Salvini heteken át derekasan harcolt 50 menekült partot érése és a „német arrogancia” ellen, csak tavaly november és idén március között 1114 kitoloncolt menedékkérő érkezett vissza légi úton Németországból.

A La Repubblica információi szerint a német hatóságok egyébként benyugtatózták az utazás gördülékenysége érdekében a kitoloncolt embereket. A The Guardian által idézett, az olasz belügyminisztériumból származó adatok alapján 2013 januárja és 2018 novembere között 24 ezer embert toloncoltak vissza az európai szomszédoktól olasz földre, csak tavaly, azaz Salvini minisztersége alatt 6500-at, ami a 2014-es adat több mint duplája.

Miközben a Liga vezetője elvileg véget akar vetni annak, hogy az ún. dublini rendelet alapján abba az országba legyen visszatoloncolható valaki, ahol először lépett uniós területre, a brit napilap szerint nemcsak nem vett részt az utóbbi időszakban a témának szentelt tanácskozásokon, de úgy tűnik, a masszív visszatoloncolásokat sem akadályozza meg.

Salvini harsány stílusa és „közbiztonsági rendeletei” mögött nemcsak az olaszországi helyzet összetettebb, de az is kevésbé feltűnő, hogy a menekülteknek segítő civilek elleni hadjáratában egyáltalán nincs egyedül az európai színtéren.

900 000 eurós büntetés életmentésért?

Így pl. a legismertebb spanyolországi mentőszervezet, a katalán Proactiva Open Arms mentőhajóját a spanyol szocialista kormány idén januártól 100 napon át nem engedte ki Barcelona kikötőjéből. A 2015-ben alapított szervezet egy évvel később megkapta Nemzetközi Mentőszövetség H.E.R.O. díját, illetve az Európai Polgár díjat az Európai Parlamenttől, és 2018 során részt vettek a spanyol állami tengeri mentők akcióiban is.

Idén januárban azonban a hatóságok úgy találták, hogy a szervezet Open Arms hajója nem felel meg az előírásoknak.

Amikor áprilisban mégis megkapta az engedélyt, az szigorúan csak segélyszállítmányok konkrét útvonalon való szállítására szólt. Az NGO-t ezután többször is figyelmeztette a külkereskedelmi minisztérium, hogy 300 000, illetve maximum 900 000 eurós bírság fenyegeti, ha mentőakciókat végez, különös tekintettel a Földközi-tenger középső részére.

Az utolsó, nyilvánosságra került figyelmeztetés a nemzetközi normák betartására szólítja fel az Open Armst, és csak a spontán-véletlenszerűen kialakuló mentési szituációkat engedélyezik, mindaz, ami direkt vagy közvetve a mentés előidézésére irányul, tilos, és a fenti gigantikus bírságok sújtják. A hivatalos magyarázat szerint minderre azért van szükség, mert a hajók most az eddigieknél sokkal több időt kell, hogy töltsenek a kimentett emberekkel a fedélzeten, illetve sokkal hosszabb útra kényszerülnek a kikötők blokádja miatt.

Több mint ezren haltak meg tavaly január óta Spanyolország déli partjainál, a holttesteknek alig negyedét találták meg

Az elmúlt 16 hónapban, pontosabban 2018 januárja és 2019 áprilisa között legalább 1 020 ember meghalt, miközben Marokkóból indulva megpróbált Spanyolországba jutni. Ez a szám jóval magasabb, mint a korábbi becslések, és összefügghet azzal is, hogy a spanyol állam tavaly nyár óta korlátozza a nemzetközi vizeken való mentést.

A szervezet ennek ellenére június 26-án úgy döntött, visszatér a Földközi-tenger inkriminált szakaszára, azóta már részt is vettek egy mentőakcióban: az általuk talált csónak 40 utasát kísérték el az olasz koordinációs központ utasításait követve, amíg a parti őrség át nem vette őket. Néhány órával később a máltai központ fennhatósága alatt lévő vizeken találkoztak egy tunéziaiakat szállító csónakkal.

Ezúttal azonban azt az utasítást kapták, hogy hagyják a tunéziai hatóságokra a mentést – ami szembe megy a menekültekre vonatkozó konvenciókkal. Ráadásul az érintettek nem voltak hajlandóak visszafordulni, többen inkább a vízbe ugrottak (ahogy az alábbi videó végén látható). Idővel az Open Armst felszólították a máltai hatóságok, hogy távozzon a helyszínről, aminek eleget is tett. Hétfő éjjel egy több mint 80 embert szállító hajó a tunéziai partok közelében süllyedt el, a tragédiát csupán ketten élték túl.

Az Open Arms kedden és szerdán Brüsszelben, illetve az Európai Parlamentben tiltakozott az ellen, hogy bűnözőkként kezeljék a mentőszervezeteket. Az NGO-nak szintén meggyűlt a baja tavaly Salvinivel és a június óta tartó mentőhajó-blokáddal, műveleti igazgatójuk ellen eljárás folyik Olaszországban az illegális bevándorlás elősegítése miatt. A napokban Salvini konkrét fenyegetést is címzett a katalánoknak: azt üzente, ha a spanyol kormány nem állítja meg őket, akkor majd az olaszok gondoskodnak erről.

A civilek elleni offenzívát a számok is igazolják

2015 óta összesen 158 civil ellen indult eljárás az Európai Unióban, mert migráns vagy menekült személyeket segítettek valamilyen formában. Nemcsak aktivisták és önkéntesek, de orvosok, újságírók, politikai képviselők, vallási vezetők és más hétköznapi polgárok ellen is indult eljárás. Az összesített szám egy kutatói-szakértői kollektíva friss jelentéséből származik, amelyet az EU finanszírozott. A ReSOMA összesítése szerint 2015 januárja és 2019 májusa között összesen 11 európai országban 49 eljárás indult, zömében Olasz- és Görögországban.

A folyamatban lévő ügyek száma és helyszínei 2015-2018 között. Forrás: ReSoma.

2018-ban drasztikusan emelkedtek a számok, a 24 eljárás összesen 104 személyt érintett, annak ellenére, hogy tavaly drasztikusan csökkent a tengeren átjutó migránsok száma is. Az eljárások átlagban két évig tartanak, és a tanulmány egyik szerzője, Carmine Calvo szerint Carola Racketa esete csak aláhúzza, amit ők is megállapítottak: a civilek és önkéntesek kriminalizációja növekvő tendenciát mutat.

Az eljárásokban érintett személyek számának növekedése 2015 és 2018 között; forrás: ReSoma

A megvádoltak nagy része, 83 személy ellen az országba való belépést vagy az azon való átkelést segítő gesztusok miatt indult vizsgálat. Több esetről részletesebben is beszámoltunk a blogon, így a Görögországban megvádolt, majd felmentett spanyol tűzoltókról, a francia-olasz határon valóságos legendává vált Cédric Herrou-ról, a briançoni hetekről, akik egy tüntetésen vettek részt az olasz-francia határon migránsokkal együtt, vagy arról a brit férfiról, aki Calais-ból próbált átcsempészni Nagy Britanniában élő családjához egy kislányt.

Az egyes történetek általában csak a helyi-országos médiában kapnak felületet, miközben a jellemzően több évig tartó procedúráknak komoly költségei és persze más kockázata is lehet, miközben időt és energiát kell rájuk fordítani.

Büntetendő-e a szolidaritás? Migránsokat segítő aktivistákat perel a francia állam

Bár a még néhány hónapig kormányzó francia Szocialista Párt ígéretet tett rá, mandátumuk alatt senkit nem ítélhetnek el az országban, mert „segítő kezet nyújtott”, az elmúlt hetekben többen is bíróság elé álltak azok közül, akik az európai luxus egyik legismertebb helyszínén, a francia Riviéra vidékén segítik szervezetten, de az illegalitás határán az Olaszországból érkező

A jelentés szerint 16 civil szervezet érintett az eljárásokban, köztük több olyan, amely tengeri mentést végez: Jugend Rettet, Mediterranea Saving Humans, Orvosok határok nélkül (az Aquarius hajó egykori üzemeltetője) a már említett német Sea-Watch és spanyol Proemaid, Proactiva Open Arms mellett.

Olaszországban 38 személy ellen folyt nyomozás vagy eljárás 2015 óta, a görögöknél pedig 53 ellen, és bár tengerpartja közvetlenül nem érintett, de Franciaország így is kiérdemelte a bronzérmet: itt 31 segítő kerül az igazságszolgáltatás célkeresztjébe.

Spanyolországban egyelőre csupán 2 esetet tartanak számon – az egyikről, Helena Malenóról itt írtunk –, de ahogy az Open Arms ellen belengetett bírság, akárcsak a hajók, így egy újabb, közadakozással és a baszk kormány támogatásával finanszírozott bárka, az Aita Mari „blokkolása” jelzi, a spanyol szocialista kormánynak más módszerei is akadnak…

Az eljárásokban érintett személyek száma, országokra lebontva; forrás: ReSoma

Ami az elmarasztaló ítéleteket illeti, ebben Franciaország jár élen: a jelentés szerint eddig 6 államban összesen 30 embert ítéltek el, legalább első fokon. A legtöbb, 19 esetben Franciaországban: az elítéltek között akad olyan, akit 7 év börtönre ítéltek, mert szíriai családját megpróbálta kicsempészni Görögországból, a többieket jellemzően legalább több száz eurós pénzbírságra, felfüggesztett vagy letöltendő börtönre ítélték.

Az uniós direktíva ambivalenciája

A tanulmányról beszámoló el diario azt is kiemeli, hogy a civilek ellen indult eljárásokat megkönnyítette egy 2002-es EU-direktíva, amely a szabálytalan határátlépés, tranzit és tartózkodás megkönnyítésére vonatkozik. Ez a normaszöveg a kutatók szerint túlságosan ambivalens az embercsempészet és a humanitárius segítségnyújtás megkülönböztetésekor, ami hozzájárult ahhoz, hogy az egész EU-ban egyre többeket lehet bíróság elé citálni ezekben az ügyekben.

A szöveg homályos és jogi bizonytalanságot teremtő jellege lehetővé tette pl. , hogy azok, akik a határzónákban életeket mentenek, élelmet vagy menedéket adnak, esetleg az adminisztratív ügyekben nyújtanak segítséget, a csempészet gyanújába keveredhetnek.

2018 júniusában egyébként az Európai Parlament sürgette, hogy ennek a kriminalizációnak véget kell vetni, és felszólította az Európai Bizottságot, hogy egyértelmű direktívákkal akadályozza meg a humanitárius segítők felelősségre vonását. 2017-ben pedig maga az Európai Bizottság publikálta saját direktívája értékelését, amelyben megállapították, hogy a civilek úgy érzékelik, hogy egyre inkább bűnözőkként kezelik őket.

Az EU Alapjogi Ügynöksége is figyelmeztetett arra az utóbbi hónapokban, hogy az egyes államok nemzeti törvényei elmarasztalhatják azokat, akik humanitárius segítséget nyújtanak. Ez egyértelmű Salvini két közbiztonsági rendeletével kapcsolatban, amelyek szembemennek az Olaszország által ratifikált nemzetközi konvenciókkal.

De pl. Franciaországban is évek óta kampányolnak a köznyelvben a „szolidaritási bűntettének” nevezett, kvázi jogi kategória ellen, amelyet az ígéretek ellenére sem a szocialisták, sem Macron törvénymódosításai nem számoltak fel.

Carola Rackete alakja néhány nap alatt az embertelen törvényekkel szembeszegülő bátorság és humanizmus jelképévé vált, sokak számára ő lenne Európa jobbik arca.

Tény, hogy Racketéhez és a Sea-Watchoz hasonlóan számos olyan közösség van szerte Európában, amelyek időt-energiát nem kímélve próbálják ellátni azokat a humanitárius feladatokat, amelyeket sok állam, ahogy a politikai képviselet jelentős része is elutasít. Tény, hogy akadnak olyan politikusok is, akik éppenséggel a szolidaritás mellett kötelezték el magukat: a már említett palermói polgármester, vagy a fenti videón látható Aita Mari projektre 400 ezer eurót áldozó baszk kormány mellett hosszan lehetne sorolni a példákat.

De az is nyilvánvaló, hogy négy évvel a 2015-ös válság után az európai kormányok többségének fontosabb, hogy erőt mutasson az emberségből példát mutató civilekkel szemben, mint az, hogy átfogó megoldásokat kínáljon a migráció humánus kezelésére és a menekültek befogadása érdekében.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: Twitter.