2014 ismét melegrekordot dönthet

2014 lehet az utóbbi 134 év legmelegebb esztendője – az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) előrejelzése szerint -, már ha hozzuk a 3 évtizedes trendet. 355 hónapja ugyanis minden hónapban magasabb volt a Föld globális hőmérséklete, mint a XX. században feljegyzett átlag.

A NOAA múlt héten közzétett jelentése nemcsak azt rögzítette, hogy az idei év szeptembere megdöntötte az eddigi meleg csúcsot, hanem azt is, hogy az eddigi tendencia alapján 2014 egésze is rekordot hozhat majd. A május, június és augusztus is verte a korábbi értékeket, és kevéssé valószínű, hogy az év vége változtatna ezen a trenden. Ha a következő hónapokban hozzuk a múlt századi átlagot, akkor is legfeljebb holtverseny alakulna ki az eddigi aranyérmes 2010-zel, ahogy azt az alábbi grafika előrejelzései is mutatják.

Erre azonban sajnos viszonylag kicsi az esély. Ugyanis mintegy 30 éve, pontosabban 355 hónapja magasabb a Földön mért havi átlaghőmérséklet, mint a XX. századi adatok átlaga. Utoljára 1985 februárjában sikerült az átlagon maradni, azóta minden hónapban túllendülünk a korábban jellemző értékeken.

Ha az idei év lenne az 1880-ban indult hivatalos amerikai meteorológiatörténet új meleg csúcsa, az azért is lenne különösen aggasztó, mert a hőmérsékletek enyhüléséhez az idén sem járult hozzá a Dél-Amerikát 3-8 évenként „fűtő” El Niño áramlat, amely pl. az 1998-as, eddigi bronzérmest is hevítette. A Washington Post múlt heti blogposztja alapján 2014 rekordesélyeit egyre többen latolgatják a klímakutatók köreiben, még akkor is, ha a hőmérséklet-változás különféle becslései közt akadnak eltérések.

A Post szerzője szerint annyira elszaporodtak az utóbbi években az efféle rekordokról beszámoló hírek, hogy már alig érik el ingerküszöbünket, akárcsak azét a békáét, amelyik egy fazék lassan gyöngyöző vizében várja tétlenül a folytatást.

Szemlátomást az Európai Unióban sem izgulják túl a kérdést, ahol a kormány- és államfők múlt heti klímacsúcsa határozott az 2030-ig követendő stratégiáról. Az Európai Bizottság (EB) javaslatára a Tanács a következő 25 évre a szén-dioxid kibocsátás minimum 40%-os csökkentését írta elő (az 1990-es szinthez képest). A történelminek aposztrofált döntést, az „elköteleződés pozitív üzeneteként” értékelte a Tanácsot elnöklő Herman Van Rompuy, és Manuel Barroso is rendkívül büszke az elért eredményekre. Ugyanakkor a hivatalos vállalások szerint 2050-re a gázkibocsátás 80%-os csökkentése lenne a cél, azaz 2030-ban szuperszonikus sebességre kellene váltanunk, hogy elérjük az eredetileg belőtt mutatókat.

A klímaváltozás ellen küzdő francia szervezetek véleménye szerint az Unió épp ellenkezőleg, lemondott úttörő szerepéről, nemcsak a melegházhatást növelő gázok esetében, hanem az energiahatékonyság és –takarékosság, illetve a megújuló energiaforrások tekintetében is. Az előbbi esetben a vállalt minimum 27% szerintük 2020-tól ronthat a jelenlegi trendeken, akárcsak a megújulókból előírt 27% 2030-ig.

Hozzátesszük, hogy a szegényebb, illetve javában megszorító országok számára még nehezebb lesz a nemzeti keretek között biztosítani a pozitív változásokat. Remek példa erre a korábbi állami szubvencióit felszámoló Spanyolország, ahonnan épp most delegáltak egy gázipari lobbistát az EB energia- és klímaügyekért felelős biztosi posztjára. Ugyanakkor, a szövegben elhelyezett „minimum” szavak elvileg nem akadályozzák, hogy ha pl. Magyarország ambíciói ennél komolyabbak lennének, a klímaváltozás elleni harc élvonalába törjünk.

Forrás El Publico, Washington Post.