Alapszabály-ellenesen működik a tárnoki vízi-közmű, nem sietnek elszámolni a csatornapénzekkel

Évek óta alapszabály-ellenesen működik a tárnoki csatorna-beruházást finanszírozó vízi-közmű társulat. Ez a szakmai ellenőrzést folytató vízügyi hatóság vizsgálata nyomán derült ki. Azt sem tudni, hogy a több százmillió forintot kitevő lakossági hozzájárulásokat beszedő és kezelő társulat 2008 és 2012 között tartott-e egyáltalán küldöttgyűléseket. Megsértették az előírásokat akkor is, amikor a polgármestert beválasztották a társulat intéző bizottságába – olvasható a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság egyik hivatalos iratában.

Hatodik éve folytatja olykor meddőnek tűnő küzdelmét a hatóságokkal az a tárnoki nyugállományú rendszerszervező mérnök, akinek egyik beadványa alapján a Közép-Duna-völgyi Igazgatóság helyszíni ellenőrzést tartott Tárnokon. Mihályiné Opéczy Mária évek óta bombázza a hivatalokat a leveleivel annak érdekében, hogy vizsgálják ki a tárnoki csatornaberuházás általa visszásnak tartott részleteit. Mihályinét feljelentették, beperelték. A politikai pártok pedig majdnem teljes közönnyel viszonyulnak önként vállalt munkájához.

Több százmillió forintról van szó

A napokban Mihályinénak a vízügyi igazgatóságtól postázott levél tanúsága szerint vízügy embereinek nem sikerült információkat beszerezni arról, hogy 2008 és 2012 között a tárnoki víziközmű-társulat – amely az ingatlantulajdonosoktól beszedett 255 ezer forintos érdekeltségi hozzájárulásokat kezelte és utalta tovább – tartott-e egyáltalán küldöttgyűléseket. Ez annál különösebb, mert a vízügyi hatóság a helyszínen, tehát Tárnokon vizsgálódott, és a jelentést a társulattól és az önkormányzattól bekért adatokra alapozták.

A víziközmű-társulatok esetében gyakran a küldöttgyűlés a legmagasabb döntéshozatali szervezet, amelynek döntései alapvetően meghatározzák, mit tesznek a lakosságtól beszedett pénzekkel és milyen felelősséget vállalnak a döntésekért. Tárnokon több százmillió forint lakossági pénz sorsáról van szó.

Tárnokon a Diósddal és Érddel közösen megvalósított, összesen 34 milliárd forintot felemésztő csatorna-beruházás érdemi előkészítése 2006-ban kezdődött. A projekt egyik legkülönösebb vonása: nem tudni, hogy azt hivatalosan mikor fejezték be, és a vízi-közművet mikor adták át. Az érdi hivatalos média évekkel  ezelőtt többször beszámolt a beruházás átadásáról.

A közpénzből működtetett ÉrdTV híradója szerint 2013. decemberében megtörtént az érdi csatornahálózat műszaki átadás-átvétele. A hírt akkor Simó Károly, az önkormányzat jelenlegi alpolgármestere jelentette be. A városvezetés nemrég a beruházást befejező vagyonátadás időpontját egy 2017. év végi időpontban jelölte meg.

Idén tavasszal a tárnoki víziközmű-társulat működésében gyanított visszásságok miatt Mihályiné a szakmai ellenőrzést ellátó vízügyi igazgatósághoz fordult. A hatóság válaszlevele szerint az általuk vizsgált víziközmű-társulat küldöttgyűlése évek óta jogsértően működik.

Az 1995-ös törvény előírása szerint a víziközmű-társulatokat azért kell létrehozni, hogy azok beszedjék a lakosság által befizetendő önrészt, az úgynevezett érdekeltségi hozzájárulást, és hogy abból létrehozzák a vízi-közművet, vagyis a csatornahálózatot, szennyvízelvezetési rendszert.

Mint a vízügyi hatóság Mihályinénak írt levelében olvasható, 2013. júniusában három küldött lemondott és kivonult a küldöttgyűlés helyszínéről. A küldöttek helyét nem töltötték be, ezzel megsértették a társulat alapszabályát.

A polgármester nem lehetne tag, mégis beválasztották

Problematikus, és az alapszabály rendelkezéseit megsértették azzal is, amikor Tárnok polgármesterét beválasztottak a társulat intézőbizottságába. Az indok bürokratanyelven: a polgármester lakhelye nem volt része a hivatalos érdekeltségi területnek. Magyarán: a 2014-ben a Fidesz-KDNP és egy helyi egyesület jelöltjeként polgármesterré választott Szolnoki Gábor Tárnok azon részén lakik, amelyet a társulat megalakulása idején nem érintett a csatornázási beruházás, ezért nem lehetett a tagja, következésképp az intéző bizottsági tagja sem a társulatnak. Ugyanez a probléma merült fel az ellenőrző bizottság elnökének megválasztásával is.

Szilágyi Attila, a vízügyi igazgatóság első embere arról tájékoztatja Mihályinét, hogy Szolnoki Gábor szerepével kapcsolatban a “helyszíni ellenőrzésen azt a magyarázatot kaptuk, hogy mint a település polgármestere került megválasztásra.” Szilágyi megjegyzi: a polgármester nem tulajdonosa vagy használója az önkormányzati ingatlanoknak, így nem vált automatikusan társulati taggá.

A vízgazdálkodási törvény 2016. júniusban hatályba lépett módosítása kifejezetten – összeférhetetlenség miatt – megtiltotta, hogy például polgármesterek bármilyen tisztséget betöltsenek a víziközmű-társulatokban; igaz, ez rendelkezés csak a 2016. júniusa után megalakult víziközmű-társulatokra vonatkozik.

“Nem igaz, hogy az önkormányzati ingatlanok képviseletére a polgármester lett kijelölve” – írja a vizsgálati jelentésre adott válaszában a nyugállományú mérnök. Arra a polgármesteri levélre hivatkozik, amelyben Szolnoki éppen arról tájékoztatta Mihályinét, hogy kifejezetten magánemberként lett a társulat tagja.

Pontosan így fogalmazott korábbi levelében Szolnoki: “Ha elfogadja Ön, ha nem, mint tárnoki magánember, mint a tárnoki csatornázásban résztvevő tárnoki érdekelt választottak a Bizottság tagjainak sorába, amit tisztelettel elfogadtam”.

A 2,1 milliárd forintos kérdés

Van azonban egy még súlyosabbnak tűnő ellentmondás a vízügyi hatóság levelében. A levél tartalmaz egy táblázatot, amely az Érd, Diósd és Tárnok önkormányzati társulása által levezényelt szennyvíz-projekt költségeit tartalmazza. Mihályinénak ezzel szemben van egy másik táblázata ugyanezekről a költségelemekről, ennek az adatsornak a forrása az önkormányzatok társulása (a térségben ez az önkormányzati társulás vezényelte le a 34 milliárd forintos beruházást).

Az igazgatóság által a nyugdíjas mérnöknek küldött levél táblázatában a pénzügyi költségek/Tárnok helyen 480 millió 348 ezer 960 forint, Mihályiné táblázatában ugyanezen a helyen mindössze 5 millió 871 ezer 877 forint szerepel. A társulási táblázatban a tárnoki beruházási összköltség pedig: 3 milliárd 015 millió 671 ezer 156 forint, a vízügyi hatóság levelében szereplő táblázatban ugyanez az összköltség 5 milliárd 106 millió 271 ezer 534 forint.

“A két táblázat értéke között csupán 2.190.600 ezer forint, azaz kétmilliárd-százkilencvenmillió-hatszáz forint a  különbség. Ez a táblázat része a 2017. november 22-i önkormányzati testületi ülés anyagának, és a vagyonátadás táblázatainak egyik melléklete” – írja Mihályiné a vízügyi igazgatónak írt újabb beadványában, amelyben a vízügyi igazgatóság levelében foglalt megállapításokra reagált.

Mihályiné azt is kifejti, hogy szerinte a legalapvetőbb tények és számok sem tisztázottak a beruházás tárnoki részében. Nem tudni pontosan például, hogy hány tárnokit érint a beruházás. Vagyis azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy hány tárnokinak kellett bekötésenként befizetnie a legalább 255 ezer forintos érdekeltségi hozzájárulást, és mennyi pénzzel kell majd végső soron elszámolnia a tárnoki víziközmű-társulatnak.

A volt mérnök hosszasan sorolja az adatokat, amelyekből kiderül: különböző hivatalos iratokban, nyilatkozatokban legalább fél tucat, különböző számadat szerepel arról, hogy Tárnokon hány portára kötötték be a szennyvízcsatornát. Ezek a bekötési számok: 1605, 1239, 1661, 1483, 1783.

A vízügyi hatóság vezetője a levél elején leszögezte, hogy – hatáskör hiányában – bizonyos jogi és gazdasági kérdésekkel nem foglalkozhatnának, ám a Mihályiné által felvetett kérdésekre mégis igyekeztek választ találni.

A vízügyesek látványosan kerülték a beruházást lezáró elszámolás és a lakossági pénzek ellentmondásos elköltésének problémáját. Ez azért különös, mert egy jogerős cégbírósági döntés tanúsága szerint van az országban legalább egy olyan területi vízügyi hatóság, amely érdemben vizsgálta ezeket a kérdéseket – a karácsondi víziközmű-társulat esetében. Az egri törvényszék cégbírósága éppen a regionális vízügyi hatóság kérelmére, egyebek mellett az elszámolási eljárás jogellenes halogatása miatt pénzbüntetés kiszabása mellett elmarasztalta az ottani társulatot.

El kéne számolni

Az elszámolási folyamat elindításának legjelentősebb dátuma az az időpont, amikor a társulat átadja a kész közművet (például a csatornahálózatot) az önkormányzatnak. Egy 1995-ös kormányrendelet az átadás időpontját a próbaüzem és a műszaki átadás ideje határozza meg. Mihályiné szerint az átadás Tárnokon 2015-ben megtörtént, és az elszámolási eljárást már akkor meg kellett volna indítani. A szűk, szakmai ellenőrzési jogkörre hivatkozó vízügyi hatóság egyáltalán nem foglalkozott az elszámolási eljárás esetleges késedelmével.

Nem foglalkozott azzal sem, hogy a beruházás befejezését követően mire költötték a lakosságtól a csatorna-beruházásra beszedett pénzek maradékát.

Azért nem kellett volna elkölteni az összes, a lakosságtól beszedett érdekeltségi hozzájárulást, mert időközben a beruházást jelentős részben uniós és költségvetési forrásokból tudták támogatni. Volt olyan település az országban, ahol utólag kiderült: a lakosoknak nem kellett volna egy fillért sem befizetniük. Az országos tapasztalatok szerint több esetben arra hivatkoztak, hogy a maradványpénzt – az elszámolás helyett – például útépítésekre fordították.

Csakhogy időközben hatósági és bírósági döntések mondták ki, hogy a csatornaépítésre beszedett lakossági pénzek más célra fordítása jogellenes.

A beruházási összegek kétmilliárdos eltérése, valamint az elszámolási eljárás és az útépítésekre fordított érdekeltségi hozzájárulások kérdésében írásban feltettük kérdéseinket a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak, válaszukat várjuk.

Kis Zoltán