A jó menza nem csak pénz kérdése, a szülőkön is múlik, ha az étel kárba megy

Közel tíz év telt el azóta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma rendeletben szabályozta a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokat. A legfontosabb változások közé tartozott,  hogy azóta az ételek kevesebb sóval, cukorral és tartósítószerrel készülnek. A szakemberek szerint a rendszer alapvetően jó, látszik a törekvés egy minőségi, egészségesebb közétkeztetésre. Mindezt azonban nem feltétlenül látják így azok a szülők, akiknek a gyereke éhesen megy haza az óvodából, vagy éppen ehetetlen állagú ételről számol be. Cikkünkben dietetikussal, élelmezésvezetővel, gasztropszichológussal és a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségének (KÖZSZÖV) elnökével járjuk körbe az óvodai közétkeztetés témáját.

A Telex korábban cikksorozatban mutatta be a magyar iskolai menza helyzetét és problémáit. A cikkben megjelentek a menza finanszírozási problémái, a kevésből finomat és egészségeset dilemmája, a pazarlás, az elavult konyhatechnológia, az alulfizetett személyzet, valamint a különböző ízléspreferencia a gyerekek részéről. Nincs ez másképp az óvodai menzák esetében sem. A problémák bemutatása helyett ezúttal arra fókuszálunk, hogy milyen tényezők befolyásolhatják az étel elfogyasztását, milyen evolúciós hatások érvényesülnek akkor, amikor egy-egy ételt elfogadunk vagy éppen elutasítunk, és mit tehet a szülő azért, hogy gyermeke könnyebben adaptálódjon az óvodai menzás étkezéshez.

A kormány rendelettel változtatott a közétkeztetésen

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapja szerint Magyarországon közel tízezer főző- és tálalókonyhán naponta másfél-kétmillió ember étkezik. A közétkeztetés nemcsak a bölcsődei, óvodai, iskolai étkeztetést jelenti, hanem magában foglalja a szociális egységekben (pl. idősotthonokban) történő, a tábori, a honvédségi, a börtönben megvalósuló, valamint a munkahelyen való étkeztetést is.

A 2014-ben bevezetett rendelettel a kormány alapjaiban próbálta megváltoztatni a közétkeztetési kultúrát. Az egészséges és egészségtudatos táplálkozás előtérbe helyezésével az új szabályozás értelmében tilos szénsavas vagy cukrozott üdítőt, magas zsírtartalmú húskészítményt, sótartalmú ételport, leveskockát, ételízesítő krémeket, pasztákat felhasználni. Nem lehet só- és cukortartó az étkezőasztalon, fel kell tüntetni az étlapon minden étkezés energia-, zsír-, telített zsírsav-, fehérje-, szénhidrát-, cukor-, illetve sótartalmát, valamint az élelmiszerek allergén összetevőit.

A változatosabb étkezés érdekében pedig az élelmezési nap főétkezéseiben egy ételsor csak egy alkalommal fordulhat elő. A rendelet kiemelt célja volt, hogy 2015 és 2021 között a napi bevitt sómennyiség 10%-kal csökkenjen.

Az iskolákhoz hasonlóan az óvodai közétkeztetésben is egy többkomponensű rendszer működik. Általában a települési önkormányzat rendeli meg vagy készíti el az ételt. Az étkezés díját az önkormányzat és a szülő közösen állja. Azt pedig az állam rögzíti rendeletben, hogy a fogyasztónak (tehát a gyermeknek) egészségügyi szempontból mi a legjobb. Ez azonban gyakran nem esik egybe a gyerekek által kívánt és szívesen fogyasztott ételekkel.

2014 óta sokat fejlődött a rendszer

„Ebben a rendszerben az egyensúlyt megtalálni nagyon nehéz” – véli a KÖZSZÖV elnöke, Zoltai Anna, aki hozzátette azt is, hogy 2014 óta nagyon sokat fejlődött a rendszer, mára már mindenhol helyesen és hatékonyan alkalmazzák az élelmiszer-biztonsági szabályokat, az időközben bevezetett Minőségvezérelt Közétkeztetés Programnak köszönhetően pedig elérhetővé vált az az adatbázis, ahol az ellenőrzött és minősítésen átesett főző- és tálalókonyhák adatai elérhetők.

A minősítést a Nébih szakmai irányításával végzik az erre kijelölt szakemberek, akik szúrópróbaszerűen tartanak helyszíni szemlét a konyhákon. Ennek kapcsán kérdeztük a Nébihet, hogy érkezett-e hozzájuk panasz az óvodai menzával kapcsolatban, illetve hogyan vesznek részt a közétkeztetési szabályok betartatásában.

A Nébih sajtómegkeresésünkre Facebook-posztban válaszolt, amelyből kiderült:

az elmúlt egy évben összesen 9 bejelentés érkezett a hivatalhoz.

A panaszok többek között az ételek minőségével és a higiéniai hiányosságokkal voltak kapcsolatosak. A bejelentéseket kivizsgálták, és ahol indokolt volt, eljárást indítottak az üzemeltetővel szemben.

Az iparági összefogás még várat magára

„Komolyabb, iparági összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy az ízpreferenciát lejjebb vigyük” – teszi mindehhez hozzá Bognárné Somogyi Krisztina dietetikus. Szerinte azért is nehéz kérdés a menzán készült ételek elfogadtatása, mert a környezetünkben olyan ételekkel találkozunk, amelyekben nem ugyanilyen arányban van meghatározva a só, a cukor és az adalékanyagok mennyisége.

„Hiába csökkentjük le a menzán a bevitt sótartalmat, ha a kenyérben még mindig sok a só, vagy hiába vesszük ki a menzai étlapról a piskótát csokiöntettel, ha a gyermek reggelire sportszelettel indul el az óvodába.”

Valójában arra volna szükség, hogy azokat az élelmiszereket, amelyek csak átmeneti teltségérzetet adnak, kivonjuk a gyermekek étkezéséből. Nincs szükségük chipsre, pufira, Dörmire, mindenféle rágcsára. Egy átfogóbb szemléletre, nagyobb odafigyelésre és együttműködésre lenne szükség az élelmiszergyártók és a szülők részéről” – véli a dietetikus.

A hozzátáplálás segíthet a menzás ételek elfogadtatásában

Az általunk megkérdezett szakemberek egyetértettek abban, hogy egyre kevesebbszer találkoznak a gyermekek otthon azokkal az ételekkel, amelyeket a menzán kínálnak számukra. Idő hiányában kevesebbet főznek otthon a szülők, inkább a kényelmi termékeket, gyorsfagyasztott élelmiszereket választják, ezáltal magasabb és másabb ízpreferencia alakul ki a gyermeknél, ráadásul nem ismeri fel azokat az ételeket, amelyeket a menzán kap. Amit pedig nem ismer fel, azt nem is fogyasztja szívesen.

Ambrus Éva élelmezésvezető és a ManóMenü alapítója éppen ezért azt javasolja, hogy fordítsunk minél nagyobb hangsúlyt a kisgyermekkori hozzátáplálásra. A szakember elmondása szerint másfél éves korig érdemes minél többféle textúrájú, színű, ízű ételt megkóstoltatni a gyerekkel, hiszen így könnyebben fogad majd be később számára akár teljesen idegen kinézetű, állagú ennivalót, és ezzel a közétkeztetésben dolgozók és a pedagógusok munkáját is megkönnyíthetjük.

Hasznos továbbá, ha a gyermek magával az alapanyaggal találkozik, nem a feldolgozott és becsomagolt termékkel. Tudatosítsuk a gyermekben, hogy a krumplipüré nem a dobozból jön, és a csirkefalatok sem a fagyasztóból származnak.

Nem minden pénz kérdése

A menza körüli problémák egy része kiküszöbölhető lenne, ha az érintettek szorosabban együttműködnének, ugyanis nem minden pénz kérdése. Szükség volna helyi fórumokra, ahol a szülő, az intézmény, valamint a szolgáltató közösen leülnek, és átbeszélik, hogy mi az, ami jól működik az adott menzán, és mi az, amin változtatni kellene.

„Korábban is volt lehetőség például arra, hogy a szülők egy héten keresztül megkóstolják a menzán az ételt, szerintem erre ma is van fogadókészség. Úgy vélem, a jó gyakorlatokat nem szabad kiirtani, és szerencsére azt a kort éljük, amikor a szülők egyre aktívabbak az óvodai étkeztetés tekintetében. Helyi szinten a megfelelő kommunikációval helyre lehet tenni a félresiklott dolgokat” – véli a dietetikus.

Az ingyenes étkezés is problémaforrás lehet

Bár alapesetben fizetni kell a menzáért, vannak, akik ingyen étkezhetnek az óvodákban, ennek feltételeit  törvény szabályozza. Ingyen étkeznek például azok az óvodások, akiknek családjában az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg a minimálbér 130%-át, akik rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek, akiket gyermekvédelmi szakellátás keretében nevelésbe vettek, tartósan betegek vagy fogyatékosak, illetve ha a családjukban három vagy több gyermek van.

A térítési díj tehát szociális rászorultsági alapon van meghatározva, amelynek árnyoldalára Zoltai Anna, a KÖZSZÖV elnöke hívja fel a figyelmet. Az ugyanis, hogy nagyon sokan ingyen jutnak hozzá a menzán az ételhez, magában hordozza azt a problémát, hogy az étel mint érték az ingyen étkezők számára nem sokat jelent.

Könnyebb elutasítani és kidobni azt az ételt, amelyért valójában nem fizettünk, mint azt, amelyért viszont igen.

Zoltai szerint szükség lenne érzékenyítésre a témában, hogy a gyermekek megtanulják: az étel, amit sok munkával, odafigyeléssel és anyagi ráfordítással tesznek eléjük az asztalra, nem játék. Már csak azért is jó volna ezt tudatosítani, mert a magyar menzákon nagyon nagymértékű a pazarlás.

Ennek kiküszöbölésére a KÖZSZÖV svédasztalos étkeztetés bevezetését szorgalmazza. Ebben a koncepcióban a gyermek választja ki, hogy a felkínált ételek közt miből és mennyit szeretne elfogyasztani. Az új rendszert eddig kipróbáló intézményekben a pazarlás a felére csökkent.

Evolúciós okai vannak, hogy mi ízlik és mi nem

Forgács Attila gasztro- és szociálpszichológust arról kérdeztük, hogy van-e evolúciós oka annak, hogy egyes ízeket jobban, másokat kevésbé szeretünk. A szakember szerint az ízpreferenciának jelentős evolúciós előzményei vannak. Az édes ízeket például azért szeretjük, mert a 25 millió évvel ezelőtti ősünk finnyás volt, mivel csak a legjobb minőségű gyümölcsöket és zöldségeket volt képes megemészteni. A finnyássága a túlélésünk záloga volt. Az ásványi sós és kalóriadús ételeket pedig azért preferáljuk, mert a korábbi évszázadok során  kevésbé álltak rendelkezésre, amikor pedig mégis elérhetőek voltak, akkor igyekeztünk őket felhalmozni.

A gasztropszichológus a menzai étkezés művi mivoltára is felhívta a figyelmet, ilyenkor ugyanis olyanokkal kell közösen étkeznünk, akiket nem biztos, hogy kedvelünk, ez hatással van az étel elfogyasztására és annak mennyiségére is.

Fontos továbbá, hogy milyen reakciókat látunk az étkezés közben, ha például a velünk szemben ülő fintorogni kezd, szinte biztosan nem esszük meg az elénk tett ételt, legyen az bármennyire is finom. Az óvodai közösségekben ez pedig halmozottan igaz, a kortársak szerepe és viselkedése az étel elfogyasztása közben meghatározó.

A szülők továbbra sem elégedettek

Az óvodapedagógusnak és a dadusnak is nagy szerepe van abban, hogy mennyit esznek a gyermekek az óvodában. Egy általunk megkérdezett óvónő szerint jó kiinduló alap lehet, ha az óvodai környezetben a pedagógus megfelelő körülményeket teremt az étkezéshez. Például ha nem sürgeti a gyermeket evés közben, ha bevonja a gyermeket a tálalásba, a terítésbe, ha beszél közben az alapanyagokról, ha játékosan közelíti meg az étkeztetés témakörét, akkor a gyermekek kíváncsiságát is jobban felkeltheti.

Az Átlátszó Oktatásnak nyilatkozó szülők azonban azon az állásponton vannak, hogy kevés a gyermekek számára felkínált adag, valamint hiányolják a változatosságot az étlapról. Sokan úgy vélik, ha a menza finanszírozását alapjaiban változtatná meg a jogalkotó, akkor mennyiségi és minőségbeli pozitív változásokat lehetne elérni.

Szabó-Gödri Rita

Címlapkép: Diákok ebédelnek Budapesten a Harmat Általános Iskola menzáján 2017. december 19-én. Az intézményben ezen a napon Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár sajtótájékoztatót tartott az ingyenes szünidei gyermekétkeztetésről. Forrás: MTI Fotó/Illyés Tibor.