Az uniós menekültpolitika sötét oldala – Leszbosz, Európa szégyene

Az EU tudatos politikájának köszönhető, hogy humanitárius válság alakult ki a menedékkérők között, állítja nemrég magyarul is megjelent könyvében Jean Ziegler, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának szakértője. A görögországi menekülttáborokban uralkodó állapotokról és az uniós határrendészek erőszakos fellépéséről szóló jelentés sötét képet fest az EU valódi menekültpolitikájáról.

Társadalmi célú hirdetés

Ha a magyar médiában és belpolitikában terjesztett állításokból próbáljuk megérteni az európai menekültpolitikát, akkor azt hihetnénk, hogy az egyik oldalon áll a brüsszeli uniós vezetés és a „befogadó” nyugati államok, amelyek kontroll nélkül mindenkit beengednek, legyen az valódi menekült vagy gazdasági migráns. A másik oldalon pedig az ezt elutasító országok kormányai, például a magyar kormány.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ennek a képnek a valósághoz nem sok köze van, sőt, egy közelmúltban megjelent könyv szerint az uniós politika tudatosan idéz elő olyan állapotokat, amelyekkel minél több menedékkérőt elriaszthatnak az EU-tól. Emellett a szerző szerint a fegyverlobbi és a korrupció is hozzájárulhat ahhoz, hogy 2015 után humanitárius válsághelyzetek alakultak ki az EU külső határain.

A Leszbosz, Európa szégyene című könyv szerzője, Jean Ziegler 2019-ben, az ENSZ Emberi Jogi Tanács tanácsadó bizottságának alelnökeként kezdett vizsgálódni Leszbosz szigetén, amely az EU legnagyobb, menedékkérőknek felépített, Moria nevű táborának adott otthont. A görög sziget legutóbb a tavalyi tűzvész miatt került a nemzetközi figyelem középpontjába: a katasztrófa során csaknem a teljes tábor elpusztult, és mintegy 12 ezer ember vált újra hajléktalanná. Ziegler leírása alapján a tűzvész csaknem borítékolható volt, hiszen a befogadóállomás reménytelenül túlzsúfolt volt, és a legalapvetőbb biztonsági követelményeknek sem felelt meg.

Jean Ziegler: Leszbosz, Európa szégyene. Théâtre le Levain/Magyar Dipló, 2021.

Rendszerszintű jogsértés

A menedékkérők nagy részét a tűz után ideiglenesen új táborba szállították, de az eddig kiszivárgott hírek szerint a Kara Tepe-i táborban is jelen vannak azok a problémák, amelyek a Moria táborban is embertelen körülmények kialakulásához vezettek – még nem tudni, hogy az újonnan épülő zárt tábor működőképesebb lesz-e. A túlzsúfoltság és az elégtelen higiéniai állapotok, az orvosi ellátás és gyakran az élelem hiánya ellenére még azok számítanak szerencsésebbnek, akik bejutnak a szigeti menekülttáborokba.

A Zieglernek nyilatkozó rendőrök, civil aktivisták és menedékkérők beszámolói szerint rendszerszintű gyakorlat pl. a menedékkérők visszakényszerítése (ugyanezt a gyakorlatot a magyar hatóságok is alkalmazták, és a napokban jogsértőnek nyilvánította az Emberi Jogok Európai Bírósága), és rendszeresen előfordult, hogy az EU-s határőrszervezetek hajói szándékosan sülyesztették el a migránsok csónakjait, ennek a gyakorlatnak több ezer halálos áldozata lehetett.

Az EU még 2015-ben hozta létre az úgynevezett hotspotokat, más néven érkezési befogadó állomásokat az EU külső határaihoz érkező menedékkérők fogadására. A legnagyobb ilyen állomásokat az Égei-tenger szigetein alakították ki, köztük van Ziegler könyvének címszereplője, a Leszbosz szigeti Moria befogadóállomás is. A Görögország és Törökország közötti tengerszorosnál mára számos összeurópai rendfenntartó szervezet tagjai szolgálnak, köztük a Frontex közös határőrség és az Europol rendőrei, valamint egyes tagállamok hadihajói is időről-időre megjelennek a szorosban, egy NATO-misszió keretében.

Emellett a görög (valamint közvetve a török) rendőrök, a haditengerészet és a partiőrség is plusz pénzt kap a Európai Uniótól a határőrizeti feladatok ellátására. A hotspotok működtetésére szintén támogatást kap Görögország, és a menedékkérelmek elbírálása is elvileg a European Asylum Support Office (EASO) nevű menekültügyi szervezet részvételével zajlik. A legkevésbé sem függetleníthető tehát Brüsszeltől az égei-tengeri migrációs útvonal ellenőrzése, ezért mondhatja Ziegler, hogy ami a régióban zajlik, egyértelműen EU-s programnak tekinthető.

Frontex, a közös EU-s határőrség

„Egy menekült férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel teli csónak nem egészen száz méterre hánykolódott a görög partoktól. (…) Hívtuk a Frontex leszboszi parancsnokságát. Kérdeztük, szükségük van-e segítségre a menekültek mentéséhez, és átküldhetjük-e a csónakra az egyik orvosunkat. A frontexesek azt válaszolták, hogy tökéletesen urai a helyzetnek. Ezután még két órát vártak, mielőtt a csónakot Mitilíni kikötőjébe vezették volna. Ott voltunk, amikor kikötöttek. Láttunk egy csecsemőt, aki már nem mozgott. A Frontex rendészei megakadályozták, hogy orvosunk és két másik munkatárunk odamenjen, és erővel távolítottak el minket” – idézi a szerző az egyik Leszboszon dolgozó humanitárius szervezet önkénteseinek beszámolóját a Frontex EU-s határőr tagjainak fellépéséről.

Más szemtanúk arról számoltak be, hogy görög, illetve Frontex- vagy NATO-hadihajókról éles lőszerrel lőttek migránscsónakok közelébe, vagy hogy a nyílt tengeren késsel felhasították a gumicsónakjukat, hadd süllyedjen el. Az Egyesült Királyságban bejárta a médiát, amikor egy brit hajóról, a Protectorról a csónakok felé lőttek, emiatt a legénységet visszahívták, de azóta maga a hajó ismét szolgálatot teljesít az Égei-tengeren. A jelentés szerint kifejezetten a Frontex taktikája az, hogy a migránsok csónakjainál jóval nagyobb hajóikkal hullámokat keltenek, amelyek felboríthatják a gumicsónakokat.

A szerző hangsúlyozza, hogy ezekkel a gyakorlatokkal bűncselekményeket valósítanak meg: az ENSZ egy tengerekről szóló egyezménye kimondja, hogy a hajósoknak kötelessége kimenteni mindenkit, aki hajótörést szenved, vagy más módon veszélybe kerül, állampolgársági státusztól függetlenül, legális és illegális migránsokat beleértve. Semmilyen jogszabály nem létezik, ami alapján törvényes lenne a migránsok csónakjainak elsüllyesztése.

Elveszett lelkek a török-görög határzáron: csempészek, kurvák, lágerek | atlatszo.hu

Napi ötszáz menekült visszafogadását és a menekültáradat megállítását ígérték márciusban a török hatóságok, amikor megszületett az Európai Unió és Törökország közötti menekültügyi megállapodás. A tavaly óta tartó válság enyhítéséért és a térség biztonságpolitikai erősítéséért cserébe legalább három milliárd eurós támogatást és vízummentességet várnak a törökök.

Van, akinek jó üzlet

A tengeri műveleteket az EU az embercsempészek elleni küzdelemmel indokolja, ám Ziegler szerint a nagyrészt Törökországban tevékenykedő emberkereskedő maffiának ritkán esik bántódása. Az embercsempészek szinte soha nem maguk vezetik a csónakokat, hanem általában egy menedékkérőre bízzák azt, aki cserébe kedvezményt kap az árból – elfogása esetén azonban embercsempészet miatt így vádat emelhetnek ellene. A Görögországban embercsempészetért elítélt emberek nagy része nem a törökországi szervezett bűnözői csoportok tagja, hanem csak az általuk átvert menedékkérő.

Az emberkereskedők mellett a menekültválságból jelentősen profitálnak a legális fegyvergyártók- és kereskedők is – írja Ziegler. Az EU közelmúltban megjelent költségvetési tervei alapján 2027-ig háromszorosára, 34,9 milliárd euróra emelkedik a határőrizetre fordítandó keret. A döntést megelőzően több millió eurót költöttek a brüsszeli döntéshozók felé való lobbizásra haditechnikai és úgynevezett biztonságtechnikai eszközöket gyártó csoportok (az iparág egyik legismertebb lobbistája egy volt német fejlesztési miniszter, Dirk Niebel – az iparági lobbiról a Mércén magyar nyelvű cikk is megjelent). A több milliárd eurós high tech határbiztonsági eszközöket már el is kezdte bevezetni az EU, a balkáni határátkelőkön például röntgenszkennereket, a Földközi-tenger partvidékén drónokat állítottak hadrendbe.

De szintén az EU által finanszírozott cégek gyártják azokat a fegyverrendszereket, amelyeket a török-szír határon szereltek fel. Ez az automatizált rendszer először hangosbemondóból figyelmezteti a háború sújtotta Szíria felől érkező menekülőket, és ha nem fordulnak vissza, az automatikusan működésbe lépő gépfegyverek megölik őket.

Balkáni állapotok

A fegyveres fellépés mellett a terrort és elrettentést szolgálják Ziegler szerint a hotspotokon kialakult állapotok is. Az ENSZ-tanácsadó, aki nem sokkal a tavalyi tűz előtt szemlélte meg a leszboszi Moria tábort, embertelen körülményekről számolt be: a hivatalos táborban mintegy 12 ezer menedékkérő zsúfolódott össze, nagyrészt Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkezett családok, mintegy harmaduk gyermek, köztük sok csecsemő. A hivatalos táboron kívül további vadtáborokat hoztak létre a menedékkérők, ahol nincs fűtés, vécék és vezetékes víz. A rendes táborban sem volt azonban sokkal  jobb a helyzet: több ezer menedékkérőnek nem jutott szállás, ők maguk összeeszkábálta kunyhókban húzták meg magukat. A táborparancsnok elmondása szerint nagyjából száz emberre jutott egy vécé, de ezek rendszeresen eldugulnak. Zuhanyzóból 150 emberre jutott egy, miközben rendszeresen nem volt meleg víz, akár télen sem.

Olykor napi gondot okozott az ivóvízhiány is, ami miatt számtalan menedékkérő lett vesebeteg. A rossz higiéniás viszonyok miatt megállíthatatlanul terjedt a rüh és a tetű, miközben alig volt elérhető orvosi ellátás. „Moriában a menekültek mindenben hiányt szenvednek, emberi lényekhez méltó hajlékból, megfelelő tisztálkodóhelyiségből, orvosi ellátásból, elégséges élelemből, ruházatból. Az élelmiszerosztó pultok előtti több órás sorban állásból sokan üres gyomorral fordulnak vissza. A legtöbb vécé teljességgel visszataszító és mocskos. Víz csak néhány órára van naponta, akkor is csak szakaszosan” – idézi a szerző a német Border Monitoring küldöttjének 2019-es beszámolóját a táborban tapasztalt állapotokról. A Vöröskereszt jelentése szerint 2019 januárjában a táborban napokig nem volt áram, emiatt többen is halálra fagytak.

Több ezer gyerek jogai sérültek

A menedékkérők élelmezése a görög Védelmi Minisztérium hatásköre, amire több millió eurót kapnak az EU-tól. Azonban Ziegler beszámolója szerint a Moriában élők rendszeresen romlott, ehetetlen ételt kaptak. Erről olyan szervezetek is értesültek, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), ám a szerző firtatására a szervezet egyik felelőse azt mondta, sajnos, az élelmezés „nem tartozik a görög kormány és az UNHCR közötti egyezmény hatáskörébe”. Több ember beszámolója szerint az élelemmel kapcsolatos problémák a görög hadseregre – amely ma is állam az államban – jellemző korrupcióra vezethetők vissza.

A könyv kiemeli, hogy a hotspotokon fogva tartott, családjukkal vagy kísérő nélkül érkező több ezer gyermek helyzete súlyosan sérti az ENSZ gyermekjogi chartáját. Ezt korábban az UNHCR is megállapította, jelentésükben azt írták, az égei-tengeri menekülttáborokban a gyermekek nem férnek hozzá az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és a megfeleő táplálékhoz. Sokuk szenved el szexuális bántalmazást a felnőttektől, vagy éppen a tábor őreitől. „Elképesztő képmutatás” – írja a szerző, hogy az ENSZ és az EU 2019-ben zajosan ünnepelte a gyermekjogi egyezmény elfogadásának 30. évfordulóját, miközben a menedékkérők gyermekeinek védelmében semmit sem tettek.

ENSZ Emberjogi Bizottság vs Brüsszel

Az EU mellett Ziegler élesen bírálja az ENSZ tétlenségét is. Emlékeztet arra, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága igen hatékony szervezet, közel 10 ezer munkatársával, segélyszervezetekkel együttműködésben korábban a világ számos táján hatékonyan reagált menekültválságokra, rövid idő alatt működő táborokat hoztak létre, és segítettek a menekültek hazatelepülésében.

Azonban a főbiztosság az EU-s hotspotokban nincs jelen, csak eseti együttműködési megállapodásokat kötött. Elvileg, a szubszidiaritás elve alapján az ENSZ nem vállal át humanitárius feladatokat a tagállamoktól, ha azokat maguk is meg tudják oldani – ez azonban ma nem mondható el az EU államaival kapcsolatban. Ziegler szerint az ENSZ-főbiztosság vezetőjének „haladéktalanaul szembe kellene szállnia a süket és vak brüsszeli funkcionáriusokkal”, mivel az unió jelenlegi menekültpolitikája több ponton sérti a nemzetközi jogot.

Zubor Zalán

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!