Veterántól az alfáig – a különböző generációk együttélésének szépségei és nehézségei

Mi a közös a TikTok-ban és a karácsonyi vacsorában? Az, hogy mindkettő lehet a családtagok közötti feszültség forrása csupán abból az okból kifolyólag, hogy a különböző korosztályoknak mindegyik mást jelent. Az ilyen konfliktusok elkerüléséről, a generációkutatás alapjairól, a magyar generációk jellemzőiről, és az együttélés lehetőségeiről szól egy nemrég megjelent könyv.

Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

88%

Év végéig még

14 446 404 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Steigervald Krisztián kötete azoknak hasznos olvasmány, aki a „Bezzeg az én időmben…” és az „A mai fiatalok…” kezdetű mondatok hangoztatása helyett szeretnék megérteni a Magyarországon együtt élő korcsoportokat, azok jellemzőit, küzdelmeit, és igyekeznek megtalálni az együttélés legjobb módját. Emellett mindenki másnak is érdekes olvasmány szellemes anekdotákkal és pontos adatokkal.

Steigervald Krisztián: Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást?
2020, Partvonal Kiadó
252 oldal, 3390 Ft

Steigervald hat generációt különít el és ír le: az építők vagy veteránok generációját, a baby boomereket, az X-, Y- és Z-generációkat, valamint az alfákat.

A veterán, vagy építő 1945 előtt született. Alapvető gyerekkori élménye a veszteség, a hiány és a bizonytalanság – innen ered a spájzolás fontossága. Élete nagy részét a szocializmusban élte le. Biztonságot és társaságot elsősorban a szűk családban keres, és amennyiben nem muszáj, nem alkalmazkodik a legújabb technológiákhoz.

A baby boomerek 1946 és 1964 között születtek. Ők az utolsó generáció, akik még magázták a szüleiket, de egyben az első, akiket már tegeztek a gyerekeik. Náluk jelent meg az igény az individualizációra. Poroszos nevelést kaptak és egész életükben feladatorientáltak voltak, ennek köszönhetően idős korukban is tevékenyek – gyerekükhöz vendégségbe ritkán mennek, de az unokákra vigyázni vagy bármi másban segíteni sokkal gyakrabban.

Az X-generációsok 1965 és 1979 között születtek. Szüleik munkája miatt gyakran voltak egyedül otthon, megtanultak magukról gondoskodni, és egész életükben a baráti társaságukra támaszkodtak. Az X-es minden téren maximalista, rengeteget dolgozik (gyakran ingyen), és a gyerekeit a lehető legjobban akarja nevelni.

Az Y-generáció tagjai 1980 és 1994 között születtek, még az offline világban. Ez az első individuális, énközpontú (nem véletlenül a körükben a legnépszerűbb a selfie) generáció, tagjainak kevésbé fontos a személyes kapcsolat (gyerekkorától tud egyedül zenét hallgatni, játszani). Alapvető fiatalkori élménye a 2008-as világválság, spórol, mint egy veterán, de a konzervek helyett inkább élményeket gyűjt.

A Z-generáció tagjai már az online világba születtek bele, 1995 és 2009 között. Állandóan választaniuk kell, legyen szó TV-csatornáról, ételről vagy a mobiltelefon márkájáról. Kinézetorientáltak, és ezzel párhuzamosan nagyon egészségtudatosak is. Nem lakóhely, hanem érdeklődés alapján válogatják a barátaikat, és a közösségi médiának köszönhetően soha nincsenek egyedül. Megszokták, hogy minden információt pár kattintással elérnek, és nem ügyfelek akarnak lenni, hanem tudatos felhasználók.

Az alfa-generációról, vagyis azokról, akik 2010 után születtek, még keveset tudunk, hiszen a legidősebb tagjai is alig múltak tíz évesek. Az biztos, hogy az okostelefonok és a közösségi média az alapvető élményeik közé tartoznak, már csecsemőkorban megtanulják az okosgépeket használni, aminek valószínűleg komoly hatása lesz a jellemfejlődésükre – de nem feltétlenül rossz irányba.

A szerző kiemeli, hogy a generációk között nincs éles határ. A legfiatalabb Y-ok és a legidősebb Z-k például egy saját csoportot alkotnak, ez az YZ. Sokan más kategóriákat is használnak: a Millenialokat, vagy a C (connected, azaz összekapcsolt) korcsoportokat említenek, sőt, mások máshol húzzák meg a határokat.

Ha az évszámok alapján nem is, a jellemzőkből biztosan mindenki magára ismer az egyik generációban, és valószínűleg a többihez is tud magában példát hozni a környezetéből: a szüleit, nagyszüleit, gyerekeit, unokáit vagy a szomszéd Mari nénit.

Talán ez a könyv varázsa: tudományosan és körültekintően, alaposan mutatja be a generációkat, mégis mindegyiket közel érezzük magunkhoz – mert valóban köztük élünk.

A könyv első fejezeteiben megtudjuk, hogy miért érdekes a generációk vizsgálata, valamint mi a különbség az életkori sajátosság és a generációs jegyek között. Steigervald bemutatja a generációs korlátok fogalmát, majd egyesével leírja a generációk sajátosságait, amiket szórakoztató anekdotákkal és a médiában megjelent idézetekkel példáz. Végül feltárja a különböző generációk közötti konfliktusok és különbségek forrását, a TikTok-tól kezdve az étkezésen át az ünnepi szokásokig.

Mindeközben lerombol számtalan mítoszt, és megcáfolja az idősek által szívesen hangoztatott elméleteket, mint például „régen minden jobb volt”; „a mai fiatalok nem akarnak dolgozni”; „rossz irányba megy a világ”, és hasonlók.

Olvasmányosan és érthetően, sőt, szórakoztatóan ír egy olyan jelenségről, ami mindenkinek ismerős, de amivel a magyar irodalom keveset foglalkozott korábban: a generációs együttélésről.

Steigervald személyes életében és kutatása kapcsán is találkozik a fiatalabb generációkkal, de az idősebbeket is ismeri. Tudja, hogy milyen egy enchantolt íj a Minecraftban, és a Discord sem idegen számára, ezek alapján pedig profi tippeket ad a szülőknek arról, hogy hogyan tudják Z-s gyerekeiket megszólítani. De a nagyi rántott húsa és lekváros kamrája mögötti emlékeket, érzelmeket is felismeri. Kvázi kapocsként működik a legidősebbek és a legfiatalabbak között – és ezt a kapocsságot a könyvben tanítja.

A kötet tehát arra valóban tökéletes, hogy utat mutasson egy szülőnek abban, miként tud jobban kommunikálni fiatalabb családtagjaival. De ennél sokkal több: egy Y számára is érdekes lehet a szülők ismerete miatt, az X-esek a nagyszüleikről tudhatnak meg többet, és így tovább.

Érthető válik a nagymama, aki mindig sapkát akar ráadni az unokára; a fiatal, aki nem kér a zserbóból; a pár, aki inkább wellnessben tölti a karácsonyt, mint a családdal; és a tinédzser is, aki egész nap a telefonját vagy a számítógépét nyomkodja.

Végül Steigervald rámutat arra a nagyon fontos tényre is, hogy egyik generáció sem jobb, rosszabb, lustább vagy butább, mint a többi, de mindegyik egészen máshogy gondolkodik a tapasztalatai és az élményei alapján, és a megértés hiánya könnyen konfliktushoz vezethet.

A Generációk harca pedig segít abban, hogy az olvasó megértse, és el tudja fogadni az összes generáció jellegzetességeit, és sikeresen együtt tudjon élni velük.

Steigervald Krisztián generációkutató, a 6generacio blog szerzője. Egyéni és csoportos workshopokat tart, emellett előadásokat tart a generációkról. A Generációk harca az első könyve, amiről többek között Nyáry Krisztián irodalmár, és D. Tóth Krisztina, a WMN alapítója is elismerően írt.

Rutai Lili

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!