Kerestük, de nem találtuk milyen adatokra alapozzák az Ukrajnával kapcsolatos kormányzati lejáratókampányt

Tavasztól csúcsfokozatba kapcsolt az Ukrajnával (illetve a Magyarországot érintő ukrán szervezett bűnözéssel) összefüggő NER-kampány. Melynek nyitányától kezdve próbáltunk az illetékesek megkérdezésével tényekhez, adatokhoz jutni: a kancelláriaminisztert, a belügyi miniszterhelyettest, az ORFK-t és az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságot (OIF) kerestük, de választ csak a legutóbbitól kaptunk. Így aztán kiberbűnözési szakértő és a titkosszolgálati munkára rálátó forrásunk révén próbáltunk tisztábban látni. Az ő véleményük azonban nem támasztja alá a hatalmon lévők kijelentéseit.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a május 28-i Kormányinfón elmondta, hogy az elmúlt hetekben és hónapokban „elszaporodtak azok a banki csalások, amelyekben ügyfelek banki adatait próbálják ellopni.” Hozzátéve: „A csalások mögött nyolcvan százalékban ukrán szervezett bűnözői csoportok állnak.” Illetve: „Az ukrán maffia egyre profibb eszközökkel próbálja meg kicsalni a magyar emberek pénzét” – tette hozzá a miniszter.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium miniszterhelyettese pedig arról beszélt, hogy „az online csalásokban részt vevő bűnözői csoportok 80 százaléka ukrán vagy ukrán háttérrel dolgozik”, illetve hogy „a rendőrség már 169 gyanúsítottat azonosított be”. Így aztán megkérdeztük a rendőrséget, valamint a két politikust az alábbiakról:

• A tavalyi (2024-es) évben, illetve a 2025-ös év május 31-ig terjedő részében hány személyesen, online, telefonon vagy más úton elkövetett banki csalás, banki adatok ellopása miatti bűncselekmény, illetve büntetőeljárás történt?
• Ezek közül hányat követtek el ukrán állampolgárok (vagy Ukrajnában élő, ott állandó lakcímmel, tartózkodási engedéllyel rendelkező más állampolgárok)? Hány ilyen  ukrán állampolgárt (vagy Ukrajnában élő, ott állandó lakcímmel, tartózkodási engedéllyel rendelkező más állampolgárt) gyanúsítottak meg a fenti időszakokban a Gulyás Gergely kancelláriaminiszter által említett bűncselekmények miatt?
• A tavalyi (2024-es) évben, illetve a 2025-ös év május 31-ig terjedő részében hány online csalás miatti bűncselekmény, illetve büntetőeljárás történt?
• Ezek közül hányat követtek el ukrán állampolgárok (vagy Ukrajnában élő, ott állandó lakcímmel, tartózkodási engedéllyel rendelkező más állampolgárok)? Hány ilyen  ukrán állampolgárt (vagy Ukrajnában élő, ott állandó lakcímmel, tartózkodási engedéllyel rendelkező más állampolgárt) gyanúsítottak meg a fenti időszakokban a Rétvári Bence államtitkár által említett bűncselekmények miatt?
• A Rétvári Bence államtitkár által említett 169 gyanúsított ellen konkrétan milyen ügy(ek)ben indult eljárás? Ez a 169 gyanúsított mind ukrán állampolgár, illetve hányan azok közülük? A többi milyen állampolgár?
• Ezekben az ügyekben, ahol ukrán állampolgárok érintettek, van-e együttműködés az ukrán hatóságokkal? Konkrétan mely ottani szervekkel?

Válasz egyik helyről, illetve egyik kérdésünkre sem jött. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) azonban érdemben felelt arra a kérdésünkre, hogy 2020. január 1-től 2025. június 30-ig (éves, illetve az idei évre vonatkozóan féléves bontásban) melyik évben hány ukrán állampolgárságú, Magyarországon tartózkodó személynek kezdeményezték a kiutasítását, s ezek közül hányat utasítottak ténylegesen is ki.

Pontosabban úgy válaszoltak, hogy „arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat, hogy hány ukrán állampolgárral szemben indult idegenrendészeti eljárás, és abból hány személy esetében történt kiutasítás kezdeményezése.” Arra viszont küldtek adatsort, hogy „az ukrán állampolgárok vonatkozásában a ténylegesen elrendelt idegenrendészeti kiutasítások száma” éves bontásban hogyan alakult.

Az ukrán állampolgárok vonatkozásában a ténylegesen elrendelt idegenrendészeti kiutasítások száma – Forrás: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság

Eszerint a háború első két évében jóval kevesebb ukrán állampolgár kiutasítását rendelték el, mint az előtte lévő két békeévben. 2022-ben 35, 2023-ban pedig mindössze 26 személlyel kapcsolatban indult ilyen eljárás, pedig akkor ukrán állampolgárok tömegei menekültek hazánkba. Ehhez képest 2020-ban 238, 2021-ben pedig 351 ukrán állampolgár kiutasítását rendelték el. (Ez a koronavírus-járvány éveiben történt, amikor a lezárások, korlátozások miatt a beutazók száma amúgy is csökkent.)

Tavaly viszont már 201, az idei év első félévében pedig 165 kiutasítást rendeltek el, ami időarányosan a 2021-es év után fél évtizeden belül a második legnagyobb szám. A hullámzó számok oka többféle dolog is lehet, de az ukrán szervezett bűnözés növekedése önmagában aligha vezethető le belőlük. Ehhez tudni kéne, pontosan milyen cselekmények miatt történtek azok.

Mi lehet a titokzatos ukrán aktában?

A mostanság az ukrán hátterű szervezett bűnözéssel (kampányszlogenekben legalábbis) sűrűn foglalkozó Orbán-kormány, illetve annak belügyminisztere korántsem volt ilyen lelkes, amikor a rendszerváltás utáni évtizedben szintén ukrán hátterű szervezett bűncselekmények iratait kellett volna átadni egy parlamenti vizsgálóbizottságnak. Az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött vizsgálóbizottság J/3500. számon 2000. november 30-án kiadott jelentésének „A bekért iratok, dokumentációk” című forrásjegyzékében szerepel, hogy 001010/2000. iktatószámon a bizottság bekérte dr. Pintér Sándor belügyminisztertől a 405. sz. ukrán nyomozati anyagot.

Viszont a jegyzék „Minősítés” rovatában ennél a bekérésnél az szerepel: „Válasz még nem érkezett!” És azóta sem futott be. Azóta nem tudjuk, mi ez a titokzatos akta, illetve, hogy miért nem érkezett meg a bizottsághoz. A cikkíró négyszer kérdezte meg Pintér Sándort, hogy ennek mi volt az oka, valamint hogy az anyag jelenleg megismerhető, kikérhető-e. Ha nem, akkor kérte, hogy ennek okáról tájékoztassák: ki, mikor és meddig tartó hatállyal rendelte el az anyagok minősítését/titkosítását. Máig nem kapott választ, hiába írt nem is egy cikkben a rejtélyes nyomozati anyagról és a miniszter hallgatásáról.

„Ami ukránnak látszik, az valójában orosz”

Mivel az illetékesek hallgatnak, megpróbáltunk szakértő bevonásával tisztábban látni az ügyben. „Az biztosan nem igaz, hogy a Magyarországot érintő online csalások 80 százaléka ukrán származású, állampolgárságú elkövetőkhöz vagy Ukrajnához lenne köthető. Az ilyen jellegű cselekményeknek legalább 50 százaléka sokkal inkább Oroszországhoz vezethető vissza. Az oda kapcsolódó bűnözői kör felel az internetes bűnözés legalább 50 százalékáért, ilyen értelemben az orosz kiberbűnözés a piacvezető. A fennmaradó 50 százalékon osztozik a többi ország. Ukrajna, illetve az ukrán elkövetők aránya régiós szinten is maximum 30 százalék lehet” – mondja Frész Ferenc kibervédelmi szakértő, 2011-2015 között a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kibervédelmi központjának vezetője.

„Azt el tudom képzelni, hogy a felderített hazai esetek 80 százalékában van, illetve lehet ukrán szál. De ez azt is jelentheti, hogy mondjuk egy harminc fős bűnözői csoportban van egy-két ukrán állampolgár. Vagy egy támadáshoz, illetve csaláshoz ukrajnai szervereket használnak. Ez utóbbi akár idegen zászlós művelet is lehet, tehát hamis nyom, mellyel elfedik a bűncselekmény valódi kiindulópontját. Ugyanis a két legnagyobb orosz kiberbűnözői csoport közül az egyiknek van ukrán kapcsolata. Tehát meglehet, hogy ami ukránnak látszik, az valójában orosz” – mutat rá a szakember.

Azt is hozzátéve: az ukrán kiberbűnözők szerepe, illetve Ukrajnának az online csalásokhoz való hozzáállása drámaian megváltozott az utóbbi években. „A háború kitörése óta az ukrán hatóságok együttműködési hajlandósága nagyot javult az internetes csalások, a kiberbűnözés üldözése terén az Unió, a NATO illetve általában a nyugati országok felé. Mivel onnan kapnak támogatást, elemi érdekük, hogy közreműködjenek a szövetségeseik ellen irányuló bűncselekmények felderítésében. Korábban a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ukrán és orosz hackerek gyakran együttműködtek, de a háború többnyire szembefordította őket egymással. Így az ukrán kiberbűnözők egy jelentős része ma az ukrán államnak dolgozik, orosz célpontok ellen. Hiszen amíg e téren hasznos munkát végeznek, addig nem fogják a korábbi bűncselekmények miatt felelősségre vonni őket. E két dolog miatt sem valószínű, hogy az ukrán hátterű kiberbűnözők jelenléte akár Magyarországon, akár más nyugati országokban drámaian nőtt volna. A sikeres banki csalások java részét amúgy sem Ukrajnából, hanem Magyarországról, magyar telefonnal, illetve bankszámlával követik el” – állítja Frész Ferenc.

A szakértő szerint az Oroszországnak a kiberbűnözésben szerzett világelső szerepét magyarázó ok az állami hátterű támadások és a magánbűnözés egyre komolyabb mérvű összefonódása.

„Az orosz köztörvényes internet-bűncselekmények elkövetői köre mindinkább összedolgozik a titkosszolgálatokkal. Vagyis nemcsak pénzt lopnak, de információt is szereznek, sőt. Olyan is van, hogy az orosz titkosszolgálat eleve kiberbűnözési csalásokból finanszírozza a politikai vagy katonai hackertámadásokat, illetve egyéb akciókat. Az APT 29 hackercsoport az orosz polgári hírszerzéshez, az SZVR-hez, az APT 28 pedig a katonai titkosszolgálathoz, a GRU-hoz köthető” – fogalmaz a kiberbiztonsági szakértő, aki szerint az ilyenfajta összefonódás jelentette versenyelőnyre a kiberbűnözés terén leginkább bizonyosfajta rezsimek tudnak szert tenni.

„Egy nyugati típusú jogállam nem működhet együtt ilyen módon bűnözőkkel. Irán vagy Észak-Korea viszont ezt minden további nélkül megteheti, s Oroszország is mindinkább ebbe az irányba tolódik. Az online bűnözés Eldorádójának tekinthető Mianmarban pedig polgárháború van, így az ország bizonyos részein egyáltalán nincs igazságszolgáltatás. Ez az ázsiai térség erőteljesen jön felfelé a kiberbűnözésben, de itt akár Indiát is említhetjük. A telefonos, illetve online csalásokat call centerekben bonyolítják, ahová embercsempészet, valamint emberrablás révén „toboroznak” munkaerőt. Munkát kínálnak, odacsalják a fiatalokat, az útlevelüket elveszik, aztán gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatják őket” – taglalja Frész Ferenc.

A szakember azt tapasztalta: úgy a hazai, mint a nemzetközi viszonylatban egyaránt nehéz megmondani, pontosan mekkora kárt okoz az ilyenfajta szervezett bűnözés.

„Magyarországon 30 és 90 milliárd forint közé, világszinten pedig 1100 milliárd dollárra lehet tenni az így okozott kárt. 100 ezer tranzakcióra 5-6 csalás jut. Ide nemcsak a telefonos vagy online banki csalások értendők, hanem a kriptovalutás és befektetési szélhámosságok mellett a zsarolóvírusokon át a hamisított üzleti levelekig nagyon sok minden. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a cégvezető vagy a szállító nevében írnak az áldozatnak, hogy megváltozott a számlaszám, így máshová kell utalni. Hozzátenném: a cybercrime-indexek, vagyis az online bűnözési rangsorok, statisztikák, az adatfeldolgozás lassúsága miatt, egy-két éves csúszással válnak csak használhatóvá. Tehát könnyen lehet, hogy ma a tavalyelőtti adatokról beszélünk. Ennél is nagyobb gond, hogy amíg nem tartotta politikailag hasznosnak, a kormányzat nemigen beszélt sokat a kiberbűnözés veszélyeiről. A negatív kampányon túllépve annyi pozitív eredménye lehet talán ennek, hogy az átlagember szintjére is eljutnak ezek a kockázatok és veszélyek” – véli Frész Ferenc.

Az egész posztszovjet térséget figyelik a titkosszolgálatnál

A titkosszolgálati vonalat is próbáltuk feltérképezni: forrásunk szerint az ukránokkal kapcsolatos nemzetbiztonsági aktivitás nem nőtt a kampányplakátok számával egyenes arányban.

„A magyar elhárításnak nincs Ukrajnával vagy akár Magyarországon tartózkodó ukránokkal külön vonalként foglalkozó szervezeti egysége vagy csoportja. Olyannak nem is volna értelme, hogy egy szomszédos országgal külön részleg vagy akár önálló szerv foglalkozzon. Az USA megteheti, hogy egymástól független, autonóm nyomozati és titkosszolgálati jogkörrel rendelkező szerveket hoz létre különféle területekre. Hogy a DEA felel a drogokért, az ATF a lőfegyverekért, az FBI a kémelhárításért, az ICE a bevándorlásért, de még a szövetségi postának is vannak nyomozói. Nálunk ilyen nincs, egy kis országnál ez luxus volna. Az ukrán szervezett bűnözés vagy akár az ukrán kormány által Magyarországra jelentett kockázatokat amúgy sincs értelme Ukrajnára leszűkíteni” – mondta el az Átlátszónak az Ukrajnával kapcsolatos titkosszolgálati munkára rálátó forrásunk.

„Egy titkosszolgálat eseményeket, folyamatokat néz. 2014 óta permanensen nő az orosz-ukrán háborús feszültség. Vagyis nem külön az ukránokat, hanem a posztszovjet térséget figyelik, az oroszokat és más országokat is beleértve. Mivel Ukrajna velünk szomszédos, illetve a területén magyar kisebbség él, így – akár a többi szomszédunkkal – nyilván kiemelten foglalkoznak velük is, de ez nem tegnap kezdődött. Ami ugyanígy van a szervezett bűnözéssel is. Soha nem volt olyan, hogy na, figyeljék meg az ukrán maffiát. A szláv ajkú bűnözőket figyelték, akik a Szovjetunió különböző utódállamaiból jöttek, és a legkülönfélébb származásúak voltak. De a posztszovjet bűnözés elleni küzdelemre se hoztak létre külön osztályt vagy intézményt” – magyarázza informátorunk, hozzátéve:

„Nagy baj lenne, ha az elhárítás úgy működne, hogy a belpolitikában elindul egy kampány Ukrajnáról, és akkor vegyünk fel erre húsz új embert vagy vezényeljünk át harmincat. Régen rossz, ha egy titkosszolgálat ez alapján dolgozik. Vagyis abból, hogy a politika lázasan foglalkozik valamivel és sokkal több az ilyen témájú óriásplakát, nem következik, hogy a nemzetbiztonsági szervek is ezzel egyenes arányban kezdenek nagy számban, futószalagon, kampányszerűen ukrán embereket beszervezni vagy kiszorítani. Mire lenne az jó?” – kérdezi a névtelenséget kérő riportalanyunk.

Papp László Tamás

Címlapkép forrása: kormany.hu, fidesz.hu, voks2025.hu