Nem azért nyert a Fidesz, mert csak az ő médiája jut el az emberekhez – a kormánypárti médiafölény igazi arca

Az ellenzéki térfélen visszatérő sztereotípia, hogy a Fidesz választási sikerének egyik oka a médiafölénye: az, hogy választói tömegek csak a kormánypárti médiából tudnak tájékozódni, az offline média nagyrészt a kormány befolyása alatt áll, és sokan nem férnek hozzá a független médiához például az interneten keresztül. A statisztikák azonban nem egészen ezt mutatják: kormánypárti médiatúlsúly ugyan létezik, de nem úgy működik, ahogy azt sokan elképzelik.

Az újabb kétharmadot hozó 2022-es választás után ismét az érdeklődés középpontjába került a magyarországi médiahelyzet és sajtószabadság kérdése. A téma megjelent a választás tisztaságát vizsgáló nemzetközi szervezetek jelentéseiben is: az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ, amely szerint a választáson „nem voltak meg a feltételek a tisztességes versenyre”) például előzetes jelentésében azt írta, hogy „a korlátozó médiajogi környezet, a médián belüli tulajdonviszonyok fokozódó koncentrációja, valamint a kormányzati reklámok által uralt reklámpiac torzulásai miatt” is

olyan médiahelyzet alakult ki, amely miatt sérült a választópolgárok joga a tényszerű tájékozódásra.

A helyzetből persze a kormánypártok profitálnak.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Két másik külföldi szervezet, a cseh Alipro és a lengyel Ordo Iuris jelentéseiben ellenben az szerepel, hogy a magyar médiapiac kiegyensúlyozott. A két szervezet jelentései szerint a magyar média polarizált ugyan, egyes médiumok nyilvánvalóan elfogultak, beleértve a közmédiát is, de a médiumok piaci részesedése nagyjából egyenlően oszlik meg a politikai vonalak mentén. Érdemes megjegyezni, hogy az Alipro és az Ordo Iuris kötődik a magyar kormányhoz: mindketten egy olyan ernyőszervezet tagjai, amelynek a magyar kormányzati szatellitszervezet Alapjogokért Központ is tagja, alelnöke pedig Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője. A két csoport a megállapításait a szintén kormánypárti kötődésű Nézőpont Intézet kutatásaiból támasztotta alá.

Nem tévéznek sokkal többet a fideszesek, de sokkal inkább hisznek a tévének

Mi tehát az igazság? A statisztikák alapján azt láthatjuk, hogy valóban több embert érnek el a kormánypártok befolyása alatt álló médiumok. Bár a kép nem annyira egyoldalú, mint sokan gondolják – viszonylag kevesen vannak, akikhez valóban csak egyféle hírforrás jut el, még a kistelepülésekre sem ez a jellemző. Az adatokból láthatóvá válik az is, hogy a közmédia nem akkora csodafegyver, mint azt sokan gondolják, valamint hogy az interneten sem áll sokkal jobban a kormánytól független média, mint az offline világban.

„Buta sztereotípia, hogy a Fideszre azok szavaznak, akikhez vidéken csak a propagandamédia jut el, és nem tudnak internetezni, ezért ki kell nekik nyomtatni az internetet”

– mondta az Átlátszónak Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója. Szerinte „valójában kis réteg az, akik csak egyféle médiához férnek hozzá. Sokkal többen vannak, akikhez eljut a független média is, ennek ellenére mégis a kormánypártok üzeneteit fogadják el.”

A Mérték 2020 év végén publikált adataiból kiderül, hogy a teljes népességen belül a televízió számít a legfőbb tájékozódási forrásnak politikai kérdésekben is: 2020-ban az emberek mintegy 60 százaléka nevezte meg a tévét közéleti információforrásként. A tévék fontosságát már megközelítik a hírportálok, ugyanis szintén közel 60 százalék mondta, hogy rendszeresen olvas valamilyen hírportált. A harmadik helyeken a rádiók (kb. 33 százalék), a negyedik és ötödik helyen jóval lemaradva a napi- és hetilapok állnak – ezeket együtt már alig 20 százalék olvassa.

A felmérésből kiderül az is, hogy a kormánypártok szavazói az átlagnál nagyobb arányban néznek naponta tévét (a válaszadók 80 százaléka), de az ellenzéki és pártnélküli szavazók többsége (64-66 százaléka) is naponta tévézik:

Amiben igazán nagy a különbség a politikai táborok között, az a televízió megítélése: arra a kérdésre, hogy ha valami miatt a jövőben csak egy típusú médiumból tájékozódhatnának politikai témákról, melyiket választanák, az ellenzéki szavazók legnagyobb része (45 százalék) azt mondta, a hírportálokat tartja nélkülözhetetlennek, a televíziókat pedig csak 34 százalékuk. Ezzel szemben a kormánypárti szavazók 69 százaléka valamelyik típusú tévét tartja leginkább nélkülözhetetlennek, míg a hírportálokat csak 15 százalék.

A kormánypárti médiafölény kapcsán főleg a tévéket szokás emlegetni, különösen a Fidesz-KDNP szócsövévé változtatott közmédiát. Azonban ha csak a nyers számokat nézzük, kiegyenlítettnek tűnik a magyar médiapiac: az Ordo Iuris is idézte a Reuters Institute felmérését, amely szerint az RTL Klub nézettsége megelőzi a TV2-ét és a közmédiáét. Sőt, ha összeadjuk az RTL-t a szintén kormánykritikusnak ítélt ATV-vel, akkor még magasan meg is előzik a kormánypárti adók nézettségét.

Ha csak a hírműsorok nézettségét figyeljük, ott a Republikon Intézet tavaly enyhe kormánypárti előnyt mért: a legnézettebb az RTL Klub híradója 37 százalékos közönségaránnyal, ezt követi a TV2 Tények 31 százalékkal. Az MTVA híradóit 19, az ATV-híradókat 11, a HírTV hírműsorait pedig 5 százalék követi rendszeresen.

Az interneten már nagyobb a kormánypárti médiafölény, mint a tévéhíradóknál

Érdekesség, hogy bár az internetet a hagyományos médiánál szabadabb piacnak tartja a közvélemény, ennek ellenére a kormánypárti oldalak elérése mostanra magasabb, mint a kritikusoké.

A Gemius az egyes hirdetésszervezőkhöz tartozó oldalak látogatottságát méri. Itt a piacvezető a Salesworks, a legfrissebb, áprilisi adatok alapján több mint 5,28 millió valódi felhasználóval havonta. A csoporthoz tartozik többek között az Origo, a Borsonline és a Ripost.hu is.

A második helyen 4,95 millióval az Atmedia Group áll felhasználóval, amely a TV2 és a Tények.hu mellett az ATV hirdetéseit is szervezi. A leglátogatottabb független hírportált, a 24.hu-t magában foglaló Central Médiacsoport a harmadik helyen áll 4,89 millió felhasználóval. Őket szorosan követi a 444-nek is hirdető Adaptive Media csoport, és ötödikként a 2020-ban kormánypárti befolyás alá került Index hirdetője, az Indamédia csoport.

A Gemius weboldalakról szóló nézettségi toplistájának élén áprilisban a 24.hu állt. A legnagyobb kormánykritikus portálok (24.hu, hvg.hu, 444, Telex) havi eléréseinek száma összeadva mintegy 6,72 millió (persze, ez nem ennyi egyéni felhasználót jelent minden oldalon, hiszen az egyes oldalak olvasótábora között vannak átfedések). Ez kevesebb, mint a négy legnagyobb kormányközeli lap (Origo, Index, Ripost.hu, hirado.hu) havi elérése, ami több mint 10,78 millió.

Az adatokból jól látszik, mekkora zsákmány volt a Fidesz-közeli médiabirodalomnak az Index és az Origo, amely már a tulajdonosváltások előtt, független lapként hatalmas nézettséget könyvelt el.

A Mérték Médiaelemző Műhely felmérése szerint az oldalak a fordulat ellenére hosszú távon nem igazán vesztettek látogatottságukból.

Az Origo 2015 végén, 2016 elején kezdett nyíltan kormánypárti propagandát terjeszteni, ezt követően a Mérték felmérése szerint kicsit csökkent azoknak a száma, akik rendszeresen olvasták a lapot, 2020-ra azonban már többen olvasták, mint a kormánypárti fordulat előtt. Az Index szerkesztőségének felmondásakor ugyan rövid távon elvesztette olvasóinak mintegy harmadát, de hamarosan ismét növekedésnek indult a felhasználók száma. A Digitális Közönségmérési Tanács adatai szerint az oldal havi elérése ma is stabilan 3 millió felett van, hasonlóan a korábbi, független Indexéhez.

Az évtizedes múltra visszatekintő lapok mellett meg kell említeni a kormánypárti bulvárlap, a Ripost weboldalát is, amely 2016-os indulása óta belépett a legnagyobb hírportálok közé. A ripost.hu heti elérése 2018-ban 827 ezer körül mozgott a Gemius-adatok szerint, az idei legutolsó héten 1,466 millió felhasználó kereste fel.

Látható tehát, hogy az, hogy valaki tud és hajlandó is az internetről tájékozódni, nem jelenti azt, hogy kevésbé van kitéve a propagandának.

Nincs nagy különbség falu és nagyváros között a médiafogyasztásban

Lakóhely szerint sem akkora az eltérés a médiafogyasztási szokások között, mint azt sokan gondolják: a Mérték Médiaelemző 2020-as kutatásában azt is mérte, hogy az egyes médiumok látogatottsága hogyan oszlik meg a településtípusok szerint. A kutatás szerint viszonylag csekély a különbség: az MTVA nézettsége például városokban a legmagasabb.

Ha ezt összevetjük a legnagyobb független hírportál, a 24.hu nézettségével, minimális eltérést látunk. A portál látogatottságának nagy része vidéki városokból és kistelepülésekről jön. Ugyanez elmondható a TV2 és a hvg.hu nézettségéről is.

A Republikon 2021-es felmérése hasonló adatokat mutatott: a kutatás szerint a köztévét nagyvárosokban közel ugyanolyan arányban nézik rendszeresen az emberek, mint a kisebb településeken. Egyedül Budapest lóg ki a sorból, ahol 41 százalék sosem kapcsolja be az MTVA-adókat; ugyanakkor azok aránya, akik napi vagy heti rendszerességgel nézik, alig kisebb, mint a vidéki városokban.

„A felméréseink nem azt igazolják, hogy a kistelepüléseken élő emberek nagyságrendekkel több propagandamédiát néznének, vagy hogy csak az jutna el hozzájuk” – mondta Polyák Gábor. „A választási eredménynek ennél mélyebb okai vannak.”

Az MTVA ellenpárja nem a Telex, hanem a Nyugati Fény

Polyák Gábor szerint eleve nem is lehet összehasonlítani egy M1-et és egy RTL Klubot, vagy egy hvg.hu-t és egy Origót. „A kormánytól független orgánumok próbálják ellátni a média hagyományos feladatait, még ha ez nem is mindig sikerül. Ellenőrzik a kormány munkáját, de nem propagandát közvetítenek, az ellenzékkel szemben nem kritikátlanok. Jó példa erre, hogy a választási kampányban a TV2 híradósai kiálltak, és elmondták, hogy a Fideszre kell szavazni. Erre az RTL híradósai úgy reagáltak, hogy ők sosem tennének így, mert ők újságírók, nem propagandisták.”

Mint Polyák elmondta: az MTVA-t, TV2-t, KESMA lapokat egyértelműen kormánypárti médiának lehet nevezni, hiszen anyagilag is függenek a kormánytól. Az MTVA fenntartója a magyar állam, a kormánypárti (hivatalosan) kereskedelmi médiumok bevételei pedig nagyrészt állami hirdetésekből származnak. Ennél is fontosabb, mondta, hogy a kormánypárti médiumok koordinálják az üzeneteiket, nemcsak egymással, hanem magával a kormánnyal is. Ezzel szemben a nem kormánypárti média sokszínű, a szerkesztőségek között nincs koordináció.

„A kormány és a befolyása alatt álló médiabirodalom üzenetei egy egységes egésszé állnak össze. Ehhez fogható fegyvere nincs az ellenzéknek. Az MTVA-val és a KESMA-val nem is az RTL-t és a Telexet, hanem mondjuk a DK-s Nyugati Fény blogot lehet párhuzamba állítani. Mindkettő pártmédia, csak az egyik közpénz-milliárdokból működik, és többmillió embert tud elérni.”

Polyák Gábor szerint a kormánypárti médiafölény ebben rejlik: a kormánypárti média egy kampánygépezetként működik, ami hatékonyan tud eljuttatni egységes üzenetet a szavazóknak.

„Az információs zajban a klasszikus újságírás eleve hátrányban van a nagy erőforrásból működő propagandával szemben. A legtöbb ember kevés időt fordít a tájékozódásra. A propaganda állításai mindenkihez eljutnak, már csak azért is, mert sokszor a független média tematikáját is az határozza meg, hogy milyen kampányt folytat éppen a kormány, utánanézni viszont keveseknek van ideje” – mondta Polyák Gábor.

A Mérték felmérése is azt mutatja, hogy az emberek nagy többsége saját bevallása szerint is kevés időt tölt politikai-közéleti tájékozódással:

Csodafegyver: az egyperces híradó

A tájékozódással töltött rövid időt tükrözi a hírtelevíziók (M1, Hír TV) alacsony nézettsége is – ehelyett jellemzőbb, hogy az emberek az alapvetően szórakoztató műsorokat sugárzó tévék híradóiból tájékozódnak.

Polyák Gábor szerint emiatt „az MTVA zászlóshajója nem is az M1, hanem az M4, amely alapvetően szórakoztató, a politikával kapcsolatban kevésbé érdeklődő közönségnek készülő műsorokat, például sporteseményeket sugároz, és ezek szüneteibe szúrják be az egyperces, a kormánypárti üzenetet közvetítő híradókat”. Polyák Gábor szerint hasonló szerepet töltenek be a választási kampány alatt az interneten, például a YouTube-videók előtt futó fizetett hirdetések, amelyek több szavazatot hozhattak a Fidesznek, mint a klasszikus médiagyártás.

Hasonló jelentősége lehetett a Facebookon meghirdetett tartalmaknak – a Facebook működésének köszönhetően nagyrészt pénzkérdés, ki hány emberhez tudja eljuttatni az üzeneteit, és a választási kampány alatt itt is megmutatkozott a kormány erőforrás-fölénye.

Jobban átmegy a propaganda, mint a valódi hír

Az egységesítve sulykolt üzenetek hatékonyságát jól mutatja az Átlátszón is bemutatott Politikai Propaganda Indikátor: felmérésekből kiderül, hogy a lakosság nagy többsége találkozott olyan állításokkal, mint hogy „Soros György szervezi a migrációt”, és jó részük hajlandó is ezeknek hitelt adni.

Politikai Propaganda Indikátor

Mérhető-e a folyamatos kormányzati propaganda hatása a választókra? A Politikai Propaganda Indikátor egy fontos kísérlet ennek a kérdésnek a megválaszolására….

Ezzel szemben jóval kevesebb embernek ismerősek azok a hírek, történetek, amelyekkel jellemzően a független sajtó foglalkozik. A megkérdezettek kevesebb mint fele találkozott például azzal a hírrel, hogy 35 ezer ember hal meg hamarabb Magyarországon, mert nem jut idejében megfelelő egészségügyi ellátáshoz.

A fideszesek többsége szerint is szükség van kormánykritikus médiára

Van két terület, ahol a kormánypárti médiatúlsúly egyértelmű, és valóban szinte lehetetlen hozzáférni független hírekhez. Az egyik a rádiózás: ma az országosan sugárzott rádióadók mindegyike a kormánypártok befolyása alatt ál, néhány helyi és budapesti adón kívül nem maradtak független adások, de ezek népszerűsége elenyésző az országos csatornáké mellett.

A másik ilyen terület a helyi nyilvánosság: ezen a téren a KESMA megyei lapjai mellett nagy szerepe van az ingyen terjesztett kiadványoknak – a Mérték számai szerint helyi ügyekről elsősorban ilyen lapokból tájékozódnak az emberek. Ingyenes kiadványokat az önkormányzatok mellett a KESMA is terjeszt City lapcsalád néven, amit pont a választások időszakában robbantottak be.

Ennek ellenére, a Mérték felmérése alapján a teljes népesség többsége úgy véli, szükség van kormánykritikus médiára – még a kormánypárti válaszadók 71 százaléka is így vélekedett.

Sokan vannak azonban, akik nehezen tudják megítélni, független-e az általuk fogyasztott médiatermék: 2020-ban például a megkérdezettek több mint háromnegyede, 76 százaléka nem hallott a KESMA-ról, amely csaknem minden kormánypárti médiumot egy kézben összpontosított. Még az ellenzéki szavazók többsége (62 százaléka) sem ismerte a holdingot, a kormánypárti szavazóknak pedig 82 százaléka nem hallott a központosításról.

Zubor Zalán

Címlapkép: képernyőfelvétel, Orbán Viktor nyilatkozik az MTVA híradójának, 2022. április 26-án.