Az orvosok egymásnak telefonálgatva próbálnak rájönni, hol van épp szabad ágy a COVID19 betegeknek

Komoly kihívások elé állítja az egészségügyi rendszert a súlyos állapotú COVID19-betegek kórházak közötti szállítása. Ezeknek a sokszor súlyos tüdőgyulladásban szenvedő, lélegeztetőgépre kötött fertőzötteknek a mozgatására azért van szükség, mert a küldő intézményben nincs elég szabad ágy, vagy nem képes ellátni a súlyosbodó állapotú betegeket. Jelenleg a páciensek ellátására fordítható időt emésztik fel azok a telefonhívások, amelyek során a szervezést lebonyolító orvosok egymást csörgetve próbálnak rájönni, melyikük hogy áll a saját intézményi kapacitásaival. Az intenzív osztályok telítettsége óráról-órára változik, ezen folyamatok monitorozására a naponta egyszer leadott, Excel-táblázatokban gyűjtött, csak a döntéshozóknál összefutó adatok nem elégségesek. Aktuális, nyilvános adatokra lenne szükségük az orvosoknak, amihez informatikai fejlesztésekre lenne szükség. Sokat segítene, ha minden egyes intenzív osztályos ágy egy egyedi azonosítást biztosító QR-kóddal lenne ellátva. Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás orvos cikke.

Blogsorozatom előző részeiben a súlyos, kritikus állapotú COVID19 betegek ellátásának számos aspektusával foglalkoztam részletesebben. Mostani írásom célja, hogy megismertessem hogyan szállítható hosszabb távolságokra – belföldön városok, de akár országok közt is –, egy intubált, lélegeztetett beteg, aki a koronavírus-fertőzés okozta tüdőgyulladásban szenved. Célom nem a mentőszolgálat által végzett, helyszíni, elsődleges ellátás ismertetése, amikor a beteg először kerül egészségügyi intézménybe, hanem annak bemutatása, hogyan lehet kórházak közt betegeket mozgatni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A lovaskocsin még azt sem vették észre, ha valaki elvérzett. Mióta világ a világ, az egészségügy megoldja a betegszállítást. A XIX. században ennek a legkézenfekvőbb oka az volt, hogy a harctéren maradt, majd onnan összegyűjtött, túlélő sérülteknek valahol folytatni kellett az ellátását. Ez többnyire kimerült abban, hogy egy elsődleges, sürgősségi ellátást nyújtó gyűjtőpontra kézi erővel, hordágyon szállítva összegyűjtötték a sebesülteket. A sürgősségi ellátás során a sebeiket lemosták, bekötözték, esetleg megitatták és megetették őket. Innen teherszállításra használt úgynevezett társzekerekre felhalmozva, földutakon, mindenféle megfigyelést mellőzve egy ispotályba transzportálták őket, ahol a lábadozásuk tovább folytatódott. Leginkább csak a szerencsén múlott, hogy ki maradt életben. Ha valaki csöndben elvérzett, azt bizony nem vette észre a bakon egyedül ülő kocsis, akinek semmi más feladata nem volt, mint hogy a szekeret A-ból B-be eljuttassa.

Lovas „mentőautó” az amerikai polgárháborúból (1861-1865) (forrás: Wikipedia)

Komoly kihívás a koronavírusos betegek szállítása

Ma már egy többszervi elégtelenségben szenvedő, géppel lélegeztetett beteg teljes biztonságban eljuttatható egyik intézményből a másikba, hazánkon és Európán belül, de akár kontinensek közt is. 2020 év elején számos hír járta be a sajtót arról, hogy a túltelített, kapacitáshiányban szenvedő észak-olaszországi intenzív osztályokról Itália déli régióba, esetleg Németországba vitték át a COVID19 fertőzötteket.

Hasonló okok miatt, októberben Magyarország fogadott ellátásra szorulókat Romániából. 50 intenzív ellátásra szoruló koronavírusos beteg érkezett hazánkba, akiket Szegeden és Debrecenben kezelnek. A betegszállításnak azonban megvannak a veszélyei is, az egyik Szegedre tartó beteg nem jutott el a magyarországi klinikára, meghalt útközben a mentőautóban.

Az is mindennapos, hogy országunkon belül mozgatják ezeket a súlyos betegeket. Nagyjából mostanáig minden megyében a megyei centrumkórház volt köteles ellátni a kritikus állapotú covidosokat. Most már más kórházakat is be kellett vonni. Ha szükséges, megyén belül, de megyék között is szállítunk, erre volt példa a második és a harmadik hullám idején is.

Szállítani kell, ha nincs elég szabad ágy, vagy ha a kórház nem képes ellátni a beteget

Mi szükséges ahhoz, hogy ezek a súlyos tüdőgyulladásban szenvedő, szervtámogató lélegeztetőgépekhez kötött betegek biztonsággal tehessenek meg több száz vagy akár több ezer kilométert? Az első és talán a legfontosabb feltétel a kommunikáció. Hogy az átadó és átvevő intézmény megbeszélje egymással, honnan, hány fő, milyen állapotú, milyen további ellátást igénylő beteg fog érkezni, és hogy tudják-e egyáltalán fogadni. Sajnos, nem minden kritikus állapotú beteg szállítható, és van, akit nem is éri meg egy ilyen hosszú út által keltett kockázatnak kitenni. Figyelembe kell venni azt is, hogy valakit azért indítunk el, mert az adott intézmény technikailag nem képes ellátni őt, és ezért egy magasabb szintű kórházba történő átadás jön szóba (például ahol van szívsebészet), vagy egyszerűen csak nincs szabad ágy, máshol viszont ez utóbbi rendelkezésre áll.

Kovács Gábor gépkocsivezetõ, az Inter-Európa Mentõszolgálat Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. mobil intenzív mentõegységének védõruhát viselõ munkatársa egy koronavírusos beteget lát el a fõváros XV. kerületében 2021. március 31-én. Az életmentésre tervezett mobil intenzív egység (Mobile Intensive Care Unit, MICU) tizenkét éve teljesít szolgálatot az ország egész területén, a mentésben és a betegszállításban egyaránt részt vesz. A mentõautó felszereltsége akár komolyabb beavatkozások elvégzését is lehetõvé teszi. A koronavírus-járvány idején az egység feladatai közé tartozik a súlyos, lélegeztetett betegek szállítása, a betegellátás és tesztelés.
(forrás: MTI/Balogh Zoltán)

Nem biztos, hogy a legkomplikáltabb covidos eset jár a legjobban azzal, ha továbbküldik. Annak eldöntése, hogy egy intenzív osztályos beteg szállítható-e, minden esetben a küldő intézmény feladata, hiszen ők ismerik a pácienst a legjobban. Minél több szervi elégtelenség áll fenn a betegnél, és minél több gyógyszeres vagy eszközös támogatást igényel (például lélegeztetőgépet, vesepótló dializáló gépet, esetleg testen kívüli oxigenizációt biztosító műkeringést), annál magasabb a kockázata, hogy a transzport akár fatális kimenetelűvé is válhat.

Frissülő, nyilvános adatokra lenne szükségük az orvosoknak

A fogadó intézménynek ezeket az ellátásokat tovább kell biztosítania, illetve szabad kapacitással kell rendelkeznie, ami máshonnan nem von el erőforrásokat. Utóbbi felmérése pedig természetesen a befogadó intézményé. Az egészségügyben dolgozókra jellemző az empátia és a humanizmus, de segítséget minden esetben csak úgy tudnak nyújtani másnak, ha kellő személyzet áll rendelkezésükre, és az amúgy rájuk bízott kötelező feladatokon felül még van kihasználható kapacitásuk.

Ennek megállapítása nem hogy napra, de percre kész és nyilvános adatokat kíván, ahol az egyik intézményben dolgozó, a szervezést lebonyolító orvos bármikor megnézheti, hogy a szomszédos vagy akár egy másik megyében elhelyezkedő kórházban van-e szabad intenzív osztályos kapacitás, az azt kiszolgálni hivatott kellő számú személyzettel.

Ezt informatikai fejlesztések tudnák segíteni, ahol például minden egyes intenzív osztályos ágy egy egyedi azonosítást biztosító QR kóddal van ellátva. Betegfelvételkor és kiadáskor ehhez a kódhoz lehetne azonnal hozzárendelni egy tablet segítségével, hogy az ágy foglalttá vagy szabaddá vált, esetleg a szakdolgozói vagy az orvosi létszám szűkössége miatt lezárásra került. Az így, percre pontosan felvitt adatok pedig egy központi rendszerben gyűlhetnének, ami online bármikor elérhető lenne.

Lovas András: a terhelés már most a határokat súrolja, a kórházak hamarosan elérik a maximális kapacitásokat | atlatszo.hu

A helyzet a negyedik hullám felszálló ágán ismét drámai – a kórházak hamarosan elérik a szakmailag elfogadható maximális kapacitásokat. A rendelet alapján minimum négy kritikus állapotú betegre ajánlott egy szakirányú szakorvosjelölt vagy szakorvos, egy húsz ágyas intenzív osztály esetében pedig harminc direkt ápolói létszámot határoznak meg.

Értékes időt veszítenek azzal az orvosok, hogy telefonon kell hívogatniuk egymást

Az informatikai fejlesztéssel megspórolhatóvá válna az a számos, és egyébként a beteg ellátására fordítható időt felemésztő telefonhívás, amikor a kollégák egymást csörgetve próbálnak rájönni, ki hogyan áll a saját intézményi kapacitásaival. A repülőgépek is radarral és forgalomirányítás segítségével repülnek, hiszen mindenki pontosan szeretné tudni, mi történik körülötte, mert csak így garantálható a biztonság. Nincs ez másként az egészségügyben sem.

Az intenzív osztályok kapacitása óráról-órára változik, ezen folyamatok monitorozására a naponta egyszer leadott, Excel-táblázatokban gyűjtött, csak a döntéshozóknál összefutó adatok nem elégségesek.

A koronavírusos betegek szállítása szakembereket igénylő feladat

Amennyiben a küldő és a fogadó intézmény is igent mondott a betegszállításra,  a következő feladat biztosítani ennek a biztonságos kivitelezését. Ebben részt vehet bármely ország államilag fenntartott szárazföldi vagy légi mentőszolgálata, de akár magáncégek vagy a hadsereg is. Pár száz kilométeres távolságnál egyszerűbb a szárazföldi szállítást választani, ami ajtótól ajtóig megvalósítható, nem igényel leszállópályát, mint a helikopter vagy a repülőgép.

Fontos figyelembe venni, hogy a transzport lebonyolítása alatt az eszköz más feladatot nem tud ellátni, az egyébként rábízott napi rutinból – például mentésből – így kiesik, ami akár 24 órát is jelenthet. A szállítás alatt pedig ugyanazon minimális betegmegfigyelést kell biztosítani, mint az intenzív osztályon. Ehhez hozzá tartozik a gépi lélegeztetés folyamatos elérhetősége a kellő mennyiségű oxigén tartalékkal is. A szállítóeszközön a megfelelő gyógyszerekkel együtt, még szükség van egy jól képzett orvosra vagy mentőtisztre és egy ápolóra is, akik értenek az akutan fellépő problémák elhárításához, legyen ez a szállítás közben fellépő súlyos vérzés, ritmuszavar vagy a mozgatás miatt kicsúszó lélegeztető cső visszavezetése a beteg légcsövébe.

A kritikus állapotú, súlyos COVID-betegek ellátásában továbbra is a betegbiztonság a vezérlő elv, még akkor is, ha ezer kilométeres szállításra van szükségük a túlélés biztosítására. Az intenzív terápia a szállítás közben is biztosítható, és az átszállítás minden esetben megkezdhető, ha arra a fogadó intézmények fel vannak készülve, és a transzport minden feltétele adott.

Cikksorozatunkban Lovas András, volt egyetemi aneszteziológus és intenzív terápiás adjunktus, jelenleg is COVID19 betegellátásban dolgozó orvos ír arról, hogy mi történik a járvány alatt, a színfalak mögött az intenzív terápiás ellátásban. A cikksorozat előző részeiben arról volt szó, hogy ma már a COVID19 tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél lehetőség szerint elkerülik az intubációt.  Beszámolt arról, hogy nem minden COVID19 ellátóhelyen van kiépítve a „falból” érkező oxigén, és hogy az egészségügyi ellátórendszer a második hullámban már nem bírta a terhelést. Áttekintettük az intenzív terápia megszületését, és kiderült az is, hogy a lélegeztetőgép személyzet nélkül semmit sem ér, tavaly beszámoltunk arról is, hogy sok hozzátartozó nem tud elbúcsúzni a haldokló rokonától. Továbbá sok esetben nem a koronavírus, hanem kórházi fertőzések okozzák a koronás betegek halálát. Legutóbb pedig arról volt szó, hogy a helyzet a negyedik hullám felszálló ágán ismét drámai, és a kórházak hamarosan elérik a maximális kapacitásokat.

Lovas András

Címlapkép: Adminisztrációs feladatot végez egy védőfelszerelést viselő orvos a fővárosi Honvédkórház koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2021. április 1-jén (forrás: MTI/Balogh Zoltán)