Lovas András: a terhelés már most a határokat súrolja, a kórházak hamarosan elérik a maximális kapacitásokat

A helyzet a negyedik hullám felszálló ágán ismét drámai – a kórházak hamarosan elérik a szakmailag elfogadható maximális kapacitásokat. A rendelet alapján minimum négy kritikus állapotú betegre ajánlott egy szakirányú szakorvosjelölt vagy szakorvos, egy húsz ágyas intenzív osztály esetében pedig harminc direkt ápolói létszámot határoznak meg. Megnehezíti a kórházak munkáját, hogy az operatív törzs számos adatot visszatart. Sokkal könnyebb lenne az ellátást szervezni, ha például azt is jelölnék a nyilvánosságra hozott adatokban, hogy az adott napon hányan kerültek kórházba, és hányan kerültek felvételre az intenzív osztályra. Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás orvos cikke.

Cikksorozatunkban Lovas András, volt egyetemi aneszteziológus és intenzív terápiás adjunktus, jelenleg is COVID19 betegellátásban dolgozó orvos ír arról, hogy mi történik a járvány alatt, a színfalak mögött az intenzív terápiás ellátásban. A cikksorozat előző részeiben arról volt szó, hogy ma már a COVID19 tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél lehetőség szerint elkerülik az intubációt.  Beszámolt arról, hogy nem minden COVID19 ellátóhelyen van kiépítve a „falból” érkező oxigén, és hogy az egészségügyi ellátórendszer a második hullámban már nem bírta a terhelést. Áttekintettük az intenzív terápia megszületését, és kiderült az is, hogy a lélegeztetőgép személyzet nélkül semmit sem ér, tavaly decemberben pedig beszámoltunk arról is, hogy sok hozzátartozó nem tud elbúcsúzni a haldokló rokonától. Legutóbb pedig arról volt szó, hogy sok esetben nem a koronavírus, hanem kórházi fertőzések okozzák a koronás betegek halálát.

87%

Év végéig még

13 776 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 2021. november 15-i adatok alapján 519 fő részesült gépi lélegeztetésben COVID19 miatt az ország intenzív osztályain. A helyzet a negyedik hullám felszálló ágán ismét drámai, hiszen nyáron szinte a nullát súrolta ugyanez a szám, augusztus 30-án csak hét ember részesült lélegeztetésben a SARS-CoV-2 vírus miatt. A növekedés exponenciális, a terhelés már most a határokat súrolja, és hamarosan el is éri a szakmailag elfogadható maximális kapacitásokat.

Felszálló ággal és hasonló értékkel februárban találkozhatott a szakmám utoljára (február 28-án 524 fővel), de jelenlegi adatainkat a téli számokkal összehasonlítva fel szeretném hívni a figyelmet egy nagyon fontos különbségre. A harmadik hullám ráült a második hullám leszálló ágára, a január 25-i 247 fős lélegeztetett számra, amelyet a két hullám közötti U alak legalacsonyabb pontján mértünk. Ha megnézzük, hogy mindkét hullám körülbelül 520-as értékéhez hogyan jutottunk el egy hónap alatt, jól látható, hogy tél végén egy hónap alatt 269 fővel (január 28. – február 28.), most ősszel viszont 399 fővel nőtt a lélegeztetőgépen levők száma ugyanannyi idő alatt (október 12. – november 12.).

A kórházi ápoltak és a lélegeztetőgépen lévők számának alakulása

Cikkeimet egy adatújságírással is foglalkozó sajtóorgánum, az Átlátszó gondozza. Mégis, sajnos, a pontos és naprakész adat az, ami a leginkább hiányzik ahhoz, hogy a laikus közönségnek érthetően el tudjam magyarázni, mi történik a kórházakban a koronavírus-járvány alatt. Így gyakran csak a nemzetközi szakmai sajtóban megjelentekre tudok hivatkozni.

Így követi a negyedik hullám a második alakulását | atlatszo.hu

Leginkább az aktív fertőzötteket mutató grafikonon és az utolsó két ábrán látszik legjobban a kísérteties hasonlóság: a kórházi ápoltak és a lélegeztetőgépen lévők száma szinte ugyanolyan ütemben emelkedik, mint egy éve. Az abszolút számokat tekintve viszont a kórházban kezelteké elmarad a tavalyitól, a lélegeztetőn lévőké pedig megegyezik, ahogy az aktív fertőzötteké is majdnem azonos (minimálisan elmarad).

Átlagban 9 évvel élhettek volna még tovább a koronavírus miatti magyar elhunytak

A minap találtam egy nagyon érdekes tanulmányt. Az Óbudai Egyetem által jegyzett publikáció alapján hazánkban 2021. május 12-ig 27 837 fő, ötven év feletti lakos hunyt el COVID19 következtében. A tudomány és a statisztika képes arra, hogy ha tömegesen és váratlanul jelentős a lakosság halálozásának növekedése (például természeti katasztrófa, háború vagy súlyos járvány miatt), akkor meg tudja határozni, hogy az idő előtti halálozás mennyi életév kieséssel jár a nemzetnek.

Ebben az angolul írt tudományos cikkben Ferenci Tamás kutató, a hazai COVID19 pandémiára vetítve (beleszámítva a SARS-CoV-2 vírus következtében elhunytak krónikus társbetegségeit is) 9,2 év elvesztett életévet határozott meg átlagban, minden egyes főre. Döbbenetes, de írjuk le, ez kétszázötvenhatezer, azaz 256 ezer elvesztett életév. Május 12-ig, és csak az ötven év felettiek esetében. Ennyi életév hiányzik már most a játszóterekről, a családi asztaloktól, a nyugdíjas klubokból, de akár az aktív munkahelyekről is.

Képesek vagyunk, vagy inkább szeretnénk-e szembenézni ezzel a döbbenetes számmal? Kénytelenek leszünk. Ám azt is érdemes lenne áttekintenünk, hogy az ellátás mely pontján, milyen arányban halnak meg az ellátottak. Az elmúlt két évben jelentős reflektorfény vetül a pandémia kapcsán az intenzív osztályokra. De fontos megjegyezni azt, hogy a tapasztalatok szerint

a koronavírus-fertőzés következtében elhunytak nagyobb része nem az intenzív osztályokról, hanem az infektológiai fekvőbeteg-részlegekről származik, jóval kisebb részben pedig a szociális otthonokból.

Megkönnyítené a munkánkat, ha nyilvánosságra hoznák az adatokat

Azonban a pontos számokat továbbra sem ismerjük. Sokkal nagyobb jelentéssel bírna tudományos szempontból, de akár a kapacitások felmérésének eldöntésére is, ha nem a napi összes esetszámot látnánk, például, hogy az adott napon hányan vannak kórházban vagy lélegeztetőgépen. Sokkal könnyebb lenne az ellátást szervezni, ha azt is jelölnék a nyilvánosságra hozott adatokban, hogy az adott napon hányan kerültek kórházba, hányan kerültek felvételre intenzív osztályra, és hányan fekszenek a nem COVID és COVID intenzív osztályokon, külön-külön, illetve azok között milyen a lélegeztetésre szorulók aránya.

Ugyanígy osztályonként és napokra lebontva érdemes lenne azt is tudni, hogy milyen a kibocsátás, azaz hány embert sikerült hazaengedni, vagy az intenzív osztályról más osztályra áthelyezni, illetve mekkora volt a halálozás az intenzív osztályokon és a fekvőbeteg részlegeken, külön-külön. Ezekről az adatokról napi jelentési kötelezettsége van az intézményeknek, így ezek az operatív törzs rendelkezésére állnak.

Müller Cecília elárulta nekünk, hogy mekkora az oltottak száma az új regisztrált fertőzöttek között, de a lényeges adatokra még várunk | atlatszo.hu

Megkérdeztük azt is, hogyan változott ugyanez a szám (oltottak és oltatlanok, első, illetve második oltást megkapók) a lélegeztetőgépen lévő fertőzöttek, illetve a koronavírusban elhunyt betegek esetében, valamint, hogy a fertőzést elkapó oltottak milyen típusú vakcinával voltak oltva. Egyelőre még várjuk a választ – a korábbi tapasztalataink alapján minimum 90 napos várakozási időre kell számítanunk, már ha egyáltalán megkapjuk a kért adatokat.

Mi lenne ezeknek az adatoknak a gyakorlati haszna? Egy fulladó, súlyos állapotú COVID19 beteg felvétele az intenzív osztályra, minimum 2-3 óra munkát igényel egy orvostól, a nővérektől pedig akár további 2-3 órát. Ez magában foglalja a beavatkozások és a vizsgálatok elvégzését, az ápolási teendőket, az egészségügyi  dokumentálást és a hozzátartozó értesítését. A fekvőbeteg osztályokon ez az időtartam rövidebb, viszont a betegbeáramlás sokkal magasabb egy napra vetítve. Ha tudjuk, hogy egy nap hány beteg érkezik és távozik (utóbbiakat zárójelentéssel kell ellátni, fogadóhelyet kell keresni, meg kell szervezni a szállításukat), akkor pontosan meg lehet tervezni, hogy hány dolgozót vezényeljenek az ellátáshoz. De fordítva is nekifoghatunk: ha tudjuk, hogy hány dolgozónk van, akkor ahhoz igazíthatjuk, hogy hány beteget tudunk felvenni maximálisan.

Ehhez azonban adatok szükségesek. Ha nem is mérnöki pontossággal, de az egészségügyben is tervezhetőek a folyamatok, még súlyos pandémia esetén is.

A COVID intenzív osztályokról történő kibocsátásnak egy fontos betegútjára is szeretném felhívni a figyelmet. Sok esetben, 2-3 hét COVID intenzíven töltött lélegeztetést követően a beteget fel tudjuk szabadítani az aktív fertőzés alól, és át tudjuk helyezni őket a normál intenzív osztályra. Ők a COVID lélegeztetett regiszterekben már nem jelennek meg, de az ellátásban ugyanúgy kapacitást igényelnek. Sok esetben további 3-4 hétig, ritkábban, de nem elenyésző esetben még további 10-12 hétig gépi lélegeztetésre és aktív intenzív terápiás ellátásra szorulnak. Összehasonlításképpen: a nem koronavírus-fertőzés miatt kezelt betegek osztályos tartózkodása egy általános profilú intenzív osztályon 6-8 nap.

Az intenzív- és a fekvőbeteg osztály egymásra van utalva a járványban

Az adatok publikussá válásakor természetesen nem az lenne a lényeg, hogy a fekvőbeteg-részlegeket hibáztassuk, mivel ott többen halnak meg. Abszolút számban ez igaz lehet, de arányaiban még mindig az intenzív osztályokon magasabb a halálozás.

Amit tudunk a napi adatokból is, hogy a COVID19 betegek körülbelül 10 százaléka igényel intenzív osztályos elhelyezést (ha a gépi lélegeztetettek számát vesszük figyelembe). Tehát 10 000 fertőzöttből 9 000-et az infektológiai fekvőbeteg osztályokon kezelnek. Ha a lélegeztetetteknél 60 százalékos a halálozás, akkor az 600 főt jelent, de ha a fekvőbeteg osztályon csak 10 százalékos a halálozás, az máris 900 fő. Utóbbi leírásom csupán példa arra, hogy nincsenek pontos adataink a halálozásokról osztályokra vetítve.

„Egy erős intenzív osztály, csak erős fekvőbeteg osztályok mellett tud kielégítően működni” – mint ahogyan azt nemrég, egy kedves, nem a kritikus állapotúak ellátásával foglalkozó kollégám mondta. És természetesen, ez fordítva is igaz. Egy COVID19 fertőzött ellátása csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő minőségben, kielégítő mennyiségű és szakirányúan képzett egészségügyi, dolgozói létszám mellett történik. Fontos, hogy az ellátás minősége egyenletes és megfelelő szintű legyen a kórházi belépési pontot jelentő sürgősségi osztályoktól kezdve az infektológiai fekvőbeteg osztályokon át az intenzív és rehabilitációs részlegekig. Ha csak egy fogaskerék is akad, az a rendszer borulásával és a minőség súlyos csökkenésével jár.

Budapest, 2021. április 9. Védõfelszerelést viselõ ápoló a fõvárosi Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika koronavírussal fertõzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2021. április 9-én (forrás: Balogh Zoltán/MTI)

Hamarosan átlépjük a kórházak maximális kapacitásának a küszöbét

Életünket szabályok között éljük, kötelességeinket betartva és jogainkat élvezve, hogy a közösség a lehető legnagyobb biztonságban érezhesse magát. Példának okáért, minimumfeltételek szabályozzák a polgári légiközlekedést is. Minden szolgáltató tudja, hogy hány repülőgépre hány karbantartónak kell jutnia, milyen gyakran kell megtörténnie a felülvizsgálatoknak, hány pilóta vezethet egy gépet. Ez adja meg azt a bizalmat, ami miatt fel merünk ülni a vasmadarakra, hiszen tudjuk, hogy a repülésbiztonságot egy jól ellenőrzött, valamint átlátható rendszer szabályozza.

Ugyanezen minimumfeltételeket a teljes egészségügyi ellátásra vonatkozóan a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szabályozza. A rendelet alapján minimum négy kritikus állapotú betegre ajánlott egy „szakirányú szakorvosjelölt vagy szakorvos”. A szakdolgozói létszám betegágy függő, de egy 20 ágyas intenzív osztály esetében (ami most gyakori a COVID ellátásban) 30 „direkt ápolói létszámot” határoz meg, amelynek a nagyobbik hányada szakirányú végzettségű. Ne feledjük, a minimumfeltételek nem a dolgozók kényelmét szolgálják, hanem csakis a betegbiztonságot garantálják.

Sajnos, a minimumfeltételekben foglaltaknak sok esetben már a COVID előtt sem tudtak megfelelni a hazai intenzív osztályok.

Továbbra is meg szeretnék kérni minden olvasót, hogy vegyék fel a védőoltást, de emellett zárt közösségi terekben hordjanak maszkot, rendszeresen fertőtlenítsék a kezüket, és a lehető legminimálisabbra korlátozzák a találkozásaik számát a külön háztartásban élőkkel. Segítsék felelősségteljes viselkedésükkel az egészségügyben dolgozók lelkiismeretes munkáját! Mi Önökkel és Önökért vagyunk továbbra is.

Lovas András

Címlapkép: Védőfelszerelést viselő orvosok és ápolók a fővárosi Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2021. április 9-én (forrás: Balogh Zoltán/MTI)