Elúszott a dunai limes világörökségi címe, mert a kormánynak más tervei vannak Aquincummal

Miközben a kormány a „családi ezüstnek” mondott ókori római Seuso-kinccsel pózol, a Római Birodalom határainak a dunai limeshez tartózó, hazánkon keresztülhaladó (egyebek közt Budapestet is érintő) szakasza világörökségi jelölését lehetetlenítette el jól sikerült legújabb lépéseivel. Ha valakiben netán maradt kétség azt illetően, hogy kormányunk mennyire ügyetlenül mozog a nemzetközi porondon – az ENSZ kulturális világszervezete előtti, a világörökséggel kapcsolatos eljárásai során legalábbis – annak ez az újabb adalék bizonyára felnyitja a szemét. Neve elhallgatását kérő műemlékvédelmi szakértőnk cikke.

Mintha nem is ez a jormány lett volna az, amelyik 2016. januárjában saját miniszteri biztost nevezett ki arra, hogy havi 500 ezer forintért „A dunai limes magyarországi szakasza” világörökségi várományos helyszín Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével, valamint a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatokat koordinálja. Bár a név a feladatokat egyébként pontosan leíró hosszúsága és összetettsége értetlenséget és abból fakadó derültséget keltett, a munkát történetesen jó szakemberre bízták.

Visy Zsolt ugyanis a limes-kutatás nemzetközileg is elismert hazai szaktekintélye, aki tudományos munkatársaival és a Magyar Limes Szövetség szakértőinek és tagságának támogatásával tető alá tudta hozni a reménybeli kilencedik magyar világörökségi helyszín véglegesítését és nemzetközi elfogadtatását, ami azért nagy szó, mert a magyar nevezést Ausztria, Németország és Szlovákia limes-szakaszaival együttesen, német-osztrák-magyar-szlovák közös nevezésként kellett benyújtani az UNESCO-nak. A nemzetközi siker látványos elismerése volt, amikor 2018 februárjában Magyarország hivatalosan is bemutatta a hatalmas tudományos munkát reprezentáló nevezést és a hozzá kapcsolódó, a Kiemelkedő Egyetemes Értéket bizonyító és leíró tudományos dokumentációt.

A Latorcai Csaba államtitkár által bejelentett nevezés elfogadásáról ugyanazon az UNESCO-közgyűlésen kellett dönteni, mint a budapesti helyszín sorsáról, idén júliusban, Bakuban. Mindenki lélegzet-visszafojtva készült a döntésre, hiszen nagyon sok ember és csaknem 70 magyar település 19 évi munkája került a mérlegre, amelyet a kormány ráadásul – állítólag – az EU által biztosított 1,5 Mrd forint támogatás felhasználásával turisztikai attrakcióvá kíván fejleszteni. A várható világörökséggé nyilvánítással összefüggésben megélénkülő nemzetközi figyelem kielégítésére is alkalmas ismeretek gondozására és bővítésére pedig kutatócsoport alakult a Visy Zsoltot is foglalkoztató Pécsi Tudományegyetemen.

Az ún. nemzetközi sorozathelyszínek közé illeszkedő Dunai Limes tényleg világszenzáció lehetne, hiszen a Római Birodalom egykor csaknem 5 500 Km hosszan az Északatlanti-óceántól Európán át a Fekete-tengeri, onnan Kis-Ázsián át az Indiai-óceánig, onnan pedig Afrikán át a középső Atlanti-óceánig terjedő ókori határvédelmi létesítmények romjai – zarándokúthoz hasonló turisztikai látványosságként bejárhatóvá és bemutathatóvá téve – a minőségi turizmusból származó bevételekkel járulhatnak hozzá az ország vidéki területeinek fejlesztéséhez.

A kormány azonban minden elért eredményt veszélybe sodort, amit eddig sikerült elérni.

Az első aggasztó hírek májusban jelentek meg, amikor a kormány kivette a világörökségi nevezéssel érintett helyszínek sorából az óbudai Hajógyári-szigeten fekvő Hadrianus-kori helytartói palotának az Aquincumi Múzeumhoz tartotó romjait. A döntés oka egyes feltételezések szerint az volt, hogy a kormánynak nem tetszett, hogy az érvényes világsztenderdek szerint nem építheti fel a palota épületének elképzelt tömegét a meglévő eredeti romokra az általa elgondolt rekonstruktív módon, mint Diósgyőr vagy Füzér vára esetében, 1:1 méretarányú maketté hamisítva a történelmet (hiszen nem lehet pontosan tudni, hogy nézett ki a palota). Mások szerint sokkal prózaibb beruházási érdekek útjában állt a palota.

A lényeg mindenesetre az, hogy egyetlen már benyújtott világörökségi nevezési dokumentáció tartalmát sem lehet utólag egyoldalúan átírni, pláne nem egy másik három országgal közösen benyújtott nemzetközi sorozat-jelölés dokumentációját. A kormány mégis megkísérelte megtenni ezt – nem tudva azt, vagy nem törődve azzal, hogy legfeljebb csak visszavonni lehet a nevezést, mert a hivatalosan benyújtott nevezés tartalmához az előterjesztő kötve van. Nem is maradt el a megérdemelt „jutalom” – bár ezzel a legutóbbi dicső tettével itthon nem dicsekszik a kormány.

„A Dunai limes elszalasztotta a lehetőséget, hogy a listára kerüljön” címmel az ORF osztrák közszolgálati médium július 6-án számolt be arról, hogy

„Az UNESCO Világörökség Központja ma megtagadta az Ausztria, Magyarország, Németország és Szlovákia együttműködésében világörökségi címre jelölt Dunai Limes felvételét a világörökségi listára. A testület Bakuban tartott közgyűlésén a magyar szakasz röviddel ezelőtt végrehajtott módosítása miatt döntött az elutasítás mellett. A nevezésnek eredetileg nagyon jó esélye volt. Az UNESCO Világörökség Bizottságának az azeri fővárosban tartott közgyűlése a döntéssel arra a legutóbbi magyar döntésre reagált, amely kivette a nevezésből a Budapesttől északra található Aquincum régészetileg megőrzött együttesét – nyilatkozta az UNESCO Világörökség Bizottság osztrák képviselője.”

Ezúton is gratulálunk a magyar kormánynak! A saját miniszteri biztosából, s – ami sokkal nagyobb baj – az ország lakosságának az érintett településeken élő és a világörökségi címtől várható gazdasági előnyökben bízó lakosságából is hülyét csinált.

Aquincumról már sikerült levenni a „rontást”. Most Budapest többi része következik?

Címlapkép: Hende Csaba honvédelmi miniszter (b2) és Puskás Tivadar polgármester (b) római kori ruhában vesz részt a szombathelyi Savaria Történelmi Karneválon megrendezett római légiók seregszemléjén 2012. augusztus 25-én. MTI Fotó: Kászoni László