Legalább 15 éve nyűglődik a Széchényi Könyvtár az azbeszttel, mégis a kiszivárogtatót hibáztatják a botrányért

Nemrég húzott be két zsíros azbesztmentesítő közbeszerzést az a cég, amelynek ügyvezetője az azbesztmentesítők szövetségének elnökeként a Magyar Időkben mosdatta az Országos Széchényi Könyvtár azbesztkezelési szokásait. A cikk címe azt volt, hogy nincs komoly az azbesztveszély az épületben. Korábban éppen a szövetség előzetes szakvéleménye állította az ellenkezőjét. A könyvtári dolgozók továbbra sem nyugodtak.

Egészségügyi határérték, a magyar szabályozás szerint köbcentinként 0,01 darab rost alatt van az azbesztszennyezés az Országos Széchényi Könyvtárban – ezt a friss, május végi szakvéleményt küldte szét a dolgozóknak nemrég a könyvtár vezetése. A jó hír ellenére sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek. Továbbra is többen akadnak a dolgozók között, akik nem értik az ellentmondást a Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége tavalyi előzetes szakvéleményével.

Ebből a dokumentumból korábban részletesen idéztünk. A lényeg: egészségre veszélytelen azbeszt mennyiséget még semmilyen tudományos vizsgálat sem állapított meg, akad helyiség, ahol csak védőfelszerelésben ajánlott tartózkodni, akkor is csak rövid ideig, és olyan is, amit teljesen le kellene zárni.

Megpróbáltuk feloldani az ellentmondást, elkerülve a pánikkeltést, de azt is, hogy ok nélkül asszisztáljunk egy komoly kockázat esetleges bagatellizálásához. A könyvtár ugyanis épp arra készül, hogy digitalizáló munkaállomásokat hozzon létre az egyik, azbeszttel érintett helyiségben. A leendő dolgozókkal információink szerint már folynak a felvételi beszélgetések. (A könyvtártól ezúttal nem kérdeztünk, egyelőre beérnénk azzal is, ha áprilisi, szintén azbeszt-témában írt kérdésünkre érkezne végre válasz.)

Veszélytelen mennyiség nem létezik

A WHO a fő egészségügyi kockázatok közé sorolja az azbesztózist. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre a témában 2005-ben készült doktori értekezés (szerző: dr. Jäckel Márta) pedig külön fejezetet szentel az egészségügyi kockázatoknak. A dolgozat részletes ugyan, de a szakszöveg nem éppen laikusoknak szánt. Az értelmezéshez segítséget kértünk egy orvosszakembertől, akit arról is kérdeztünk: kinek lehet igaza az azbesztvitában, létezik-e egészségügyre ártalmatlan mennyiség.

Az inkognitót kérő doktor – egyetemi tanár – szerint az orvosszakma válasza a kérdésre egyértelmű „nem”. Így fogalmazott: bár a kockázat mértéke függ a mennyiségtől és a kitettség időtartamától, de veszélytelen mennyiség nem létezik. Egy alkalommal egyetlen rost belélegzése is egy életre szóló kockázatot jelent számos tüdőmegbetegedésre, köztük a tüdőrákra.

Méghozzá nem szép lefolyású megbetegedésre. Úgy képzelhetjük el, mint amikor a szálka beleáll az ujjunkba, de nem tudjuk kipiszkálni. Idővel meggyűlik, és kellemetlenül feszül ugyan, de a váladékkal távozik is a testből. Valami hasonló történik, akár évtizedek alatt a rostszállal a tüdőben, csakhogy annak nincsen merre távoznia, ez okozza a szövődményeket.

Akkor viszont mi értelme van az „egészségügyi határérték” meghatározásának? – merülhet fel. Sajnos szintén nem találtunk névvel válaszoló szakembert. Az egyik, azbesztmentesítéssel foglalkozó, de az OSZK-projekttől független vállalkozó azt magyarázta, hogy a 0,01 rostnál kevesebbet kimutató mérés akkor jelent valódi biztonságot, ha az eredményt már a mentesítés után kapják. Amíg az azbeszt a helyiségben van, a porladás, a légmozgás, az épület rezgése révén nagy eséllyel (bizonyosan) tovább szennyez. Az ilyen mérés pillanatnyi állapotot mutat, erre egyébként az OSZK-nak végzett mérés készítői is emlékeztetnek.

A zárt terület természetesen fokozott kockázatot jelent, de az utcán is ki van téve azbesztveszélynek a járókelő: húsz év alatt csak tetőszerkezetbe 200 millió négyzetméternyi azbeszt került Magyarországon a szakember elmondása szerint. Ennek a mennyiségnek a fele, becslése szerint még mindig a helyén lehet. Egy német kimutatás szerint 1 négyzetméter azbesztből évente 3 gramm por távozik a levegőbe. Kiszámolható, ez csak a tetőkről évi 300 tonna levegőbe (esővízbe, talajba) távozó azbesztport jelent minden évben.

Mindez persze egy vállalkozó mondása, akár csak a már emlegetett szövetségi előzetes szakvélemény. Azaz a mentesítésben érdekeltek véleménye, mondhatnánk az ördög ügyvéde szerepében. Attól azonban az ördög ügyvédei is zavarba jönnének, hogy a szakmai szövetség elnöke, szintén mentesítő vállalkozás fő tulajdonosa, Hanvai Zsombor májusban azt nyilatkozta a Magyar Időknek, hogy nincs komoly veszély az OSZK épületében.

Illetve, bár sokan, például belső fórumokon OSZK-sok is így hivatkozzák, ez „csak” a cikk címe volt. Hanvai egészen pontosan azt mondta, hogy a szövetségi szakvélemény és a könyvtár által rendelkezésére bocsájtott adatok szerint „egészségre veszélyes azbesztszintet csak a mindenki elől elzárt, és egyébként is használaton kívüli egyetlen területen találtak” (azaz valahol mégis csak mértek ilyet).

Az ellentmondások feloldására kérdéseket írtunk Hanvai Zsombornak, egyelőre várjuk a választ. Hanvai az azbeszt- és egyéb kármentesítéssel foglalkozó Ignis Értékmentő Kft. tártulajdonos-ügyvezetője, május közepe óta többségi üzletrész-tulajdonosként tartja nyilván a cégjegyzék.

Legalább tizenöt éve halogatják

Az Ignis a kétezres évek első felében dolgozott a Széchenyi Könyvtárnak, az olvasóterem fölötti kupolatérből távolították el az azbesztet (a Közbeszerzési Értesítőben nem találtuk ezt a munkát, de referenciaként hivatkozza az Ignis oldala, illetve Hanvai azbesztszövetségi bemutatásában is szerepel rá utalás).

Értesüléseink szerint egy könyvtáros szakember egy Facebook-kommentben meg is jegyezte, hogy „jó lenne, ha az azbesztszövetségi elnök konzultálna az édesapjával, mert ő – aki ekkoriban vezette az Ignist – már 2003-ban kicsit rosszabbnak ítélte a helyzetet, mint most a fia”. A kommentet már nem találtuk, de az utalást rá az OSZK-dolgozók belső levelező fórumán volt módunkban látni.

A tizenöt évvel ezelőtti mentesítésre a régi dolgozók úgy emlékeznek, hogy egyrészt szakszerű volt. Másrészt van egy olyan érzésük, hogy – nem a cég hibájából, de – a problémának csak egy részét sikerült orvosolni:

„Az azbeszt ott van a VII. emeleti olvasótermek felett, melyeknek nincs zárt mennyezete. A födém alatt szabadon található és minél előrébb megyünk az időben, annál inkább porlik le arról és szép csöndben hullik le az olvasótermekbe. A VIII. emeleti olvasó feletti födémről 2003-4-ben eltávolítattunk kb. 800 m2-t, máshol még van cca 3500 m2. Erről bizalmasan jelentettem annak idején xxx-nak, majd 2010 elején a xxx felé is, mivel én nem akartam pánikot és főképp, hogy az akkori közegészségügyi felügyelet lezárja a fölső szinteket. Azóta sem változott semmi. Egy a szerencse, hogy nem a legártalmasabb kék azbeszt van a felületeken, de az oda felhordott változat sem az egészség garanciája”.

A birtokunkba került az Ignis 2005-ös árajánlata, amelyet a fennmaradó munkák elvégzésére tett. Egyebek mellett az olvasható benne:

„A Széchenyi Könyvtár „F” épületében az irodák állmennyezete feletti térben, ill. a gépházakban szabadon hozzáférhető helyeken azbeszt szigetelést alkalmaztak. A szigetelés a bejárt helyiségekben szabadon található, és igen erőteljesen elkezdett porlódni. Annyi bizonyos azonban, hogy a gépészeti helyiségben állandó légmozgás van – főként a nagyteljesítményű villanymotorok hűtése miatt –, így a már nagy felületeken porladó azbesztbevonatból a szálkiválás folyamatos.”

Az ajánlatot a jelenlegi azbesztszövetségi elnök édesapja, a cég korábbi ügyvezetője, Hanvai Pál jegyezte.

Ifjabb Hanvai sem járatlan az állami munkák világában, az Ignis például az idén két nagy értékű közbeszerzést is elnyert. Legutóbb pár napja, június 12-én jelent meg, hogy vihetik az MNV-tulajdonú Kézmű Fővárosi Kézműipari Közhasznú Nonprofit Kft. veszélyesanyag-mentesítését nettó 98,3 millióért.

Január végén hirdettek eredményt a BMSK Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt. által a cég I. kerületi irodájának azbesztmentesítésére nettó 95,7 millió forint értékben.

Százmilliós mentesítés Seszták-közelből

A BMSK szintén állami cég, felügyeletét a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gyakorolja – legalábbis jelenleg is ez olvasható a cég honlapján. Alighanem még nem dőlt el, az új kormány megalakulásával, és az NFM megszűnésével hová kerüljön a sportberuházásokat vezénylő társaság.

A közbeszerzés idején mindenesetre még az NFM volt a gazda. Iparági források szerint pedig Hanvai egészen közeli jó viszonyt ápol Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter politikai tanácsadójával és kisvárdai földijével, Kelemen Diána Valériával.

A könyvtár dolgozóit azonban a közbeszerzési bulvárnál jobban érdeklik a rostszámok. A Magyar Idők cikk után tudomásunk szerint volt is egy jelentős polémia az OSZK egyik alfőnöke és a dolgozók között. A PR-ügyekkel is foglalkozó vezető „hivatalos tájékoztatás” címmel osztotta meg a kormánylap írását, amiben az Átlátszó által ismertetett előzetes szakvéleményt például „egy dolgozó által kilopott” dokumentumnak minősítik. Emiatt számos értetlen hozzászólás jelent meg a könyvtár intranetjén.

Egyik munkatársuk például egyenesen úgy fogalmazott: „az egészségünk fontosabb, mint az OSZK külső megítélésén esett csorba a szivárogtatás miatt.”

Rádi Antónia

87%

Év végéig még

13 776 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom