Két székről is figyelhette az eseményeket egy törökbálinti ingatlanárverésen az agrárminiszter kedvenc ügyvédje. Kovács P. Zoltán volt államtitkár irodája a Nemzeti Földalapot képviselte a liciten, miközben a jogász magánemberként is licitált. Bár a helyszínen nem ő nyerte az árverést, a kormányhivatal – a győztes ajánlattal kapcsolatos formai hibákra hivatkozva – végül mégis neki adta a földet.
Törökbálint Tükörhegy egyik részét pazar villák díszítik. A terület máshol pedig külterület, zártkerti és bányaszolgalommal terhelt, éppen ezért viszonylag olcsón megszerezhető telkekből áll. Ha pedig teljesül az ingatlanspekulánsok régi elképzelése, és átminősítés után a terület a szomszédos „celebdombhoz” hasonló fejlődésnek indul, koránt sem köt rossz üzletet, aki itt vásárol.
A zártkerti részen telektulajdonos egy Németországban élő üzletember, aki elszámolási vitába került egy magyar vállalkozóval. A hitelező jogi úton megnyerte a vitás ügyet, és végrehajtást kért adósa két ingatlanára. A Pest Megyei Kormányhivatal érdi járási hivatala – az első, eredménytelen próbálkozás után – májusban tartotta az árverést.
A liciten az Átlátszó birtokába került jegyzőkönyv szerint a végrehajtást kérő vállalkozón kívül „részt vevőként” megjelent a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet megbízottjaként Dr. Kovács P. Zoltán Ügyvédi Iroda (KPZ), illetve magánszemélyként maga Dr. Kovács Zoltán Pál is.
Annak megállapítása, hogy a két személy – mármint az ügyvédi iroda névadója, illetve a licitáló Kovács dr. – azonos, igényelt némi kutatómunkát. Kovács ugyanis nem mindig ugyanazon a módon írja nevét hivatalos (például céges) nyilvántartásokban: az említett két változaton kívül Kovács Pálként és Kovács Zoltánként is előfordul.
Kovács P. Zoltán az első Orbán-kormány idején a földművelési tárca közigazgatási államtitkára volt, majd számos fideszes vezetésű önkormányzatnak dolgozott jogászként. 2010-2013-ban agrárkamarai miniszteri megbízottként tevékenykedett.
A második Orbán-kormány hivatalba lépése után megszaporodtak a KPZ iroda állami megbízásai is, az agrártárca különösen gyakran bízta meg bizalmával Kovács irodáját:
Az árverést azonban mégsem Kovács, hanem az árverést kérő hitelező nyerte. Elégedettsége azonban nem tarthatott sokáig. A kormányhivatal járási hivatalának augusztus 2-i határozata saját korábbi döntését megváltozatva Kovácsot hozta ki győztesnek.
A döntés fő indoka az, hogy „az árverési illeték és a licitdíj a letéti számlára történő átutalását igazoló tranzakciós irat nem felel meg (…) rendeletben meghatározott, az átutalásról szóló terhelési értesítő fogalmának”.
Ez magyarul azt jelenti, hogy a licitdíj befizetésének igazolása nem a megfelelő formában történt, azaz a nyertes ajánlattevőt nem is lett volna szabad licitálni hagyni. Ezen kívül – Kovács Zoltán Pál magánszemély licitálóként jegyzőkönyvbe vetetett kifogására – a hivatal azt is megállapította, hogy a nyertes licitáló jogi képviselő meghatalmazása is formai hibás volt.
A vállalkozó fellebbezett a megyei kormányhivatalhoz, döntés még nem született. A tulajdoni lapon még az eredeti adós szerepel, egyelőre egyik „győztest” sem iktatta tulajdonosként a földhivatal.
A függőben lévő, magánfelek közötti vita kimenetelétől függetlenül is érdekes, hogyan járhatott el a Kovács és a saját irodája két licitáló érdekében is ugyanazon az árverésen. Ez akkor is szokatlan, ha a KPZ irodát nem Kovács, hanem egy másik ügyvéd képviselte a licitkor.
Azonban Kovács, sőt, az irodáját megbízó földalap kezelője, a Földművelésügyi Minisztérium sem lát kivetnivalót a kettős fellépésben. Érdeklődésünkre válaszolva hasonlóan érveltek: az állam, pontosabban a földalap voltaképpen nem is akart venni, ezért nem is merülhet fel érdekellentét.
„Az árverés, amelyre kérdésében utal, tehát végrehajtási árverés a tulajdonosok fizetésképtelensége miatt, amire a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) csak azért megy el, hogy az árverés sikertelensége esetén ne kelljen teljes becsértéken megvennie a földet. A Földforgalmi törvény szerint ugyanis, ha az árverés sikertelen, a föld becsértéken az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerül. A Magyar Állam jelenleg – a stratégiai jelentőségű területek kivételével – nem vásárol földet, a három hektár alatti területek értékesítésére törekszik a kis és közepes családi gazdálkodók megerősítése érdekében. Mindezek értelmében az ügyvédi iroda helyesen járt el” – áll a földművelési tárca válaszában.
A leírtakból az következik, hogy az NFA csak akkor licitált volna, hogyha senki más nem teszi, és ezzel közpénzt takarított volna meg. Ez önmagában derék célkitűzés. Az összeférhetetlenségi probléma súlyát valóban csökkentő érvelés apró szépséghibája azonban az, hogy bármi is a stratégiájuk, az ingatlanárverés két licitálója mindenképpen ellentétes érdekű felek maradnak.
Ha például Kovács dr. ajánlata is formai hibás lett volna, és ezt az NFA-t képviselő licitáló észleli, akkor a becsértéken történő tulajdonszerzés elkerülése érdekében mégiscsak licitálnia kellett volna.
Az ráadásul az NFA tulajdonosi döntése, hogy egy konkrét árverés esetén csak követi-e a licitet vagy – például a minisztériumi közleményben is hivatkozott stratégiai jelentőségű területek esetén vagy más okból – érdemben licitál. Ennek megfelelően előre teljes bizonyossággal még azt sem lehetett volna kizárni, hogy a KPZ által képviselt NFA és Kovács P. Zoltán mégis egymás ellen licitálnak.
Kerekebb lenne a történet, ha az ilyen eseteket az NFA máshogy, például az árverésen részt vevő képviselője összeférhetetlenségi jelzése alapján egy másik ügyvédi iroda megbízásával oldaná meg.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
