Az Alkotmánybíróság keményen beleállt a rendőrképmásos ügyekbe

 

Az Alkotmánybíróság (AB) újabb döntése értelmében mégis lehet szabadon rendőrt fotózni és filmezni a közéleti eseményekről vagy a közhatalom gyakorlásáról szóló tudósítás során, ha a felvétel a rendőr emberi méltóságát nem sérti. Akkor is, ha ezt a Kúria és a személyiségi jogi perekben eljáró bíróságok nem szeretnék. 

 

 

Az Alkotmánybíróság döntései mindenkire, így a bíróságokra is kötelezőek: az alkotmánybírósági határozatok bíróságok általi alkalmazásának negyedszázados, direkt konfliktusoktól mentesnek mondható gyakorlata van. Éppen ezért viszonylag ritka eset, hogy az AB-nek ellentétes bírósági döntések miatt kell újra elvi súllyal visszatérnie egy olyan kérdésre, amit korábban már eldöntött. Márpedig a ma nyilvánosan hirdetett két rendőrképmásos ügyben éppen ez történt.

A most elbírált ügyek közül az egyikben egy médiaszolgáltató tett fel honlapjára egy kilakoltatás során készült amatőr videót, amelyen kitakarás nélkül látszott a készenléti rendőrség egyik, az intézkedést biztosító tagja. A videó a honlapról ugyan utóbb a rendőr tiltakozására lekerült, azonban a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék is megalapozottnak tartotta a képmáshoz való jog megsértése miatt 300.000 forint sérelemdíjra előterjesztett személyiségi jogi igényét.

A másik ügyben egy internetes lap közölt egy cikkhez kapcsolódó képgalériában szintén hozzájárulás nélkül képet egy rendőrről, amely ugyan félig takarásban, rendőri sapkában és napszemüvegben ábrázolta az érintettet, de a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletei szerint szintén sértette a képmáshoz való jogot.

Aki követte a rendőrképek kötelező kitakarását előíró bírói gyakorlat kialakulását és eddigi fordulatait, annak nem újdonság, de ha valaki esetleg elvesztette a fonalat, annak röviden összefoglaljuk, hogy mi történt az előző részekben.

1. Sem a régi, sem a 2013-es új Polgári Törvénykönyv nem ad felmentést a képfelvétel készítésének hozzájáruláshoz kötése alól a közhatalmat gyakorló személyek esetében. Nyilvános közszereplés esetén ugyan nem kell hozzájárulás, de az évtizedes bírói gyakorlat szerint a rendőr (bv-s, tűzoltó, stb.) önkéntesség hiányában nem lehet közszereplő.

2. Ez az egyik eljáró bíróság szerint „feszes, logikus és egyértelmű” törvényértelmezés kicsit sem volt érzékeny a konkrét eset körülményeire, így például eljutottunk odáig, hogy az MTV Szabadság téri székházának védelmét 2006 szeptemberében ellátó rendőri egység parancsnoka is személyiségi jogi pert nyert a róla a székház védelmével összefüggésben közzétett cikket illusztráló képek miatt.

3. A 2006 őszi események végül aztán generáltak némi vitát a bírói gyakorlatban, de az első fecskeként az eddigi döntésektől eltérő, kifejezetten az intézkedő rendőrök elszámoltathatóságával érvelő pécsi ítélőtáblai döntést könyörtelenül bedarálta a Kúria egy 2012-es jogegységi határozattal, ami fenntartotta a kitakarási gyakorlatot.

4. Az AB két éve egy indexes ügyben (a fegyveresek szolgálati nyugdíjának megszüntetésén a rendezvénybiztosító rendőrökről készült felvételek) alkotmánysértőnek találta a kitakarást előíró gyakorlatot.

5. Előbb a Fővárosi Ítélőtábla, majd álláspontját elfogadva a Kúria is nyíltan szembement az AB döntésének elvi irányával és finoman szólva is erősen megszorítóan és szelektíven értelmezte az AB által kimondott követelményeket.

Hiába mondta ki az AB, hogy a hozzájárulás nélküli közzététel a főszabály, a bíróságok szerint továbbra is a kitakarásból kell kiindulni.

Hiába mondta ki az AB, hogy a jelenkor eseményeiről szabadon lehet felvételt készíteni, a bíróságok például a most elbírált ügyben a végrehajtási cselekményről készült felvételt már nem tekintették jelenkori eseménynek, „mivel a végrehajtási kényszer alkalmazása az államszervezettel egyidős”.

Hiába szólt úgy az AB döntése, hogy csak az öncélú és az emberi méltóságot sértő (például a sérült rendőrt megalázó helyzetben bemutató) felvétel a kivétel, a bíróságok ezt úgy fordították át, hogy ahol a rendőr személyének nincs – elsősorban az általa elkövetett jogsértés miatt – jelentősége, ott eleve öncélú minden kitakarás nélküli felvétel, azaz jogszerű rendőri intézkedésről eleve ne nagyon fotózgasson senki.

Végül hiába szögezték le külön is az alkotmánybírák, hogy a gyülekezések biztosításáról mindig lehet felvételt készíteni, a megismételt eljárásban hozott újabb ítéletek még az AB-t már megjárt gyülekezési tudósítási ügyben is ismét megállapították a képmáshoz való jog sérelmét.

Ma aztán a Ptk. szövegéhez ragaszkodó, egyre sértettebb polgári bírák és a többé-kevésbé nyíltnak mondható szabotázson felháborodó alkotmánybírák vitája odáig jutott, hogy az AB ismét egyértelművé tette:

a) szabadon lehet közéleti eseményen és hatásköre gyakorlása közben rendőrt fotózni, ha az nem sérti az érintett emberi méltóságát,

b) a bíróságok feladata, hogy ezt a követelényt alaposan, a közhatalom elszámoltathatóságának, a sajtó szabadságának és „őrző kutya” szerepének mérlegelése mellett a konkrét ügyekben vizsgálja,

c) az AB az ezzel ellentétes bírósági ítéleteket továbbra is meg fogja semmisíteni.

Persze szép elvi vita ez, de azt hiszem a médiamunkások és a gyakorló jogászok közül nem csak nekünk van mostanra elegünk belőle. A vitázó feleken persze az Országgyűlés bármikor megkönyörülhetne azzal, hogy beleírja a Polgári Törvénykönyvbe az AB döntéséből következő rendelkezéseket, így végre mindenki nyugodtan alhatna.

Sepsi Tibor

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.