Sürgős plakátozás mint nyilvánosságot és versenyt kizáró indok 300 milliós beszerzés esetén?

Azt már több helyen olvashattuk, hogy a sok vitát kiváltó kormányzati plakátok kihelyezésére egy olyan nettó 300 millió forintos megbízás alapján kerül sor, amelyet nyílt verseny nélkül nyert el a HG 360 Reklámügynökség. A cég különös ismertetőjegye, hogy tulajdonosa – Csetényi Csaba – Rogán Antallal egy lakóparkban lakik. Pedig legalább ilyen érdekes lehet, hogy a verseny nyilvánosságát biztosító eljárás mellőzésére nehezen kerülhetett jogszerűen sor, de azzal szemben eddig nem emelt kifogást a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke és a több, mint fél tucat arra jogosított állami szereplő sem. 

Közpénzt ekkora összegben nyílt versenyben szokás elkölteni, így kicsit nehezebb túlárazni vagy havernak adni állami megbízást. Radikálisan könnyebb mindezt megtenni, ha nincs nyilvánosság (vagyis hirdetmény) és nincs verseny (vagyis egyetlen piaci szereplőt hívnak fel ajánlattételre). Ennek ellenére vannak esetek, amikor az átláthatóság, a költséghatékonyság és tisztességes verseny szempontjait indokoltan írják felül más megfontolások. Ugyanis egy közbeszerzési eljárás lefolytatása hosszú, és van olyan, hogy egy nyílt versenyen alapuló közbeszerzési eljárás lefolytatására nincs idő, mert az simán eltart két-három hónapokig is.

Ha télen tönkremegy egy óvoda fűtési rendszere, nem szabad heteket-hónapokat eltölteni a közbeszerzéssel, mert megfagynak a gyerekek. Ha kiderül, hogy méreg szivárog az Illatos úton a talajba, akkor a mérgező anyagokat sürgősen el kell szállítani. Ha évszázados vihar káros következményeinek enyhítéséhez gépek szükségesek, akkor gyorsan megvesszük a szükséges eszközöket, és nem jogi eljárásokkal bíbelődünk. És a legitim példákat sorolhatnánk. Meglehet, ilyenkor kevésbé hatékonyan költjük el a közpénzt vagy éppen valamelyik kedves politikus barátja nyeri el a megbízást, de ezt az árat megfizetjük, mert ilyenkor a tisztességes versenynél fontosabb a sebesség.

Az ilyen esetekre – tehát a váratlanul, előre nem látható okból előálló, azonnali beavatkozást igénylő rendkívüli helyzetekre – biztosítja a közbeszerzési törvény 94. § (2) bek. d) pontja az olyan gyorsabb és egyszerűbb eljárást, amely a nyilvánosságot teljes mértékben kizárja, mivel a sürgősséget ilyenkor méltányolhatóbb érdeknek tekinti, mint a transzparenciát. A rendkívüli sürgősségre alapított eljárásfajta tekintetében elöljáróban szükséges annak kiemelése, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogalkotó nem a sürgős, hanem a rendkívül sürgős, azaz kivételes helyzet fennállása esetén teszi lehetővé az eljárás alkalmazását.

Ez az eljárásfajta abban az esetben alkalmazható, ha a normál eljárásra előírt határidők nem tarthatóak be, a rendkívüli sürgősség az ajánlatkérő oldalán, a beszerzés tárgya tekintetében, az ajánlatkérő által előre nem látható okból áll elő és a rendkívüli sürgősséget eredményező körülmények nem vezethetők vissza ajánlatkérő mulasztására. Ezen feltételek fennállása esetén a Kbt. kivételesen felmentést ad – többek között – a nyilvános eljárás kötelezettsége és az ahhoz szükséges minimum eljárási határidők alól.

Ugyanakkor a törvény azt is előírja, hogy amennyiben az ésszerűen lehetséges, ilyenkor is legalább három ajánlattevőt fel kell hívni ajánlattételre: vagyis a főszabály a nem nyilvános és korlátozott verseny.

Ebben a szabályozási környezetben került sor a nemzeti konzultációs plakátok kihelyezésére hirdetmény és verseny nélkül elnyert megbízás alapján. Nézzük, hogyan indokolja a Miniszterelnökség a felsorolt feltételek fennállását.

A kommunikációs kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a nemzeti konzultációra, annak fontosságára és súlyára, ezáltal is növelve az abban résztvevő állampolgárok számát, végeredményben pedig a nemzeti konzultációs sikerességét, amely megalapozhatja a szükséges döntések meghozatalát.

1. A nemzeti konzultáció oka, hogy több példátlan terrorcselekmény rázta meg Európát. A szörnyű történések azt is megmutatták, hogy az Európai Unió nem képes megfelelő módon kezelni a bevándorlás kérdését. Indokolttá vált tehát a bevándorlással kapcsolatos magyar jogszabályi környezet felülvizsgálata. Ezzel kapcsolatban a kormány szükségesnek látta, hogy közvetlenül is kikérje a magyar állampolgárok véleményét.
2. A feladat maradéktalan teljesítése érdekében elengedhetetlen követelmény a folyamat társadalmasítása, ennek keretében kommunikációs kampány lefolytatása.
3. A megélhetési bevándorlás és a terrorizmus kérdésében folytatandó nemzeti konzultációból fakadó kommunikációs kötelezettség ténye és időpontja, valamint az ebből adódó feladatok ellátásának szükségessége olyan külső objektív tényező, amelyre az ajánlatkérőnek ráhatása nem lehetett.  A Miniszterelnökség ugyanis nem láthatta előre, hogy április 30-án a Kormány ilyen határozatot fog hozni.
4. A konzultáció legfőbb üzenetéből fakadó kommunikációs folyamatot elengedhetetlen magához a konzultációhoz kapcsolni.

És most vegyük át tételesen, hogy mennyi alapja van ennek az indokolásnak.

1. A nemzeti konzultációból fakadóan semmilyen kommunikációs kötelezettség nem keletkezett. Az erről szóló kormányhatározat ilyet nem ír elő. Egyébként a korábbi konzultációkhoz kapcsolódóan sem került sor plakátok kihelyezésére, lehet kérdezni plakátozás nélkül is. Így a rendkívüli sürgősség a beszerzés tárgya szempontjából erősen kétséges.
2. Az objektív, külső ok hiánya is érdekes szempont: a Miniszterelnökség – mint a miniszterelnök munkaszervezete – számára mégsem annyira külső szereplő a miniszterelnök által vezetett kormány, amelynek határozata jelentené külső okot jelen ügyben.
3. A kormányhatározat április 30-án született meg, a nemzeti konzultációs kérdőíveket május első felében kezdték meg kiküldeni. Ehhez képest a plakátozáshoz szükséges szerződést május 21-én kötötték meg, az első plakátok pedig június elején kerültek ki. Vagyis a nemzeti konzultációs kérdőíveket már hetekkel azelőtt postázták milliós számban, hogy a plakátok láthatóak lettek volna. Így nehezen áll meg az az érv, hogy a nemzeti konzultációhoz feltétlenül szükséges a kampány.
4. A plakátok tartalmának semmi köze nincs a konzultációs kérdőívek címzettjeihez. A plakátok a külföldiekhez szólnak felszólító módban, a miniszterelnök elmondása szerint pedig az embercsempészekhez. A plakátokra ahhoz biztos nincs szükség, hogy kérdőíveket küldjenek szét, és ahhoz sem kellenek, hogy megfogalmazzák a kérdőíven szereplő kérdéseket. De ahhoz sem, hogy kerítést építsenek vagy jogszabályt módosítsanak – akkor különösen nem, ha az ezekre vonatkozó döntéseket a nemzeti konzultáció vége előtt hetekkel meghozzák.
5. Semmilyen rendkívüli kár nem állt volna elő akkor, ha a) a kormány biztosít időt a kommunikáció megtervezésére, vagy  b) a Miniszterelnökség nem helyeztet ki plakátokat. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint az a tény, hogy válaszok százezrei visszaérkezhettek a nemzeti konzultáció alapján úgy, hogy szegény válaszadók nem láthatták válaszaik megadása előtt a plakátokon az embercsempészekhez intézett felhívást, hogy Magyarországon be kell tartani a törvényeket.

A hirdetmény nélküli eljárás jogszerűségét a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) hivatalból köteles megvizsgálni, és amennyiben nem tartja jogszerűnek a verseny mellőzését, hivatalból köteles eljárást indítani. A KDB honlapja szerint ilyen eljárás nincs folyamatban, így annak elnöke szerint a felsorolt ellenvetések lényegtelenek.

De a KDB eljárásának megindítását kezdeményezhetik a következők is:

a) a Közbeszerzési Hatóság elnöke; b) az Állami Számvevőszék; c) a kormányzati ellenőrzési szerv; d) a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős szerv; e) a Magyar Államkincstár; f) az alapvető jogok biztosa; g) a közbeszerzéshez támogatást nyújtó, illetve a támogatás felhasználásában jogszabály alapján közreműködő szervezet; h) a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezet; i) a Gazdasági Versenyhivatal; j) az európai támogatásokat auditáló szerv; k) az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter; l) az ügyész; m) a közbeszerzésekért felelős miniszter.

Mivel nincs folyamatban ilyen eljárás, a felsoroltak közül sem kifogásolta eddig senki, hogy 300 millió forintot verseny nélkül az ismertetett indokolás alapján folytattak le. Pedig a KDB azt is szokta állítani (lásd BH 2015.6.176), hogy a rendkívüli sürgősség csak vis maior esetében áll fönn. Márpedig egy nemzeti konzultációt egy vulkánkitöréshez hasonlítani problematikus lenne, hacsak nem szimbolikusan értjük az analógiát.

M. Tóth Balázs

Címlapkép: MKKP

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.