Vajdasági magyar politikusok, magyarországi üzletemberek és egy vádalkus bűnbánó maffiózó: az ő közreműködésükkel veszett nyoma a több, mint 40 aranykoronás, 1-es és 2-es minőségi osztályba tartozó földeken gazdálkodó Topolya melletti Krivaja állami gazdaság vagyonának. A kisrészvényesek kártalanítása ígéret maradt. Balla Lajos riportja.
Tavasz óta nem múlt el szinte egy hét sem, hogy ne került volna a Vajdaságban/Délvidéken valamely médiumban címlapra a Bács-ér, a Duna és a Tisza után Bácska legnagyobb vízfolyása. Leggyakrabban Topolyával hozták összefüggésbe, hiszen az ottani cégek közül a baromfi-vágóhíd és az állatifehérje-feldolgozó fittyet hányva a szerbiai törvényekre és egyéb előírásokra szennyvizükkel folyamatosan szinte minden élőlényt kiöltek ebből a jobb sorsra érdemes, történelmi emlékekhez köthető patakocskából. Ráadásul ezt a már több éve tartó folyamatot olyan bűz kíséri, amely megkeseríti a környéken található települések lakóinak életét.
Ez volt az indíték, hogy az interneten elkezdtem kutatni a Bács-ér után, de nemcsak ezt a tulajdonnevet írtam be a keresőbe, hanem a szerb, azaz a Krivaja, valamint a Topolya környékén, az egyszerű emberek között ismert Kanyarodó- és Kanyargó-patak magyar elnevezéseket. Találtam több írást is, legtöbben a Bács-ér szennyezése ellen küzdők élharcosáról, a Szeghegyen (Bácsfeketehegyen, Feketicsen) született topolyai tanárról szól, aki nem is oly rég feladta a küzdelmet, hiszen elhunyt. Sajnos, semmi újra nem leltem, azonban – szerencsére – rábukkantam a HVG 2013-ban, Koloniál stílus címen megjelent cikkére, ami szintén a Bács-érrel, azaz Krivajával foglalkozik, de nem a patakkal, hanem az ezt a nevet viselő falucskával, valamint a titói Jugoszlávia – szintén ezen a néven közismertté vált – legjelentősebb mezőgazdasági birtokával.
Emlékeimben ez birtok úgy él, mint valamiféle csoda. Négy 4 évet dolgoztam Zombor községben, ekkor pedig Doroszlón laktam. Szinte minden hét végén a rokonok miatt szülővárosomba, Zentára utaztam, de csak nagy ritkán a legrövidebb úton, Kulán keresztül, mivel a másikon, a Telecskán át vezetőn elhaladhattam az említett mezőgazdasági birtok és település mellett. Nem tagadom, többször is megálltam, hiszen ebben a faluban létezett először alagcsövezett labdarúgó pálya, a birtok segítségével felépített modern általános iskola, de nem hagyhattam ki a felújított, csodálatos parkkal rendelkező Fernbach-kastélyt sem. Akkoriban az általános iskolás gyermekekkel bejártuk egész nagy Jugoszláviát, de csak Szlovéniában láttunk a Krivaja birtokhoz hasonló „csodát”.
A Duna-Tisza közének déli részén található a Telecskai-dombok néven ismert löszfennsík. Ha beleszámoljuk az északi peremén található Szabadkai környéki homokvidéket is, akkor elmondhatjuk, északról Dunaszekcsőtől a Ferenc József csatorna déli szakaszáig (Szenttamásig) terjed, legnyugatibb része szintén Dunaszekcsőnél, míg a legkeletibb rész Oromhegyes környékén van.
Itt, a fennsíkon található – talán – Európa legjobb minőségű termőföldje. Nem véletlen, hogy a XVIII. századtól kezdve nagy kiterjedésű földbirtokokat lehetett találni mindenhol. De mi most maradjunk a Bács-ér mentén, ahol óriási földbirtok volt például a Fernbach-család tulajdonában, amit Fernbach Antal halála után felosztottak és egy részét a közelben, Bajsán élő Falcioni gróf örökölte meg (mivel felesége Fernbach-lány volt).
Trianon után azt állították, a földeket nem munkálta meg senki, mert a tulajdonosok elmenekültek. Ezzel ellentétben a valóság az volt, a földbirtokokat elkobozták, ami miatt a tulajdonosok egy része elmenekült. A lényeg, ezek a birtokok szerb családok kezébe kerültek, ott is voltak 1941-ig. A második világháborút követően a titoista hatalom nem adta vissza a földbirtokokat sem a szerb, sem pedig a korábbi tulajdonosoknak, azokat kisajátították, belőlük mezőgazdasági birtokokat hoztak létre. Esetünkben így jött létre a Poljoprivredno dobro „Krivaja” (Krivaja Mezőgazdasági Birtok), amelyről azt állítják a honlapjukon, hogy 1974-ben alakult, de a valóságban ez közvetlenül a II. világháború után történt.
Az akkori birtokról, pedig az egyik legsikeresebb volt a nagy-Jugoszláviában, nagyon kevés adat maradt fenn. Azt sem tudjuk megtalálni, mikor alakult át részvénytársasággá, egyedül a Gazdasági Nyilvántartó Ügynökségnél jelenik meg az ilyen elnevezés a 2005. 10. 24-én keltezett bejegyzésben, ami arról tudósít, hogy 2004. 10. 01-én a szabadkai Kereskedelmi Bíróság elindította ellene a csődeljárást.
Azért látogattam el ebbe a falucskába, mert még több részletet szerettem volna megtudni az ottaniaktól, ők miként élték át a „romlás éveit”, tudnak-e valami újat mondani a 2000-es évek elején kezdődő mélyrepülésről és annak hatásáról. Több emberrel is beszéltem. Tomislav Pešut például, akit minden ismerőse Szlóbóként ismer, nagyon sok új információval is ellátott. Ő a félezer hoppon maradt kisrészvényes egyike, aki máig nem adta fel teljesen a küzdelmet, hogy valamit viszont lásson a gazdaság szétlopott vagyonából.
Szlóbóval körülnéztünk a település központjában. El kell mondanom, sehol sem az emlékeimben elraktározott látvány fogadott. A látogatást a Krivaja mesterséges tónál kezdtük. Itt, a település mellett, a patakot felduzzasztották ennek eredményeként jött létre a tó, ami megmagyarázza még azt is, hogy Topolya után miért is jelentkezik a környezetszennyezés és az annak következtében érezhető bűz. Minden nyáron a kevés csapadék és a nagy meleg hatására a tó szintje lecsökken, így a patak alsó szakasza nem kap vízutánpótlást, ami miatt oda csak az írás elején említett két gyár szennyvize folyik be.
Képgalériánk itt böngészhető (a szerző felvételei).
Innen eljutottunk a Fernbach kastély szomszédságában létesített konferenciaközponthoz, szállodához és étteremhez. Ezek teljesen üresek. Egyedül az étterem ablakán találhatunk egy határozatot, amelyet a Krivaja Kft. igazgatója, Harmáti István jelentetett meg kizárólag szerb nyelven 2013. 06. 30-án és arról tájékoztat mindenkit, hogy saját hatáskörében bezárja és beszünteti a Krivaja Hotel gazdálkodását. A sors fintora, hogy ettől a kifüggesztett határozattól alig több mint 50 méterre egy visszamaradt hirdetőtábla szerbül, magyarul és angolul arról értesíti a látogatókat mi minden várja őket a településen.
Újabb ötven méter megtétele után odaértünk a valamikori Fernbach-kastélyhoz. A védelem alatt álló épületet már nagyon kevés választja el attól, hogy egyszerűen összedőljön. A fényképek nem adják vissza a valós állapotot, mert kívülről nem láthatók például a mennyezet leszakadt részei.
A kastély mögött egészen a tó melletti erdőig valamikor látni lehetett a rendezett parkot virágágyásokkal és sok minden mással. Ma pedig a fákat – amelyek között nem egy, több mint háromszáz éves is található (igaz, 400 felett volt a számuk, de az időjárás és a háborús évek hatására ma már csak negyvenvalahány van belőlük) – átszőtte az elvadult növényzet.
Beszélgetésünk elején mindjárt arra a tényre tértem rá, amit már említettem, a csődeljárás kezdetére. Beszámoltak róla, mi is előzte meg ezt az eseményt. Első lépésként eltávolították az egyes szervezeti egységek éléről a rátermett szakembereket, akik addig igencsak eredményesen vezették a rájuk bízott cégrészeket.
Példaként felhozhatjuk az állattenyésztési részleget, ahol leváltották az azt vezető nagy tekintélynek örvendő (magyar) állatorvost, majd a helyére kinevezték a nem sokkal előbb oklevelet szerzett, majd épp a gyakornoki idejét töltő, vezetési gyakorlattal nem rendelkező (szerb) fiatalembert. Ezt követően kezdődött el az „eredményes” munka. Az állatokat kiéheztették, kényszervágással megritkították, a maradékot pedig aprópénzért eladták. Azaz bebizonyították, a birtok e részlegének fenntartása nem kifizetődő, annak munkáját be kell szüntetni.
A földművelési tevékenységhez is igencsak furcsán viszonyultak a birtok vezetői. Mivel kora nyár volt, így – mint minden mezőgazdasággal foglalkozó cégnek – volt adósságuk, amit az aratással előteremtett javakkal szándékoztak később kiegyenlíteni. Az adósság mértékéről csak annyit említettek meg, hogy akár 5 hektár búzaföld elzálogosításával meg lehetett volna oldani, de ez nem történt meg.
Kitértek még arra is, hogy a 2000-es évek elején érvényes törvények értelmében egy cég ellen csak a hitelező indíthatott volna csődeljárást, illetve maga a cég kezdeményezhetett volna öncsődöt. Csakhogy ezek közül egy sem következett be.
A birtok ekkor már részvénytársaságként működött, a részvények meghatározó része pedig az ott dolgozó munkások kezében volt. Akkor a részvénytársaságnak több mint ötszáz állandó munkaviszonyban levő munkása volt, míg a szezonban dolgozó idénymunkások száma is meghaladta az ötszázat, azaz a faluból és környékéről legkevesebb ezeregyszáz család megélhetését biztosította a birtok.
Senki nem tudja, kinek a javaslatára, de az sem ismert, hogy miért, Topolya község (ehhez az önkormányzathoz tartozott és tartozik ma is Krivaja) szervei kezdeményezték a csődeljárást az illetékes állami szerveknél, az ezt bizonyító dokumentumok legtöbbikén „Mr. Szombathy Zoltán” aláírása található. Ő a topolyai önkormányzat végrehajtó bizottságának elnöke volt ekkoriban.
Elmondták még, amit – szerintük – tudnom kellett, ez idő alatt sűrűn megfordult Krivaján, de legtöbbször Topolyán a CBA üzletlánc egyik prominense, de egy személy még arra is esküszik, hogy más CBA-s pontentátot is látott Krivaján. Utóbbit megnevezték annak idején a HVG-nek is, csakhogy az érintett és a cég is határozottan cáfolt. „A CBA Kereskedelmi Kft.-nek sem közvetlen, sem közvetett birtokában vagy tulajdonában nem áll szerbiai ingatlan, így termőföldingatlan sem. A CBA Kereskedelmi Kft. semmilyen összefüggésben nem áll a cikkben leírtakkal” – reagáltak annak idején a HVG cikkére.
Most azonban összesen hat CBA-céget is találtunk a szerb cégnyilvántartásban. Ezek egy részében a magyar CBA is érdekelt volt. Másokban nem, sőt, akad offshore-érdekeltség is – ezek akár szándékos vagy véletlen névbirtolók is lehetnek -, különös véletlen folytán azonban az egyiknek akad kötődése a krivajai birtokhoz. Ennek részletezése mindjárt következik.
Talán erről a témáról beszéltünk legkevesebbet, hiszen mindazt, amiről beszámoltak, már ismertem az egyes honlapokon található hivatalos dokumentumokból. А csődeljárást és az azt követő folyamatokat bárki leellenőrizheti a Gazdasági Nyilvántartó Ügynökség oldalán, igaz, csak szerb nyelven. A részleteket kijegyzeteltem és lefordítottam, itt böngészheti, akit érdekel (Google Drive).
Dióhéjban a lényeg: a bíróság 2014. októberében jegyezte be a csődeljárást a Krivaja Rt. ellen. Két évvel később a csődtömeghez új tulajdonos érkezett, a topolyai Brindza Ferenc érdekeltsége, az Agro Corporation Kft.
Innen szinte követhetetlenül szövevényes cégalapítások, beolvadások és szétválások követték egymást. Szerbiai és offshore cégek hosszas, több mint egy évtizeden át tartó keringője. Közülük egy céget azonban mindenképpen érdemes megnevezni itt is: a 2007-ben a Krivajába beolvadt belgrádi Rent Ingatlankölcsönző címe történetesen azonos az egyik ottani CBA-cégével, ráadásul mindkettő delaware-i érdekeltség, tengerentúli tulajdonosaik szintén ugyanarra a címre vannak bejegyezve mind Belgrádban, mind pedig az Egyesült Államok adóparadicsomában.
A Krivaja Kft. jelenleg egy svájci érdekeltségű györgyéni cégé, Brindza azonban nemrégiben pert indított az üzletrészekért – voltaképpen éppen azért a vagyonért, ami miatt a büntetőeljárás indult ellene annak idején.
Brindzáék a Vajdaságon túl is ismert vállalkozó família. A magyarországi hírekbe akkor kerültek bele, amikor kiderült, az érdekeltségükben álló Capriolo kerékpárüzem beszállítóként részt venne a Magyar Posta 2008-as botrányos postásbicikli-tenderén. Brinza Ferenc büntetőügye azonban további kéretlen ismertséget hozott.
Hat éve, 2012. 06. 22-én Szerbia Belügyminisztériumának Szervezett Bűnözés Ellen Harcoló Szolgáltata közleményt adott ki arról, hogy felszámoltak egy bűnbandát, akik arra szövetkeztek 2007 elején, hogy a magánosítás alatt levő cégekkel kapcsolatban különféle ügyeskedéssel hitelhez jussanak a részvények megvásárlása céljából. Az eltulajdonított eszközöket több mint 15 millió svájci frankra becsülték. A gyanúsított szervezők között ott volt Brindza Ferenc, a topolyai Agro Corporation Kft. igazgatójának a neve is, míg a gyanús tranzakciók között a Krivaja Mezőgazdasági Birtok magánosítása, illetve annak a BG RENT LLC-vel való kapcsolata is szerepelt.
A vizsgálati fázisban Brindza Ferenc és két bűntársa vádalkut kötött az ügyészséggel, ami alapján két év négy hónap fogházbüntetésre, valamint 5 millió dinár pénzbüntetésre ítélték. A fő szervezőket első fokon felmentették, majd a fellebbviteli bíróság 2017 júniusában az ítéletet hatályon kívül helyezte, az ügyet pedig visszautalta az első fokra. Ennek eredménye még ma sem ismeretes.
Kutatásaim alapján így lehetne valószínűsíteni a Krivaja Mezőgazdasági Birtok eladását:
Nem lehet tagadni, hogy a szerbiai politikum is „vastagon” benne volt ezekben az ingatlanügyletekben. Már a csődeljárás beindításával kapcsolatos történésekben felbukkan Kasza József szabadkai polgármester, akkoriban a szerb kormány alelnöke. Kasza közgazdász volt, az általa vezetett szabadkai bankfiók a Brindza-cégek egyik fő hitelezője volt. Kasza ellen – elméletben másik ügyben – büntetőeljárás is indult csődeljárások hitelezésének manipulálása miatt, jogerős ítélet máig nem született Kasza azonban 2016-ban elhunyt. A Krivaja-csőd elrendelését személyesen sürgette a bíróságnál Bábi Attila volt topolyai polgármester, aki úgyszintén egy másik ügyben szintén összeütközésbe került a törvényekkel: hivatali visszaéléssel gyanúsítják.
A sor folytatható egészen a csődbíróság elnökéig, a csődbírókig és a csődgondnokokig, akik egy része szorosan kapcsolódott a Vajdasági Magyar Szövetséghez vagy más, akkoriban hatalmon levő pártokhoz.
Azt, hogy ma sincs másként, bizonyítja egy óriási csinnadrattával beharangozott esemény, 2018. 03. 21-án a Krivaja Kft. keretében, az Európa Unió támogatásával létrehozták az első szerbiai digitális farmot, amelyet Ana Brnabić, Szerbia kormányfője avatott fel és nyitott meg.
Mindaz, amit eddig leírtam, a cégek története. A valamikori mezőgazdasági birtokok, habár vásárolhattak saját földet, mégis leginkább állami földeket használtak. Így – normális esetben – a magánosított birtok bérbe vette az addig használt állami földeket. De mivel a földterületet nem magánosíthatták, azt megvetették egy földműves szövetkezettel, ahol szintén többségi tulajdonhoz jutottak (esetünkben ez a csonoplyai Bácskai cég volt), majd azt kft.-vé alakítottak és megszűnéssel beolvasztották a birtokba (azaz itt a Krivaja Kft.-be), majd így működött tovább.
Csakhogy az eddigiekből egyértelmű, itt nem normális esetről volt szó, hanem egy mesterségesen csődbe vitt birtok aláértékelt vagyonának eladásáról. Éppen ezért nagyon meglepő, hogy a Krivaja Kft. honlapján, a Rólunk (O nama) címszó alatt a következő (is) olvasható szerb nyelven: „2.325 hektár földterülettel rendelkezünk, ebből 540 hektár öntözőrendszerrel ellátott”, pedig az előbb felsoroltak alapján itt, Krivaja környékén nem az ő, hanem a már megszűnt csonoplyai Bácska Kft. tulajdonában van közel 700 ha. Ez hogyan lehetséges, ne kérdezze senki.
Másik sokkoló adatot is találunk, ami így szól: „Jelenleg 90 foglalkoztatottunk van, akiket 9 munkaegységben osztottunk szét.”
Mindezt csak azért írtam le, mert az elején említettem, a „rendszerváltozás” előtt több mint 500 állandó munkása volt a Krivaja Mezőgazdasági Birtoknak, rajtuk kívül pedig az idénymunkások száma is meghaladta az 500-at. De most maradjunk a földterületnél. Kontinens-szerte a legértékesebb, 40 aranykorona értéket meghaladó termőföldekről, illetve értékes fejlesztéssel kecsegtető ingatlanokról van szó.
Előszedtem a kataszteri nyilvántartást és térképeket, hogy leellenőrizzem, mi minden került a Krivaja Kft. tulajdonába. A településen belül található ingatlanok és telkek közül, amelyek a valamikor Mezőgazdasági Birtokhoz tartoztak, most a Krivaja Kft. van bejegyezve tulajdonosnak.
Az iskola épülete meg a mellette található sportlétesítmények szintén a Krivaja Kft. magántulajdonaként vannak nyilvántartva. 1148-as kataszteri szám alatt találhatjuk meg az alagcsövezett, öntözéssel hasznosítható labdarúgó pályát, azonban a bejegyzés úgy szól: egyéb természetes, nem termő földterület, míg az ott taláható lelátóval is rendelkező kosárlabda pályáról csak ennyit írnak: más tevékenységet szolgáló objektum. Az iskola mögötti park és segédépület (1150-es szám) ezzel ellentétben állami tulajdon, amelynek használója a Krivaja Kft. Maga az iskolaépület és az alatta levő telek (1851-es szám) ismét magántulajdon, persze a Krivaja Kft. tulajdona. Más már nem maradt hátra, csak a segédpálya (1852-es szám), ennél pedig egy új tulajdonforma jelenik meg, a köztulajdon (a bejegyzés pedig itt is: egyéb természetes, nem termő földterület), amelynek használója Topolya község önkormányzata.
Mivel ezt a megoldást senki sem értette és érti, magyarázatot kértek a csődbíróság akkori vezetőjétől, ő csak annyit fűzött hozzá, a csődöt indítványozó nem kérte az iskola és a sportpályák kiválasztását a csődtömegből. Mi is van akkor az állami és a köztulajdonnal? Amennyiben rosszmájú lennék, meg kellene jegyeznem, Szerbiának fontosabb egy park és a rajta levő épület, Topolya önkormányzatának pedig a ma már használhatatlan segédpálya, mint a 60-as években felépített, akkori mércékkel nézve legmodernebb iskola és sportlétesítmények. A tulajdonosnak kinevezett kft. képviselője által kimondott megjegyzés pedig a cinizmus netovábbja: mi nem kérünk bérleti díjat sem az általános iskolától, sem pedig a sportolóktól!
A térképen látható, hogy habár a Krivaja Kft. a honlapján az állítja, hogy tulajdonukban 2325 ha mezőgazdasági földterület van Topolya és Zombor községek területén, ezekből nem találunk Krivaján semmit. Úgy hiszem, ide beszámolták mindazon területeket, amelyet a Krivaja Kft.-be olvasztott és megszűnt cégek tulajdonában voltak.
Ezzel az írással a Krivaja Mezőgazdasági Birtok sorsán keresztül kíséreltem meg ábrázolni, hogyan is történik Szerbiában a mezőgazdaság „fejlesztése”. Mindez nem egyedi, elszigetelt jelenség, hiszen nagyon hasonlóan következett be a „magánosítás” szerte a Vajdaságban.
Az egyik ilyen példa, amely még a Krivaja esetétől is elrettentőbb, a Babapusztán vagy Sárin (szerb nevén Aleksa Šantićon) található Mezőgazdasági Birtok. A majd 700 ha területen található birtokot és minden ingatlanát 2015-ben közel nyolcmillió euróért kiáltották ki (már második alkalommal azóta, hogy 2012-ben beindult a csődeljárás). Bárki leellenőrizheti, akkoriban ez a birtok 2,4 milliárd dinár összeggel tartozott a hitelezőinek. Megjelent egy hír arról is, hogy az olasz Ferrero óriáscég megvette a vagyon egy részét, közte a termőföldet.
De maradjunk a Bács-ér környéki földeknél. A több hónapig tartó kutatásom alapján csak valószínűsíthető folyamatokkal tudok az olvasóknak szolgálni. No meg azzal, az egész ügyet átszőtte a napi politika. Gondoljunk csak arra, hogy egy gazdasági visszaélés miatt elítélt egyén, és egy másik, mind a mai napig ezzel vádolt személy beperli-e a tárgyalt jelenlegi céget, ha nincs meg a megfelelő politikai és gazdasági háttere?
De a jelenlegi hatalomról is megvan a véleményem, mert az egyszerű polgárokat meg lehet téveszteni egy kvadrokopter, egy robot által irányított targonca, egy nagy teljesítményű komputer, valamint a hozzá tartozó, nélkülözhetetlen programok segítségével, úgyis, mint digitális farm, hogy elhiggyék, már csak napok kérdése, hogy Szerbiába megérkezzék a Kánaán. De mindezzel kártalaníthatják-e a több mint 500 kisrészvényes családját, mert bárki állíthat bármit, valójában kirabolták őket (majdnem törvényesen). Pedig 2013-ban a jelenlegi államelnök, Aleksander Vučić, aki akkor miniszterelnök-helyettes volt kártalanítást ígért a kisrészvényesek képviselőinek. Végszónak egy szerb közmondást írhatok le: „Živi bili, pa videli!” Nem szó szerinti fordításban ez így hangzik: „Ha megéljük, meglátjuk!”
Balla Lajos (Oromhegyes)
A szerbiai cégekről, azok felelős és egyéb képviselőiről a hivatalos adatok a Gazdasági Nyilvántartó Ügynökség honlapjáról származnak, míg a földterületekkel kapcsolatos adatokat a Nemzeti Térinformatikai Adatok Infrastruktúrája (Nacionalna infrastruktura geoprostornih podataka), valamint a szerbiai Köztársasági Földmérő Intézet honlapjain találhatjuk meg. Ezek mind nyilvánosak, illetve szabadon kutathatók, tehát nem korlátozzák felhasználásukat, magyar szóhasználattal élve: közérdekű adatoknak számítanak. Címlapfotó: A Fernbach-kastély Krivaján. A szerző felvétele.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Hétpróbás politikai kalandorokhoz vezetnek a szálak az Átlátszó által korábban bemutatott dunakeszi hulladéklerakó ügyében. Előző cikkünk hatására a fideszes vezetésű...
Az egykori felcsúti polgármester három gyerekének cége, a Fejér-B.Á.L. Zrt egyszerűen képtelen veszíteni. Beatrix, Ágnes és ifjabb Lőrinc saját vállalkozásukkal...
A Lánchíd közelében fekvő épületre tavaly decemberben szerzett az állam elővásárlási jogot, és idén meg is vásárolta. A vételár körülbelül...
A vállalatok és a reklámköltéseiket kezelő médiaügynökségek az elmúlt években kívülről érkező, közvetlen politikai nyomással szembesültek, ami már egyfajta öncenzúrába,...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!