A vajdasági Prosperitati Alapítvány kezeli azt a 65 milliárd forintnyi támogatást, amit a magyar kormány a szerbiai magyar közösség támogatása címén tol az ottani gazdaságba. Nem tűnik alaptalannak a feltételezés, hogy a pénzadománnyal a kormány támogatást, konkrétan vajdasági magyar szavazatokat is vásárol. A projektben a Vajdasági Magyar Szövetség a kormány partnere: a Prosperitati egyértelműen a VMSZ befolyása alatt áll. A hipotézist igazolni látszik az a tény, hogy egy korábban kiszivárgott, a VMSZ által összeállított, a támogatandó pályázókról szóló lista nagyban egyezik a ténylegesen támogatottak listájával. A Prosperitati viszont megtagadta, hogy betekinthessünk a pályázati dokumentumokba, így a legfontosabb számszerű adatok nélkül kell értékelnünk a program politikai indokait és lehetséges következményeit. Egy biztos: az anyaországból érkező támogatás (mellék)hatásai komoly átrendeződést indíthatnak el a vajdasági gazdaságban, elsősorban az agráriumban.
Mivel a nevét ebben az ügyben szinte senki nem vállalja, nevezzük Kovács Istvánnak azt a Zenta közelében gazdálkodó kistermelőt, aki a napokban került komoly konfliktusba a helyi cukorgyárral: Kovács tíz éve ide adja el a cukorrépát, ősszel is velük szerződött. Januárban azonban – több más környékbeli gazdálkodóhoz hasonlóan – felmondta a szerződést. A gazdák ugyanis a Prosperitati Alapítványnál akarnak a magyarországi támogatásra pályázni, emiatt kényszerültek a szerződésbontásra.
A Prosperitati az előző két pályázati évben már csaknem 8 milliárd dinárt, több mint 20 milliárd forintot osztott szét. A támogatásból nemcsak gépeket, eszközöket, de termőföldet is lehetett venni. Zenta környékén – akárcsak az egész Vajdaságban – nincs olyan gazdálkodó, akinek ne lenne rokona, ismerőse a szerencsés nyertesek között, érthető, hogy senki nem akar kimaradni a jóból, ki tudja mikor lesz legközelebb ingyen pénz, vagy legalább kedvezményes hitel.
Az idei, harmadik pályázati év első kiírásaira azonban csak olyanok pályázhatnak, akik a Prosperitati által kijelölt integrátornak értékesítik a terményt, legyen szó gabonáról, gyümölcsről, vagy éppen cukorrépáról. Igaz, a zentai cukorgyár részben szintén magyar érdekeltségű, de a cég nem került be a támogatotti körbe. Ezzel a pályázati feltétellel számos más olyan vállalatnak is keresztbe tesz a magyar kormánytámogatás, amelynek magyar a tulajdonosa, míg más, szintén magyar nagyvállalkozók vajdasági léptékkel nézve óriási támogatáshoz jutottak.
A Wekerle-tervtől a Nemzeti Kereskedőházig
Először a 2010-ben megjelent Új Széchenyi Terv Vállalkozásfejlesztési programja fogalmazta meg, hogy a Kárpát-medence térségének egységes gazdasági tényezőként kellene fellépnie az európai piacon. Ebből lett 2012-re a Wekerle-terv, a magyar gazdaság kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája – ez a határon túli magyar közösségeket jelöli meg stratégiai partnerként.
A terv elfogadásáról szóló kormányhatározat négy minisztériumot jelölt meg az együttműködés kidolgozására, valamint a végrehajtás irányítására. Egy évvel később a kormány elrendelte a 2013-ra előlátott feladatok végrehajtását, s ebben már kitért a szomszédos államokbeli partnerekkel folytatott egyeztetésekre – erről a felelős minisztereknek 2014-től kezdődően évente tájékoztató jelentéseket kell készíteni.
A határozat 1. melléklete rendelkezik a Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt. (KRÜH Zrt.) létrehozásáról – a KRÜH feladata a határokon átívelő üzleti kapcsolatok bővítése, ennek részeként irodahálózatot is kell üzemeltetnie. A végrehajtásra felelősöket és határidőket jelöl meg a határozat, de a projektet mégsem vitték végül a parlament elé. 2014 végén egy kormányhatározat még módosítja a KRÜH címrendi besorolását, majd 2015 júniusában némileg váratlanul végelszámolásra kerül a cég.
Újabb csavarként 2015-ben végül mégis kiépül egy irodahálózat, ám ezt már a Magyar Nemzeti Kereskedőház leányvállalata, a Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózat Kft. üzemelteti – vagyis a projekt a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatáskörébe került. Az MNKH Szerbiában két irodát nyitott: egyet Szabadkán és egyet Újvidéken.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke 2013-ban, a Szent István-napi beszédében jelentette be, hogy dolgoznak egy gazdaságélénkítő csomagon, melyet hamarosan közvitára bocsátanak. Akkoriban úgy nyilatkoztak erről, mint a magyar kormány támogatásával megvalósuló Wekerle-terv vajdasági programjáról, mely a Kárpát-medencében elsőként a Vajdaságban készült el.
A dokumentum harminc szakértő bevonásával készült. A 2014 márciusában, a Vajdasági Magyar Közgazdász Társaság konferenciáján bemutatott elemzés alapja egy SWOT-analízis – erre épül a tervezet, amely sorra veszi a régió adottságait, valamint az ezekben rejlő fejlődési lehetőségeket. A dokumentum megfogalmazza azokat a fő fejlesztési irányelveket is, amelyek a gazdasági fejlődésen túl a vajdasági közösség megmaradását fenyegető veszélyekre: a demográfiai hanyatlásra és a munkaerőpiac egyensúlytalanságára is reagálnak.
A Stratégia alapján 2015-re elkészült az akcióterv is, amely konkrét cselekvési tervet lát elő a régió terület- és gazdaságfejlesztésére. A program koordinálására egyetlen szervezetet, a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központot javasolja a dokumentum. A stratégia támogatásáról 2015 novemberében döntött a magyar kormány, egyidejűleg kijelölte a Külügyminisztériumot, hogy a VMSZ-szel közösen valósítsa meg a stratégia koordinációját: 2016-ban 5 milliárd, 2017-ben és 2018-ban 7,5-7,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyújt ehhez a költségvetés. A megvalósítás feladatai közé tartozik az intézményrendszer kialakítása, erre 2015-ben további 80 millió, 2016-ban 150 millió, 2017-től pedig évi 100 millió forint jut.
A terv végrehajtására 2016 januárjában Szerbiában Prosperitati néven létrehoznak egy alapítványt – két hónappal később kormányhatározat születik arról, hogy a vajdasági magyar közösségek fejlesztését, a Stratégiát, a kormány a Prosperitatin keresztül fogja finanszírozni. A korábbi dokumentumokban emlegetett facilitátor, a Magyar Közösségfejlesztő ezzel egyszer s mindenkorra eltűnik a fejlesztési elképzelésekből – hogy miért, arra az elmúlt egy évben egyetlen érintettől sem kaptunk magyarázatot. Áprilisban aztán a kormány a tartalékból további 1,5 milliárd forint átcsoportosítását rendeli el, majd decemberben újabb 9 milliárd forinttal bővíti a költségvetést.
Az első tervek még arról szóltak, hogy létrehoznak Szerbiában egy magyarországi székhelyű bankot, amely lebonyolítja a hitelkonstrukciókkal járó feladatokat, ám végül visszavonták az erre vonatkozó korábbi intézkedést, és a már meglévő, helyi bankokat kapcsolták be a programba, hogy azoktól piaci alapon vegyenek fel hitelt. Ennek keretét – legfeljebb 6,8 milliárd Ft keretösszeg erejéig – a kormány később újabb határozatban szavatolta.
A megfelelő időzítés
Pásztor István, a VMSZ elnöke és Magyar Levente, a külgazdasági és külügyi tárca gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára akkor jelentette be az 50 milliárd forintos támogatást, amikor a vajdasági magyar közösség az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb politikai dilemmájával szembesült.
A Vajdaság legerősebb pártja, a VMSZ ugyanis időközben kettészakadt. Már évekkel korábban olyan híreszteléseket lehetett hallani a szervezet soraiból, melyek arra engedtek következtetni, hogy szétesés előtt áll a VMSZ, de valahányszor konkrétumokra kérdeztünk rá, mindig kitérő válaszokat kaptunk. Aztán 2014-től nyilvánosan is egyre több szó esett a konfliktusok okairól.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) 1994-es megalakulásakor azért jött létre, hogy alternatívát kínáljon a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), az egypártrendszer felbomlása után elsőként megalakult vajdasági magyar érdekvédelmi szervezettel szemben. Az új politikai tömörülésnek sikerült nagyra törő, ambiciózus politikai csapatot felépíteni, és hamarosan a vajdasági magyar szavazók jelentős többségének bizalmát is a magáénak tudhatta.
Az azóta történelmi VMDK-ként emlegetett szervezet pedig további két pártra osztódott, a VMDK nevét tovább viselő szervezetre, és a Vajdasági Magyar Demokrata Pártra (VMDP). Később más pártok is alakultak a meglévő három mellé: a Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Remény Mozgalom.
Még a pártszakadást megelőző időszakra, pontosan 1992-re datálható, hogy a VMDK a Kárpát-medencében elsőként elfogadta kisebbségi autonómiakoncepcióját. A kezdetleges dokumentumot egészítette ki később a VMSZ kulturális autonómia koncepciója, melyet akkor sikerült keresztülvinni, amikor a 2000-es szerbiai rendszerváltáskor a DOS-koalíció (Demokratske Opozije Srbije – Szerb Demokratikus Ellenzék) vette át a hatalmat.
A DOS-tag VMSZ akkori elnöke, Kasza József bekerült a szerb kormányba, alkotmányba foglalták a kisebbségi jogokat, és megszületett a kisebbségvédelmi törvény, amely lehetővé tette a nemzeti tanácsok megalakítását. Ennek eredményeként 2002-ben megalakul az első Magyar Nemzeti Tanács (MNT), melynek feladata mindenekelőtt a vajdasági magyar közösség kulturális, oktatási, nyelvhasználati életének megszervezése volt. Az MNT elnöke 2002 és 2010 között dr. Józsa László volt, majd 2010 és 2014 között dr. Korhecz Tamás vezette az intézményt. 2014-től napjainkig Hajnal Jenő magiszter a szervezet elnöke – idén újra elnökválasztás lesz.
Korhecz Tamás, az MNT korábbi elnöke 2015 áprilisában egy interjúban nyilatkozott elsőként a VMSZ-en belüli elégedetlenség okairól. Ebben utal arra például, hogy távozása után az MNT alkalmazottainak felét „valamilyen női szeszély miatt” kisöpörték az intézményből.
Két hónappal később Varga László, a párt volt alelnöke és köztársasági parlamenti képviselő jegyzetében azt állítja, a vajdasági magyar közélet mély válságban van, destruktív folyamatok zajlanak a színfalak mögött. Varga kifejti, hogy a VMSZ-ben az elmúlt 12 hónapban a szakmaiság háttérbe szorult, válságban van a VMSZ értékrendje is. Továbbá csalódottságának adott hangot, mivel a párt egy ideje nem hallgatta meg a bírálatokat, helyette sértődöttséggel, esetenként agresszióval válaszolt.
Jegyzetében Varga több ponton is utal a VMSZ 2015. áprilisi tisztújító közgyűlésére, amely közgyűlésen a nem egész két hónappal korábban alelnöknek megválasztott Vargát – feltehetőleg kritikus észrevételei miatt – leváltottak. A leváltott alelnök nehezményezi továbbá a sajtószabadság beszűkülését, és bírálja az MNT szakmaiságának hiányát, de a VMSZ politikai jelenlétét is, mind tartományi, mind országos szinten.
A jegyzet végén a képviselő megemlíti, hogy bár a 2014-es választásokon éppen a gazdaságfejlesztési program volt az az újszerű kampányelem, amelynek a választási győzelmet is tulajdonítják, a VMSZ elnöksége – így ő sem – soha nem látta sem a Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégia, sem az Akcióterv végleges változatát, amely – állítólag – az alfahír.hu-n közölt, a Vajdaságban hatalmas felháborodást kiváltó táblázatot is tartalmazza.
A dokumentumból ugyanis arra lehetett következtetni, hogy egy konkrét kedvezményezetti kör fog a magyarországi támogatásból profitálni, a támogatásokról pedig már azelőtt döntés született, hogy egyáltalán kiírták volna a pályázatokat. Az a 38 cég, amely rajta volt a listán, messze nem reprezentálja a vajdasági magyar vállalkozótársadalmat, így érthető, hogy sokan igazságtalannak találták a klientúra-építésre hajazó vázlatot.
A táblázat egyébként több forrásból megerősített információ szerint úgy született, hogy az előkészítő munkák során Pásztor István megkérdezett néhány vállalkozót, hogy amennyiben egy ilyen gazdaságfejlesztési program létrejönne, akkor mit valósítanának meg, illetve mennyibe kerülnének a fejlesztések. A dokumentum akkor szivárgott ki, amikor a VMSZ elnöke ezt a kívánságlistát be is csatolta a magyar kormánynak elküldött anyagba.
Egy pártos szövetség
A kiszivárgott táblázat keltette botrány valószínűleg csak fokozta a VMSZ-en belüli konfliktust: konszenzusos döntés hiányában végül két táborra szakadt a korábban erős egységet mutató szervezet, és nagyon úgy tűnt, hogy azok, a feltétlen párthűséggel, kritikátlan pártfegyelemmel szemben felsorakozott politikusok, akik a párt belső reformjáért álltak ki – nagyjából a Varga által összefoglalt pontok mentén –, a közvélemény szimpátiáját is jobban élvezik.
2015 augusztusában nagy reményekkel, a VMSZ korábbi szakpolitikusaival és olyan közéleti szereplőkkel, akik addig pártfüggetlenek vagy épp ellenzékiek voltak, megalakult a Magyar Mozgalom (MM) nevű civil szervezet, amely programja szerint a korábbi elégedetlenséget kiváltó VMSZ-es politikai gyakorlat alternatívájaként definiálta magát. Fél évvel később, 2016 februárjában bejelentették, indulnak az áprilisi parlamenti választásokon. Egy rövid ideig úgy nézett ki, komoly kihívója lett az egyre inkább a Fidesz belső fejlődésére emlékeztető pályát leíró VMSZ-nek.
Az 50 milliárd forintos gazdaságfejlesztési támogatás novemberi bejelentésével, illetve a Prosperitati mint megvalósító kijelölésével a magyar kormány egyértelműen a VMSZ mellé állt a két szervezet közt folyó küzdelemben. Bár sehol nem hangzott el, hogy ezt az 50 milliárdot a Pásztor István vezette VMSZ osztja szét, ez ügyben kétség sem merülhetett fel: nemcsak a személyi-politikai összefonódások tették egyértelművé, hogy kinél van a kasszakulcs, de a Prosperitati megalakulásakor számos helyen a helyi VMSZ lakossági fórumaival kötötték össze a pályázati program bemutatását.
De nemcsak az 50 milliárd erősítette a VMSZ pozícióját. A program bejelentése után a VMSZ gőzerővel nekiállt a pályázati infrastruktúra és rendszer kialakításának, így a program népszerűsítése („tájékoztatás”) éppen a választásokat megelőző kampányidőszakra esett – ez a médiában és a közbeszédben való megjelenés szempontjából behozhatatlan előnyt biztosított a párt számára. A választásokon, melyen már nem csak a VMSZ-MM közötti konfliktus, hanem a VMSZ és a kormányzó Szerb Haladó Párt közötti koalíció sorsa is fontos fordulóponthoz ért, a VMSZ végül – bár megérezte a kilengést – megőrizte a pozícióját.
