Azért nem jutottunk ki a focivébére, mert… infografikákkal cáfoljuk a leggyakoribb önfelmentő mítoszokat a magyar labdarúgásról

Magyarország rendre nem jut ki a labdarúgó világeseményekre, ezt pedig a magyar szakvezetők és a focirajongók számos racionálisnak hangzó okkal magyarázzák, csak azzal nem, hogy a magyar foci mindössze ennyire képes. Grafikonokkal cáfoljuk a leggyakoribb önfelmentő mítoszokat a témában.

Legutóbb a 444.hu szedte össze és cáfolta azokat a mítoszokat, amelyekkel megmagyarázzuk (pontosabban: a magyar futball szakvezetése, a politikai elit és a magyar foci rajongói rendre megindokolják), miért nem jut ki a magyar fociválogatott a világbajnokságra, vagy az Eb-re. Mi most részben a 444 cikkére, részben pedig saját gyűjtésre alapozva történelmi távlatokban is bemutatjuk, hogy miért nem megalapozottak a magyarázataink.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Legutoljára 30 éve, 1986-ban jutottunk ki a világbajnokságra. Azóta összesen 8 világbajnokság és 8 Európa-bajnokság volt, a mérlegünk pedig egy kijutás, a 24 csapatosra emelt 2016-os franciaországi kontinensbajnokságra. Ezen a 16 tornán összesen 74 ország válogatottja vett részt, íme az örökrangsor selejtezőzónák szerint színezve (UEFA, CONMEBOL, CONCACAF, AFC, CAF, OFC).

Mert Magyarország szegény ország

Magyarország nyugati, illetve ázsiai kistigris-mércével mérve valóban szegény ország, de ettől még a világ felső egyharmadába tartozik. 1986 óta összesen 134 olyan válogatott csapat volt, amelynek országa az adott tornán az egy főre eső GDP alapján sokszor elképzelhetetlenül szegényebb volt, mint Magyarország.

Az alábbi grafikonon az látszik, hogy az egyes tornákon mely országok voltak szegényebbek az adott évben, mint Magyarország ugyanabban az évben az egy főre jutó nemzeti össztermék alapján.

Mert kevés a férfi

Logikus magyarázatnak hangzik, hogy az adott országban élő férfiak száma meghatározza a kiválogatható férfiemberek számát. Minél több férfi van, annál több potenciálisan jó focista is akadhat.

A vizsgált időszakban mégis akadt 35 olyan válogatott, amelynek országában az adott évben a férfi lakossága kisebb volt Magyarországénál. Arra sem kapunk választ, hogy mi van Kínával, ahol 660 millió férfi él, ennek ellenére egyszer jutott ki világbajnokságra, vagy Indiával és Indonéziával, amelyek egyszer sem.

Ennek alesete, hogy nyilván a kevesebb férfiból kevesebb is lesz az igazolt labdarúgó. Az idei oroszországi vébére ennek ellenére tíz olyan országnak is sikerült kijutnia, ahol kevesebb igazolt labdarúgó focizik, mint Magyarországon.

Mert túl sok a külföldi játékos

Magyar edzők és szakkommentátorok sokszor előhozott érve, hogy a külföldi légiósok elveszik a teret az Igazán Tehetséges Magyar Fiataloktól, nem kapnak elég lehetőséget a felnőtt csapatban és így nem is tudnak válogatott szintre érlelődni.

Lehetnek olyan helyzetek, amikor az edzőt például kötik a játékossal kötött szerződés feltételei, így legtöbbször anyagi okokból kénytelen külföldi játékost választani a magyar helyett. De egyfelől egyik klubtulajdonosnak és edzőnek sem kötelessége külföldieket igazolni, másfelől nehéz elképzelni, hogy egy edző direkt a rosszabb képességű külföldieket játszatná minden egyes alkalommal a tehetséges magyar helyett.

Harmadrészt pedig álljon itt a külföldi játékosok aránya azoknak az országoknak az első osztályából, amelyek kijutottak az idei világbajnokságra. Kiderül, hogy az NB1 külföldi játékosaránya egyáltalán nem számít magasnak.

Mert Európából a legnehezebb bejutni

Ha eltekintünk ennek az érvnek az abszurditásától, vitathatatlan, hogy az európai és a dél-amerikai foci a legerősebb, így az európai UEFA és a dél-amerikai CONMEBOL selejtezőkből a legnehezebb kijutni a világbajnokságra.

Sajnos túl kevés mérkőzést játszott a magyar válogatott ázsiai (AFC), afrikai (CAF), észak- és közép-amerikai (CONCACAF-zóna), valamint óceániai (OFC) csapattal az elmúlt harminc évben ahhoz, hogy ezek alapján bármilyen következtetést is le lehessen vonni arra, hogy ezekből a zónákból továbbjutottunk volna. Ha lenne sarkköri zóna, akkor pingvinek és jégtáblák ellen kijutottunk volna.

Az alábbi grafikonról azt lehet leolvasni, hogy az egyes országok válogatottai a tornák évében hányadik helyen voltak a FIFA rangsorában (a FIFA 1993-ban vezette be a rangsort). Piros színnel Magyarországot jelöltük, a geometrikus alakzatokkal pedig a zónákat. Piros vonallal pedig a helyezések középértékét (mediánját), amelytől felfelé és lefelé is ugyanannyi válogatott helyezkedik el.

A FIFA rangsora sajnos nagyon is reális képet ad a magyar válogatott teljesítményéről és realitásairól. Az UEFA és a CONMEBOL-országok csekély kivétellel eltekintve az adott években összességében is sokkal jobbak voltak, mint a magyar válogatottak. Az is igaz, hogy a FIFA-helyezések alapján többnyire azok a magyar válogatottnál rosszabb helyezést elérő válogatottak jutottak ki, amelyek a közép-amerikai és ázsiai régióban küzdöttek. Még az afrikai CAF selejtezőkörökből sem lett volna esélyünk.

Még elszomorítóbb, ha azt nézzük, hogy az adott torna középmezőnyétől is mennyire távol volt a magyar válogatott az egyes tornákon. Ez alól az egyetlen kivételt a 2016-os franciaországi Eb jelentette, amelyre a megemelt létszám miatt kijutottunk. Lényegében a megemelt létszám az egyetlen esélyünk továbbra is.

A számok nem hazudnak

Nyilván az igazi az lenne, ha tudnák, hogy az egyes országokban évente mennyi állami pénzt öntenek bele a profi labdarúgásba. Mivel ilyen adatot nem találtunk sehol, ezért nézzünk néhány egyéb adatot a tavalyi évre vonatkozóan.

A Tranfermarkt adatai alapján összegyűjtöttük az oroszországi vébére kijutó országok bajnokságának, válogatottjainak piaci árát, továbbá az előző szezon átlagnézőszámát. A bajnokságok piaci áránál kivettük a négy legdrágább bajnokságot, az angol, a német, a spanyol és a francia első osztályt, mert azok piaci értéke túlságosan elnyújtotta volna a grafikont.

Az adatok alapján csak két válogatott játékosainak össz-piaci értéke alacsonyabb, mint a magyaré: a történelme során először vébészereplő Panamé, illetve a szaúdi válogatott.

Végül három olyan ország van, ahol az első osztályú mérközések átlaglétszáma alacsonyabb volt az előző szezonban, mint az NB1-ben. A 350 ezer lakosú Izlandon, a 4,5 milliós Costa Ricán, valamint a 7 millió lakosú Szerbiában.

A három grafikon alapján elmondható, hogy mind a piac, mind a hazai nézők helyükön kezelik a magyar focit, nincsenek tekintettel a kifogásokra.

Szöveg, adatvizualizáció: Bátorfy Attila