Az OLAF jelentése megerősíti, hogy a miniszterelnök családjáig ér a pályázati csalás gyanúja

A pénteki nap bombahíre, hogy az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal súlyos szabálytalanságokat állapított meg az Elios Zrt., Tiborcz István azóta eladott cégének közvilágításos projektjei kapcsán. A Hivatalt a két éves vizsgálat eredményei arra indították, hogy a magyar hatóságoknak jogi lépések megtételét, az Európai Bizottságnak pedig 40 millió euró, azaz 12 milliárd forint visszafizettetését javasolta. Röviden áttekintjük a miniszterelnöki vő cégének pályáívét, és megnézzük, jól jártak-e azok a városok, amelyek Tiborcz érdekeltségére bízták az energiatakarékossági befektetéseiket.

Az Átlátszón elég hosszú a Tiborc István céges ügyleteiről szóló cikkek listája – az érdeklődés leginkább a miniszterelnöki vő agresszív „üzletpolitikájának” érdeme. Tiborcz egykori cége, az Elios Innovatív Zrt. – akkor még E-Os Zrt.-  már 2011 tavaszán, alig egy évvel a megnyert választás után azzal tűnt fel, hogy az államapparátus hathatós segítségére támaszkodva meglehetős erőszakossággal szerez meg sok száz milliós energetikai projekteket.

Előzmények

Olajozott gépezet – az Elios Innovatív Zrt. közbeszerzéses munkái az OLAF csalás-indikátorok tükrében

Második menet – így fejleszt Páva Zsolt Pécsen

Orbán veje és üzlettársai vitorláskikötőt vettek karácsonyra Keszthelyen

Miből telik Orbán Ráhelnek 15 millió forintos tandíjra? Meg fogsz döbbenni!

Újabb érdekes nyertesek az NFÜ gyalázatos naperőműtenderén

Tündöklés és tündöklés – Tiborczék a közvilágítás-korszerűsítési piacon

Szegedi naperőmű: Bíróság elé citálja Orbán vejét egy átvert alvállalkozó

Ez a széria teljesedett ki aztán 2013 és 15 között a Környezet és Energia Operatív Program két közvilágításos kiírásában. (KEOP 5.5.0/A/12 és KEOP 5.5.0/K/14), amelyeket iparági források már korábban is úgy vártak, hogy az a miniszterelnöki vő cégének fog szólni.

Hogy ez több mint pletyka, azt a szekszárdi közvilágítás-korszerűsítési projekt mutatja: egy nemrég nyilvánosságra került hangfelvétel bizonyítja, hogy Tiborczék fél évvel a pályázati felhívás megjelenése előtt nemcsak, hogy tudtak a kiírásról, de már tárgyaltak a potenciális nyertesekkel.

Már a 2010-es kormányváltás előtt megalapozták a sikert

Közkeletű félreértés a miniszterelnök körüli cégekkel kapcsolatban, hogy a 2010-es kormányváltás után kezdett el közpénz vándorolni ezekhez: akárcsak Mészáros Mészáros kft-je, Tiborcz István ES Holdingja is még 2010 előtt, Fidesz-vezetésű önkormányzatok megbízásaival vett repülőrajtot.

A sem tőkével, sem szakértelemmel, sem referenciákkal nem rendelkező cég az első sok száz milliós beruházást még 2009-ben, a Lázár János vezette Hódmezővásárhelytől kapta. A beruházás költségét eredetileg 590 millióra becsülték, végül persze 750 millió lett a számla, de a város ezt is nagyvonalúan kifizette. Persze ezt is hitelből, hogy aztán 2014-ben a központi költségvetés vállalja át a város 22 milliárdos adóságát.

Igaz, ez már a bőséget jelentő 2012-es év eredményét gyarapította, ekkor már 3 milliárd forint felett van Tiborcz István cégének éves árbevétele, és 200 millió profitot termel. Ebben a periódusban (2010-13) már E-Os Innovatív Zrt., a cég neve, a többségi tulajdonos pedig a Közgép energetikai cége, az E-Os Energetikai Zrt. – 2014-ben aztán Tiborczék leválnak a Simicska-rakétáról, és önállóan tarolják le a közvilágítás-korszerűsítési piacot.

A cég eredményei szépen javulnak: 2014-ben már 3,5 milliárd árbevétel után 470 milliót visznek haza a tulajdonosok, egy évre rá nettó 7,6 milliárd forint a forgalom, és 1 milliárd forint az adózott eredmény, vagyis a tiszta haszon.

A verseny nélkül elnyert hódmezővásárhelyi projekt nemcsak az első milliókat jelentette Orbán Ráhel vőlegényének, de behozhatatlan versenyelőnyt is, hiszen a magyarországi léptékkel teljesen irreális beruházás egyedülálló referenciát jelentett az E-Os Innovativ Zrt-nek.

A LED-es menetelés következő állomása a szolnoki Tiszavirág-hídon kiépített világítás volt – ez nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy az egész projekt fővállalkozója a Közgép volt. A közvilágítás-korszerűsítés piacán ezután Siófok következett: a 2012 nyarán kiírt nettó 294 millió forint értékű  pályázaton  komoly eséllyel csak az indulhatott, aki hasonló jellegű és értékű munkát tudott felmutatni referenciaként.

Két potenciális pályázó a megszorító referencia-követelmény miatt a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KD) fordult, de aztán valamiért jobb belátásra térve, elálltak a jogorvoslati eljárástól.

A következő állomás Paks volt – itt is akadt némi zavar a pályázati kiírás körül, és itt is a KD-hez fordultak a rivális pályázók. A Döntőbizottság ezúttal is az E-Os javára döntött, akárcsak a korábbi naperőműves ügyekben. Tegyük hozzá, a KD elnöke ebben az időszakban Kövesdi Zoltán, aki 2011-ben a Közgép felügyelőbizottságából került a döntőbizottság élére.

Versenykorlátozó elemek a pályázati kiírásokban

Időközben mindenféle cserék történtek az E-Os-Elios tulajdonosai tekintetében, még offshore-cégek is felbukkantak, de az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a miniszterelnök veje végig ott van a háttérben. Hiszen éppen 2013-14 ben hozta a legszebb számokat a cég, és a két év 10 milliárdos forgalma szinte kizárólag közbeszerzésekből jött össze.

Persze hiába a kiugró versenyelőny, a kiírásban biztosra kellett menni: volt olyan tender, ahol a kiíró a műszaki feltételek közt megnevezte az E-Os állandó alvállalkozó-beszállítójának konkrét termékét – igaz, ezt később visszavonták, de Tiborczék így is nyerni tudtak.

2015 nyarán vettük számba azokat az Elios által elnyert közvilágításos pályázatokat, ahol erős volt a gyanú, hogy versenykorlátozó feltételek segítették Tiborczék győzelmét.

A gyanúra nem utolsó sorban az a paradoxon adott okot, hogy miközben az Elios rendre elnyerte a kiírásokat, vagyis a piaci verseny logikája szerint a legolcsóbb ajánlatot tette, a riválisainál jóval magasabb, 13-14 százalékos árbevétel-arányos nyereséget ért el. (A riválisoknál ez a mutató 5-8 százalék körül volt ekkor.)

A tenderek beazonosításához éppen az OLAF csalási indikátorait használtuk: egy-egy „red flag” mögött konkrét versenykorlátozó paraméterek vannak: túl részletes/szigorú műszaki feltételek; túlzó referenci-követelmények; túl rövid határidők, egyebek.

Ezek alapján kilenc olyan tendert azonosítottunk, ahol valamilyen versenykorlátozó elemet tartalmaz a kiírás, hét esetben legalább hármat. Sajátos szempontként vettük az OLAF red flagek mellé a Sistrade Kft. szerepvállalását a pályázat előkészítésében.

A Wall Street Journal által ismertetett jelentésben a súlyosnak mondott szabálytalanságok mellett egy komoly összeférhetetlenségre is felhívta az OLAF a magyar ügyészség figyelmét, jelesül a Hamar Endre tulajdonában álló Sistrade Kft. szerepére az egyes pályázatok kapcsán.

Hamar Endre Tiborcz István állandó üzleti partnere, az E-Os – Eliosban is több időszakban közvetett tulajdonos. 2014 decemberében az Átlátszó írta fedezte fel, hogy a Sistrade készített elő számos olyan közvilágítás-korszerűsítési pályázatot, amit aztán az Elios Zrt. nyert el.

Tiborczék azonban gondosan ügyeltek arra, hogy az összeférhetetlenség látszatát elkerüljék, vagyis Hamar ne legyen egyszerre tulajdonos a pályázatot előkészítő Sistrade-ben, és a pályázatot elnyerő E-Os – Elios-ben. Feltehetőleg a kiírások körüli általános huzavona miatt a hévízi közvilágításos pályázat esetében mégis úgy alakultak a dolgok, hogy Hamar egy cégen keresztül éppen tulajdonos volt az Elios-ban akkor, amikor az elnyerte a korábban a Sistrade által előkészített pályázatot.

Igaz, a többi, Sistrade által előkészített projekt esetében is nagyon gyenge az a látszat, ami a nyilvánvaló összeférhetetlenséget takarja az üzlettársak cégei kapcsán: az Elios a KEOP 5.5.0./A/12-2013 jelű konstrukcióban 13 esetben úgy tudott nyerni, hogy a cég által adott ajánlati ár 1 ezrelék (!) pontossággal lőtte be a szerződés kiíró által becsült értékét.

Az LMP antikorrupciós referense, későbbi képviselője, Hadházy Ákos további összeférhetetlenségeket derített ki, és feljelentést tett, illetve az OLAF-hoz fordult. A nyomozást az ügyészség néhány hónap múlva lezárta – most, az OLAF-jelentés nyomán viszont újra komoly próba előtt áll Polt Péter hivatala.

Kétséges megtérülés az önkormányzatoknál

Minimum két év telt el a projektek lezárása óta, ez alatt ki kellett derülnie, mennyit spórolnak a városok a milliárdos fejlesztés révén. Ennek kiderítésére közérdekűadat-igénylésben fordultunk a kiírókhoz a közvilágítás költségeit tudakolva.

Az OLAF indikátorai révén csalásgyanúsnak ítélt projektek mellé, tízediknek, felvettük Pécs városát. Pécs helyzete elég sajátos: a Páva Zsolt polgármester vezette képviselő-testület ugyanis 2014-ben úgy döntött, hogy nem várnak az ingyen pénzre, hanem hitelt vesznek fel közvilágítás-korszerűsítésre.

Attól persze, hogy nem az unió, hanem közvetlenül a pécsi polgárok finanszírozzák a projektet, még nem lehetett az 1 milliárdot közvetlenül odaadni a miniszterelnöki vő cégének. Volt tehát közbeszerzés, de az Elios ellen elinduló egyetlen rivális valahogy nem tudott érvényes ajánlatot beadni, így a kiíró végül csak Tiborczék ajánlatából választhatott; az ajánlat pedig csodálatos módon ezúttal is fél százalék pontossággal eltalálta a projekt kiíró által becsült értékét.

Pécsnek nagyon be kellett, hogy jöjjön a közvilágítás-korszerűsítés, ugyanis a nyakig eladósodott város újabb hitelt vesz fel, hogy folytathassa a projektet. Ehhez képest a város az adatok alapján nagyjából évi 130 milliót spórol, viszont 15 éven keresztül évi 100 milliót fizet ki a hitelre.

Árnyalja a döntés megítélését, hogy a LED-es lámpák élettartama nagyjából ennyi, vagyis a futamidő végeztével újabb beruházásra lesz szükség – ráadásul a pécsiek sem feltétlenül elégedettek a megújult közvilágítással.

Tapolcán 2014 első felében zajlott a projekt, a 298 milliós uniós forrás mellé a város közel 50 milliós önrészt is kifizetett: a megkapott adatok alapján Tapolca nagyjából évi 15 millió forintot spórol, vagyis mintegy 20 év alatt térülne meg a beruházás, ha nem kellene időközben a LED-lámpákat kicserélni.

A tapolcai pályázat afféle állatorvosi lova a Sistrade-Elios összjátékkal megvalósult projekteknek: a Sistrade által gondozott kiírás rendkívül szigorú alkalmassági követelményeket írt elő, rövid határidőt szabott, és nagy összegű referenciát követelt meg – a felhívásra egetlen ajánlat érkezett.

A tapolcai kiírással szó szerint egyező részeket találunk Balatonfüred pályázati kiírásában, itt is az Elios volt az egyedüli ajánlattevő. Hogy a város mit nyert a közel 300 milliós projekten, azt nem tudni, mert nem kaptuk meg az adatokat.

Hatvan is korszerűsített, a Sistrade készítette elő a pályázatot: olyan szigorú műszaki feltételeket írtak elő, hogy csak egyetlen pályázó volt. A 315 millió forintos projekt a városnak évi néhány millió forint megtakarítást hozott – igaz, Hatvannak önrészt sem kellett fizetni.

Kecskemét két részletben nyert 840 milliót, ehhez hozzá kellett tenni közel 150 millió önrészt. Itt a szigorú műszaki feltételek mellé még nagyon rövid határidőt is szabott a város; a tendert a Sistrade készítette elő, az Elios volt az egyetlen pályázó. Az eddigi számok alapján a város évente nagyjából 100 milliót takarít meg.

Hévíz is a Sistrade-et bízta meg, ez lett az a pályázat, amelyen tulajdonosi egyezés volt a pályázati tanácsadó és a nyertes pályázó esetében. A 158 milliós uniós támogatáshoz kellett még 15 százaléknyi önrész – az eredmény évi 10 millió körüli spórolás, vagyis itt is a LED-lámpák élettartamán túl térül meg a beruházás.

Minimum gyanús Szekszárd pályázata is: a Sistrade által előkészített kiírás úgy sikerült, hogy egyedül az Elios pályázott a 750 milliós megbízásra. A város 110 milliónyi önrészt adott a projektbe, az új rendszerrel nagyjából évi 50 millió a megtakarítás.

480 millió uniós pénzből, és 85 millió saját forrásból korszerűsített Kalocsa – a Sistrade keze itt is benne volt a kiírásban, itt is az Elios volt az egyedüli pályázó, viszont a megküldött adatok alapján ez a projekt nem hozott érdemi megtakarítást a városnak.

Bicske sem akart kimaradni, de mivel valahogy nem került be az uniós finanszírozású partnerek közé, 100 millió forint hitelt vett föl, hogy ki tudja fizetni a miniszterelnök vejének cégét. Az Elios 86 millióért korszerűsített a városban, de a megtakarítás alig éri el az évi 5 milliót, így a bicskeiek sem érnek még a hitel végére, mikor újabb korszerűsítés válik esedékessé.

Persze ezeket a megtérülés szempontjából nem túl meggyőző számokat is mind újra kell számolni, ha a Bizottság magáévá teszi az OLAF megállapításait, és a magyar nyomozóhatóság sem talál fogást a történeten – ebben az esetben Tiborczék helyett a magyar államháztartás fizeti vissza az OLAF által visszakérni javasolt 12 milliárd forintot: pőrén látszani fog a közvilágítás-projekt egyetlen valódi nyertese.

Becker András