A felcsúti focialapítvány is külföldről támogatott szervezet, minket viszont kihagytak

Ha lennének muszlim terrorista sejtek Magyarországon, akkor a vallási egyesületük a kormány civil regisztrációs tervezete alapján úgy kaphatna külföldi pénzt, hogy nem esne a tervezett „civil átláthatósági” törvény hatálya alá. Viszont hiába kapnának kivételt a sportegyesületek és maradnának ki a pártok és a pártalapítványok is, az igen tágra szabott hatály miatt számos, célkeresztben nem lévő vagy akár a kormány által kifejezetten kedvelt szervezetet is érhetnek meglepetések.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 444 vasárnap közzétette a külföldről támogatott civil szervezetek regisztrációjára vonatkozó, pártközi egyeztetésre készült törvénytervezet szövegét. A tervezet egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az orosz mintájú „első körös” (azaz az érintett szervezetek tevékenységét ugyan – még – nem korlátozó, tisztán csak megbélyegző) civilügynöki törvényt valahogy a magyar és az európai uniós jogrend keretei közé illessze.

Nem meglepő módon ez nem sikerült, hiszen maga a felvetés ellentétes az egyesülési szabadsággal, a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve az unión belüli „külföld” tekintetében az európai integráció alapvető céljaival és a tőke szabad áramlásával.

Lényegét tekintve a javaslat túl sok innovációt nem tartalmaz a 2012-es orosz civil regisztrációs törvényhez képest.

„Mindössze” azt írja elő, hogy a pénzmosás elleni bejelentés értékhatárának kétszeresét (azaz jelenleg 7,2 millió forintot) meghaladó külföldi támogatást kapó egyesületeknek és alapítványoknak kell ezt a tényt a támogatási források és összegek megjelölésével bejelenteni a bíróságnak.

Ekkor ők megkapják és honlapjukon, sajtófelületeiken használni is kötelesek a „külföldről támogatott szervezet” stemplit, amit legalább öt éven keresztül akkor is viselniük kell, ha közben éveken át egy fillért se kapnak külföldi donortól.

A külföldről támogatott szervezetek a tervezet szerint ugyan évente, a beszámolóikkal együtt bejelentik a bíróság számára az újabb támogatásaikat is, de sem ezeket az adatokat, sem az eredeti bejelentést nem rendeli közzétenni a tervezet.

Ehelyett a kormányzati civil információs portálra kerül fel egy, a szervezet nevét, székhelyét és adószámát tartalmazó lista a mindenkori külföldről támogatott szervezetekről. Amelyik szervezet a bejelentkezést elmulasztja, azt kétszeri eredménytelen ügyészi felszólítás után bírságolni lehet, majd ha az is eredménytelen, akkor egyszerűsítve lehet törölni a civil szervezetek nyilvántartásáról.

Az orosz modelltől – és nem az izraelitől, hiszen ott ma is csak a bevételeik többségét külföldi államok vagy államközi szervezetek adományaiból szerző szervezetekre vonatkozik a szabályozás – annyi tehát az eltérés, hogy van alsó támogatási határ (az oroszoknál nincs), viszont nálunk majd szűk kivétellel tevékenységüktől függetlenül minden civil szervezetre vonatkozik a szabályozás.

Az oroszok csak a politikai tevékenységet végző szervezeteket listázták eredetileg, de aztán az orosz hatóságok bármilyen kormánykritikát, sőt, magának a regisztrációs szabályozásnak a kritikáját is politikai tevékenységnek minősítették.

Kapcsolódó cikkeink

Így üldözték el a CEU-t Szlovákiából és Csehországból az 1990-es évek elején

“Minek masni a nyers húsokra?” – Századvég-tanulmány a politizáló civilekről

Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel

Izraeli mintára bajos lesz bevezetni a magyar civilellenes szabályokat

Bepereltük a titkosszolgálatot az eltitkolt Soros-tanulmányért – Orbánék megint Finkelstein kottájából játszanak

A legfontosabb probléma természetesen az, hogy mi értelme ennek az egésznek a jogállami célként alátámaszthatatlan, differenciálatlan megbélyegzésen kívül?

Úgy tűnhet, hogy semmi, de egy ilyen szabályozás fejlődésének az a logikája, hogy ha már megvan a nyilvántartás, akkor jön majd a többi jogkövetkezmény is újabb törvényekkel, pl. nem működik velük együtt az állam semmilyen formában, nem kaphatnak közpénzt, nem bérelhetnek nemzeti vagyonba tartozó ingatlant, kapnak viszont cserébe célzott ellenőrzéseket.

A szabályozás kommunikációs tálalásának kulcsfogalma az átláthatóság. Jogos kérdés tehát, hogy mennyiben segíti a tervezet az érintett szervezetek működésének átláthatóságát?

Természetesen semmiben, ugyanis nyilvános csak a Civil Információs Portálon közzétett lista lesz az érintett szervezetekről, amihez még azt se kötik hozzá, hogy ki miért került fel rá. Ám amit a bíróság felé az egyedi külföldi juttatásokról le kell jelentenie az érintett szervezeteknek (azaz azt, hogy kitől mennyi juttatást kapott), még az is kevesebb annál, ami jelenleg kiderül – a rendesen kitöltött – éves civil szervezeti beszámolóknak az egyes támogatásokra vonatkozó adatlapjaiból.

A beszámolókban ugyanis a támogatás felhasználását és a megvalósított tevékenységet bemutató információkat is szerepeltetni kell.

Nyugodtan mondható tehát, hogy arra a kérdésre, hogy vajon mi nem volt eddig átlátható a civilek gazdálkodásában, a kormány válasza valójában az, hogy minden átlátható volt eddig is, csak egy listát akarunk 7,2 millió forint feletti külföldi adományt kapott szervezetekről, amiről öt évig akkor se lehet lekerülni, ha már rég nem kaptak újabb adományt az érintett szervezetek.

Átláthatóság ügyében amúgy még a saját nemzeti konzultációs kérdésével is szembemegy a kormány, hiszen ott a preferált válaszban ez van: „Kötelezzük őket arra, hogy regisztráltassák magukat, vállalva, hogy melyik ország vagy szervezet megbízásából és milyen céllal tevékenykednek.”

Ebből a regisztráció megtörténne, de az, hogy „melyik ország vagy szervezet megbízásából és milyen céllal tevékenykednek”, nem derül ki. Lehet persze, hogy ki se szeretné igazán deríteni a kormány, hiszem abból mindenféle zavaró információ következne arról, hogy valójában mire, kitől és mennyit kapnak az egyes civil szervezetek. Akkor pedig hová lenne az a szép tiszta, egységes lista, amin olyan kiválóan össze lehet mosni minden érintett szervezetet.

A legérdekesebb helyezetek – ahogy ezt alább a kormánynak kedves alapítványok beszámolóiból vett példákkal illusztráljuk is – azonban abból adódhatnak, hogy a tervezet készítői igen nagyot akartak markolni, így aztán a törvény hatálya minden, a „jogcímétől függetlenül a közvetlenül vagy közvetve külföldről származó pénzbeli vagy egyéb vagyoni jellegű juttatásra” kiterjedne.

Egyrészt ebből nem tudjuk, de ami nagyobb baj, az érintett szervezetek, az ügyészség és a bíróságok se tudnák, hogy mi tekinthető közvetett külföldi forrásnak? Magánszemély vagy magánszervezet külföldről szerzett jövedelméből nyújtott támogatás vajon közvetett külföldi támogatás? Vagy mi van akkor, ha egy hazai adományozó részben saját forrásaiból, részben külföldi donor támogatásából támogat valakit?

Példaként erre a miniszterelnök által személyesen alapított Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány esetét hoznánk fel, amit a kormány valószínűleg nem szánt volna az ügynöklistára. Ehhez képest ők a legutóbbi alapítványi beszámolóval lezárt évben, 2015-ben kaptak – a tao-pénzekhez és az egyéb hazai magánadományokhoz képest persze aprópénznek tekinthető – 225 millió forintnyi MLSZ-támogatást, aminek forrása közvetve legalább részben az MLSZ UEFÁ-tól származó támogatása, hiszen az európai szövetségtől érkező különböző jogcímű juttatások a magyar szövetség éves bevételeinek tekintélyes részét teszik ki az MLSZ közzétett beszámolói szerint.

Ha viszont ez nem közvetett külföldi támogatás, akkor hogyan lehet elhatárolni attól, ami mondjuk a Nyílt Társadalom Alapítványok vagy a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásainak hazai továbbadásakor történik?

Másrészt azt értjük mi, hogy azért nem csak adomány vagy támogatás, hanem bármilyen jogcímen biztosított juttatás szerepel a szövegben, hogy ne lehessen kitrükközni a szabályt azzal, hogy visszterhes szerződésekké változnak a donorokkal kötött támogatási szerződések. Praktikusan egy alapítványi formában működő hazai szervezet által ellenérték fejében nyújtott szolgáltatások is listázási kötelezettséget vonnának maguk után önmagában amiatt, hogy azt külföldről fizetik ki.

Például ha a Századvég Politikai Iskola Alapítvány a szakértőinek munkája után honoráriumot kap egy külföldi kiadvány elkészítéséért vagy előadás megtartásáért, akkor azt nekik is rögtön be kellene vésni a hazai forrásból kapott támogatásokhoz képest alacsony, 2015-ben kemény 12 ezer forintos külföldi támogatása mellé, ha nem akarnak a saját maguk által javasolt listára felkerülni.

Ezzel viszont egészen biztosan belép a szabályozás az unión belüli „külföld” esetében a gazdasági szolgáltatásnyújtás, és vele az uniós jog által meglehetősen széles körben rendezett gazdasági szabadságok területére, ahol az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma igen fontos totem.

Meg aztán általában bölcs dolog ugyan a pénzbeli és az egyéb vagyoni jellegű juttatásokat egy kalap alá venni, de ennek is lehetnek érdekes következményei. A felcsúti focialapítványnak van például a beszámolói szerint egy RealTanoda nevű közös programja a Real Madrid alapítványával, amelyben utóbbi „folyamatos szakmai továbbképzést és minőségirányítási támogatást ad” a felcsútiaknak.

Márpedig ha ennek értékéről kamerán kívül kérdeznék az alapítványt vezető Mészáros Lőrincet, akkor alighanem azt mondaná, hogy ez a támogatás sokszor annyit is ér, mint évi hétmillió forint.

További kínzó kérdés, hogy a szabályozás hatálya miért nem terjed ki a vallási tevékenységet végző szervezetekre, a sportegyesületekre és a nonprofit gazdasági társaságokra?

Miért csak ezekre és pont ezekre nem? Ez ebben a formában – pláne, ha komolyan vesszük, hogy a tervezet nem akarja sérteni az egyesülési szabadságot és a civil szervezetek autonómiáját – súlyosan diszkriminatív.

A terrorizmus finanszírozásának megnehezítésével kapcsolatos, a javaslat indokolásában szereplő érvelést is meglehetősen sajátos fénybe helyezi az a tény, hogy az Európában ma egyedül komoly fenyegetést jelentő iszlám fundamentalista gyökerű terrorizmus külföldi finanszírozásának legfontosabb alapját éppen vallási szervezetek adják.

A civil szervezetekhez hasonlóan közhasznúsági nyilvántartásba vehető és tagjaik részére a nyereséget tovább nem osztó nonprofit gazdasági társaságok kihagyását pedig azért fájlaljuk különösen, mert így a nonprofit kft.-ként működő Átlátszó is kimaradna a szórásból, ahogy például a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. (színpadi nevén az Alapjogokért Központ) is.

Valószínűleg nem elvi oka van, viszont szintén érdemi probléma, hogy a politikai pártok is kimaradtak a jóból.

Ennek oka valószínűleg az, hogy párt külföldi államtól, szervezettől és nem magyar állampolgár természetes személytől eleve nem fogadhat el hozzájárulást. Csakhogy a civil tervezet szerinti bejelentésköteles juttatás sokkal tágabb kört jelent, mint a párttörvény által tiltott közvetlen vagyoni hozzájárulás.

Ha például francia mintára előkerülne egy orosz bank, amelyik hitelt nyújt valamelyik magyar politikai pártnak, akkor az nem alapozná meg a külföldről támogatott szervezet flepnit, míg egy egyesület vagy egy alapítvány hitelfelvétele ugyanezen banktól igen.

Az utolsó, elsőre rejtélyesnek tűnő kivétel a tervezekben azokra az egyesületekre és alapítványokra vonatkozik, amelyek nem minősülnek civil szervezetnek. Nem mintha nem becsülnénk a kölcsönös biztosító egyesületeket, de ezt a kivételt valószínűleg nem rájuk, hanem a pártok működését segítő  tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokra, közönséges nevükön a pártalapítványokra szabták.

Ezek az alapítványok ugyan jellemzően nem gyűjtenek magánszervezetektől adományt, hiszen éppen a kifejezetten nekik nyújtott költségvetési támogatás felhasználása és továbbadományozása a feladatuk. Ez alól viszont éppen az európai pártcsaládok hasonló alapítványaival való együttműködés jelenthet kivételt, ahogy ez a Fidesz Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványának (SZPMA) példáján kiválóan bemutatható.

A pártalapítványi rendszer 2003-as létrehozása óta ugyanis a német CSU Konrad-Adenauer-Stiftungja (KAS) rendszeres támogatója volt az SZPMA-nak, 2006 és 2012 között például éves átlagban 10 millió forint körüli összeggel. A konkrét összegekről a pártalapítványi honlapon fellelhető beszámolók többsége hallgat, viszont a százezer forint feletti külföldi (és félmillió forint feletti hazai) adományokat törvény alapján közzétették.

Sőt, a civil szervezetek nyilvántartásába feltöltött 2012-es beszámolóból még annyi konkrétum is kiderül, hogy 2012-ben egy 8,3 millió forintos támogatás részeként a kötcsei találkozó költségeit is részben a KAS állta.

2013 óta csak a szöveges beszámoló mindig továbbmásolt mondatában jön elő a KAS neve, ami azt jelenti, hogy ha jelentős pénzbeli adományokkal már nem is, de más juttatásokkal továbbra is segítik az SZMPA-t a pártcsaládba tartozó külföldi szervezetek. Már csak ezért is logikus, hogy a pártalapítványok kimaradjanak a regisztrációs kötelezettség alól.

Végül a tervezet legtöbb elvi problémát felvető része az, ahogyan az az uniós pénzekkel bánik: kivétel csak arra az uniós támogatásra vonatkozik, amit a civil szervezet „külön jogszabály szerint az Európai Uniótól származó forrásként költségvetési szerven keresztül kap”.

Ilyen például a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány 600 millió forint uniós támogatása a híres kisvasútra, hiszen azt itthon ítélték oda.

Minden más esetben viszont – azaz ha nem a kormány osztotta azt ki – az uniós támogatás is külföldi támogatásnak minősül. Ez teljesen szembemegy azzal, hogy az uniós intézmények magyar részvétel mellett részben magyar forrást költenek, ami ráadásul minden más minőségben amúgy közpénznek minősül és az elköltésére vonatkozó minden információ eleve nyilvános kell, hogy legyen.

Azaz itt valójában semmi elvi alap nincs a kormány saját rendszerében sem arra, hogy ezeket a pénzeket miért kellene bevonni a szabályozás hatálya alá. Olcsó poén, de igaz: ha „Brüsszel” is külföld, akkor a kormány maga és a teljes gazdasági holdudvara is külföldi támogatásból működő szervezetek.

A kormány által kidolgozott törvénytervezet tehát fényes bizonyítéka annak, hogy külföldi ügynökszervezetekre vonatkozó orosz szabályozást lehetetlen a magyar alkotmányos rend és az uniós tagság által adott keretek közt magyarosítani.

Ettől persze a törvényt még el fogják fogadni, a politikai kommunikációt meg aztán végképp nem zavarja majd, hogy a szabályozás végrehajthatatlan és semmi köze bárminek az átláthatóságához. Ám aki a tényekre is kíváncsi, annak látnia kell, hogy ez így nem több parasztvakításnál.

Sepsi Tibor