Így üldözték el a CEU-t Szlovákiából és Csehországból az 1990-es évek elején

A szlovák parlament épülete ma. Háttérben a Duna. Forrás: TASR, aktuality.sk
A szlovák parlament épülete ma. Háttérben a Duna. Forrás: TASR, aktuality.sk

 

Soros Györgyben a magyar nacionalizmus és a magyarosítás megtestesítőjét látták Szlovákiában a szlovák nacionalisták, míg Csehországban az amerikai üzletembert nem tartották a nemzetállamok elkötelezett pártfogójának a cseh nacionalisták. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan került Pozsonyon és Prágán át Budapestre Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) és mi lett később az egyetemet kiebrudaló szlovák és cseh miniszterelnökök sorsa.

 

Társadalmi célú hirdetés

 

Tudta-e, hogy a pozsonyi vár előtt található fehérre festett épület, amelyben ma a szlovák parlament működik, a Közép-európai Egyetemnek adott volna helyet? A korabeli történet szerint, amikor Soros Pozsonyban tárgyalt a CEU elindításáról, szemtanúja volt egy ellene irányuló nacionalista, antiszemita demonstrációnak, amely annyira elvette kedvét Pozsonytól, hogy végül Budapesten alapította meg az egyetemet. A történet természetesen ettől egy kicsit összetettebb, de nézzük, hogyan került Pozsony és Prága után a CEU a magyar fővárosba!

Ami biztos: a CEU ma a közép-európai térség legmagasabban jegyzett oktatási intézménye, amely nemcsak Budapest és Magyarország jó hírét viszi szerte szét a világban, de anyagi haszonnal is jár a város számára. Mindez nem akadályozta meg Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányát, akinek az elmúlt hónapokban a CEU alapítója, Soros György, magyar származású amerikai üzletember lett legfőbb ellensége, hogy egy olyan törvénymódosítást nyújtson be a magyar parlamentbe, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a CEU működését.

Orbán ezzel a lépésével beáll a kora kilencvenes évek kelet-európai nacionalista politikusainak sorába.

A tervezett  törvénymódosítás szerint az EU-n kívüli külföldi egyetemek csak kétoldalú, nemzetközi megállapodás keretén belül működhetnének a jövőben Magyarországon egy olyan államban, ahol a magyarországi intézmény főintézménye működik. Továbbá Magyarországon csak olyan egyetemek működhetnének a jövőben, amelyek saját kampusszal rendelkeznek és rendszeres oktatást tartnak az intézmény anyaországában.

Magyarországon több külföldi, EU-n kívüli intézmény is működik, de ezek együttműködnek a magyarországi egységeikkel. Egyedül a Közép-európai Egyetem, amely teljesen önálló intézmény, de mint olyan, több szempontból is egy rendkívüli történetről és oktatási intézményről beszélünk.

A Közép-európai Egyetem és az azt anyagilag támogató Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundation) székhelye az Egyesült Államokban található. Az oktatás azonban csak Budapesten folyik. Ez a felállás az új törvény értelmében törvényellenes lenne. Csakhogy az eredeti elképzelések szerint a CEU célja a közép-, és kelet-európai régió felkarolása volt, éppen ezért a tanítás az egyetem alapítása óta csak Kelet-Európában folyik.

De haladjunk sorban, miért és hogyan jutott Amerikában valakinek eszébe, hogy a kommunista uralom alól felszabaduló országokban egyetemet alapítson?

A kezdetek: Dubrovník és Kecskemét

A Közép-Európai Egyetem (CEU) terve az 1986-tól megrendezett dubrovniki, nemzetközi “nyári egyetem” kurzusai idején született meg. Az előadásokat és a rendezvényt a new yorki alapítványi központ támogatta. Magyarországról, többek között, Andorka Rudolf szociológus, Tardos Márton közgazdász, Bojtár Endre irodalmár, Hanák Péter történész, Vásárhelyi Miklós történész vett részt. Rajtuk kívül csehszlovák, lengyel, jugoszláv, amerikai, olasz, orosz, német előadók és vendégek is rendszeresen megjelentek.

Soros György a berlini fal leomlása után határozta el: támogatni fog egy olyan felsőoktatási intézményi hálózatot, amely a posztkommunista térség felzárkózását, demokratizálódását segíti elő, egyben elősegíti a régiók közötti együttműködést, és új típusú regionális vezetőket nevel ki.

Az intézmény elhelyezéséről szóló első tervek meglehetősen változatosak voltak: volt aki a középkori egyetemek mintájára – Bécs, Prága, Krakkó, Padova – hozott volna létre nemzetközi egyetemi hálózatot a régióban, mások az amerikai elitegyetemek mintájára indítottak volna posztgraduális képzéseket, de például az SZDSZ-es Mécs Imre az MDF-es Lezsák Sándor népfőiskolái mintájára, demokratikus népfőiskolákat képzelt el, amelynek központi intézménye Kecskeméten lett volna.

A kanadai születésű William Newton-Smith, aki tizenöt évet tanított a dubrovniki egyetemen és Soros közvetlen munkatársa volt a CEU létrehozásában, úgy emlékezett vissza, hogy Soros Prágában, Budapesten és Varsóban szerette volna elindítani az egyetemet.

De miért éppen Pozsony?

A már említett dubrovniki nyári egyetemeken az egykori Csehszlovákiából is többen részt vettek. Elsősorban csehek, mint például Jan Havránek, Jiří Kořalka történészek, Jiří Musil és Michal Illner szociológusok. Soroshoz legközelebb a csehszlovákok közül Musil professzor került, de erről majd később. A kezdeti, és néha meglehetősen irreális tervek után, végül abban maradtak, hogy a Közép Európai Egyetem több országban – Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország – jön létre a leomló vasfüggöny mögött, saját campusokkal.

Ekkor jött a képbe Pozsony. Soros Györgynek tetszett, hogy Szlovákiában nagy számú nemzetiség él és többféle identitás létezik az országban. Szigeti László, szlovákiai magyar liberális politikus, a Kalligram kiadó alapítója visszaemlékezése szerint szintén Pozsony előnyeit hangsúlyozta Sorosnak:

“Elmagyaráztam neki, hogy Budapest és Prága a térségben már rendelkezik egy nagyon erős kulturális háttérrel, azonban a szlovák társadalom polgári és liberális identitása még meglehetősen gyenge, márpedig Sorosnál alapelv volt a leggyengébb támogatása.”

Ezért is kerülhetett végül Pozsony kiválasztásra. Az ötletgazda kezdetben külön hangsúlyozta magyarországi partnereinek – az egyetem megvalósulásáról nyílt sajtóvita is folyt! – nem szeretné, ha az új intézmény magyarországi központú és magyar dominanciájú lenne, tekintettel a környező népek nacionalista félelmeire és a Monarchia keserű hagyományaira.

Ezen kívül előnyös volt Pozsony fekvése, Soros a Budapest-Pozsony-Bécs háromszöget kulcsfontosságúnak tartotta Közép-Európa sorsát tekintve, ráadásul három nemzetközi repülőtér is a rendelkezésükre állt.

Végül 1990 júniusban Josef Hromádka csehszlovák “nemzeti megértés kormányának” miniszterelnök-helyettese és Soros György előzetes megállapodást kötött, hogy a CEU két első intézménye Prágában és Pozsonyban lesz, míg a hónap végén Soros Budapesten az ELTE rektorával, Vékás Lajossal és Manherz Károly oktatási államtitkárral ír alá hasonló szándéknyilatkozatot. Soros sz első öt évben 25 millió dollár kezességet vállalt mindkét országban.

“Pozsony – Bécs e feledésbe merült külső kerülete, egy bizonytalan nemzet országának perifériáján található fővárosa az európai oktatás és művelődés központjává vált” – lelkendezett Ladislav Kováč oktatási miniszter 1990-ben.

A szlovákok mindent megígérnek

“1990-ben kerestük a kapcsolatot mindenkivel, Amerikával, Kanadával, Nyugat-Európával, láthatóvá akartunk válni. Soros azok közé tartozott, akik elsőként jöttek el a térségbe. Ráadásul pénze is volt.”

Így emlékezett vissza Rudolf Schuster, későbbi szlovák köztársasági elnök, aki abban az időben a parlament elnöke volt. Soros először terveiről egy szlovákiai magyar politikusnak beszélt Szlovákiában. Szigeti Lászlót, aki korábban semmit nem tudott a Közép Európai Egyetem tervéről, Sorossal a Dubrovnikba is járó magyarországi értelmiségiek hozták össze, aki aztán megkérte, hogy mutassa be néhány szlovák politikusnak, köztük a szlovák miniszterelnöknek is.

“Kellemes kis találkozó volt, ezek a fiúk mindent megígértek Sorosnak. Ez amúgy olyan tipikus kelet-európai szokás: politikusaink szépen tudnak ígérgetni. Meglepte őket az összeg nagysága, amit Soros emlegetett, hogy aztán végül semmit ne valósítsanak meg ígéreteikből.”

– emlékezett vissza Szigeti a találkozóra, amelyen Soros György Rudlof Schusterrel és Milan Čič miniszterelnökkel tárgyalt.

De egy magyar nem vásárolhatja fel a parlament épületét!

Ma már tudjuk, Soros szlovákiai egyetemalapítási terveit egy olyan hír hiúsította meg, amelynek eredetére senki nem tud biztosan visszaemlékezni. Ján Pišút, egykori oktatási miniszter szerint az épület megvásárlása nem Soros ötlete volt, valaki javasolta neki környezetéből. Rudolf Schuster úgy emlékezik vissza könyvében, hogy bár az ötlet számára elfogadható volt, mégsem tudta javasolni Sorosnak, a gyorsan zajló belpolitikai események miatt.

A pozsonyi parlament épületét 1986-ban kezdték el építeni, és a csehszlovák “bársonyos forradalom” idején (1989) kezdtek el az épület sorsáról nyilvánosan beszélni: megtartsák vagy lebontsák? Ekkor merült fel az ötlet, hogy az épületben lehetne a Soros által finanszírozott Közép-európai Egyetemet vagy ahogy a korabeli hírdóban mondták, “Európa Egyetemet” elindítani.

Ladislav Kováč, az oktatási tárca felelőse, úgy emlékezett vissza, hogy Schuster és Čič kitért az ötlet elől. Schuster ma már azt nyilatkozta a Denník N-nek, hogy tudta, nem reális a terv, de nem akarta szigorúan visszautasítani, látni akarta, mit mond a közvélemény.

Soros gyorsan megkapta a választ Szlovákiában, ahol egy honvédő társaság újságcikkben üzent:

“Nagy lelkesedéssel figyeljük egy ilyen hiánycikk jellegű egyetem megalapításának gondolatát, de a jövendő Szlovák Nemzeti Parlament (SNP) épületét nem kaphatják meg. Teljességgel elfogadhatatlan ugyanis az, hogy az Egyesült Államokban élő, magyar vállalkozó, Soros György vásárolja meg az épületet. Azt gondoljuk, hogy álláspontunkat nem is érdemes különösebben részletezni.” – írta a Štúr Egyesület lapja.

Nacionalista történészek kiálltványa Soros ellen

A Štúr Egyesület kiálltványa mellett akcióba léptek “a nemzeti érzelmű” szlovák történészek is. Harmincnyolcan írták alá azt a nyílt levelet, amelyet a később az SNS-ben politizáló Anton Hrnko fogalmazott meg 1990 január 23-án:

“Mi, szlovák történészek és más tudományos dolgozók, ellene vagyunk minden olyan törekvésnek, amely a szlovák államhatalom legfőbb közjogi méltóságának bármilyen megalázására szolgál. Többek között ilyen megaláztatási kísérletnek tartjuk a Szlovák Nemzeti Parlament eljövendő épületének kisajátítását.”

A ma már nyugdíjas Hrnkot 2016 júliusában magánlátogatáson kereste fel Rudolf Schuster egykori szlovák köztársasági elnök. Hrnko így emlékezett meg a látogatásról Facebook oldalán: “kiálltványunk volt az a háttér, amely alapján Schuster kijelenthette: a szlovák nemzet ellenkezik azzal a törekvéssel, hogy a parlament épületét Soros Egyetemnek nevezzék át“.

A valóság azonban egy kicsit másképp fest. Hiába emlékezik vissza Rudolf Schuster úgy, hogy “határozottan ellenezte” a CEU pozsonyi megalapítását, de erről az álláspontjáról semmilyen korabeli dokument nem maradt fent. A szlovákok hivatalosan az ügyről nem tárgyaltak, Soros nem kapott a parlament elnökétől elutasító választ.

Soros munkatársai közül többen úgy emlékeztek vissza, hogy maga Soros, a későbbi szlovák parlament bejárásakor, megkérdőjelezte hogy az épület egyáltalán alkalmas lehet-e az egyetem működésére.

Rudolf Schuster politikai pozíciója meglehetősen gyenge lábakon állt abban az időszakban, ráadásul 1990 nyarán Csehszlovákiában már mindenki az első szabad országgyűlési választásokra készült.

A Lidové noviny prágai központi napilap 1990 május 3-án azt írta, hogy a CEU a pozsonyi vár alatti épületben jön majd létre. Ez a cikk röviddel Schuster csehszlovák politikai karrierje vége előtt jelent meg, ő maga ugyanis a választások után már nem volt többé a parlament elnöke, Csehszlovákia kanadai nagykövetének nevezték ki.

Soros titokban részt vett egy antiszemita tüntetésen is

Néhány hónappal később a Štúr Egyesület, együtt a Matica slovenskával és a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) kezdték el terjeszteni az önálló szlovák államiság gondolatát. Propagandájuk egyik állomása egy Pozsonyban szervezett nacionalista tüntetés volt.

A szlovákiai visszaemlékezők szerint, ha Sorost nem is egy tüntetés tántorította el, de mindenképp elkedvetlenítette. Sorosnak Ladislav Kováč oktatási miniszterrel volt találkozója, a pozsonyi CEU ügyéről akart tárgyalni, de a találkozó soha nem jött létre. Soros a minisztérium felé vezető úton visszafordult szállodájába. Az út során ugyanis a szlovák parlament épülete előtt egy nagyobb tömegre lett figyelmes. Soros megkérte az őt őtján elkísérő Szigetit, hogy nézzék meg közelebbről a tüntetést. Szigeti ellenvetésére, miszerint ez nem biztos, hogy jó ötlet, Soros kitarott és besétált a tömegbe.

“Húsz vagy harminc percig is állhattunk ott, szerencsére senki nem ismerte fel”, emlékezik vissza Szigeti László – “Feltérképezte a helyzetet, látott mindent, és egyáltalán nem volt meglepve. Soros nem az a típus, aki könnyedén megsértődik.”

Az utcai élmény után Soros már nem ragaszkodott az eredeti elképzeléshez, hogy a CEU a pozsonyi parlament épülő falai között kezdje meg működését. Ugyanakkor több millió dolláros befektetését csak úgy volt hajlandó továbbvinni, ha az állam számára megfelelő épületet fog biztosítani.

A történelem fintora: Čič szlovák miniszterelnök azt a nyíregyházi szüetésű Jozef Markušt bízta meg a Soros számára megfelelő épület megtalálásával, akit nem is olyan később a nacionalista Matica slovenska hírhedt elnökévé választottak. De Markušnak az ügy nem volt sürgős.

Halványuló pozsonyi esélyek

1990 nyarán terjedt el a hír nemzetközi szinten is, hogy a Közép-európai Egyetem Pozsonyligetújfaluban jöhetne létre, ott, ahol a szlovák-osztrák-magyyar határ találkozik. Az ötlet legnagyobb rajongója Alois Mock osztrák külügyminiszter volt. A korabeli sajtóban már olyan hírek is megjelentek, hogy az új egyetem épületét három-négy év alatt építenék fel a kiválasztott helyen az amerikaiak – de Sorosnak nem tetszett az ötlet, mert nem akart éveket várni az oktatás elindításával.

Egy másik elképzelés szerint, amelyet a szlovák Oktatási Minisztérium kezdeményezett, az újonnan létrehozandó Istropolitan Center for Advanced Study elnevezésű felsőoktatási intézményt kellett volna úgy megszervezni, hogy a jövőben, az egyetem falai között, helyet kaphasson a Soros-féle projekt is.

A szlovákok több körben tárgyaltak Sorossal, akinek nem tetszett a szlovák fél elképzelése, miszerint a pozsonyi CEU elsősorban a természettudományokra koncentráljon. Soros inkább a humán irányt tartotta volna fontosnak, politikát, közgazdaságtant és társadalomtudományokat képzelt el az oktatási rendben. Az álláspontok nem közeledtek.

Prága közbelép, Budapest a “szlovák úton”, Varsó bejelentkezik

Végül azért nem Pozsonyban alapították meg a CEU-t, mert a korabeli új, nacionalista szlovák kormány részéről a projekt nem kapott kellő politikai támogatást, illetve a szlovák politikai elit képtelen volt Soros rendelkezésére bocsátani az egyetem elindításához egy megfelelő épületet. Ráadásul az események felpörögtek, és a szlovákok töketlenkedését látva, a csehek – Václav Havel köztársasági elnök és Petr Pithart miniszterelnök – átvették a kezdeményezést.

Petr Jan Pajas, a Charta 77 elnöke és megannyi dubrovniki találkozó részvevője éppen Jugoszláviában jelentette be, hogy a cseh kormány kész Soros György elképzeléseit támogatni és felajánlottak egy épületet Prágában.

Eközben Budapesten a hivatalba lépett Antall-kormány, a szép szavak ellenére, a “szlovák tempót” választotta, és képtelen volt előteremteni az intézmény számára megfelelő épületet: Antall miniszterelnöktől Andrásfalvy Bertalan oktatási miniszteren át, csak ígéretek hangoztak el.

A megoldást végül, az egykori demokratikus ellenzék tagjainak hathatós háttérmunkájával, a Metalimpex Nádor utcai székházára kötött „adósság-ingatlan” csereügylet jelenti a Vagyonügynökség közvetítésével, Kupa Mihály pénzügyminiszter és az Antall-kormány jóváhagyásával, 1992-ben: az ingatlan 340 milió forintos vételárába a Soros Alapítvány beszámítja a magyar kormány 180 millió forintos tartozását az Alapítvány felé.

1991 áprilisában megkezdte működését a prágai Közép Európai Egyetem, 1992 őszén a budapesti CEU is megkezdi működését, illetve határozat születik a CEU varsói karának beindításáról is, de a lengyel kormány nem fogadta nagy lelkesedéssel az egyetemet.

1991 tavaszára a szlovákok észbe kapnak, és megpróbálják az állam által létrehozott Academie Istropolitana Egyetemet minél inkább a sorosi elképzelések szerint átalakítani, de akkor már késő: márciusban levél érkezik Pozsonyba, amely értelmében a szlovákok nem használhatják többé a CEU hivatalos pecsétjét.

A pozsonyi Academie Istropolitana sorsát a Szlovák Nemzeti Párt által elkövetett “puccs” pecsételi meg: a nacionalisták leváltják a Sorossal megyegyezést kereső egyetemi vezetést és saját embereiket ültetik a vezetésbe. 

Jön Klaus – Soros távozik

A prágai szociológiai és közgazdaságtudományi kar akkreditáció nélkül kezdte meg működését, amely azt jelentette, hogy a diákok egy hivatalosan el nem ismert diplomáért kezdték meg tanulmányaikat. Ráadásul Csehországban az egyetem kezdeti támogatásának lendülete is alábbhagyott.

Az 1992-es választásokon nyertek a nacionalisták, a kormány élére Václav Klaus került. A prágai CEU egyre több, az állam által létrehozott akadállyal szembesült, erről Tereza Pospíšilová: A prágai Közép Európai Egyetem 1990-1996 (Prága, 2013) című könyvében olvashatnak részletesebben.

Ahogy 2017-ben Orbán Viktor, 1992-ben Václav Klaus is egy olyan, nem rendszerbe illeszkedő intézkedés termékének tekintette a CEU-t, amely a többi egyetem rovására jöhetett létre. Klaus akkor úgy döntött, hogy radikálisan csökkenti a prágai CEU állami támogatását. Ez 1993-ban 7 millió koronát jelentett, amely mintegy negyede volt annak az összegnek, amelyet az egyetem korábban kapott a cseh állami költségvetésből. Soros György ezt a barátságtalan lépést az eredeti megállapodás felrúgásának tekintette.

A prágai CEU az egykori szakszervezeti székházban kapott helyet. Havel nagylelkű gesztusát a rendszerváltás eufóriájában mindenki elfogadta, de néhány évvel később a székház tulajdonosai is érzékelték a prágai ingatlan boomot és az egyetem alacsony bérleti díját évi 1 millió dollárban határozták meg.

Soros ultimátumot kapott: amennyiben a CEU nem fizeti meg a bérleti díjat, az ingatlan tulajdonosa hotellá alakítja az épületet. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, Soros eldöntte: Budapestre költözteti az egyetem nagy részét és a könyvtárat, a szociológiai kart pedig Varsóba viszi át. De ez már egy másik történet.

Soros 1995-ben úgy emlékezett vissza az egyetem prágai időszakára, hogy azt elsősorban a kommunista rendszer ellenfelei, egykori disszidensek és az értelmiség akarták.

“Csakhogy Václav Klaus nem tartotta be az előző kormány ígéretét és az a gondolat sem hatotta meg, hogy Prága a kelet-európai térség szellemi központja legyen. Klaus Csehországot egyedül szerette volna a Nyugathoz csatolni és egyáltalán nem bánta volna ha a többi kelet-európai ország megszűnik létezni, mert akkor a Nyugat vele könnyen megegyezik. Ez a számítása végül nem jött be, ráadásul velem végig kifejezetten ellenséges és haragos volt.”

Jiří Nusil professzor, a prágai CEU vezetője szerint több hibát is elkövettek működésük során. Jobban kellett volna kommunikálniuk a helyi civil szervezetekkel, más egyetemekkel és a közvéleménnyel is és hamarabb kellett volna a Klaus-féle konzervatív kormány propaganda-támadásaira is válaszolni.

Érdekesség, hogy az 1998-as kormányváltás idején felmerült, hogy az új cseh kormány visszahívja a CEU-t Prágába, de ebből semmi nem valósult meg. Nusil szerint a nemzetközi egyetem multicampusa egy egyedülálló, kreatív elképzelés volt, amelyet nagyon nehezen lehetett volna csak létrehozni, működtetni. Soros közeli munkatársai szerint maga az ötletgazda nem mérte fel reálisan egy több városban működő egyetem finanszírozási hátterét.

Kapcsolódó cikkeink

“Minek masni a nyers húsokra?” – Századvég-tanulmány a politizáló civilekről

Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel

Izraeli mintára bajos lesz bevezetni a magyar civilellenes szabályokat

Bepereltük a titkosszolgálatot az eltitkolt Soros-tanulmányért – Orbánék megint Finkelstein kottájából játszanak

Epilógus – mi történt a Közép-európai Egyetemet bezáró politikusokkal?

Vladimír Mečiar és Václav Klaus – akik Közép Európában korábban nekimentek a Közép Európai Egyetemnek, ma már bukott politikusok, de az olvasó ne számítson nagy igazságtételre. Mečiar, a modern szlovák állam “atyja” gyanús körülmények között szerzett vagyonából – amelybe több ingatlan, pálinkafőzde, hotel is tartozik – vásárolt vidéki házában éldegéli az “egyszerű” szlovák nyugdíjasok életét, utoljára 2008-ban említette Soros Györgyöt, aki szerinte 20 millió dollárt invesztált megbuktatására a szlovák belpolitikába.

Emlékeztetőül: Mečiar távozása tette lehetővé Szlovákia EU és NATO-csatlakozását, majd a Dzurinda-kormány által elfogadott reformok ágyaztak meg a szlovák euró bevezetésének és annak a gazdaságpolitikának, amelynek köszönhetően ma már Szlovákia minden szempontból Magyarország előtt jár.

Klaus cseh szélsőjobboldali pártok és a német AfD vendégszónoka, alapítványát az orosz Lukoil támogatja. 2017 februárjában a Parlamentni listiny videostábjának adott nyilatkozatában megkérdezték, mit gondol ma a prágai CEU bezáratásáról, mivel nemrég az egyik szocdem képviselő élesen bírálta ezért a tettéért.

Klaus szerint a cseh diákok számára nem nagy veszteség, ő továbbra is büszke rá, hogy sikerült megállítani Soros projektjét Csehországban. “Egyébként a kelet-európai Soros Egyetem például nem a magyarokért van, az intézmény a “Világ proletárjai egyesüljetek” jelszava értelmében működik. Az iskolapadokban elsősorban külföldi diákok és nem magyarok ülnek, az nem egy magyar egyetem.”

Szigeti László mondja: “A közép-európai országokat a gyűlölet köti össze az idegen ellen. Soros egy idegen, a Közép Európai Egyetem ideája idegen, hiszen, miről is beszélünk? A nemzeti egyetemek rendszerében valaki létre akart hozni egy nemzeti gondolat feletti egyetemet. Van itt a régióban minimum húsz jó nemzeti egyetem, büszkék lehetünk rájuk. Aztán hirtelen jön valaki és azt mondja: felejtsük el ezt a narratívát és hozzunk létre valami újat – egy nemzetek felett állót.”

A Közép-Európai Egyetem (CEU) története jól illusztrálja Közép-Európa demokratikus átalakulásának történetét is: nagy tervek, fontos döntések, és a végrehajtás csődje, kudarcok. Eufória és hisztéria. Nyitás Európa felé, és nacionalista provincializmus.

Bőtös Botond

 

tetszett_a_cikk3