Azt gondolná az ember, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által rendszere legfontosabb pillérének titulált legfőbb ügyész, Polt Péter az ostorát csattogtatva, perdöntő bizonyítékokat eltüntetve érte el, hogy beosztottai a politikusok számára kínos, kellemetlen ügyeket frappáns indoklásokkal szüntessenek meg, holott az emberi gyarlóság is jelentősen az ügyek kifulladására játszott. A legfőbb ügyész pályaívével, valamint az ügyészség által olykor sajátos indoklással megszüntetett politika-közeli ügyekkel már foglalkoztunk, most jöjjön az, hogy a 2002-es kormányváltás után miként dőlt dugába az előző ciklus gyanús ügyeinek számonkérése. Nem kellett nagyon erőltetni, az elszámoltatásért felelős államtitkárt viszont később elítélte a bíróság.
2002 szeptember 2-án Budapesten politikai államtitkári értekezletet tartottak. A megbeszélésen arról döntöttek, hogy a Miniszterelnöki Hivatal Keller László által vezetett Közpénzügyi Államtitkársága „összefoglaló tablót” készít az összes, az új kormány által indított vizsgálatok helyzetéről. Az előző kormány korrupciógyanús ügyeinek elszámoltatásával kapcsolatos, az Átlátszó birtokában lévő elemzés elkészítéséhez megkeresésekkel éltek az összes minisztérium, továbbá a Magyar Fejlesztési Bank Rt., a Nemzeti Autópálya Rt., a Magyar Posta Rt., a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Országos Rendőr-főkapitányság felé.
A Közpénzügyi Államtitkárság körlevelére válaszul megküldött tájékoztatások elég vegyesek voltak: akadtak közöttük részletesek, kevésbé kimerítőek és értékelésre alkalmatlanok is. Az Állami Privatizációs Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-t „a vizsgálatokban közreműködő felügyelő bizottság hiányában” meg sem keresték, így onnan értelemszerűen semmilyen adatot nem kaptak.
„Az egyes minisztériumok a határidőt jelentősen túllépve, erősen megkésve válaszoltak.” Nem minden tárca tulajdonított jelentőséget a vizsgálatoknak, a szabálytalanságok feltárásának. „Több helyütt a korábban már meglévő érdekcsoportok a jelenlegi hatalom képviselői felé aktivizálódtak, és egyes ügyek tekintetében az elbagatellizálás, eljelentéktelenítés irányába hatnak. (…) A minisztériumoknak nincs naprakész rálátása a saját vizsgálatainak alakulásáról, számukra az adatgyűjtés komoly problémákat okoz.”
Az új vezetők sem voltak elszántak a gyanús ügyek feltárásában. „Több esetben az a szemléletmód uralkodik, hogy célszerű az ügyeket nem firtatni, azokat különösebb vizsgálat nélkül lezárni. Több esetben a sajtóbotrány elkerülése érdekében nem léptek fel a visszásságok felderítése érdekében. Nem véletlen, hogy volt olyan minisztérium, amely nem látott különösebb vizsgálnivalót.”
A vizsgálatra és számonkérésre irányuló szándékot az is gyengítette, hogy több esetben a belső ellenőrzés korábban pozícióban lévő személyei a helyükön maradtak, és a minisztériumi struktúrában ők lettek felkérve saját korábbi működésük ellenőrzésére.
A vizsgálatok a kormányváltás után jelentős késéssel indultak meg, döntő többségében a Közpénzügyi Államtitkárság kezdeményezésére, folyamatos „érdeklődésére”. „A minisztériumoknak általában nincs elképzelése a lezárt ügyek kezelésére.” Ha levonnak is megállapításokat, az anyagok az irattárba kerülnek.
„A visszásnak tartott ügyek egy része tekintetében ki kell mondani, hogy az előzetes vizsgálati adatok alapján belső szabályzatok megsértése, illetve kisebb törvénysértések előfordultak, de büntetőjogi következményeket nem lehet alkalmazni.” Pedig ezeknek az ügyeknek a lebonyolításában számos szakértő, jogász, közgazdász, könyvelő és adótanácsadó szakember vett részt, „akik a törvényi lehetőségeket kihasználva professzionális módon hajtották végre sajátos megbízatásukat.”
„A vizsgálatba bevont külső cégek tekintetében észleltünk egy olyan tendenciát, hogy olyan társaságok kerültek bevonásra, akik korábban még ilyen munkát nem végeztek… a vizsgálati anyagok mind jogilag, mind közgazdaságilag a felhasználhatóság alacsony fokán állnak.”
A hatóság hozzáállása is elég vegyes volt az Átlátszó birtokába került elemzésben leírtak szerint. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától konkrét ügyben nem kapott jelzést a Közpénzügyi Államtitkárság. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a kezdeti nehézségek után jelezte, hogy több ügyben is eljárnak, de adatvédelmi okokra hivatkozva végül ezekről sem szolgáltattak adatot az államtitkárságnak.
A rendőrségnél azt tapasztalták az elszámoltatással megbízott államtitkárságon, hogy „jelentős aktivizálódás következett be” és intenzíven kezdtek foglalkozni azokkal az esetekkel, amelyek iránt a Közpénzügyi Államtitkárság érdeklődött. Ugyanakkor „sajátossága ezeknek az ügyeknek, hogy általánosan az önkormányzati választásokat követő tíz nappal kerültek befejezésre”, ami az államtitkárság által megkérdezett rendőrségi szakemberek szerint „erős taktikai érzékre vall”.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál is nekibuzdulást észlelt az államtitkárság, de onnan megintcsak „adatvédelmi okokra” való hivatkozással végül nem adtak ki információt számukra. Megjegyezték az iratban azt is, hogy az egyes önvizsgálatra bírt szervek még a sikeres ügyek kommunikációjára sincsenek felkészülve.
Ez volt a kiemelten kezelendő ügyek listája a 2002-es elszámoltatásban
Az M1-M15 – Dach Holding ’94 Kft. esetében az szúrta az államtitkárság szemét, hogy az autópálya korszerű használatához szükséges optikai kábelekből a szükséges kettőnél 14-gyel többet, összesen 16-ot fektettek le. A számítások szerint, még ha az állam néhány százmilliót nyert is rajta, a hasznosításán milliárdokat bukhatott. Ez pedig – mint megjegyezték – felvetheti a hanyag kezelés tényállását.
Az ügy utóélete: megszüntették a nyomozást.
Az ózdi martinsalakos házak helyreállításával kapcsolatban az keltett nemtetszést, hogy a rendelkezésre álló 2,4 milliárd forinttal a Gyors Újrakezdés Tanácsadó és Szolgáltató Kht. gazdálkodhatott. Épp az a cég, amelynek vezetője ismeretségben állt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) akkori vezetőjével, Bakondi Györggyel. Az OKF hivatalból ugyan ellenőrizte a közpénzek elköltését, ám „sajnálatos módon az erről szóló dokumentációt, az államtitkár értesülései szerint, megsemmisítették.”
A MALÉV Rt. Vezérigazgatója, Váradi József a 2002-es országgyűlési választások előtti napokban két darab 50 fő szállítására alkalmas CRJ 200ER repülőgép megvásárlásáról állapodott meg a Bombardier Aerospace Canadával. A választások után a vezérigazgató, még az új igazgatósági elnök kinevezése előtt, újabb két gép vásárlására szerződött. A repülőgépek összesen 100 millió dollárba, akkori árfolyamon mintegy 25 milliárd forintba kerültek. Az ügyletben a Közpénzügyi Államtitkárság számára kérdés volt az is, hogy az akár tíz százalékos jutalékot, jelen esetben az állam pénzét, vajon ki tette zsebre.
Az ügy utóélete: nem tudni, hogy zárult a nyomozás.
A Reorg-Apport Rt. tevékenységéről szóló Állami Számvevőszéki jelentés publikálása üzleti és banktitokra való hivatkozás miatt maradt el, de ebben az ügyben még a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal is államérdekre hivatkozott a nyilvánosságra hozatal ellen. Az állami kézben levő Rt. a Postabank kockázatos kihelyezéseit kezelte. A cég 1998 végén 41,5 millió forint értékben vette át a bank eszközállományát. 2001. január 18-án a Reorg-Apport 20 milliárd forint támogatást és 5 milliárd forint egyéves kamatmentes kölcsönt kapott az ÁPV-től azzal, hogy a csomag ellenértékét kamatostul vissza kell fizetni a banknak. A kölcsönből 600 millió forintot támogatássá minősített át az ÁPV Rt., de a maradék 4,4 milliárd forintot sem tudta a Reorg-Apport határidőre törleszteni, ezért a vagyonkezelőnek átadta három cukorgyár kisebbségi részvénypakettjét, és a Hungaroring Rt.-ben lévő részesedését.
Az ügy utóélete: megszüntették a nyomozást.
Az Informatikai Kormánybiztosság jogi tanácsadásra szerződött az Ormós, illetve a Novák és Társai Ügyvédi Irodákkal 550-550 millió forintos megbízási díjra. Az elszámolási kötelezettségeket azonban sorozatosan megszegték: még a teljesítési jegyzőkönyvek sem voltak fellelhetőek. A teljesítmény-kimutatások szerint napi 15-16 óra munkát számoltak el dolgozónként, akik között olyan ügyvédek is akadtak, akik nem voltak az adott irodák tagjai. Az ügyben nyomozás indult.
Az ügy utóélete: Sík Zoltán volt informatikai kormánybiztos és Ormos Zoltán ügyvéd első fokon100 ezer és 115 ezer forintos pénzbüntetést kapott, de nem hűtlen kezelés, hanem magánokirat-hamisítás miatt. Érintett volt még az ügyben Papcsák Ferenc volt fideszes országgyűlési képviselő, akit a bíróság jogerősen felmentett, és a 2010-es kormányváltás után éppen ő lett az elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztos.
Az In-Forrás Kht. „működésével kapcsolatban számtalan jogsértés gyanúja merült fel”. A kht. által megrendelt szolgáltatások közül ugyanis néhány nem illett a cég profiljába, és „volt olyan szolgáltatás, melynek elvégzésére két céget is megbíztak”, így ugyanazt a szolgáltatást kétszer fizették ki. Hűtlen kezelés gyanúja miatti vizsgálódni kezdett a nyomozó hatóság.
Az ügy utóélete: a rendőrségi nyomozás megindult, a cég 2003-ban végelszámolásba került.
2002 márciusában az öt legjelentősebb építőipari cég – köztük a Vegyépszer Rt. – által alapított Magyar Építőipari Kht.egymilliárd forint támogatást kapott az Informatikai Kormánybiztosságtól informatikai fejlesztésére, úgynevezett klaszter kialakítására. A támogatást indokolatlannak tartotta a Közpénzügyi Államtitkárság és feljelentést tett. Ezt követően a Magyar Építőipari Kht. hirtelen visszautalta a támogatás teljes összegét a jogutód Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak.
A KLIMA-Vill Kft.-vel kapcsolatosan fiktív számlázás gyanúja merült fel: a cég rendszeresen utalt át százmillió forintos nagyságrendű összegeket a H és E Bt. számára. „A vállalkozás az összegekért katonai területeken végzett – a papíron – munkákat és termékértékesítést.” A munkák elvégzésére a KLIMA-Vill a Honvédelmi Minisztérium cégétől, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Rt.-től kapta a megbízást. Az ügyben felmerült az adócsalás, a magánokirat-hamisítás és a hűtlen kezelés gyanúja, ám az APEH Bűnügyi Igazgatósága által végzett nyomozás „indokolatlanul nem haladt” semerre.
Az ügy utóéletéről semmilyen információt nem találtunk.
Szintén 2002. márciusában az AGRO-VITAL Kft., a CE-GÖD Kft. és a DÉ-TEJ Kft. alkotta konzorcium a MIZO Rt. megvásárlásához 11,75 milliárd forintot kapott a Magyar Fejlesztési Banktól. Méghozzá úgy, hogy a bank kockázatértékelési igazgatósága átlagon felüli kockázatvállalást jelzett, valamint a konzorcium egyik tagja még be sem volt jegyezve a cégbíróságon.
Az ügy utóéletéről semmilyen információt nem találtunk.
A Magyar Posta Rt. működésére vonatkozóan a Közpénzügyi Államtitkárság kifogásolta a Hungexpo Rt.-vel kötött szerződéseket, mert szerintük azok jelentős vagyoni hátrányt okoztak a postának. A megállapodáskor a Hungexpo még bejegyzés alatt állt, illetve, a hirdetésekre hiába utalt át a Magyar Posta százmillió forintot, volt, hogy azok nem jelentek meg. A posta továbbá szabálytalan módon kötött autóbérleti szerződéseket és végzett el ingatlan-beruházásokat, amelyek százmillió forinttal károsították meg céget. Górcső alá akarta venni az államtitkárság az Eurohívó Rt.-vel kapcsolatos részvényátruházást is, mert a tranzakcióval a Magyar Posta 300 millió forintos adósságállományt vett meg.
Az ORFK még az első Orbán-kormány indított nyomozást az Agrárinnovációs Kht.-nél történt visszaélésgyanús ügyek miatt. A Földművelésügyi Minisztérium által létrehozott kht.-nál ugyanis a vezetők innovációs tanulmányokra, rendezvényekre, személyi jellegű kifizetésekre és egyházi intézmények támogatására indokolatlanul, a valós értéket meghaladó összegeket fizettek ki költségvetési forrásból, amivel 40 millió forintos vagyoni hátrányt okoztak. Szintén hűtlen kezelés gyanúja miatt rendeltek el vizsgálatot az Agrármarketing Centrum Kht.-nál, egyebek mellett el nem végzett munkák kifizetése miatt.
Az ügy utóélete: az ügyek egy részében hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság Szabadi Béla volt kisgazda politikust, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egykori államtitkárát.
A Concordia Rt. által kibocsátott 400 millió forintos váltó, illetve 2,65 milliárdos közraktárjegy is kiváltotta a hatóság érdeklődését. Az előbbiben 2002. április 11-én hűtlen kezelés gyanúja miatt, az utóbbiban egy nappal később csalás gyanújáért rendeltek el nyomozást. A bemutatott számla, ami alapján a közraktárjegyet kiállították, hamis volt, mert az adott számlával csak 3 millió forintért hoztak be vasárut az országba. A közraktárjegyet ugyanakkor a bank felhasználás nélkül visszaadta, így az ügyben magánokirat-hamisítás történhetett – jegyezték fel az anyagban.
Az ügy utóéletéről semmilyen információt nem találtunk.
A Közpénzügyi Államtitkárság anyagában a Postabank-üggyel kapcsolatban azt írják, hogy a bank vezérigazgatója, Princz Gábor és társai ellen 1999. február 3-tól folyt büntetőeljárás, gazdasági társaság vezető tisztségviselője által elkövetett visszaélés gyanújával.
Utóélete kivételt jelent az ügyek között, mert még ha nem is gyorsan, de legalább lezajlott a nyomozás. A bank vezetői a bíróság elé álltak, és ugyan nem súlyos börtönéveket mértek rájuk, de büntetést kaptak. A jogerős ítéletre tíz évet kellett várni. A Postabank volt elnök-vezérigazgatója, Princz Gábor 3,6 millió, három egykori helyettese pedig fejenként 1,5 millió forint pénzbüntetést kapott.
A Millenáris Kht. ügyvezetőjének elbocsátásából azért lett vizsgálandó ügy, mert olyan feltételekkel mentették fel, hogy az indokolatlan és jogsértő többletjuttatások miatt a kht.-t 24,4 millió forint vagyoni hátrány érte. Az Országimázs Központ a Happy End Kft.-nek mintegy 35 millió forinttal többet fizetett ki mint tehette volna, az Ezüsthajó Kft.-vel pedig úgy szerződött 9 film elkészítésére, hogy azokat „utólag nem lelték fel.”
A Magyar Televízió Rt. illetékesei a dolgozóktól levont tb-t és nyugdíjjárulékot – mintegy 3 milliárd forintot – nem fizették be az államháztartásba, illetve az üzleti tervtől eltérően 4,6 milliárd forintot költöttek külső gyártású produkciókra. Hűtlen kezelés gyanúja miatt indult eljárás.
Utóélete: megszüntették a nyomozást.
A stadion-beléptető kapuk beszerzésében azért merült fel hűtlen kezelés gyanúja, mert „a pályázatnyertes IT Services Dataware Kft. 4,8 milliárd forintos ajánlata „nem felismerhető előnyöket tartalmazott” a Siemens Rt. közel 3 milliárdos ajánlatával szemben”. A soha be nem üzemelt rendszer végül 4 milliárd forintba került úgy, hogy az összeget kölcsönként a Konzumbank nyújtotta és az állam garanciát vállalt rá.
Utóélete: A nyomozás során az ügyészség azt közölte az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságával, hogy „a piacgazdaság természetes velejárója és mozgatója a haszon”, a törvényalkotó már 1993-ban „száműzte a Büntető Törvénykönyvből [… ] az üzérkedés tényállását is” A raktárba került beléptető kapukról egyébként kiderült, hogy drágák, túlméretezettek és alkalmatlanok voltak. Olyannyira, hogy „egyes helyeken az összes jegybevétel tizenhat év alatt érte volna el a beruházás értékét.”
A hűtlen kezelés gyanúja miatt zajló eljárást a rendőrség az ügyészség utasítására szüntette meg 2003 júniusában.
Vizsgálta még, vagy inkább vizsgálta volna még a Közpénzügyi Államtitkárság, hogy a Regionális Fejlesztési Holding által ígért 200 millió forintos befektetés megtörtént-e, vagy hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) ingatlanvásárlásai körül minden törvényesen zajlott-e. Érdekelte volna továbbá Keller Lászlóékat a Multinova Kft.-nek nyújtott fedezetlen kötelezettségvállalás, a cég által bonyolított hallgatói információs központ 1,6 milliárd forintos beruházása és a Hídember című film forgatására biztosított költségvetési támogatás is.
Utóélete: a VPOP és a Hídember esetében megszüntették a nyomozást, a Regionális Fejlesztési Holding, a Multinova és a hallgatói információs központ ügyéről nem tudni.
Az asztalon volt még a Széchenyi Terv 200 pályázatának, a Népstadion rekonstrukció költségeinek és a Megyeri úti stadion felújításának átnézése, a Magyar Sport háza beruházásának, vagy egy 450 millió euró értékű kötvénykibocsátás ellenőrzése. Az államtitkárság hitelezési csalást sejtett a Szekér Csárda Fogadó Kft. 428 millió forintos hitelügyletében, hogy miért, részletesen nem fejtették ki. Mindezek mellett megemlítették még az elemzésben a Hungexpo Rt. és az MFB között létrejött szolgáltatási szerződés feltűnő értékaránytalanságának gyanúját, az MKK követeléscsomagjának engedményezését és a Transelektro-csoport hitelezési sztoriját is.
Utóélete: a Széchenyi Tervvel kapcsolatos felvetésről, a Népstadion, a Megyeri úti stadion, illetve a Magyar Sport háza és az MKK ügyéről nem tudni. A kötvénykibocsátás ügyében bűncselekmény hiányára hivatkozva szüntették meg az eljárást és megszűnt a nyomozás az alcsútdobozi csárda hitelügyletében is.
Az elszámoltatás miatt csinálták ki Keller Lászlót?
A korrupció elleni küzdött elkötelezetten, és éppen ez lett a veszte Keller Lászlónak, legalább is saját meglátása szerint – ezt a véleményét az egykori közpénzügyi államtitkár az ellene indult perben fejtette ki a bíróságon 2012-ben. Azért csak ekkor, mert Kellert 2010-ig védte a mentelmi joga.
Az ügyészség azzal vádolta a volt államtitkárt, hogy 2004-ben soron kívüli vizsgálatot indított bizonyos Somogy megyei vadászatokról és különböző anyagokat kért be minisztériumoktól, hivataloktól és vadásztársaságoktól. Ezzel az volt Keller László célja, hogy megtudja, fizettek-e a vadászatért a politikában, gazdasági életben közismert személyek.
Aztán amikor 2004-ben újságcikkek jelentek meg arról, hogy ki kikkel vadászott, a sztorikat a volt közpénzügyi politikai vezetőhöz kötötték. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos ez alapján vizsgálódni kezdett és azt állapította meg, hogy Keller László jogszerűtlenül járt el.
Ezt a megállapítást követte később a büntetőeljárás, amelyben hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolta meg az ügyészség az egykori közpénzügyi államtitkárt. Végül emiatt nem, de „személyes adattal való visszaélés kísérlete” miatt Keller Lászlót a bíróság 2014 szeptemberében egy évre próbára bocsátotta, és 51 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Megosztás
Nélküled nincsenek sztorik.
Átutalás
PayPal
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002 IBAN (USD): HU36120112650142518900500009 SWIFT: UBRTHUHB Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Egy interneten többnyire ingyenesen elérhető tartalomból összeállított tanulmány oldalanként 100 ezer forintba, egy 18 diából álló előadás pedig 4,4 millióba került.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!