Magyar fegyverkereskedő elkóborolt afrikai szállítmányát foglalták le egy spanyol kikötőben

Magyar szálai vannak annak a rejtélyes fegyverügyletnek, amely miatt augusztus eleje óta nyomoz a spanyol csendőrség. A részletek ködösek, annyi biztos, hogy az andalúziai Algeciras kikötőjében lefoglalt több mint 800 svájci fegyvert eredetileg a ghánai kormány vásárolta meg a budapesti Milipol Zrt. közvetítésével. A Milipol a magyar fegyveres testületek egyik nagy beszállítója kormányoktól függetlenül. Tulajdonosa, Székely Herbert valaha az 1994-ben meggyilkolt médiacézár, Fenyő János bizalmasa volt.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal! 

Csaknem kővé dermedtek a spanyol csendőrség emberei az El País napilap beszámolója szerint, amikor kinyitották az egyik hajókonténerben lévő kartondobozokat az andalúziai Algeciras kikötőjében augusztus 4-én. Gránátvetőket, gépkarabélyokat találtak tárakkal és angol nyelvű használati utasítással, utóbbin a svájci zászló keresztje és a San Swiss Arms AG nevű cég logója volt látható.

Az egyelőre krimibe illően bonyolult és a témához passzoló módon ködös ügylet szálai a magát a magyar rendvédelmi szervek elsődleges beszállítójaként jellemző Milipol Zrt. felé is vezetnek. A cég és jogelőde kiváló kormányzati, politikai kapcsolatairól volt ismeretes működése több évtizede alatt töretlenül, kormányoktól független módon. A fegyerkereskedő cég a jelek szerint komoly gondok nélkül zsilipelt át a NER-be.

Összesen 809 fegyver került elő az andalúz kikötőben, értékük meghaladja a 1,5 millió svájci frankot. A fogást, ha nem is kiemelkedőnek, de jelentősnek minősítette az Átlátszó érdeklődésére a spanyol vámhatóság szóvivője. Összevetésül: az elmúlt 5 évben összesen 2250 fegyvert foglaltak le a spanyol területen. Ehhez képest a 809 jelentős szám, csakhogy az igazi parát egy kisebb szállítmány okozta nemrégiben, amit állítólag iszlám terroristáknak szántak. Ebben az esetben ez a gyanú nem merült fel – nyugtat meg minket a vámos szóvivő.

Keletre fordult pedig Nyugaton volt dolga

A lefoglalt fegyverek Ghánából érkeztek és az Egyesült Államokba tartottak – a spanyol vámszóvivő elmondása szerint „technikai megállót” tartottak Algecirasban. Hogy miért épp ott, egyáltalán miért kerültek ekkorát Ghánából, ha a cél az amerikai kontinens volt, egyelőre rejtély (az efféle szállítmányoknak szigorú útvonalengedélyük van egyébként).

De nem ez az egyetlen kérdőjel. Annyi bizonyos, hogy hatástalanított fegyverek szerepeltek a szállítmány papírjaiban, miközben a spanyol hatóságok szerint nagyon is éles volt az arzenál, ráadásul a gyártási és a szériaszámuk is hiányzott a papírokról. Az is tény, hogy az eredeti svájci eladók engedélye nélkül nem lehetett volna tovább értékesíteni a szállítmányt, márpedig úgy fest, ez a hozzájárulás hiányzik. Azt viszont egyelőre nem árulta el a szóvivő, hogy a gyanú, ami miatt nyomoznak, fegyvercsempészet-e, ahogyan a spanyol sajtó az ügyet emlegeti, vagy valami más bűncselekmény. A csendőrséget is kérdeztük, válaszukat várjuk.

A szállítmány magyar kapcsolatát az El País is pedzegette, részletesen azonban a svájci Tages-Anzeiger írt róla. E szerint a cikk szerint a fegyverek sztorija több évre nyúlik vissza: két svájci cég, a San Swiss Arms AG és a Brügger & Thomet AG adta el a pakkot a végső kedvezményezettként megjelölt ghánai nemzetbiztonsági tanácsnak (a spanyol változat szerint már a B&T is közvetítő volt, aki a San Swiss Armstól szerezte be az árut).

A magyar Milipol Zrt. jogelőde, a Combat Kft. volt a szállító, mint a cégnél az Átlátszót tájékoztatták, alvállalkozóként. A szállítmány azonban csak négy évvel később, 2014-ben érkezett meg Ghánába – ezt már nem hivatalos afrikai forrásokból tudjuk. Írtunk kérdéseket Ghána berni nagykövetségére is, ahol azt felelték „megfelelő időben” válaszolnak, de ez egyelőre nem érkezett el.

                                                           A gyanús fegyverbizniszben érintett országok

Keresztes József, a Milipol vezérigazgatója válasza szerint a késedelem oka az volt, hogy nehezen állt össze a megrendelt arzenál, részletteljesítést pedig nem tett lehetővé a szerződés. A Tages-Anzeigernek válaszolt a ghánai külképviselet, mégpedig azt, hogy nem voltak megelégedve a szállítmánnyal, ezért kénytelenek voltak visszaküldeni azt. Kártérítési igényre, fizetési előzményekre nem szerepel utalás a cikkben, a mi kérdéseinkre még várjuk a választ a külképviselettől. A Milipol pedig, legalábbis ezt írták, semmit sem tud a csomag utóéletéről, mégpedig azért, mert nem álltak szerződésben a ghánai kormánnyal (hogy kikkel álltak, azt nem tudtuk meg üzleti titok miatt, de annyit további érdeklődésünkre mégis elárult Keresztes, hogy még csak nem is a svájci eladókkal).

Ghánában még megvolt

Tavaly januárban mindenesetre a svájci gazdasági minisztérium ellenőrei mindent rendben találtak Ghánában: megvoltak a fegyverek. Ugyanazok, amelyeket augusztusban lekapcsolt a spanyol csendőrség.

A Milipol úgy az Átlátszónak, mint a Tages-Anzeigernek határozottan cáfolta, hogy ezúttal is ők lennének a szállítók (Ghánából a spanyol partok érintésével az USA felé). A svájci lap mindazonáltal utalt rá, hogy a Combat/Milipol fő tulajdonosának, Székely Herbertnek van amerikai lakcíme is.

Holmi lakcímbejegyzésnél hangsúlyosabbnak tűnik a Milipol amerikai kapcsolata. A Milipol USA Inc. néven működik cég is az Egyesült Államokban, a képviselője Székely Herbert kaliforniai lakcímmel. E szerint az adatbázis szerint áprilisban lejárt a cég licensze, bár az adatbázis készítői figyelmeztetnek, hogy havonta frissítenek, elképzelhető, hogy azóta megújították az engedélyt. A Milipol USA és Székely címén üzemel egy fegyver-webshop is, a domaint Székely regisztráltatta.

Ebből a kereskedelmi szállítóleveleken alapuló adatbázisból pedig az derül ki, hogy a magyar és az amerikai Milipol aktívan üzletel, legalábbis egymás között: a magyar cég szállított sisakokat az USA-ba.

Nincs nyoma magyar transzfernek

A Jog a lappal jogi és biztonságpolitikai ügyekben otthonos szakblog az esetről beszámoló friss posztja leszögezi: Ghána nem áll exporttilalom alatt. Érdekes azonban, hogy oda irányuló magyar vonatkozású transzfernek nincsen nyoma a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal fellelhető éves jelentéseiben.

A magyar Milipol honlapján katonai és rendvédelmi termékek elsődleges szállítójaként népszerűsíti magát, s büszkélkedik azzal is, hogy különféle magyar honvédelmi, rendészeti és kormányzati szerveknek szállítanak.

Nem teljesen alaptalanul. Legutóbbi közbeszerzési győzelmüket idén nyerték: a TEK-nek szállíthatnak speciális öltözékeket húszmillió forintért. A Közbeszerzési Értesítő 2015-re két elnyert szerződésüket tartja nyilván, mindkettőt a Magyar Nemzeti Bank Biztonsági Zrt.-je írta ki (maroklőfegyerek és tartozékai, illetve formaruha-beszerzésre, 20+16 millió forint értékben). Egyéb állami felületeken találni még egyebek mellett golyóálló pajzsra vonatkozó megrendelést (2016, Készenléti Rendőrség, 10,8 millió), bombaruha, sisak, gázálarc stb.-üzletet (2015, ORFK, 51,7+34 millió).

„Apróalkatrész-ellátó” – így jellemezte a céget honvédségi forrásunk. Részben pontosan: találni még „kisebb”, néhány tízmilliós tételű szerződéseket szép számmal, például barett-sapka, taktikai mellény és öv stb. szállítására. Akad azonban jelentősebb tétel is: 2009-ben (elmúltnyolcév!) még Combat néven a HM-től 240 milliós helikopter-beszerzést eszközöltek. Saját honlapjukon közzétett referenciák közül kiemelkedőnek tűnik egy 2010-es ügylet: 3 darab Cougar páncélozott harci járművet prezentáltak a honvédségnek.

Puch László, tabáni tenisz és Fenyő János

A Magyar Nemzet cikkében szóvá is tette, hogy NER-túlélő cégről lehet szó, ráadásul a napilap szerint a cég nem minden szállítmánya tűnik kifogástalannak, két esetben is kötbért követelt a rendőrség. A tragikus esetet követő vizsgálat nem talált felelőst, de ettől még gyászos emlék: a Combat által szállított tűzszerészrobotot használta Kovács Gyula posztumusz hadnagy, aki pokolgép hatástalanítása közben vesztette életét Afganisztánban 2008-ban.

A Népszabadság pedig arról cikkezett tíz évvel ezelőtt, hogy a Milipol-jogelőd Combat szerezte meg a magyar államtól azt a 66 darab BTR-80-as harcjárművet, amit az ország még az orosz államadósság fejében kapott Moszkvától tíz évvel korábban.

A Combat Kft.-t 1992 januárjában alapította az USA Kalifornia államban élő Németh László, valamint az egykori rendőrségi terrorelhárító Wéber János és ügyvéd felesége, Wéber Ágnes, pár hónappal később beszállt a Baranya megyei Lánycsókra valósi Németh Árpád is.

Történetesen lánycsóki Puch László is, aki hosszú éveken keresztül (de a Combat-alapítás dátuma utántól) első számú MSZP-s pártpénzguru volt, s Wéber Jánosról is az terjed szocialista körökben, hogy évtizedes baráti viszonyt ápolt Puch-hal. Igaz, azt mondják ismerői: jóban van egyéb politikusokkal is, akiket, ha máshonnan nem, a legendás tabáni teniszklubból mindenképpen ismer. Erről a sporttelepről többször is írtunk – a Portik-interjúban és Polt Péter legfőbb ügyész portréjában -, mint ahol a politikai gazdasági elit ideológiafüggetlenül tölti kikapcsolódását: mások mellett gyakran megfordult itt az évek során Pintér Sándor, Stumpf István, Szilvásy György, Polt Péter is.

A 2011-ben zrt-vé alakult Combatba 2004-ben szállt be a jelenlegi egyszemélyes tulajdonos, Székely Herbert, aki a tavalyi 1,8 milliárdos árbevételű cég 200 milliós nyeresége alapján 50 milliós osztaléknak örülhetett a legutóbbi mérlegzáráskor.

Valamennyi idézett forrás – még a Tages-Anzeiger is – kitért arra, hogy Székely Fenyő Jánosnak, az 1994-ben maffia-leszámolásban kivégzett médiacézárnak volt a bizalmas munkatársa. Erről az időszakról a legalaposabban Brády Zoltán Számvetés című dokumentumfilmjéből tájékozódhatunk; a mozit már korábban is ajánlottuk olvasóinknak Gyárfás Tamás pályaívét bemutató cikkünkben.

Az viszont kevéssé ismert az egykori kiadós szakember-jelenlegi fegyverkereskedőről, hogy a kétezres évek elején közös ingatlancéget futtatott Weinek Leonárddal, Zugló későbbi SZDSZ-szes polgármesterével (SZW Kft.). A cég amúgy átütő sikert nem ért el, már egy liechtensteini alapítvány tulajdonában volt, amikor 2013-ban felszámolták.

A Milipol szerencsére jól fut. Egy technikai szaklapban 2012-ben megjelent cikkből még az is kikövetkeztethető, hogy a NATO karbantartó és ellátó ügynökségének (NAMSA) is dolgoztak fegyvermodernizáción. A milliárdos árbevételből társadalmi célokra is futja: sportruházattal támogatják a Nemzeti Közszolgálati Egyetem sportegyesülete lövész szakosztályát.

Rádi Antónia

közreműködött: Dobsi Viktória

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.