7,5 milliárd forint az ablakban: a kormány elvenné a Sorsok Házát Schmidt Máriától

Szellemházként tátong az eddig több mint 7,5 milliárd forint közpénzbe került Sorsok Háza a Józsefvárosban, s úgy fest, a kormány, amely kezdetben alig egy évet szánt a kialakításra, most, túllépve minden létező határidőt, nem kapkod. Fontosabbnak tűnik a témagazda Schmidt Mária történész, nemrégiben még közelmúlt-történeti főideológus megzabolázása. Újabb oligarcha-leszámolást látunk?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„A kormány nem biztosítja az ezekre szükséges szerződéses hátteret és a forrást” – csettint oda alapítójának, a kormánynak a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány (KKTTK) főigazgatója, Schmidt Mária éppenséggel a Sorsok Háza – Európai Oktatási Központ kialakítása kapcsán a KKTTK tavalyi éves közhasznúsági jelentésében. Arra panaszkodva, hogy a kiállítás tartalmi és oktatási előkészítésére csak a tervezett megnyitóig, 2014 áprilisáig kaptak pénzt, a jelentés szerint azonban mégis végzik az előkészítő munkát.

A KKTTK honlapján a közalapítvány alá tartozó számos szervezet között nem szerepel ugyanakkor a Sorsok Háza. Az ellenben, hogy kevés volna a rá fordított közpénz, legalábbis relatív: a Miniszterelnökségnek az Átlátszó számára készített összegzése szerint eddig mindösszesen 7,56 milliárd forint költségvetési forrást fordítottak a majdani emlékhelyre. A KKTTK pedig tavaly 1,2 milliárd forint állami eredetű támogatást kapott, kétségtelenül 400 millió forinttal kevesebbet, mint egy évvel korábban.

„A Miniszterelnökség nem szerződött senkivel a Sorsok Háza részletes koncepciójának elkészítésére” – ezt a Népszabadságnak nyilatkozták a minap a kancellárián. A napilap egyébként szintén úgy tudja, hogy Schmidtet a kormányzat kiszorítaná a projektből, az ő információik szerint Glatz Ferenc akadémikusért lobbizik Zoltai Gusztáv, Lázár János kancelláriaminiszter tanácsadója, a Mazsihisz volt ügyvezetője.

A Miniszterelnökség elhatárolódása sokat mondó ugyan, de a lényegét tekintve csúsztatás. A közalapítvány éves beszámolója 2013-ra teszi, hogy a kormány – a vészkorszak hetvenedik évfordulója megemlékezései részeként – döntött az emlékhely létrehozásáról. A Magyar Közlönyben nyomon követhető kronológia szerint az időpontok kicsit másképpen alakulhattak, de a lényeg valós: a KKTTK volt a projekt felkent ura.

A kormány 2013 július 2-án határozott a hivatalos elnevezéssel Sorsok háza – Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye létesítéséről, első körben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt rendelve építtetőnek. Még abban az évben nemzetgazdaságilag kiemelt lett a projekt, az MNV helyett ugyanakkor a 17 hektáros ingatlan (a józsefvárosi pályaudvar) tulajdonosát, a MÁV Zrt.-t jelölték ki beruházónak.

2014 júliusi kormányhatározat szól arról, hogy a szakmai programokat és az épületüzemeltetést a KKTTK Közalapítvány irányítja majd – a MÁV-val szerződésben.

Az építési beruházás közbeszerzését is a MÁV írta ki, a nyertes az ekkor még a Wallis-csoportba tartozó Market Építő Zrt. lett. Az a cég, amely, amelynél a kétezres években vezérigazgató-helyettes volt Fürjes Balázs, aki jelenleg kiemelt fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztosként a Sorsok Háza építését is vigyázza (épp most újították meg mandátumát a friss Magyar Közlöny szerint).

Az alig egy évvel a tendernyertesség után az újoligarcha Garancsi István érdekeltségébe került Market bruttó csaknem 7 milliárd forintért nyerte el a beruházást.

Az ötlet eredetileg nem Schmidttől, de még csak nem is a kormánytól származik. A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont volt igazgatója, Szita Szabolcs rukkolt elő azzal, hogy a budapesti deportálások helyszíne, a Józsefvárosi Pályaudvar újabb emlékhely színtere lehetne. Máig ködös okok miatt – történészkörökben elterjedt információ szerint Schmidt érdekérvényesítésének köszönhetően – elkerült tőle a projekt, amelyet ettől fogva Schmidt Mária nevével jegyeztek.

Ami az érdekérvényesítést illeti, Schmidt egészen a legutóbbi időkig tényleg remekül állt, utaltunk már a közalapítványi honlapról elérhető intézetekre – ez alapján készítettük ábránkat; azzal, hogy mi belerajzoltuk a Sorsok Házát, hiszen az utolsó „parancs” szerint a KKETTK (lesz) az üzemeltető. A Sorsok Házával együtt összesen hét, komolyan veendő szellemi műhely tartozik a közalapítványhoz, Schmidt valamennyiben vezető pozícióban tevékenykedik, kivéve a Habsburg Történeti Intézetet, amit a vele közismerten bizalmas viszonyt ápoló Gerő András vezet.

Kezdetben a szűk határidő volt csak az ellenfél: kevesebb, mint egy év állt a rendelkezésre nem csak az építési munkákra, de a kiállítás koncepciójának, tartalmának az előkészítésére is. Kezdetektől sokan, köztük a munkákért felelős Schmidt is elismerte, hogy ez szoros lesz, bár a Mozgó Világ elemzése szerint annyit reagált, hogy „ez a feladat, meg kell csinálni, és kész”.

Utóbb, 2014 februárjában a Bálint Házban tartott vitán Gerő András már „idiótának” mondta a határidőt.

Ugyanezen az eseményen Karsai László történész „az áldozatok emlékének arculcsapásaként” értékelte, hogy éppen Schmidtet nevezték ki az emlékközpont vezetőjének. Alighanem itt a lényeg: Schmidt történészi tevékenysége már a rendszerváltozás előtt is a Horthy-korszak megítélésében úgymond középutasnak volt nevezhető, Ránki György akadémikus tanítványaként részben mentorától, részben számos kollégájától – például az utóbb az SZDSZ-hez közeledő Szabó Miklóstól és Kovács M. Máriától – eltávolodott az érzékeny közelmúlt-történet megítélése kapcsán.

Orbánék, akik kezdettől, de az 1993-1994-es jobbos fordulat után különösen hiányt szenvedtek (nem turulröptető, nemzeti-giccses, adott esetben ezotériába hajló) értelmiségi-ideológiai háttérből, kvázi lecsaptak rá – ő pedig még legnagyobb kritikusai szerint is magas színvonalon vetette bele magát a munkába.

A Schmidt-féle intézetek zászlóshajója jelenleg is az első Orbán-kormány idején viták kereszttüzében nyitott Terror Háza Múzeum. A terroralapú rezsimek szörnyűségeit egymással összevetve bemutató intézmény nem lett kegyvesztett az „elmúlnyolcévben” sem, Medgyessy Péter miniszterelnök például személyesen kiállt a múzeum mellett, utóbb pedig reklámfilmjéhez is az arcát adta.

2014 azonban már a végletekig kiélezett emlékezetpolitikai viták ideje volt (német megszállási emlékmű, Veritas Intézet ügyei). Ráadásul még visszafogott kritikusai szerint is elhibázott a Sorsok Háza: egyrészt felesleges, hiszen létezik a holokausztmúzeum, a Mazsihisz például egy időben zsidó-magyar „együttélés házáért” lobbizott inkább. Másrészt értelmezhetetlen, mit jelent a „gyermekáldozat”, mint külön kategória.

Nem utolsó sorban pedig hibásnak, ráadásul tendenciózusan hibásnak mondják kritikusai a helyszínválasztást: a budapesti halálvonatok valóban a józsefvárosi pályaudvarról indultak, de csak már a német megszállás után. A megszállás előtt halálba küldött zsidókat gyalogmenetekben vezényelték.

E szerint az értelmezés szerint félő, hogy ismét a magyar felelősség elkenése az intézmény célja, mint az tetten érhető volt a Szabadság téri német megszállási emlékmű esetében. Különösen, hogy forrásaink, akiknek sokat ugyan nem árultak el KKETTK-nál, de annyit megtudtak: a Schmidt-féle koncepció nagy hangsúlyt fektetne a magyar embermentőkre.

„A valóban hősies, de számában és arányaiban elenyésző csoport emléke nem biztos, hogy megér egy ekkora beruházást” – mondta a tárgyalások egyik ismerője, akinek egyébként személyesen borsózik a háta a múzeumépület gigantikus, a környéket leuraló Dávid-csillagjától is.

Viszont jó üzletnek tartja az emlékhelyet forrásunk. Nem csak az építkezést (azt is), de a majdani működtetést is: a kiszivárgott tervek szerint szállásokat is működtetnének a kötelező alapon ide látogató iskolai osztályoknak például.

Időközben, ha formálisan nem is oszlott fel, de lényegét tekintve dolgavégezetlenül szétszéledt a projekt Schmidték által verbuvált tanácsadó testülete is – amelynek működésére a Miniszterelnökség friss közlése szerint 100 millió forint közpénz ment el.

A tekintélyes jeruzsálemi Yad Vasem Intézet elnöki tanácsadója indoklása szerint „a projekt szervezői következetesen és egyoldalúan a magyarországi zsidó közösség és a nemzetközi felek, köztük a Jad Vasem bármilyen valódi és érdemi részvétele nélkül fejlesztik a Múzeumot”.

Amilyen sürgető volt kezdetben, annyira elengedte mostanra a projektet a kormány. A Miniszterelnökség most az Átlátszónak a határidőt firtató kérdésére azt válaszolta: „a kiállítás megnyitására csak a szervezetek között létrejött konszenzus kialakítását követően van lehetőség”.

Márpedig ez aligha jön létre Schmidttel – és ezt nyilván pontosan tudják a kancellárián is. Nem úgy lehetett ismerni a főigazgatót, mint aki „ha hiány van konszenzusból, akkor gyorsan köt egyet”.

Lázár János kancelláriaminiszter és Schmidt viszonya már egy ideje konfliktusokkal terhelt, és ennek csak egyik oka lehet a nyilatkozatháború a Sorsok Háza és egyéb zsidóügyek (például a Schmidt által lepufajkásmunkásőrözött Zoltai Gusztáv tanácsadói kinevezése) kapcsán. Nyomhat a latban az is, hogy Lázár – mint ezt maga sem titkolja – jó barátja a kegyvesztett bankoligarcha Spéder Zoltánnak, akivel viszont Schmidt hadakozik a BIF Nyrt.-ben.

Kapcsolódó cikkeink

Trónok harca a Schmidt-Spéder-féle BIF Nyrt-ben: Ungár Péter ráperelt saját cégére

Lapkiadót alapított Schmidt Mária

Proxyk hiénaszerepben – megindult az erdő Spéder Zoltán ellen

230 millió forintból formálja az Y- és Z-generáció szemléletét Schmidt Mária alapítványa

Schmidt Mária a legpofátlanabb adatgazda díj első helyezettje

Az aligha a cél, hogy szellemház maradjon a Sorsok Háza: így is minden napra jut egy korrupciós botrány, ráadásul a fenntartás kihasználatlanul is tetemes összeget emészt fel. Kormányközeli forrásaink szerint nagyon úgy fest, hogy váltás következhet be a „projektfelelős” személyében – akár a zsidó szervezetek által szorgalmazott Glatzra, akár másra, ez még nem dőlt el.

Egyelőre azonban a jelek szerint rápihennek a döntésre a kancellárián, komolyan tartanak attól még kormányberkekben is, hogy az 56-os kormánybiztosként is tevékenykedő főigazgató nem adja fel egykönnyen a küzdelmet. Néhai ingatlanvállalkozó férje után örökölt tetemes vagyonával Schmidt ugyanis nem a tipikus kormánykitartott: természete is a behódolás ellen való, de különösebb egzisztenciális késztetése sincsen megalkudni.

Márpedig akkor a KKETTK-t is le kell cserélni a Sorsok Háza működtetéséről, a közalapítvány éléről ugyanis tudomásunk szerint nem mozdítanák el Schmidtet – már csak azért sem, mert a szépen elterpeszkedett intézménycsoport élére tényleg nincsen B-terv. Elképzelhető az is, hogy valamelyik nagyobb közintézményt, például a Nemzeti Múzeumot bíznák meg a Sorsok Háza üzemeltetésével is.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.