A kimaxolt morális pánik: így kezelte a magyar kormány 2015-ben a menekültválságot

A menekültellenes kampány az év eleje óta velünk van, most éppen az ország megvédéséért gyűjt aláírásokat a Fidesz. Azt hihetnénk, a kormány az általa kommunikált válsághangulatnak megfelelő határozott és proaktív intézkedésekkel próbálta kezelni a déli határokon megjelenő „népvándorlást”. Valójában az év első felében semmilyen érdemi kormányzati szintű intézkedés nem történt, június után is inkább követő, előkészítetlen, ad-hoc lépésekkel reagál a kabinet az egyre súlyosabb válságra. Alább egy idővonalra felpakoltuk a kormányzati kommunikáció fontosabb mozzanatait és a tényleges kormányzati intézkedéseket. 

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani (…) mi nem fogjuk megengedni, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország.”

Ezzel a január 10-i, a Charlie Hebdo-megemlékezésen elhangzott miniszterelnöki iránymutatással vette kezdetét az a kampány, amelyben a párt és a kormány apparátusa – lényegében minden mást letolva a napirendről – a közbeszéd legfőbb tárgyává tette a menekültkérdést.

Elemzők szerint a kormány által a közbeszédre kényszerített értelmezési keret és fogalomhasználat (kb.: megélhetési bevándorlók fenyegetik hazánkat), amely villámgyorsan kiszorította a diskurzusból a tényeken alapuló érvelést, a jogilag és fogalmilag is korrekt kategóriákat, néhány hét alatt lényegében elfoglalta és azóta is uralja a média túlnyomó részét, lehetetlenné téve a menekültválsággal kapcsolatos nem-politikai diskurzust.

A kormányétól eltérő értelmezési keret és diskurzus megteremtésére amúgy az ellenzéki pártok igazán kísérletet sem tettek, így aztán minden menekültekkel kapcsolatos ellenzéki megszólalás minimum hatástalan volt; rosszabb esetben tovább erősítette a Habony-team által kiagyalt vonalat. A kommunikációs csapdában vergődő ellenzék két legkínosabb próbálkozása Schiffer frakcióvezető nyomkövetős ötletelése, és Hiller Istvánnak a kerítés melletti kiállása volt.

Így alakult ki az a helyzet, melyben a morális pánik hullámait meglovagoló, a jelek szerint nagyon tudatosan megtervezett pártállami kommunikáció elsöprően hatásossá vált: a legutóbbi adatok szerint a Fidesz sikeresen korrigálta a 2014-es népszerűségvesztést.

A Fidesz és a kormány kommunikációjában korábban nem játszott érdemi szerepet a migráció emlegetése – pedig a probléma maga jelen volt, és a jelentősége idővel egyre növekedett. Ha máshonnét nem, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) adataiból tudni lehetett, hogy súlyos krízis van kibontakozóban: a BÁH 2015. január 15-i, tehát az első bevándorlózós Orbán-beszéd után néhány nappal közzétett éves statisztikája szerint egy év alatt 18 ezerről 42 ezerre nőtt a menedékkérők/illegálisan érkezettek száma.

A tendencia az év első felében erősödött, júliusban már egy hónap alatt kértek 31 ezren menedéket.

Kapcsolódó cikkek, videók

Így is lehet: szervezetten és észrevétlenül jut át napi több ezer menekült az országon

„Míg vert, mosolygott” – a Röszkénél bántalmazott újságírók a TEK akciójáról

Nagyüzemi menekültcsempészet hatósági szemhunyással? Ezek az érintett budapesti szállók

Menekültexodus: Salzburgig utaztunk az autópályán menetelőkkel

Nem csak a gyűlöletnek van támogatottsága, hanem a szolidaritásnak is

Kerítés előtti last minute: így jöttünk át a szerb-magyar zöldhatáron

Tovább az Átlátszó menekültválság-dossziéjára

Azt feltételezhetnénk, hogy a figyelmeztető adatok és jelentések, összhangban a válsághangulatot gerjesztő kommunikációval, intenzív kormányzati cselekvést eredményeztek. Ha a menekülthullám potenciális fenyegetést jelent az országra nézve, akkor nyilván nem a menekültügyi ellátást javítja a kormányzat, hanem megerősíti a rendvédelmi szerveket, elsősorban a határrendészetet, bővíti az elfogott migránsokkal kapcsolatban eljáró BÁH kapacitásait, megteremti azt a jogszabályi környezetet és infrastruktúrát, ami lehetővé teszi az itt tartózkodó menekültek fokozottabb kontrollját, segítséget kér a tényleges célországoktól és a Frontextől stb.

Ehhez képest a Magyar Közlönyben megjelent határozatok és rendeletek alapján az látszik, hogy a menekültválság kezelésére a kormány június közepéig semmilyen érdemi intézkedést nem tett.

Ezt megelőzően mindössze az ISIS elleni nemzetközi akcióban való részvételhez biztosít 6,8 milliárdot, illetve a „bevándorlási és terror-konzultáció” és az azt megalapozó kampány költségeire rendel közelebbről meg nem határozott erőforrásokat – már amennyiben ezek a menekültválság kezelésével kapcsolatos intézkedésnek tekinthetők.

A rendészeti feladatokat ellátó szervezeteknél is hasonló tétlenséget látunk. Az ORFK saját összesítése egyetlen említésre méltó intézkedésről tud a határzár júniusi bejelentését megelőző időszakból: május 15-én az ORFK Határrendészeti Operatív Törzset hoz létre „az illegális bevándorlással kapcsolatos feladatok koordinálására”.

Az első, a probléma nagyságához mérhető intézkedés a kormány június 17-i határozata, melyben „elrendeli a magyar–szerb határszakaszon a zöldhatár átjárhatóságának megszüntetése érdekében körülbelül 175 km hosszúságban 4 m magasságú, határőrizeti célú ideiglenes kerítés létesítésének előkészítését.”

Igaz, ekkorra már a miniszterelnök népvándorlásról beszél. a kommunikációban pedig hamarosan civilizációs kihívássá válik a menekültválság.

Ezzel együtt a BÁH állománya változatlan létszámmal kell, hogy megküzdjön a sokszorosára nőtt feladattal. Májusban 150 készenléti rendőrt vezényelnek át – a Balatonhoz, és csak szeptemberben küldik őket a horvát határra.

Hasonló ad hoc-jelleget mutat a július végi bejelentés, miszerint új befogadó állomásokat építenek Sormásra és Mártonfára. (Ekkora már kvázi-ígéret volt a kormányzat részéről, hogy a migránsokat lakott területektől távol fogják elhelyezni.) A helyiek tiltakozása miatt azonban még ez sem valósult meg.

A fizikai határzár augusztus végére elkészül, de a helyzet ezzel csak eszkalálódik, a magyar kormányról pedig továbbra sem mondható, hogy proaktívan viselkedne a fokozódó válságban: a reakciókból egyértelműnek tűnik, hogy szeptember közepén a német fél által az osztrák-német határon bevezetni tervezett határzár híréről nagyjából az úton levő migránsokkal egy időben értesült.

A magyar hatóságok kezéből ekkorra végképp kicsúszott a helyzet ellenőrzése, így a hírek és rémhírek nyomán a határ szerb oldalán kialakult pániknak egyenes következménye lett a hírhedt „röszkei csata”.

Az, hogy a magyar rendőrség hibázott-e, vagy egyenesen maga provokálta ki az erőszakot, máig vitatott – az viszont egyértelmű, hogy a januárban indult propaganda-hadjárat és a válsággal kapcsolatos kormányzati tehetetlenség egyszerre kulminált a röszkei drámában.

A következő napok eseményei is hasonló képet mutatnak: a horvát határra átterelt menekültek tízezreit buszoztatják regisztráció nélkül a magyar hatóságok az osztrák határra. Október elejére elkészül a horvát határon is a műszaki zár, 17-én lezárják a magyar-horvát határt is, ezzel a magyar kormány a maga részéről túljutott a menekültválságon.

Igaz, a kommunikációs kampány a „Védjük meg az országot”-szlogen alatt futó aláírásgyűjtéssel változatlan lendülettel folyik.

Becker András – D. Kovács Ildikó

Címlapfotó: Europress/Getty Images